Tusványos - Elmaradt a bocsánatkérés

Publikálás dátuma
2017.07.27. 07:35
MTI Fotó: Veres Nándor

Öt nap telt el a tusványosi magányosan fütyülő lány elleni erőszakos fellépés óta, de mindmáig várat magára mind az Orbán Viktor sajnálkozó, bocsánatkérő nyilatkozata, mind a szervezőké. Az RMDSZ és a kárpát-medencei magyar pártok vezetőinek sem volt mindeddig egyetlen szava sem a történtekről. Arra viszont elég volt az eltelt idő, hogy bebizonyosodjon: a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) immár tökéletesen működik, a nemzeti összetartozást nem nehezítik már államhatárok, erről gondoskodott a határokon átívelő agymosás.

Mint ismert, Tusnádfürdőn a „nemzet miniszterelnökének” szombati beszédét egy Budapesten élő, székelyföldi származású huszonéves lány füttyel próbálta megzavarni. Férfiak és nők támadtak rá, először verbálisan, majd egy fiatal férfi hajánál fogva földre rántotta, egy másik férfi rátaposott, majd a rendfenntartók főnöke hátracsavart kézzel elvezette. Az esetet végig filmezte az Index helyszíni riportere. Az első sorokban történt, nem valahol a háttérben, hogy a színpadról ne lett volna rálátás. A színpadon a nemzet miniszterelnöke mellett egy volt református püspök, illetve egy papfiú magyar országgyűlési képviselő ült, a közönség soraiban pedig ott virítottak az „Isten kegyelméből református” feliratú kalapot viselő hallgatók. Senki sem tiltakozott, a román rádió marosvásárhelyi magyar adásának női szerkesztőjén kívül senki sem sietett a lány segítségére, de őt is „takarodj….” szavakkal küldte el az épp ott csápoló Bayer Zsolt. Az újságíró szerint a Bayerrel együtt lévő nő azonnal közölte, ő orvos, látja, hogy a lány drogos.

Ezután szabadultak el az indulatok a közösségi és nem közösségi médiában, jobboldalon elkezdődött a Soros-bérencezés, fizetett provokátorozás, a baloldalon pedig rövidesen a "bunkó-tahószékelyezés". A nemzeti egymásnak ugrást már nem nehezíti semmiféle akadály, határon innen és onnan ugyanaz a retorika és érvkészlet és a balliberális oldal csukott szemmel sétált be ezúttal is a csapdába. A Németh Zsolt tusványosi főszervező által két éve még nyilvánosan is elsütött ismert székely vicc, „az asszony nem ember, a sör nem ital, a medve pedig nem játék” sztereotípia alapján elkezdődött az ujjal mutogatás a székelyekre, mint közösségre. Pedig a nők bántalmazása semmivel sem gyakoribb a valóban jóval patriarchális Székelyföldön, mint Budapesten, s az is egyértelmű, hogy a tusványosi indulatokat sem a tiltakozó lány nembeli hovatartozása, hanem eltérő véleménye váltotta ki. Ha férfi lett volna a „provokátor” (copyright Kósa Lajos) ugyanaz a sors várt volna rá, csak vele nehezebb lett volna elbánni.

Arról mindenki elfeledkezni látszik, hogy Orbán Viktor tusványosi közönsége nem elsősorban a helyi székely emberekből áll, hanem zömében VIP-ekből. Igen, van köztük helyi is (évről évre kevesebb, idén a mintegy 2500 embert befogadni tudó téren legtöbb 600-an voltak, a szervezők nagy igyekeztükben közvetítőkocsikkal zárták le a tér üresen maradó részét, hogy ne legyen szembetűnő a fogyatkozás), de tele van Fidesz, Fidelitas és kormányzati emberekkel, olyan magyarországi notabilitásokkal, mint Bayer Zsolt. A lányt hajánál fogva földre rántó fotósról egyelőre nem derült ki, hogy székely lenne, csak annyi, hogy a magyar külképviseleten dolgozó feleségével tartózkodik Romániában, és hogy mindkét országban dolgozik. Facebookon már olyan információ is megjelent, miszerint székesfehérvári. A romániai magyar sajtóban máig nem jelentek meg nőgyűlölettől fröcsögő írások, ebben a budapesti Pesti Srácok, Echo Tv és más itthoni orgánumok jeleskednek. A baloldali megnyilvánulások viszont tökéletesen alkalmasak arra, hogy az erdélyi magyarság a 2005-ös népszavazási kampányhoz hasonló traumát éljen meg, és „csakazértis” tömegesen vegyen részt a 2018-as magyarországi választáson. (Csak emlékeztetőül: a 2005-ös népszavazást sem az erdélyi magyarok kezdeményezték, hanem a Budapesten székelő Magyarok Világszövetsége, a kezdeményezés pedig, amely valóban megosztotta a nemzetet, soha nem jutott volna el a referendum kiírásáig, ha a Fidesz pártpolitikai érdekből nem vállalja fel az aláírásgyűjtést.) És nem utolsósorban érdemes feltenni azt a kérdést is, hogy mi az újságíró kötelessége: végig filmezni, amint bántalmaznak valakit, vagy inkább a bántalmazott segítségére sietni?

Szerző

A kormány késve mentené az acélipart

Publikálás dátuma
2017.07.27. 07:25
500-an már most hiányoznak a Dunaferr gépsorai mellől FORRÁS: DUNAFERR
Orbán Viktor azonnali intézkedéseket vár kormányától a hazai acélipar megmentésére - pedig erre már az elmúlt hét évben is ugyanilyen szükség lett volna.

Pontokba szedte a hazai acélipar védelmét illető cselekvési tervét a kormány. Eszerint Varga Mihály nemzetgazdasági, valamint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek "azonnal" támogatnia kell az ilyen típusú termékek uniós szintű piacvédelmét. (A szakma szerint ez mindenek felett a kínai dömping ellen irányul.) Seszták Miklós nemzeti fejlesztési tárcavezetőnek hasonlóképp, mondhatni "sovány malac vágtában" küzdenie kell azért, hogy a termelők minél több ingyenes szén-dioxid-kvótához jussanak és hogy az iparág 2020 után is megőrizze ebbéli jogosultságát.

Seszták Miklósnak Varga Mihály, illetve a közműhivatal bevonásával a megújulóenergia-beruházások lehetőségeit kell áttekintenie úgy, hogy a kormány rezsicsökkentési célja, illetve a többi szereplő versenyképessége ne csorbuljon. (Megjegyzendő: az Orbán-kabinet számos bejelentése dacára az úgynevezett ipari rezsicsökkentés mindmáig elmaradt.) Minderre Sesztáknak a kormányfő az első két ponthoz képest nagylelkűen adott - a hétvégét is beleszámítva - hét egész napot. Varga Mihálynak - Seszták Miklós és Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter bevonásával - hasonló határidő mellett kell felülvizsgálnia az acélhulladék-kivitelt. Varga Mihály a szakképzés, a beszállítói lehetőségek, illetve - Lázár János kancelláriaminiszterrel együtt - a kutatás-fejlesztés, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter pedig - Varga bevonásával - a felsőfokú képzés felülvizsgálatára egész szeptember 30-ig ráér.

Jó irányba tett, de megkésett lépésnek tartja a programpontokat Balogh Béla, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke. Ahhoz képest, hogy a mentőcsomag megszervezésére a 24. órában tartunk, a mostani kormányhatározat kapkodásról és az átfogó koncepció hiányáról tanúskodik - tette hozzá. A legégetőbbnek a képzés kérdését nevezte. Meglátása szerint a hazai acélipar egyik utolsó bástyájának tekinthető dunaújvárosi Dunaferr gépsorai mellől már most vagy félezren hiányoznak. Óriási gond a dolgozók kiszervezése és a nagy tapasztalatú szakemberek elengedése. A létszám hiánya pedig akár a nemrég bekövetkezetthez hasonló munkahelyi balesetekhez vezet. A távozók pótlása érdekében már most szükség lenne a frissen végzettekre, ám ez a tankultúra az elmúlt évtizedek során elkopott. Balogh Béla kevéssé a felsőfokú képzésre összpontosítana: a diploma, bár nem hátrány, a betöltetlen munkakörök inkább egy jó középfokú képzést kívánnak meg.

Abszolút üdvözli a - munkahelyeket is veszélyeztető - kínai dömping elleni küzdelmet, ám ezt is rendkívül megkésettnek véli. Úgyszintén komoly problémának látja a hulladékkivitelt: a „jól szervezetten” kiszállított anyagot a magyar ipar a technológia miatt esetenként még külföldről is kénytelen visszavásárolni. Emberközpontú szakszervezetként teljesen egyetértenek a környezetkímélő fejlesztésekkel, egyszersmind egyetértett azzal a megjegyzésünkkel is, hogy az ingyenes szén-dioxid-kvóta, ha rövid távon könnyíti is a cégek helyzetét, a hatékonyságot nem javítja.

A hazai acéliparból néhány apróbb termelő mellett ma már lényegében csak a Dunaferr és a korábbiaknál jóval karcsúbb Ózdi Acélművek maradt. Ráadásul a dunaújvárosi csoport háttere igen bizonytalan: a cég a korábbi üzleti ügyek miatt lényegében az orosz államnál kötött ki. (E tekintetben az Orbán-kabinet acélipari erőfeszítései Moszkvának tett kedvező gesztusként is értékelhetőek.) Balogh Béla szerint ez a bizonytalanság se ösztönzi a cég átfogó fejlesztését és a munkaerő megtartását.

Más szakértők Orbán Viktor „azonnali”, illetve négy napos határidőkben megnyilvánuló kapkodását már csak azért is furcsállják, mert a kormány tagjai ebbéli szándékaikról már hosszú hónapokkal ezelőtt beszámoltak.

Szerző

A kormány késve mentené az acélipart

Publikálás dátuma
2017.07.27. 07:25
500-an már most hiányoznak a Dunaferr gépsorai mellől FORRÁS: DUNAFERR
Orbán Viktor azonnali intézkedéseket vár kormányától a hazai acélipar megmentésére - pedig erre már az elmúlt hét évben is ugyanilyen szükség lett volna.

Pontokba szedte a hazai acélipar védelmét illető cselekvési tervét a kormány. Eszerint Varga Mihály nemzetgazdasági, valamint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek "azonnal" támogatnia kell az ilyen típusú termékek uniós szintű piacvédelmét. (A szakma szerint ez mindenek felett a kínai dömping ellen irányul.) Seszták Miklós nemzeti fejlesztési tárcavezetőnek hasonlóképp, mondhatni "sovány malac vágtában" küzdenie kell azért, hogy a termelők minél több ingyenes szén-dioxid-kvótához jussanak és hogy az iparág 2020 után is megőrizze ebbéli jogosultságát.

Seszták Miklósnak Varga Mihály, illetve a közműhivatal bevonásával a megújulóenergia-beruházások lehetőségeit kell áttekintenie úgy, hogy a kormány rezsicsökkentési célja, illetve a többi szereplő versenyképessége ne csorbuljon. (Megjegyzendő: az Orbán-kabinet számos bejelentése dacára az úgynevezett ipari rezsicsökkentés mindmáig elmaradt.) Minderre Sesztáknak a kormányfő az első két ponthoz képest nagylelkűen adott - a hétvégét is beleszámítva - hét egész napot. Varga Mihálynak - Seszták Miklós és Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter bevonásával - hasonló határidő mellett kell felülvizsgálnia az acélhulladék-kivitelt. Varga Mihály a szakképzés, a beszállítói lehetőségek, illetve - Lázár János kancelláriaminiszterrel együtt - a kutatás-fejlesztés, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter pedig - Varga bevonásával - a felsőfokú képzés felülvizsgálatára egész szeptember 30-ig ráér.

Jó irányba tett, de megkésett lépésnek tartja a programpontokat Balogh Béla, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke. Ahhoz képest, hogy a mentőcsomag megszervezésére a 24. órában tartunk, a mostani kormányhatározat kapkodásról és az átfogó koncepció hiányáról tanúskodik - tette hozzá. A legégetőbbnek a képzés kérdését nevezte. Meglátása szerint a hazai acélipar egyik utolsó bástyájának tekinthető dunaújvárosi Dunaferr gépsorai mellől már most vagy félezren hiányoznak. Óriási gond a dolgozók kiszervezése és a nagy tapasztalatú szakemberek elengedése. A létszám hiánya pedig akár a nemrég bekövetkezetthez hasonló munkahelyi balesetekhez vezet. A távozók pótlása érdekében már most szükség lenne a frissen végzettekre, ám ez a tankultúra az elmúlt évtizedek során elkopott. Balogh Béla kevéssé a felsőfokú képzésre összpontosítana: a diploma, bár nem hátrány, a betöltetlen munkakörök inkább egy jó középfokú képzést kívánnak meg.

Abszolút üdvözli a - munkahelyeket is veszélyeztető - kínai dömping elleni küzdelmet, ám ezt is rendkívül megkésettnek véli. Úgyszintén komoly problémának látja a hulladékkivitelt: a „jól szervezetten” kiszállított anyagot a magyar ipar a technológia miatt esetenként még külföldről is kénytelen visszavásárolni. Emberközpontú szakszervezetként teljesen egyetértenek a környezetkímélő fejlesztésekkel, egyszersmind egyetértett azzal a megjegyzésünkkel is, hogy az ingyenes szén-dioxid-kvóta, ha rövid távon könnyíti is a cégek helyzetét, a hatékonyságot nem javítja.

A hazai acéliparból néhány apróbb termelő mellett ma már lényegében csak a Dunaferr és a korábbiaknál jóval karcsúbb Ózdi Acélművek maradt. Ráadásul a dunaújvárosi csoport háttere igen bizonytalan: a cég a korábbi üzleti ügyek miatt lényegében az orosz államnál kötött ki. (E tekintetben az Orbán-kabinet acélipari erőfeszítései Moszkvának tett kedvező gesztusként is értékelhetőek.) Balogh Béla szerint ez a bizonytalanság se ösztönzi a cég átfogó fejlesztését és a munkaerő megtartását.

Más szakértők Orbán Viktor „azonnali”, illetve négy napos határidőkben megnyilvánuló kapkodását már csak azért is furcsállják, mert a kormány tagjai ebbéli szándékaikról már hosszú hónapokkal ezelőtt beszámoltak.

Szerző