Hosszú oldal - Üdvözlet Kabáról!

Az állomásépület hatalmas üvegtáblái visszaverik a hangunkat. Hörgünk. Legfőképpen Micike hörög – a nevét örököltük a menhelyről, a jó ég tudja, ki ad ilyen nevet egy elhízott angol buldognak –, Winston lakonikus belenyugvással vár. Egy órája szobrozunk itt, a hajnal óta cipelt, már langyos vízzel locsolom a két kutyát. A sínek fölött rezeg az izzó a levegő; bemondták, hogy hőségriadó van.

Két buldoggal utazni tortúra. Azt hittem, a debreceni átszállással túl vagyunk a nehezén. Találtunk egy üres kupét, hamarosan bekéredzkedett egy fiatal férfi, nevetett, amikor meglátta a dicső kompániát. A többi úgy van előttem, mint egy nagyon rossz film.

Jön a kalauz, átadom neki a jegyeinket – élőállat-szállítási, ez van ráírva, igaz, fogalmam sincs, ki és miért akarna halott állatokat szállítani. Gyanakodva néz, mutassam az igazolványom. Mutatom, noha semmiféle kedvezményt nem veszek igénybe, ő pedig nem rendőr. Hol a kutya, kérdezi, én meg az ülés alá mutatok, a kezemben tartott két póráz végére. Horkolnak. A jegyeink érvényesek, tizenötezer forint volt az utunk oda-vissza. Odanyújtom az oltási könyveket. A kalauz gyanakodva néz, de mivel minden rendben a papírjainkkal, lekezeli a fiatal férfi jegyét. Aztán visszafordul.

Van rajtuk szájkosár?

Őszinte alkat vagyok, rávágom: nincs. Angol buldogok, fizikai képtelenség rászuszakolni a fejükre, mert vagy a szemüket nyomom ki vele, vagy megfulladnak tőle. Ez igaz, bólogat a fiatal férfi, egy barátjának is buldogja van, nem lehet rá szájkosarat tenni, meg hát amúgy se ártanak ezek a légynek sem. Magát nem kérdeztem, mordul a kalauz, és ekkor megérzem, hogy bajban vagyunk: szinte látni, amint az ereiben szétárad a hatalom mámorító érzése. Akkor megbüntet, mondja. Egy fillér sincs nálam, csak holnap kapok fizetést, felelem (és így is van), meg amúgy is érvényes menetjegyünk van, évek óta utazunk így, és soha semmi probléma nem volt.

Akkor le fognak szállni.

Az ismeretlen fiatal férfi odanyújt neki egy ötezrest: csak ennyi van nála, hadarja, de hát nem szállíthat le két kutyával a harmincnyolc fokban, pénz nélkül egy vadidegen városban. A kalauz kitágult orrlyukakkal ingatja a fejét.

Dehogynem. Mindjárt beérünk Kabára, ott le fog szállni.

A vonat lassít, a kalauz a folyosó végére megy, én dermedten ülök. A férfi próbál nyugtatni, a kalauz biztosan csak leckéztetni akart. Ám a vonat nem indul. Kinézek a kupéból a folyosóra – néhányan már méltatlankodnak, miért állunk. A kalauz elüvölti magát, és rám mutat: beszéljék meg a hölggyel, aki nem méltóztat leszállni. Amíg nem száll le, nem indulunk. Fogom a bőröndöm, felébresztem Winstonékat. Kóvályognak még akkor is, amikor egyenként leemelem őket. Az utasok az ablakban csüngve bámulnak, amint a tűzforró talajon bukdácsolunk. A kalauz diadalittasan int a masinisztának, lehet menni, ő győzött.

A következő vonat két és fél óra múlva jön. Kínomban írok egy SMS-t a családomnak: „Üdvözletemet küldöm Kabáról! A város szép, csak kicsit meleg van, és elromlott a csap az állomáson”.

Szerző
Csepelyi Adrienn

Sík Endre tévedése

A nacionalista, leegyszerűsíthető sztereotípiákon alapuló állításokat könnyebb megérteni, mint mondjuk a baloldali vagy liberális gondolatokat. Utóbbiak egy bizonyos iskolai végzettség és kor felett kezdenek érthetővé válni - ezt állítja a közvélemény-kutatásokat is irányító politikai szociológus, Sik Endre a Népszava július 29-i számában.

Eléggé meghökkentő, hogy a tekintélyes, művelt szakember ilyesmiket képes mondani.

Csakugyan azt hiszi, hogy az egykor hatalmas, sok milliós szociáldemokrata és kommunista tömegpártok tagjainak, szimpatizánsainak, szavazóinak magas volt az iskolai képzettségük? Az 1930-as évek elején a Kommunisták Németországi Pártjának (KPD) majdnem teljes tagsága fiatal munkanélküliekből állt. A szociáldemokrata pártok vezetői munkások voltak. Az első szocialista államelnök, Friedrich Ebert korábban nyergesmester volt. August Bebel esztergályos. Bán Antal géplakatos. Bokányi Dezső kőfaragó. Böhm Vilmos műszerész. Buchinger Manó könyvkötő. Büchler József nyomdász, betűszedő. Csizmadia Sándor – az Internacionálé fordítója – földmunkás. Farkas István cipész. Farkas Károly gépszerelő. Garami Ernő műszerész. Garbai Sándor kőműves. Jászai Samu nyomdász. Kabók Lajos géplakatos, majd műszerész. Kelemen Gyula műszerész. Kéthly Anna gépírónő, könyvelő. Kisházi Ödön vasmunkás. Koltói Anna vasmunkás. Marosán György pék. Miákits Ferenc lakatos. Mónus Illés cipőfelsőrész-készítő. Peidl Gyula nyomdász. Peyer Károly géplakatos. Propper Sándor kárpitos. Reisinger Ferenc famunkás, asztalos. Szakasits Árpád kőfaragó. Szántó Kovács János kubikos. Szeder Ferenc téglagyári munkás. Szélig Imre lakatos. Takács Ferenc kőműves. Teszársz Károly vasöntő. Udvaros István vasúti szertáros. Vanczák János lakatos. Vas-Witteg Miklós épületlakatos, szobafestő. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetői – amint éppen a szociáldemokrata Népszava olvasóinak aligha kell mondanom.

Ne értették volna a baloldali gondolatokat?

Nem hinném.

S magasabb életkor kellene a baloldali és liberális gondolatok átéléséhez?

A liberális forradalom kezdetekor Petőfi Sándor huszonöt éves volt. A „Proletárdal”-t József Attila huszonkét éves korában írta.

Miért van az vajon, hogy Magyarországon a baloldalról szinte kizárólag csak képtelenségeket lehet olvasni? Mintha a baloldal nem is tartoznék a történelemhez.

Szerző
Tamás Gáspár Miklós filozófus

Európai norma, magyar jog

A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. számú törvény 9/A paragrafusa értelmében nem folytathat napi fogyasztási cikk értékesítésére vonatkozó tevékenységet az a gazdasági társaság, amelynek a) nettó árbevétele több mint fele napi fogyasztási cikk kiskereskedelmi értékesítéséből ered, b) bármely két egymást követő üzleti évben elért nettó árbevétele külön-külön eléri a 15 milliárd forintot és c) az adózott eredménye mindkét üzleti évben nulla vagy negatív. A szabályozás 2015. január 1. napjától hatályos.

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége már a törvény tervezetének megismerésekor tiltakozott az elképzelés, majd - a jogi norma parlamenti elfogadása után - a bevezetés ellen, mondván, hogy diszkriminatív jellege miatt piac- és versenyellenes. Véleményünket és érveinket – mint annyi más esetben – most sem vették figyelembe, így a kereskedelmi törvény pillanatnyilag is tartalmazza az inkriminált regulát. Veszteség miatt büntetni nem elegáns és nem is célszerű. Ha elfogadnánk a negatív eredmény szigorú szankcionálására vonatkozó szabálynak a gazdaság egészére történő kiterjesztését, akkor jó néhány „pénztemetőként” működő állami/önkormányzati vállalat, valamint ipari és mezőgazdasági vállalkozások sokasága is azonnal bedobhatná a törölközőt. Kérdezem: miért csak a bolti kiskereskedelmi ágazat egyik szegmentuma a kiszemelt áldozat?

A 2014. év végén elfogadott veszteségszabály abban az időben született, amikor – hamis politikai és gazdasági argumentációra alapozva - a kormány nagy vehemenciával támadta a multinacionális láncokat. Ekkor kezdődött az élelmiszerlánc-felügyeleti díj körüli cirkusz (amelyet azóta minden uniós fórumon csúfosan elbuktunk), és ekkor fogadta el „szakértő” országgyűlésünk az éjszakai és vasárnapi zárva tartásra vonatkozó ostoba törvényt is, amit aztán tizenhárom hónap után fület-farkat behúzva kellett visszavonniuk.

A brüsszeli adminisztráció már korábban jelezte, hogy a veszteségszabályozás nyomán a kiskereskedőknek megnövekedett kockázatokkal kell szembenézniük, ha be akarnak lépni vagy terjeszkedni akarnak a magyar piacon. Véleményük szerint a tartós veszteségességet tiltó törvény akadályozhatja a befektetéseket, és ezáltal a versenyképesség romlásával járhat, magasabb árakat eredményezhet. A tavaly februárban Magyarország ellen indított kötelezettségszegési eljárás most új szakaszba lépett, mivel 2017. július 13 –án úgy döntött az Európai Bizottság, hogy indokolással ellátott véleményt küld Magyarországnak, amelyben sürgeti a kiskereskedelmi ágazatban működő veszteséges vállalatokra vonatkozó korlátozások megszüntetését. Az EB álláspontja szerint ez az intézkedés ellentétes a letelepedés szabadságával és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, valamint a tőke szabad mozgásával, és nem igazolható a közérdeken alapuló kényszerítő okokkal. Magyarországnak két hónap áll rendelkezésére, hogy értesítse a Bizottságot a helyzet kezelése érdekében hozott intézkedésekről. Amennyiben erre nem kerül sor, a Bizottság úgy határozhat, hogy az Európai Bíróság elé terjeszti az ügyet. Hazánk ekkor egy újabb kötelességszegési eljárás keretében ismét szégyenpadra kerül, aminek a vége az lehet, hogy az Európai Bíróság kötelezni fogja Magyarországot a fenti jogszabályhely törlésére vagy megváltoztatására.

Az egyik kereskedelmi szakportál tájékozódása szerint – az uniós morgolódáson túl – az is érdekessé teszi a helyzetet, hogy a veszteségszabály ma már nemcsak a megcélzott és mostohagyerekként kezelt multinacionális láncokat érintheti érzékenyen, hanem a jelentősebb, magyar érdekeltségű élelmiszer-napicikk kereskedő vállalkozásokat is veszélyzónába sodorhatja. Gondolok itt elsősorban a COOP rendszerhez tartozó vagy a CBA-hoz kötődő és viszonylag nagy (15 milliárd feletti) árbevétellel rendelkező kiskereskedelmi társaságokra. A növekedő minimális bér (idén 15 százalék, jövőre 8 százalék) és a drasztikusan emelkedő garantált bérminimum (idén 25 százalék, jövőre 12 százalék) a hazai tulajdonban lévő boltcsoportokat viseli meg jobban, ennek következtében könnyebben válhatnak veszteségessé, mint a multinacionális óriások. A történet íve a vasárnapi zárva tartási kísérlet eredményére emlékeztet: azzal is a multinacionális cégeket akarták keményen megleckéztetni, de végül szinte kizárólag a hazai mikro- és kisvállalkozások lettek a boltzárlat áldozatai. A veszteségszabályozásnak is hasonló lehet a következménye: a tőkeerős külföldiek (növekvő forgalom mellett) pozitív eredményt realizálnak, míg a magyar kereskedők könnyen beleszaladhatnak a negatív tartományba, aminek következtében esetleg fel kell függeszteniük értékesítési tevékenységüket.

„Nem kell megrémülni egy kötelezettségszegési eljárástól” - emelte ki a kormányszóvivő az M1 csatorna július 13-i esti műsorában. Igaza van, 1 kötelezettségi eljárástól valóban nem kell félni. De az Európai Bizottság friss (júliusi) adatközlése szerint 2016. december 31. napjáig bezárólag 57 jogsértési eljárás volt folyamatban hazánkkal szemben, amelyből 45-öt tavaly indítottak el. Lehet, hogy ez sem rémisztő, viszont rendkívül lehangoló.

Szerző