Pótlóbuszoszás hétvégén a szentendrei HÉV vonalán

Publikálás dátuma
2017.09.08. 10:05
Illusztráció/Népszava fotó
A szentendrei (H5-ös) HÉV szombaton és vasárnap rövidített útvonalon, Békásmegyer és Szentendre között jár felsővezeték- és pályakarbantartás miatt. A Batthyány tér és Békásmegyer között pótlóbuszok viszik az utasokat - közölte a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) az MTI-vel.

Azt írták: a munkák ideje alatt a H5-ös pótlóbusz Békásmegyer felé a Batthyány tér, Bem rakpart, Árpád fejedelem útja, Szentlélek tér, Tavasz utca, Flórián tér, Szentendrei út, Ország út, Békásmegyer útvonalon, a Batthyány tér felé pedig a Békásmegyer, Ország út, Szentendrei út, Flórián téri felüljáró, Serfőző utca, Árpád fejedelem útja, Bem rakpart, Bem József tér, Fő utca, Batthyány tér útvonalon halad. A pótlóbuszon szállítható kerékpár - tették hozzá.

A pótlás ideje alatt a 109-es autóbuszra a Batthyány téren a 39-es autóbusz megállójában lehet felszállni. A 160-as autóbusz békásmegyeri le- és felszállóhelyét áthelyezik a fordulóból a 960-as autóbusznak a Móricz Zsigmond körtér irányába vezető oldali megállóhelyére. A H5-ös pótlóbusz érkezéséhez igazodva a 243-as autóbuszok 22.44-től az utolsó járatindulásig 2 perccel később indulnak a békásmegyeri végállomástól.

A BKK közleményében arra is felhívja a figyelmet, hogy a pótlóbuszról a HÉV-re vagy a HÉV-ről a pótlóbuszra átszállásnál nem kell új jegyet kezelni, a már érvényesített jeggyel lehet tovább utazni.

Szerző

Nincs egyszerű válasz

Két olvasó is hozzászólt egy cikkemhez (Hulladék mindenütt, Népszava, augusztus 19.), és lényegbevágó kérdéseket vetnek föl, vitatkozva, hitelesen.

Mégis, Vágási György olvasótársam hozzászólása végére keserűen nevettem fel: mármint, hogy én „nyílt kormánypropagandát” folytatnék? Valószínűleg ő sem gondolta komolyan e felvetést. Hiszen éppen az a gondom, hogy a kormány érthetetlen (vagy nagyon is érthető) húzása, a versenyeztetés nélküli megrendelés az oroszoktól az új reaktorokra, tette hiteltelenné az - egyébként az ország villamosenergia-ellátása szempontjából létfontosságú - atomerőmű fenntartást. Nem bővítést mondok, mert az új reaktorok építése közben a régieket fokozatosan le kell majd állítani és várhatóan rövid ideig lesznek átfedések. Hiszen várható, hogy az építkezések – mint a világban szinte mindenütt – elhúzódnak, az üzembe helyezés csúszhat egy-két évet.

Más kérdés az elmaradt tendereztetés, aminek következtében nincs meggyőző és egyértelmű bizonyíték arra, hogy az esetleges versenytársak közül ki lenne a győztes. Ugyanakkor megjegyzem, hogy a műszaki összehasonlításokat tekintve jól áll a Roszatom reaktora. A szakemberek népes és magas színvonalú csapata már több éve nagy erővel készítette a tenderhez az anyagokat, a szakma készült a versenyre, amikor a kormány minden előzmény nélkül átlépte a saját maga által előkészíttetett eljárást. Én mérnök vagyok, nem politikus, és így, felelős állampolgárként csupán az atomenergetika hasznosságáról szólhatok, műszakilag és gazdaságilag közelítve, a többit a hatalmon lévőknek kell(ene) megmagyarázniuk.

Szécsi Mária a nukleáris hulladék kérdéséhez szólt hozzá. Az általa hivatkozott tévéfilm azonban tendenciózus és egyoldalú, a németek most meggyőző érveket keresnek elhamarkodott – és szerintem kártékony –, az atomenergetika teljes kiküszöbölését kimondó döntésükhöz. Csernobilra hivatkozni az atomenergetika hasznossága kapcsán olyan, mintha a repülés biztonságát azon katasztrófa alapján ítélnénk meg, amikor egy lélekhasadt pilóta szándékosan vezette a gépét egy hegynek. A sugárzó hulladék valóban veszélyforrás, de a technika haladása máris számos megoldást kínál. Nagy lehetőségek rejlenek például a nagyaktivitású sugárzó anyagok szétrombolásában. Hogy ki fogja finanszírozni a kísérleteket? – kérdi a levélíró. Nos, mi, fogyasztók, ahogy más esetekben is ez benne van az árban.

Szécsi Mária hozzászólása végén felveti a közérthető és sokoldalú tájékoztatás, a megértetés szükségességét. Teljesen egyetértek vele. Saját eszközeimmel magam is ezt próbálom és elvárom a szakma többi tagjától is.

Nincs egyszerű válasz

Két olvasó is hozzászólt egy cikkemhez (Hulladék mindenütt, Népszava, augusztus 19.), és lényegbevágó kérdéseket vetnek föl, vitatkozva, hitelesen.

Mégis, Vágási György olvasótársam hozzászólása végére keserűen nevettem fel: mármint, hogy én „nyílt kormánypropagandát” folytatnék? Valószínűleg ő sem gondolta komolyan e felvetést. Hiszen éppen az a gondom, hogy a kormány érthetetlen (vagy nagyon is érthető) húzása, a versenyeztetés nélküli megrendelés az oroszoktól az új reaktorokra, tette hiteltelenné az - egyébként az ország villamosenergia-ellátása szempontjából létfontosságú - atomerőmű fenntartást. Nem bővítést mondok, mert az új reaktorok építése közben a régieket fokozatosan le kell majd állítani és várhatóan rövid ideig lesznek átfedések. Hiszen várható, hogy az építkezések – mint a világban szinte mindenütt – elhúzódnak, az üzembe helyezés csúszhat egy-két évet.

Más kérdés az elmaradt tendereztetés, aminek következtében nincs meggyőző és egyértelmű bizonyíték arra, hogy az esetleges versenytársak közül ki lenne a győztes. Ugyanakkor megjegyzem, hogy a műszaki összehasonlításokat tekintve jól áll a Roszatom reaktora. A szakemberek népes és magas színvonalú csapata már több éve nagy erővel készítette a tenderhez az anyagokat, a szakma készült a versenyre, amikor a kormány minden előzmény nélkül átlépte a saját maga által előkészíttetett eljárást. Én mérnök vagyok, nem politikus, és így, felelős állampolgárként csupán az atomenergetika hasznosságáról szólhatok, műszakilag és gazdaságilag közelítve, a többit a hatalmon lévőknek kell(ene) megmagyarázniuk.

Szécsi Mária a nukleáris hulladék kérdéséhez szólt hozzá. Az általa hivatkozott tévéfilm azonban tendenciózus és egyoldalú, a németek most meggyőző érveket keresnek elhamarkodott – és szerintem kártékony –, az atomenergetika teljes kiküszöbölését kimondó döntésükhöz. Csernobilra hivatkozni az atomenergetika hasznossága kapcsán olyan, mintha a repülés biztonságát azon katasztrófa alapján ítélnénk meg, amikor egy lélekhasadt pilóta szándékosan vezette a gépét egy hegynek. A sugárzó hulladék valóban veszélyforrás, de a technika haladása máris számos megoldást kínál. Nagy lehetőségek rejlenek például a nagyaktivitású sugárzó anyagok szétrombolásában. Hogy ki fogja finanszírozni a kísérleteket? – kérdi a levélíró. Nos, mi, fogyasztók, ahogy más esetekben is ez benne van az árban.

Szécsi Mária hozzászólása végén felveti a közérthető és sokoldalú tájékoztatás, a megértetés szükségességét. Teljesen egyetértek vele. Saját eszközeimmel magam is ezt próbálom és elvárom a szakma többi tagjától is.