Előfizetés

Rendezni kell a sorokat a Fradinál

Hatos Szabolcs
Publikálás dátuma
2017.08.29. 07:53
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
A zöld-fehérek labdarúgócsapatának jókor jön a válogatott találkozók miatti bajnoki szünet, hiszen a keretet sérülések tizedelik, az eredmények pedig egyelőre elmaradnak a várakozásoktól.

Ezekben a hetekben nem lehet túl kényelmes a kispad Thomas Doll alatt.

Az FTC vezetőedzőjeként a 2014-es csatlakozása óta egy bajnokságot és három Magyar Kupát nyerő német trénernek az új idény kezdete óta állandó fejtörést okoz a sérülés miatt harcképtelen futballisták pótlása, a problémák pedig az eredményességen is meglátszanak. Az Európa-liga selejtezőjétől a 2. fordulóban kettős vereséggel búcsúzó csapat hullámzó teljesítményt nyújt a hazai ligában, s noha a veretlenségét egészen vasárnapig, a Videoton ellenében a kétszeri játékmegszakítás miatt majd’ három órásra nyúló, 3-1-re elveszített presztízsmeccs végéig őrizte a Ferencváros, a klubvezetés és a szurkolók sem lehetnek elégedettek az eddigiekkel. A drukkerek éppenséggel nem is azok: Felcsúton ismét az „auf, Wiedersehen, auf, Wiedersehen!” (viszontlátásra!) rigmussal jelezték, hogy bizony nincsenek elragadtatva.

Pedig a klub ezen a nyáron is több ígéretes játékost igazolt. Nagy reményekkel csatlakozott mások mellett a magyar válogatott Priskin Tamás, vagy akár Rui Pedro, Fernando Gorriarán és Otigba Kenneth személyében három olyan labdarúgó is, akiknek piaci értéke meghaladja a magyar szinten kiemelkedőnek számító egymillió eurós határt. Csakhogy a balszerencse a Népligetbe „újoncként” megérkezőket sem kímélte: különböző sérülések miatt a Nigériában született, ám magyar korosztályos válogatott Otigba eddig csupán három mérkőzést – plusz egy félidőt – tudott végigjátszani, az uruguayi Gorriarán pedig a közelmúltban dőlt ki. Rui Pedro és Priskin teljesítménye némileg elmarad a várakozásoktól, igaz, a magyar játékos góllal és kapufával vétette észre magát vasárnap. Közben Böde Dániel a tavaszról "áthozott" sérülése után fokozatosan tér vissza, s akkor még nem is említettük, mennyire hiányzik a csapatból egy olyan szintű futballista, mint a hetek óta lábadozó Gera Zoltán, aki a maga 38 évével még mindig meghatározó játékosa az évről évre nemzetközi kupaszereplésről ábrándozó Ferencvárosnak.

Doll óhaja mindenesetre hétfőn meghallgatásra talált: az a Stefan Spirovski érkezik, aki amellett, hogy macedón válogatott középpályás, legutóbbi állomáshelyén oszlopos tagja volt az Európa-liga csoportkörben szereplés jogát kiharcoló Vardar Szkopje együttesének.

Várható, hogy az átigazolási piac csütörtöki zárásáig még újabb kiszemeltekkel tárgyal az FTC, az viszont biztos, hogy a keretből Botka Endre, Gera, Lovrencsics Gergő, Varga Roland, Böde és Priskin átmenetileg távoztak, nevezettek ugyanis a nemzeti tizenegy Lettország és Portugália elleni világbajnoki-selejtezőire készülnek Telkiben.

Az FTC legközelebb szeptember 9-én, a Vasas ellen lép pályára a bajnokságban, Dollnak és a szakmai stábnak addig van ideje és lehetősége rendezni a sorokat. Ha nem sikerül, még kényelmetlenebbé válhat az a bizonyos kispad…

Szerencsepatkó, verejték

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2017.08.29. 07:47
Fotók: Kálmándy Ferenc
Három település adott helyet a hétvégén a Bőköz Fesztiválnak, ahol valódi, önzetlen találkozások is megtörténtek.

Hármas kereszteződés, Kémes, Szaporca és Tésenfa határában. A Bőköz Fesztivál szervezői egyszerűen „fel is út, le is útnak” nevezték el. Én inkább válaszútnak mondanám, mehetek erre, arra, sőt amarra. Az elmúlt hétvégén valahogy nem kellett választani, a három ormánsági falu között megszűntek a távolságok, a választások, egymásba olvadtak. Ha már ennyit elér egy fesztivál, akkor azt hiszem valami megtörtént. Márta István az örökös fesztiválszervező, Kapolcs, a pécsi Szamárfül, vagy éppen az idén debütált Kapolcska után másodszor szervezte meg a Bőköz Fesztivált az Ormánságban. Három egészen kicsi, csupán néhány száz lelkes faluról van szó, ahol az emberek küzdenek a munkanélküliséggel, a szegénységgel. Így gyakran a saját értékeikről is óhatatlanul megfeledkeznek. A mostani fesztivál ez ellen harcol, a saját eszközeivel.

Márta István profi abban, hogy képes mozgósítani, felpörgetni azokat, akik a környezetében vannak. Ezúttal a három falu vezetése volt az első számú célpont és az érintett polgármesterek azonnal a kezdeményezés mellé álltak. Volt akinek meg kellett harcolnia a lakosok elszigetelődési vágyával, a magányukkal. Máshol a polgármester elmondása szerint nyitottabbak voltak. Minden esetre létrejött a fesztivál. Mint ahogy nem oly rég a semmiből teremtődött meg szaporcai Eperfa Tájház is. Az ingatlant az örökösök az önkormányzatnak ajándékozták, és elkezdődött egy lakossági adakozás a tájház létrejöttére. Összejött végül nyolcvanezer forint. Volt, aki húsz forintot adott, más többet.

A tájházat a helyiek működtetik, az autószerelő, a kőműves, az asztalos. Egyesületet is gründoltak és az ormánsági népi kultúrát akarják megmutatni. A kézművességet, a gasztronómiát , a helyben még működő szakmákat. Én magam is egy pillanat alatt a tájházban lévő kovácsműhelyben találtam magam. ahol egy türelmes és bátor fiatalember segítségével elkészíthettem a névre szóló saját szerencse patkómat, persze meg kellett izzadni érte a forró műhelyben. És ráadásul még a fiatalember keze is ép maradt, mert egyszer sem ütöttem rá a hatalmas kalapáccsal.

Szirtes Edina Mókus húzza

Szirtes Edina Mókus húzza

Cserni Szende egy fiatal hölgy, aki már Kapolcson is mondott székely meséket, és ezt tette most is. Naponta többször a három telepelés különböző pontjain. Van például főzőcskés meséje, ehhez mindig magával hozza a nagymamája több mint kilencven éves borsőrlőjét. Szende tájszólással beszél, de teszi ezt természetesen, magával ragadóan. A fesztivál nevéről pedig a bőség jut az eszébe, és egy kissé szentimentálisan a szeretet, az együttlét bősége. Miért ne hihetnénk ezt legalább három napig mi is, akik teljesen más közegből érkeztünk, mint ő. Hátha aztán ez a hit a többi napra is kihat valamennyire.

HP Udvar
Hoppál Péter kulturális államtitkár egy ideje pécsinek vallja magát, de öt éve vásárolt egy házat Tésenfán. Felújította, kicsinosította, a második Bőköz Fesztiválra pedig kinyitotta a házat és az udvart a közönség előtt. Szatyor Győző festő, faszobrász, grafikus egyik kiállításának pedig a politikus pajtája adott helyet. A tárlaton a művész a dokumentumgrafikáit állította ki. Arra a kérdésre, hogy miért lobbizik személyesen ezért a fesztiválért, az államtitkár elmondta, ez egy jó ügy, amin nincs mit szégyellni, mert ily módon egy korábban fehér foltnak számító térség kincseit, a helyi viseletet, a tárgykultúrát, a gasztronómiát, a festett fakazettás templomokat meg lehet mutatni.

Szerencsepatkó, verejték

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2017.08.29. 07:47
Fotók: Kálmándy Ferenc
Három település adott helyet a hétvégén a Bőköz Fesztiválnak, ahol valódi, önzetlen találkozások is megtörténtek.

Hármas kereszteződés, Kémes, Szaporca és Tésenfa határában. A Bőköz Fesztivál szervezői egyszerűen „fel is út, le is útnak” nevezték el. Én inkább válaszútnak mondanám, mehetek erre, arra, sőt amarra. Az elmúlt hétvégén valahogy nem kellett választani, a három ormánsági falu között megszűntek a távolságok, a választások, egymásba olvadtak. Ha már ennyit elér egy fesztivál, akkor azt hiszem valami megtörtént. Márta István az örökös fesztiválszervező, Kapolcs, a pécsi Szamárfül, vagy éppen az idén debütált Kapolcska után másodszor szervezte meg a Bőköz Fesztivált az Ormánságban. Három egészen kicsi, csupán néhány száz lelkes faluról van szó, ahol az emberek küzdenek a munkanélküliséggel, a szegénységgel. Így gyakran a saját értékeikről is óhatatlanul megfeledkeznek. A mostani fesztivál ez ellen harcol, a saját eszközeivel.

Márta István profi abban, hogy képes mozgósítani, felpörgetni azokat, akik a környezetében vannak. Ezúttal a három falu vezetése volt az első számú célpont és az érintett polgármesterek azonnal a kezdeményezés mellé álltak. Volt akinek meg kellett harcolnia a lakosok elszigetelődési vágyával, a magányukkal. Máshol a polgármester elmondása szerint nyitottabbak voltak. Minden esetre létrejött a fesztivál. Mint ahogy nem oly rég a semmiből teremtődött meg szaporcai Eperfa Tájház is. Az ingatlant az örökösök az önkormányzatnak ajándékozták, és elkezdődött egy lakossági adakozás a tájház létrejöttére. Összejött végül nyolcvanezer forint. Volt, aki húsz forintot adott, más többet.

A tájházat a helyiek működtetik, az autószerelő, a kőműves, az asztalos. Egyesületet is gründoltak és az ormánsági népi kultúrát akarják megmutatni. A kézművességet, a gasztronómiát , a helyben még működő szakmákat. Én magam is egy pillanat alatt a tájházban lévő kovácsműhelyben találtam magam. ahol egy türelmes és bátor fiatalember segítségével elkészíthettem a névre szóló saját szerencse patkómat, persze meg kellett izzadni érte a forró műhelyben. És ráadásul még a fiatalember keze is ép maradt, mert egyszer sem ütöttem rá a hatalmas kalapáccsal.

Szirtes Edina Mókus húzza

Szirtes Edina Mókus húzza

Cserni Szende egy fiatal hölgy, aki már Kapolcson is mondott székely meséket, és ezt tette most is. Naponta többször a három telepelés különböző pontjain. Van például főzőcskés meséje, ehhez mindig magával hozza a nagymamája több mint kilencven éves borsőrlőjét. Szende tájszólással beszél, de teszi ezt természetesen, magával ragadóan. A fesztivál nevéről pedig a bőség jut az eszébe, és egy kissé szentimentálisan a szeretet, az együttlét bősége. Miért ne hihetnénk ezt legalább három napig mi is, akik teljesen más közegből érkeztünk, mint ő. Hátha aztán ez a hit a többi napra is kihat valamennyire.

HP Udvar
Hoppál Péter kulturális államtitkár egy ideje pécsinek vallja magát, de öt éve vásárolt egy házat Tésenfán. Felújította, kicsinosította, a második Bőköz Fesztiválra pedig kinyitotta a házat és az udvart a közönség előtt. Szatyor Győző festő, faszobrász, grafikus egyik kiállításának pedig a politikus pajtája adott helyet. A tárlaton a művész a dokumentumgrafikáit állította ki. Arra a kérdésre, hogy miért lobbizik személyesen ezért a fesztiválért, az államtitkár elmondta, ez egy jó ügy, amin nincs mit szégyellni, mert ily módon egy korábban fehér foltnak számító térség kincseit, a helyi viseletet, a tárgykultúrát, a gasztronómiát, a festett fakazettás templomokat meg lehet mutatni.