Apjára ütött a diktátor fia

Miközben Szíriában polgárháború dúl, amelyben több százezren vesztették életüket, Bassár el-Aszad szíriai elnök fia egy matematikaversenyen vett részt Rio de Janeiróban. Sőr, interjút is adott az O’Globo című lapnak, ami nagy felháborodást keltett, mondván, hogy lehet ennyire békés, vidám, miközben hazájában apja kormányerői halomra öli az embereket.

 Az Aszad fiúnak az a kijelentése is komoly visszhangot keltett, amelyben azt közölte, Damaszkusz szerinte kicsit hasonlít Rióhoz, mert „egyes negyedei biztonságosak, mások nem”. Hafez nemcsak külsőre hasonlít apjához, hanem ugyanazokat a kliséket ismételgette, amit apjától már megszokhatott a világ. Például azt, hogy „a nép ellen indítottak háborút, s az ország és a kormány egységes az agresszorral szemben”. Az ENDSZ adatai szerint 1991 márciusa óta 400 ezren haltak meg a konfliktusban, s 4,6 millióan menekültek el az országból.

Az Aszad fiú nem sokat tett hozzá a szíriai matematikacsapat teljesítményéhez: 528. helyezést értek el a 615-ből. Szíria még nem szerepelt ilyen rosszul a matematika olimpiáján.

Szerző

Nem áll meg Orbán barátja - Újságírók a vádlottak padján

Publikálás dátuma
2017.07.24. 10:46
Fotók: Cumhuriyet Gazetesi/Facebook
Ma kezdődik meg Törökországban az egykori ellenzéki lap, a Cumhuriyet újságíróinak és munkatársainak pere. A kormányzat „terrorizmussal” vádolja őket.

 Ha elítélik a vádlottak padján ülőket, akár 43 éves börtönbüntetéssel is sújthatják őket. A 17-ből 111 gyanúsított már hét hónap óta vizsgálati fogságban ül, köztük Murat Sabuncu főszerkesztő, Kadri Gürsel publicista, Musa Kart karikaturista, továbbá Bülent Utku, a Cumhuriyet Alapítván elnökségi tagja. Mindannyiukat 2016 októberében vették őrizetbe. A rendőrség akkor tartóztatta le a főszerkesztőt, amikor Németországból tért vissza hazájába. Tavaly december 29-én az oknyomozó újságíró Ahmet Siket tartóztatták le, aki szintén e kapnak írt cikkeket. Őt már 2011-2012 között egy éves börtönnel sújtották, mert rámutatott arra, hogy a Fethullah Gülen Egyesült Államokban élő prédikátor köre hogy épült be az államba, s segítette Recep Tayyip Erdogant, aki akkor még miniszterelnökként szolgált. Gülen a tavaly július közepén végrehajtott puccskísérlet során az ország első számú ellensége lett. Több mint 50 ezer állítólagos gülenistát tartóztattak le.

Jellemző a török viszonyokra, hogy csak idén áprilisban készült el a gyanúsítottakkal szembeni vádirat. Ebben terroristák (a gülenisták, valamint a Kurd Munkáspárt, a PKK) támogatásával vádolták őket. Ez nyilvánvaló hazugság, a lap ugyanis Gülen mozgalmával szemben mindig is keményen fellépett cikkeiben.

„Nekünk, kritikus újságíróknak annál fontosabb a munkánk, minél kevesebben vagyunk. Olyan, mintha szabadságharcosok lennénk, és a harc még csak most kezdődött.” – mondta egy ízben a lap előző főszerkesztője, a külföldre menekült Can Dündar. A lap a következőket írta meg. 2014 januárban a török hatóságok teherautókat állítottak meg a szír határ közelében. A teherautók a török titkosszolgálathoz tartoztak. Feszült helyzet alakult ki, a két oldal fegyvert is fogott egymásra. A hatóság végül átvizsgálta a teherautókat, amikben fegyvereket találtak, miközben a jármű vezetői azt állították, humanitárius segélyt visznek Szíriába a szíriai török kisebbségnek. Aztán jött egy értesítés, hogy tovább kell engedni a járműveket. Az esetről megjelent akkori hírekben még fegyverekről szó sem volt, csak nemzetközi segélyről. 2015 májusában viszont Can Dündar lapja olyan felvételeket szerzett, amik teljesen világosan bizonyították, mi volt igazából a teherautókban.

Egy német közvéleménykutatás szerint az ország polgárainak nagy része igen elégedetlen a szövetségi kormány Törökország-politikájával. A megkérdezettek 76 százaléka annak a véleményének adott hangot, hogy a kabinet túl sokat enged meg Recep Tayyip Erdogan köztársasági elnöknek. Mindössze 12 százalék fogalmazott meg ezzel ellentétes véleményt. További 12 százalék nem nyilatkozott a kérdésről.

A Törökországhoz fűződő viszony kapcsán mintha a német kormánykoalíción belül sem lenne teljes egyetértés. Míg Sigmar Gabriel külügyminiszter egyre keményebben lép fel Ankarával szemben, Angela Merkel kancellár menteni próbálja a menthetőt. Gabriel a napokban nyílt levelet írt a németországi török közösség tagjainak, amiben világossá tette, hogy Berlin nem tűrheti tovább az Erdogan-kormány súlyos jogsértéseit. Azt is közölte, a német szövetségi kormány nem szemlélheti tovább tétlenül a német állampolgárok bebörtönzését. Múlt csütörtökön a német politika új irányvonalát hirdette meg Törökországgal szemben azt követően, hogy Törökországban letartóztatták az emberi jogi aktivistát, Peter Steudtnert. Peter Altmaier, a kancellárhoz közel álló kancelláriaminiszter ezzel szemben óva intett a török mint nép elítéléséről.

A Gabriel és Merkel közötti különbségnek elsősorban a közelgő parlamenti választás az oka. A kancellár nem engedheti meg magának, hogy hazája olyan menekültválsággal szembesüljön, mint 2015 szeptemberétől, amikor egyetlen év alatt több mint egymillió menekültet fogadott be országa. Ekkor a kancellár népszerűsége történelmi mélypontokat ért el. Merkel ezért váltig kitart az Európai Unió és Törökország között tavaly márciusban létrejött menekültügyi megállapodás mellett. A közvélemény-kutatásokban a CDU/CSU mögött mintegy 15 százalékkal álló szociáldemokraták azonban ráéreztek arra, hogy a keményebb Törökország-politikával akár szavazatokra is szert tehetnek. Ezzel rátapintottak Merkel gyenge pontjára.

A két ország közötti viszonyban végbemenő változások akár fordulópontnak is tekinthetőek, hiszen évtizedeken keresztül Németország volt Európában a török érdekek első számú szószólója. A hatvanas években pedig a németek hívtak be elsőként török vendégmunkásokat a munkaerőhiány csillapítására.

Vasárnap Jeremy Corbyn brit munkáspárti vezető az összes újságíró szabadon bocsátását követelte Törökországtól.

Szerző

Erősek és büszkék

Mármint a felcsúti milliárdos társai, akik naponta hizlalják a vagyonukat, amelyből megfelelő személynek bizonyára tejelnek is szépen. Közben nő a szegénység, de egy-két adat kozmetikázásával ezt a tényt is el lehet mismásolni. Szegények? Azért mert tehetségtelenek, nem is méltók többre – mondaná Lázár János. Róla egy szólás juthat eszünkbe: jön még kutyára dér. Annak idején is jött, jön most is. Pedig hajdanán a nagy formátumú, százezreket a vágóhídra küldő és engedő Horthy Miklós vezette az országot. Hogy hová, azt az általános iskolások is tudják, amíg a történelemkönyveiket át nem írják.

Szerző