Kincses Sziget

Most őszintén szólva sokkal jobban izgat a Lupa-tó fejlesztése, mint a Sziget elkövetkező negyedszázada – mondja Gerendai Károly. Kemény szavak Európa legjobb, idén 25 éves nagyfesztiváljának alapítójától, még ha évek óta sasszézik is kifelé. Állítólag elfáradt, nem érti a mai kort. Igaz, a Lupa-tavi, aranyhomokos wakeboard-, surf-, búvár stb.-beach nem pont erről tanúskodik.

Valami itt nem stimmel. A Sziget-stáb a 90-es évek anyagi kínlódásai után megkötötte a maga alkuját az élettel: kevesebb kutyasátor, kevesebb punk, több műanyag, több VIP. Magasabb ár, jobb minőség. A Sziget mára a nyugati, illetve mondjuk Petőfi rádiós ízlés kiszolgálójává vált, ami ebben a giccstengerben is „sziget”. Egyszersmind a tűrt fesztiválból az állam által büszkén hirdetett, központi látványosság lett. Kérdés, ehhez mennyiben járultak hozzá a konzervativizmussal kevéssé vádolható Gerendai előszobázásai, jó személyes kapcsolatai, ami rendre kifogta a szelet a kurzus különböző - például a hangerő vagy a területbérlet miatti – támadásai vitorlájából. A stáb legalábbis tagadja, hogy bármennyire is függnének az államtól. Ezért vagy sem, ma már dől a lé. Sokan támadják „Mr. Nullszaldót”, de én megsüvegelem a vállalkozói teljesítményt. Ezért nem értem, miért ilyenkor kell elhajózni a Szigetről. Azt még épp megérteném, hogy eladták „egy amerikai alapnak” a többséget, hisz megtartották az irányítást. De három év múlva már kitehetik őket. És Gerendait a jelek szerint nem lesz is nehéz.

Nem tudom, valahogy mindig ilyesfajta kavarodás szokta megelőzni azt, amikor Orbán valamely strómanja névvel-név nélkül átveszi az irányítást a jól tejelő hazai márkák felett. Lánya, Ráhel legalábbis már elismerően nyilatkozott a Szigetről. Igaz, a szervezők szerint ez is csak egy légből kapott összeesküvés-elmélet.

Mindenesetre érdemes lesz figyelni, kik horgonyoznak le a Szigetnél.

Szerző
Marnitz István

Kalandpark - Városismeret

Mindenki másképpen ismeri meg a várost, ahol él. Én úgy, hogy tizennyolc évesen, 1967-ben beiratkoztam az akkori egyetlen autósiskolába, az Autóközlekedési Tanintézetbe. Három hétig minden nap este hatkor kellett jelentkeznem a Dankó utcai központi garázsban Benkő úrnál, hogy egy agg, de megbízható Skoda MB1000 típusú autóval elkezdjük a kötelező gyakorlatokat. Vezetni már tudtam, hála apámnak, aki rendszeresen átengedte a kormányt, hogy egy kis tapasztalatot szerezzek. Benkő úr tapasztalt oktató volt, rögtön felfedezte, kivel is van dolga.

-Maga már tud vezetni – állapította meg az első sarok után. – Így sokkal könnyebb lesz. – Megveregette a vállamat, majd kék köpenyének zsebéből előhúzott egy kis noteszt. Lapozott benne, aztán kiadta az utasítást.

-Irány a Népköztársaság útja 25.

Ezt az akadályt könnyen vettem. Akkoriban könnyű volt vezetni Budapesten, a parkolás sem volt gond, alig volt forgalom.

- Fél óráig körözzön, Odze, és jöjjön vissza értem – mondta, amikor megérkeztünk a ház elé. Érdekes volt egyedül vezetni, élveztem, de aztán időben visszaértem.

- Rendben van – mondta Benkő úr. – Most pedig Budára megyünk, Alkotás utca 32.

Lakott a környéken egy ismerősöm, tudtam, merre menjek. Benkő úr itt is fél órát töltött, aztán újra találkoztunk. Volt még fél óra az aznapi tanulásból.

- Na, akkor még egy belefér – Benkő úr a noteszában lapozott. – Ez jó lesz. Van a Moszkva téren egy fodrászat. Ott álljunk meg.

Még egy fél órás körözés, aztán találkozó Benkő úrral, majd vissza a Dankó utcába. Vállveregetés, elköszönünk egymástól. És ez így ment két hétig, jártunk a Bimbó úton, Soroksáron, Józsefvárosban, megálltunk iskoláknál, kórházaknál, moziknál, így gyakorlatilag megismertem Budapestet, az egyirányú utcákat, a veszélyes gyalogátkelőhelyeket, szóval jól tájékozódtam. Benkő úr kifogyhatatlan volt a lakcímekből, a harmadik héten már a külvárosok következtek, sőt egy alkalommal Gödöllőre is elmerészkedtünk. Nem sokat beszélgettünk közben, oktatóm többnyire a többi autóst szidta, különösen a nőket, akiknek szerinte nem kellene vezetniük.

- Az ősemberek munkamegosztása helyénvaló volt. A férfiak vadásztak, pontosan bemérték, hány méterre állnak a kinézett vadállattól. Ezért tudunk mi, férfiak parkolni. Na, mit szól hozzá, Odze?

- Engem inkább az érdekelne, miért járunk házról-házra?

- Sok tanítványom volt – mondta merengve Benkő. – Többségük különös módon nő. Én vagyok a legjobb oktató, természetes, hogy hozzám osztották be a sok tehetségtelent. És hát, tudja, Odze, a kapcsolatok néha megmaradnak.

- Szóval őket látogatja végig – mondtam, némi elismeréssel a hangomban.

- Talán csak nem bűn?

- Nem, szó sincs róla – feleltem.

- És végülis, megtanultak vezetni, az is valami.

Amikor megkaptam a jogosítványomat, kezet ráztam Benkővel. Végülis sokat köszönhettem neki.

- Odze, egyszer megkérdezte tőlem, mi a biztonságos előzés titka.

- Emlékszem.

- Akkor elmondom a titkot: ha a kérdés felmerül magában, hogy előzzön vagy ne előzzön, akkor ne tegye. Akkor már késő. Hát ez a filozófiám.

És azóta így vezetek. Vagy így is élek?

Szerző
Odze György író

Véget kell vetni a nyomornak

Az egyenlőtlenségek növekedése és az alacsony társadalmi státuszú osztályok leszakadása az Orbán kormány tevékenységének következménye. Intézkedéseik révén a szociális rendszerben számos változás történt. Ezeket alapvetően meghatározta a kormány értékrendje és társadalompolitikai felfogása. A mobilitás csatornái bedugultak, a leszakadó falvak népe nyomorog. Itt képtelenség kormányzati/önkormányzati segítség nélkül emberhez méltó életet élni.

A kormány feladta azt a konszenzuális elvet, mely szerint a segélyezésnek elsősorban a szegénység csökkentése a célja, azaz hogy a minimális megélhetést biztosítsa annak, akinek nem áll rendelkezésre elégséges jövedelem. Radikálisan szűkítették a szabad felhasználású segélyeket, részben felszámolták a kötött felhasználásúakat - pl. lakhatási támogatás vagy adósságkezelési szolgáltatás -, megszüntették a méltányossági közgyógy- és ápolási díjat, a rendszeres szociális segélyt. Krízissegélyek pedig vagy vannak, vagy nincsenek.

Radikálisan beszűkítették az önkormányzatok lehetőségeit. Az orbáni politika szerint aki nem dolgozik, az biztosan önhibájából nem végez munkát, ezért nem is érdemes semmilyen támogatásra. Ennek megfelelően lerövidítették a munkanélküli ellátás idejét és összegét, és szűkítették a szociális segélyekhez való hozzáférést is. Mindezek mellett a családpolitikában súlyos tízezrekben mérhető módon tették egyértelművé a gyermekes családok számára, hogy aki nem dolgozik, annak a gyereke se egyék. A családi adókedvezmény, a gyed, a gyed-extra mind a magasabb jövedelmű családoknak kedvez, miközben egyetlen családi támogatás (családi pótlék, gyes, gyet, anyasági támogatás) összegét sem emelték. Ezen társadalmi jövedelmek értékvesztése elérte a 23 százalékot.

A kormány a közfoglalkoztatás kiterjesztésével akarta megoldani a tartós munkanélküliség problémáját. De a különböző - fent említett - támogatásokban részesülők töredékének tudnak közmunkát biztosítani: pl. lakhatási támogatásban részesülők száma közel 500 ezer család, viszont még 200 ezer fő sem kap folyamatosan közmunkát. Szándékosan lecsökkentették ugyanakkor a közmunkáért adható bér összegét, ami – tekintettel arra, hogy a közmunka nélküli időszakban adott segély összegét is visszaszorították – még mindig magasabb, mint a segély. Így persze ”megéri” közmunkára menni.

A helyzetet az is rontotta, hogy az egyébként munkaképtelennek minősített munkanélküliek számára fenntartott, több tízezer főt érintő ún. rendszeres szociális segélyt - ahogy utaltam rá - 2015-ben megszüntették. A helyére került egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatásra ma kevesebb mint tizenötezer ember jogosult.

A segélyezés 2015-ben történt átalakításának több eleme volt. Az egyik, hogy bizonyos ellátásokat járási szinte vittek, tehát ami normatív ellátás, az most már egyértelműen a központi igazgatás része. Ez egy logikus és elfogadható lépés volt. A másik intézkedéscsomag azonban már közel sem támogatható és fogadható el: több, addig törvényi keretek között működő ellátást megszüntettek, és mindazok helyébe az ún. települési támogatást hozták létre, aminek a jogszabályi meghatározásakor csupán utalásokat tettek a korábbi ellátásokra.

Két ellátás megszüntetése mindenképpen súlyos szakmai hiba volt: a normatívan működő lakásfenntartási támogatásé és az adósságkezelési támogatásé. Előbbit 2012-ben még közel félmillió család kapta, az utóbbit jóval kevesebben, de így is fontos ellátási forma volt, amely együtt járt személyes tanácsadással is. Mindezt úgy tette meg a kormány, hogy 2011-ben még maga szélesítette ki a lakásfenntartási támogatásra jogosultak körét (az összege csak minimálisan emelkedett), némileg összhangban a megszüntetett gázár-támogatással. Tehát miközben Magyarországon a szakmai szervezetek szerint is egyértelműen milliókat érint a lakhatási szegénység, a kormány tovább mélyíti a problémát.

A méltányossági közgyógyellátás, méltányossági ápolási díj és a már korábban több krízissegélyből összevont önkormányzati segély megszüntetése és a települési támogatás nevű ellátásba való beolvasztása lényegében egy dolgot bizonyított: tojik a szegényekre az állam, amelyik település tudja/akarja, oldja meg, kezelje valahogy a szegénységet, de ha nem, társítson teljesíthetetlen feltételeket a minimális összegű segélyek megállapításához is. A szociális törvény mindössze annyit ír elő az önkormányzatok számára, hogy „a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint az időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére rendkívüli települési támogatást köteles nyújtani”. Minden más esetben csak adható a bármilyen ellátás.

Az ápolási díj alapösszegét ugyan eltérítette a kormány az évek óta befagyasztott nyugdíjminimumtól, de így is csupán néhány százalékos az emelés. Hiába van ma már emelt összegű ápolási díj mellett kiemelt ápolási díj is, ez utóbbi csupán néhány ezer ellátottat érint. Az alapösszeg sokkal nagyobb emelésére lenne szükség ahhoz, hogy a hozzátartozóikat ápoló személyek megfelelő anyagi támogatást és elismerést kapjanak munkájukért. Ezzel egyébként az állami intézményrendszerről vennék le a terhet, és a jóval magasabb költséget.

A közgyógyellátás rendszerét még a szocialista kormány alakította át, tette igazságosabbá. Azóta azonban több mint tíz év eltelt, és a Fidesz egy forinttal nem emelte a havi és az eseti gyógyszerkeret összegét. Ez azt jelenti, hogy bár nyilvánvalóan emelkedtek a betegek kiadásai ebben az időszakban, egyre kevesebb gyógyszert tudnak a támogatásból kifizetni.

Emellett meg kell említeni az óvodáztatási támogatás megszüntetését is, amit a szocialista kormány a hátrányos helyzetű gyermekek óvodába szoktatásának elősegítéséhez, annak ösztönzésére hozott létre. De a Fidesz nemcsak megszüntette ezt a közel 35 ezer gyermeket elérő, félévente húsz-, illetve tízezer forintos támogatást, hanem a hároméves korról kötelezővé tett óvodába járást a családi pótlékon (nevelési ellátás) keresztül szankcionálja, nagyjából úgy, mint az iskolába járásnál.

Bár nem a szociális törvény része, de a segélyezéshez tartozik a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény. Ez a családi támogatások 2006-os átalakítása előtt (ekkor emelkedett duplájára a családi pótlék) havi ellátás volt, ezt követően pedig évi kétszer folyósítják pénzbeli támogatásként - viszont e jogosultság alapján járt az ingyen tankönyv és az ingyenes vagy kedvezményes étkeztetés lehetősége. Ezen ellátás összegét csak tavaly emelte meg pár száz forinttal a kormány, viszont 2012 óta már csak utalványban kaphatják meg a jogosultak. Tekintettel arra, hogy a támogatásra való jogosultsági küszöb alapját jelentő nyugdíjminimumot nem emelték, fokozatosan csökkent a jogosultak száma. Ezt a kormány hamisan úgy állította be, mintha a szegénységben élők számának a csökkenése magyarázná.

Le kell szögezni, hogy a jövő szociáldemokráciájának az elosztási igazságosság irányába kell hathatós lépéseket tennie! Az egyenlőtlenséget növelő politika helyett az egyenlőséget megcélzó intézkedéseknek kell következniük. Feladat van bőven: minden fiatal számára biztosítani a jó iskolát, magas színvonalon működő és mindenki számára elérhető egészségügyet, lakhatást, fejlett és megfizethető tömegközlekedést. Addig is világossá tenni, hogy növelni fogjuk a szabad felhasználású segélyeket, a kötött felhasználásúak estében pedig biztosan lesz lakhatási és adósságkezelési támogatás.

A pénzbeli és ún. társadalombiztosításhoz kötött ellátásokat illetően a csed és a gyed estében nem látok okot a változtatásra. Ellenben a családi pótléknál erőteljes differenciálásra lesz szükség a gyermeküket egyedül nevelő és a fogyatékos vagy tartósan beteg gyerekeket nevelők körében. Így fogunk eljárni az anyasági támogatás és a gyet estében is. Növelni fogjuk az ápolási díjat, a foglakoztatást helyettesítő támogatást, az időskorúak járadékát és az egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatást is.

Szerző
Korózs Lajos országgyűlési képviselő (MSZP)