Előfizetés

Varsó mattolná Moszkvát és Berlint

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2017.07.06. 07:01
Leválasztaná a térséget az orosz energiafüggésről az amerikai elnök A képen Iohannis és Trump FOTÓ: Chip Somodevilla/Getty Image
Csütörtökön Donald Trump amerikai elnök is részt vesz a Három tenger kezdeményezés államfői tanácskozásán.

A Három tenger elnevezés arra utal, hogy a Fekete-, a Földközi- és a Balti-tenger által körbefogott uniós tagországok szorosabb együttműködésre törekednek. Ezek az államok a következők: a Visegrádi Négyek (Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország), a balti államok (Észtország, Lettország Litvánia), továbbá Ausztria, Románia, Szlovénia, Bulgária és Horvátország.

A 2016. augusztus 25-én aláírt kezdeményezés nyilvánvaló célja Közép- és Kelet-Európa szerepének erősítése az EU-n belül. Továbbá, hogy a hagyományos Nyugat és Kelet közötti együttműködés mellett rámutassanak az Észak és Dél kooperációjának fontosságára.

A kezdeményezéstől a résztvevők mást és mást várnak. A balti országok a növekvő orosz fenyegetés miatt csatlakoztak hozzá, Lengyelország ezt is reméli tőle, de Magyarországgal együtt egészen más elképzelései is vannak. Varsó és Budapest az EU szégyenpadjára került a menekültkvóták elutasítása, valamint a demokráciaellenes intézkedések miatt. A két országban tetőfokára hágott az Unió-ellenes kampány, vezetőik pedig úgy vélhetik, ez a fórum alkalmas arra, hogy egyfajta ellensúlyt képezzenek az EU-n belül. Szakértők szerint azonban Lengyelország részéről az első számú célpont valójában nem is Brüsszel, hanem Berlin.

Különösen a házigazda Lengyelország támogatja lelkesen a Három tenger államainak együttműködését. Mióta a jobboldali nacionalista, populista Jog és Igazságosság (PiS) került hatalomra, a varsói kormány fontos prioritásként jelölte meg a kezdeményezés kiterjesztését. A lengyel kabinet ugyanis honfitársaik németellenes érzületére épít. Lengyelország már a két világháború között a közép- és kelet-európai országok együttműködéséről álmodott, hogy így csökkentsék a Szovjetunió és Németország befolyását. Ugyanakkor a lengyelek történelmi okok miatt is közelednének a balti államokhoz. 1385-ben jött létre a Lengyel-Litván Unió, amely Lengyelország harmadik felosztásáig, 1795-ig állt fenn. Az unió fő oka a Német Lovagrend fenyegetése volt, no és az, hogy Nagy Lajosnak, Magyarország és Lengyelország királyának nem volt fiúgyermeke. A későbbiekben azért távolról sem volt ennyire békés a viszony Litvánia és Lengyelország között, 1919-20-ban háború is dúlt közöttük.

A kezdeményezés felélesztése Andrzej Duda 2015-ben megválasztott lengyel elnök nevéhez fűződik. Bár politikai szempontból Budapestnek is kapóra jön a lengyel javaslat, a magyar kormánynak mégsem feltétlenül érdeke a kezdeményezés erősítése. Az Orbán-kabinet most abban érdekelt, hogy hangoztassa: mennyire egységesek a V4-ek, s – mint Szijjártó Pétertől nemrégiben hallhattuk – a egyfajta „mintává” is váltak. Varsó azonban kiterjesztené az együttműködést a 12 országra. Ez pedig rávilágít arra, hogy a két kormány külpolitikai prioritásai valójában nem azonosak. Kérdés persze, hogy a külpolitikailag eddig nem túl aktív Áder János mit képvisel a kormány álláspontjából, túllép-e egyáltalán az államfő a kötelező protokollon.

Budapest Brüsszel elleni harcának része a V4-ek egységességének bizonygatása, Varsó azonban legalább ennyire komoly ellenfélnek tekinti Moszkvát, ezért is volt fontos a lengyel kormány számára, hogy a tanácskozásra sikerült vendégnek megnyerni Trumpot. Az amerikai elnök számára is kapóra jön a találkozó: azt mutathatja meg, hogy létezik olyan főváros Európában, ahol nagy barátként fogadják. A Trump-látogatás nyomán Varsó mindenesetre még nagyobb önbizalommal szállhat szembe az EU-val, ami az ország további elszigetelődését eredményezheti az Unión belül.

Erősen kétséges, beválnak-e a lengyel kormány számításai. Trumpnak ugyan jó apropó a tanácskozás, de a jövőben aligha támogatja tevékenyen a kezdeményezést, s az együttműködésben résztvevő országok sem érdekeltek abban, hogy aktívan vegyenek részt egy Varsó által dominált fórum munkájában. Csak félszívvel (vagy még úgy sem) vesz részt benne Csehország. Prága amiatt tekint kissé ellenségesen a fórumra, mert úgy véli, hogy már Lengyelország 1920-as évekbeli álmai is az ország nagyhatalmi törekvéseire utaltak. Duda azzal igyekezett kivédeni e felvetéseket, hogy valójában az EU-n belüli együttműködésről van szó, nem arról, hogy Lengyelország egyenlőbb akarna lenni az egyenlők között. Varsó szerint nem politikai célokat tűznek ki, hanem az infrastruktúra, az energiafüggetlenség, valamint a biztonsági együttműködés erősítését kívánják elérni - utóbbi egyértelműen a Kremlnek szól.

Trump kelet-európai játszmája

Lengyelország számára diplomáciai siker, hogy az új amerikai elnök térségünkből elsőként Varsót keresi fel. Trump nemzetbiztonsági tanácsadója, H. R. McMaster szerint a Fehér Ház semmi aggályosat nem talál abban, hogy az euroatlanti integráció számos közös értékével szembemenő, konzervatív lengyel kormányzatot erősíti meg az elnöki látogatással. Lengyelországot az Egyesült Államok egyik legeltökéltebb szövetségeseként, a NATO keleti szárnyának „frontországaként” tartják számon. Varsó Trump szemében már csak azért is éltanuló, mivel azon néhány állam közé tartozik, amelyek teljesítik a NATO elvárását, a GDP több mint 2 százalékát költik védelmi kiadásokra, s nagy amerikai fegyverbeszerzéseket is fontolgatnak. Washingtonban méltányolják, hogy a lengyelek kivették részüket az afganisztáni és az iraki katonai műveletekből. A népes lengyel-amerikai szavazótábor prioritást jelent a mindenkori amerikai adminisztráció számára, s nem kizárt, hogy Trump az eddig megtagadott vízummentesség megadását is kilátásba helyezheti Varsóban.

Az amerikai katonai vezetés az Obama-kormányzat idejében is látott geopolitikai fantáziát a lengyelek által a Krím megszállása, a kelet-ukrajnai orosz beavatkozás nyomán felmelegített, egykor Józef Pilsudski marsall által szorgalmazott Intermarium-tervben. Az amerikai elnök a hírek szerint az Oroszországgal szembeni konfrontáció enyhítését szorgalmazza, ami nem lesz a varsói házigazdák ínyére. Trump számára feltehetőleg nem a résztvevő 12 EU-tagállam unión belüli összefogásának erősítése a fő cél. Szakértők inkább az ifjabb Bush egykori védelmi minisztere, Donald Rumsfeld koncepcióját, a „régi” és az „új” Európa szembeállításának kísérletét vélik felfedezni a koncepció támogatásában. Úgy tudni, Rex Tillerson amerikai külügyminiszter is pozitívan áll a kezdeményezéshez, nem utolsósorban azért, mivel a Három tenger-csúcson az energetikai együttműködés előkelő helyen szerepel a napirenden. Washington nagy reményeket fűz ahhoz, hogy az amerikai LNG (cseppfolyós földgáz) exportja révén enyhítsék a három tenger körülfogta térség Oroszországtól való energiafüggőségét. - Elekes Éva

Biodíszlet lengyel módra
Senki nem számít elmélyült tárgyalásra Trump és az üdvözlésére Varsóba gyűlt keleti EU-politikusok között. A lengyelek állítják: az EU fejlett részeihez való felzárkózás meggyorsítása a cél, az úthálózat fejlesztése és az energetikai függetlenség. Az energiaügyeknek nagy súlya van, mivel a térség jelenleg alapvetően az orosz forrásoktól függ. Ez alig változott az elmúlt 27 évben. Sőt, Magyarország függése az orosz gáztól és atomtól még növekszik is. Vannak szabadulási kísérletek, mint a most szolgálatba lépő gázlefejtő állomás a lengyel Swinoujscie kikötőjében, illetve az adriai Krk szigeten tervezett hasonló létesítmény. Májusban a Odera-torkolatban lévő kikötőben már fogadták az első amerikai LNG-szállító tankhajót. Trump további amerikai gázvásárlásra biztatja majd a jelenlévő politikusokat. Versenyképes lesz-e ez a megoldás, ha üzembe lép az orosz-német Nordstream2 tengeralatti vezeték? Az USA szenátusa szankciókkal büntetné a vezetéket tulajdonló Gazpromot. Trump Varsóból hetedikén Hamburgba repül, ahol első elnöki találkozója lesz Putyin orosz elnökkel. Varsó arra is számít, hogy az amerikai elnök – szakítva korábbi NATO-szkeptikus álláspontjával – megerősíti az USA védelmi elkötelezettségét a NATO keleti szárnyán. Obama alatt 900 amerikai katona került lengyel földre.
Trump nagy hajcihőre számíthat. A jobboldali kormánypárt (PiS) buszokkal szállítja a vidéki híveket amerikai elnököt köszönteni a varsói Krasinski térre. A toborzás a katolikus templomokban folyik – írja a helyi sajtó. A PiS szeretné, ha Trump melléje állna az EU-val való vitájában, jóváhagyná menekültellenes, sajtószabadságot korlátozó lépéseit, s az alkotmánybíróság megrendszabályozását. Ezek végül is Trumpnak tetsző lépések. A lengyel kormány ehhez használja majd biodíszletként a Varsóba gyűlő regionális politikusokat. Nekik egy fényképezkedési lehetőség marad. A lengyelek eközben a varsói vezetésű Trimáriumot álmodják a széteső V4 helyén. 

Süllyedő Titanic a nyugdíjfolyósító

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2017.07.05. 07:00

Egyre több feladatot kell megoldani egyre kevesebb, rosszul fizetett, a végkimerülés határán álló szakembernek, hogy minden nyugdíjas időben megkapja a pénzét. 

Az utóbbi napokban szerkesztőségünk több olyan jelzést kapott, hogy hiába tolták néhány hónappal későbbre az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) és így a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (NYUFIG) beolvasztását a Magyar Államkincstár (MÁK) szervezetébe, a Kincstár november elsején sem lesz kész rá, hogy a nyugdíjak kifizetését a megszokott határidőkre teljesítse. Kincstári dolgozók szerint a lépés annyira előkészítetlen, hogy jó, ha az összeolvadás decemberben megvalósulhat, de így sem tartják elképzelhetetlennek, hogy kéthavi nyugdíjat összevontan kapnak meg az idős emberek. A káoszt növelheti, hogy épp ezekben a hetekben kellene kiszámolni az idei kiegészítő nyugdíjemeléseket és most először a nyugdíjprémiumot is, ami önmagában nehéz feladat elé állítja a kifizetőhely köztisztviselőit. Mindezt tetézi, hogy mindkét szervezet dolgozói a végkimerülés határán állnak a sok munka miatt, amit nagyon alacsony bérek mellett kell elvégezniük.

A Kincstár munkatársai sztrájk előkészítéséig jutottak, amiben a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) segítette őket, s így tárgyalóasztalhoz kényszerítették a szervezet vezetését, esély is látszik a megegyezésre a béremelésről. Sokkal rosszabb helyzetben vannak a NYUFIG dolgozói. Eleve alacsonyabb a bérük, szakszervezetük nem tartozik egyetlen erősebb tömörüléshez sem, sokak értékelése szerint nem is képviseli a munkatársak érdekeit. Információink szerint az Igazgatóság dolgozói közül egyre többen küzdenek súlyos anyagi gondokkal, mert 9 éve nem emelkedett az illetményalapjuk, ráadásul az utóbbi hat évben minden egyéb juttatást is megvontak tőlük. Eltörölték a 13. havi bérüket, megszűnt az üdülési hozzájárulásuk, nem kapnak ingyenes tömegközlekedési bérletet, már csak álmodni mernek róla, hogy valamikor járt nekik a Köztisztviselők Napján is egyhavi plusz jövedelem, karácsonykor elszámolt túlórapénz, munkáltatói hozzájárulás az önkéntes nyugdíjpénztári befizetésekhez. Évi százezreket buktak, miközben a bérük értéke öt év alatt ötödével csökkent.

Az az érzésük, ők az ONYF központ árvái, akik minden változásról késve értesülnek, munkájukhoz nincsenek meg mindig a szükséges feltételek sem, nem egyszer futkosniuk kell az emeletek között egy működő nyomtatóért. A nyugdíjbiztosítás egységes igazgatási rendszerének átszervezésével egyre nehezebb lett a munkájuk, szakmai tudással és gyakorlattal rendelkező munkatársaik egy részét elvitte a központ, vagy a káosz elől menekülve távoztak. Közben folyamatosan, de előkészítetlenül kaptak új feladatokat, felkészülési idő nélkül. A nyugdíjigények elbírálását, a nyugdíjak megállapítását végző kormányhivatalokkal, járási hivatalokkal sokszor a szakmai, ügyviteli kapcsolat is akadozik.

A visszavont juttatások, a kilenc éve befagyott bérek mellé ajándékként azt az üzenetet kapták, hogy a 2018. január elsejétől megígért béremelést mégsem adja meg a kormány, azt 2019-re halasztották. A káosz, az egyre több munkáért járó egyre kevesebb pénz miatt százszámra mennek el a régi társadalombiztosítási szakemberek – hallottuk több helyről is. Hat év alatt az eredeti 1100 fős létszámból 700 dolgozó maradt a NYUFIG kötelékében.

Állítólag egy múlt pénteken rendezett belső fórumon már érezhető volt a sztrájkhangulat, ezért hirtelen „kiderült” hogy az ONYF mégis tud helyettesítési pénzt fizetni, és valamivel magasabb arányban tudja megemelni, hivatalosan „eltéríteni” a fizetéseket. A távozni készülőket azonban ez már nem tudja visszatartani, menthetetlenül kiürül a szakma – fogalmazták meg többen is az aggodalmukat.

S hogy mit gondolnak a nyugdíjbiztosítás gyökeres átszervezéséről? Sokan vélekednek úgy, hogy őket csak azért olvasztják be a Kincstárba, hogy egy kézben legyen a több millió ellátott adatbázisa. A tavaly karácsony előtt adott Erzsébet utalvány ebből a szempontból szerintük nem volt más a Fidesz-kormány szemszögéből, mint címlista frissítés a nyugdíjasok körében. Egyébként is gyakran használja őket a kormány direkt politikai feladatok ellátására, például a nemzeti konzultáció leveleinek postázására.

Egyikük szerint olyan helyzetben vannak, mint a Titanic utasai, miután süllyedni kezdett a hajó. Már nincs vesztenivalójuk, végsőkig elkeseredettek, s azt üzenik, nem tudnak éjszaka és hétvégén is dolgozni, már nem bírják a terheket. Márpedig az egyetlen határozott ígéret eddig az volt a jövőre nézve, hogy miután november elsején beolvadnak a Kincstárba, még több lesz a munkájuk.

Még többet dolgozhatnak
Hogy pontosan mivel bővül a feladatlista, azt a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól próbáltuk megtudni, de csak a beolvadás tényét tudták megerősíteni, mert – mit írták - a szervezeti struktúra kialakításán még dolgoznak. A hivatal sajtóosztálya azonban optimistán hozzátette, a „kifizetési mechanizmusokat a szervezeti átalakítások nem veszélyeztetik”. A kérdésre, hogy mekkora a létszámhiány a Nyugdíjfolyósítónál, nem érkezett számszerű válasz, de mindenkit azzal nyugtattak, hogy a „munkaerő fluktuációjának mértéke a feladatellátást nem befolyásolja”. Amikor pedig az elmaradt béremelés miatt kialakult hangulat után érdeklődtünk, egy minden eddiginél ködösebb felelettel annyit sikerült kipréselni a rendszerből, hogy a „szervezet bérgazdálkodásával” enyhítik a feszültségeket – bármit takarjon is ez.

Csak egyszer lehet hibázni

Mindenképpen meg kell szüntetni a társadalombiztosításban, ezen belül is a nyugdíjbiztosításban kialakult zavaros viszonyokat – jelentette ki lapunknak az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság korábbi főigazgatója, Barát Gábor.

- Beszélhetünk-e még társadalombiztosításról, miután a szétvert rendszer utolsó elemét is felszámolják novembertől?

- Igen, de gyengébb alkotmányos garanciákkal, mint 2010 előtt. Az alaptörvényből száműzték a szociális biztonság alapintézményére, a társadalombiztosításra való hivatkozást, megszüntették a rokkantsági nyugdíjat, számos szakmailag, társadalompolitikailag elfogadhatatlan intézkedést hoztak a biztosítottak kárára. Ugyanakkor a nyugdíjbiztosítótól idegen ideológiai alapon, illetve szakmailag vitathatóan, sőt hibásan beléptettek kedvezményes intézkedéseket. A Nyugdíjbiztosítási Alapot formálissá tették, kinyírták igazgatási-szervezeti rendszerét, 2010 óta a kormány harcot folytat a társadalombiztosítással szemben, csak az említettek figyelembevételével beszélhetünk tehát társadalombiztosításról.

- Mikor érzik meg a nyugdíjasok vagy nyugdíjba készülők is, hogy baj van?

- A nyugdíjbiztosításra az a jellemző - és ezért kellene fokozott körültekintés az intézkedéseknél -, hogy a felszínen jól hangzó lépések a gyakorlatban megbuknak, de ezt az érintettek csak későn érzékelik. Úgy érzem, bár nem ismerem a megváltozott belső viszonyokat, hogy a kormány nem képes átlátni az összetett folyamatokat, bár több illetékes miniszter, sőt kormánybiztos is van.

- Vissza lehet-e építeni a TB rendszereket, ha egy új kormány erről döntene?

- Egyértelmű, hogy a társadalombiztosítás egységes rendszerét ésszerű keretek között vissza kell állítani, megszüntetve a jelenlegi zavaros viszonyokat. Miután a nyugdíjbiztosítás minden területét érintették a 2010 utáni tartalmi és szervezeti leépítések, a szükséges helyreállítás eltérő módszereket, időtávot, és speciális szakmai csapatot igényel. Ezt követően lehet visszaállítani a társadalombiztosítás korszerűsített rendszerét,benne az egységes igazgatási szervezettel.

A nyugdíjprémium feltételei
Az inflációhoz kötött éves nyugdíjemelés mellett az államnak akkor kell év végén nyugdíjprémiumot is fizetnie a nyugdíjasoknak, ha a GDP növekedés mértéke várhatóan meghaladja a 3,5 százalékot és biztosnak látszik, hogy az államháztartás egyenlege a tervek szerint alakul. Az előrejelzések szerint idén az átlagnyugdíjakhoz 12 ezer forintos pluszpénz járhat, 2018-ban pedig várhatóan 16 ezer forint lehet novemberben az egyszeri prémium.

A keleti nyitás leállt, a déli el sem indult

Publikálás dátuma
2017.07.04. 07:02

A magyar export 80 százaléka az EU-ba irányul, az elmúlt hét évben nem változtak a hangsúlyok. A kereskedőházak inkább viszik a pénzt, mint üzletet hoznak.

Az évről évre hullámzó magyarországi eredmények közepette egy fix pontra évek óta rábukkanhatunk, s ez a külkereskedelmi mérleg pozitívuma, amely tavaly ismét történelmi rekordot döntött, ez azonban feltehetően hosszú ideig megmarad csúcsteljesítménynek. Erről tanúskodnak a legfrissebb, 2017. áprilisi (a második becslést tartalmazó) KSH-adatok, amelyekből kiderül, hogy az esztendő negyedik hónapjában, az euróban kifejezett export értéke 1,9, az importé pedig 0,6 százalékkal csökkent. A mérséklődés, mint látható csekély, de ezúttal az elemzők nem tévedtek, valamennyien mérséklődésre számítottak. Az már azonban elgondolkodtató, hogy ezen belül a hosszú ideje fix pontnak tekintett személyautóból is 10 százalékkal kevesebbet exportáltunk, pedig most már a modellváltásra sem lehetett hivatkozni, mint egy esztendeje, ugyanis ezen már túl vagyunk. Hasonló mértékű visszaesést mértek a gumiabroncsok kivitelekor is. Feltehetően az év hátralévő hónapjaiban az érintettek behozzák a lemaradást. Az viszont kétségtelenül örvendetes tény - vélik a szakértők -, hogy az energiahordozókból, változatlan villamos energia behozatal mellett, 15 százalékkal csökkent az importunk, s ami még feltűnőbb a kőolaj és kőolajtermékek behozatala közel harmadával lett kisebb.

Ennél az adatnál azonban érdemes megállni. Az közismert tény, hogy Magyarország kőolajból és földgázból nagyrészt importra szorul. Ezért sem közömbös számunkra, hogy mi is történik az energiahordozók világpiacán. Idén - bár az elmúlt egy-másfél évtizedhez képest nyomott szinten - erősen hullámzanak az árak, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamainak megállapodása a napi kitermelés mérsékléséből mégsem volt számottevő hatással, annak ellenére, hogy a tagországok 100 százalékra teljesítették a önként vállalt kötelezettségeiket. Igaz, hogy az OPEC részesedése a világ kőolajpiacából mára 40 százalék alá esett, és Libia valamint Nigéria nem is részese a megállapodásnak. A piacon bekövetkezett változás legfőbb befolyásoló tényezőinek egyike, hogy az Egyesült Államok felfüggesztette azt a korábbi döntését, hogy nem exportálnak szénhidrogén-származékokat. Ez az elhatározás előbb-utóbb akár közvetlenül is érintheti Magyarországot is.

Mindez közvetlen összefüggésben lehet politikai döntésekkel a tengerentúl és Magyarországon egyaránt. Az amerikai szenátus ugyanis arra készül, hogy az Oroszország elleni, az elmúlt napokban 2018. januárig meghosszabbított szankciót szigorítani kellene. Ha ez az elgondolás átmenne az Egyesült Államok kongresszusán, és elnyerné Donald Trump elnök jóváhagyását is, akkor ez alapjában befolyásolná egész Európa - beleértve Magyarországot is - energiapolitikáját. (Amerikában a szankciók ilyen irányú szigorítása korántsem örvend széles körű támogatásnak, hiszen ne feledjük a jelenlegi külügyminiszter Rex Tillerson korábban az Exxon Mobil vezérigazgatója volt, aki jól tudja, hogy ha az orosz energiaexportot korlátoznák, annak beláthatatlan következményei lennének, hiszen Oroszország legfőbb bevételi forrását érintené drasztikusan.) A nyugat-európai országok sem érdekeltek abban, hogy a Gazprom kivitelét korlátozzák, hiszen az orosz cégbirodalom szállítja kontinensünk gázszükségletének harmadát.

A magyar álláspontról a Népszava megkérdezte Szabó Lászlót, a külgazdasági és külügyi tárca miniszterhelyettesét. Hazánk jövendő washingtoni nagykövete, aki a közeli napokban utazik állomáshelyére az amerikai fővárosba, úgy fogalmazott, hogy Magyarország eminens célja az energiabiztonság, amelyből az következik, hogy a kormány arra törekszik, hogy minél több forrásból jusson hozzá a számunkra fontos energiahordozókból. Azt pedig, hogy melyik forrást részesítjük előnyben az ár dönti el, ezért a különböző ajánlatokat versenyeztetni fogják. Ebből a szempontból nem lehet kizárni az amerikai importot sem. Mindennek az a feltétele, hogy végre megépüljön Horvátországban (Krk-szigetén) az a cseppfolyós gázt (LNG) fogadni tudó terminál, amelynek átadására már mi is évek óta várunk. A várható befejezés dátumáról keveset lehet tudni - mondta a miniszterhelyettes -, de meglátása szerint évekről beszélhetünk.

A magyar külgazdaság orientációja nem közömbös. Azt már az Orbán-kormány sem tagadja, hogy az Európai Unió országainak prioritása megkérdőjelezhetetlen, részarányuk az elmúlt évben még növekedett is, a 80 százalékhoz közeledve. Azonban még mindig nem tettek le arról, amit Orbán Viktor célként jelölte meg: a magyar export egyharmada Keletre menjen, mivel - a kormányzat értelmezése szerint - a változó világban a magyar gazdaság fellendülésében kulcsszerepe lehet a diverzifikáltabb exportszerkezetnek. A miniszterelnök azt is elismerte, hogy a kormány célkitűzése eddig nem sikerült, azonban mindent elkövetnek azért, hogy a keleti nyitás minél sikeresebb legyen. Szabó László erre irányuló kérdésünkre árnyaltabban fogalmazott. A tárca álláspontja szerint ugyanis, amikor a keleti nyitás lehetséges eredményeit számba vették, nem számoltak azzal, hogy az Oroszország elleni szankció ilyen hosszú ideig eltart, és az Ukrajnával való kereskedelmünk se a tervek szerint alakul. Éppen ezért - annak ellenére, hogy a keleti piacok részaránya nem hogy nőtt volna, hanem éppenséggel csökkent -, a jövendő washingtoni nagykövet kifejezetten sikeresnek ítéli meg Magyarország ebbe az irányba tett törekvéseit. Ugyanakkor szavaiból az tetszett ki, hogy látványos eredményre nem számít a tárca. A déli nyitásról pedig úgy vélekedett a miniszterhelyettes, hogy itt egy teljesen új terepen kell helytállni, ezért még csak a kezdeteknél tartunk.


Szakértők szerint ennél kedvezőtlenebb a helyzet. A terület jó ismerői szerint a déli nyitásból egyvalami hiányzott, de az nagyon, mégpedig a külkapcsolati háló kiépítése. Ugyanakkor az is kétségtelen tény, amire Szabó László is utalt, itt még az építkezés fázisánál tartunk. Ez azt is jelenti, hogy jelenleg az államközi, intézményi kapcsolatok kiépítésének a stádiumában vagyunk, ahol a szakmai megállapodásoknak jut a főszerep. Valódi, a gazdasági kapcsolatok bővülését is tükröző eredmények csak évek múlva várhatóak. Talán ezzel magyarázható az is, hogy az Afrikába irányuló kivitelünk az elmúlt években 10 százalékkal csökkent. (Ázsia esetében 15 százalékról 13 százalékra mérséklődött, és példának okáért visszaesés volt tapasztalható például a reményteljesnek tartott török vagy a brazil kivitelben is. )

Az is elgondolkodtató, hogy Magyarország a külföldi működő (FDI) tőke számára egyre kevésbé vonzó. Egy friss statisztikai adat szerint 2008 és 2016 között Magyarország nettó FDI-állománya 7,5 milliárd euróval csökkent, ami a GDP közel 10 százalékának felel meg. Ez már az egész gazdaság számára súlyos veszteség, és a jövő megalapozása szempontjából kedvezőtlen. Vagyis a befektetők számára valóban vonzó társasági adókulcs ellenére nem sikerült azt az Orbán-kormánnyal szembeni erős, külföldi fenntartásokat eloszlatni, amely a magyar kormányfőnek feltehetően a célja volt.

Azt nehéz lenne vitatni, hogy ha egy ország erős gazdasági függőségbe kerül egy másikkal szemben, ez esetünkben Németországgal, illetve szélesebb értelemben az egész Európai Unióval, akkor sérülékenyebbé válik, mintha piacait nagyobb mértékben diverzifikálta volna. Ugyanakkor két dologról nem szabad megfeledkezni. Az egyik, hogy a Magyarországról a gazdasági világválság óta Németországba irányuló kivitel mindig jobb számokat tudott felmutatni, mint az ottani gazdasági bővülés mértéke. Ennek oka az, hogy például a magyar gépkocsi kivitel, amelyben sajnálatosan alacsony a magyar hozzáadott érték aránya, főként nem a német piacokon talál gazdára, hanem a továbbexportálást követően elsősorban Kínában. Vagyis áttételesen kivitelünk dinamizmusa jobban függ az ázsiai óriásbirodalom felvevő piacának állapotától, mint a német konjunktúra pillanatnyi helyzetétől. A másik oka annak, hogy kevésbé érzékeny a magyar kivitel a német GDP-bővülésre, mint az kézenfekvő lenne, hogy a hazai gazdaság nagysága nem olyan számottevő, amelyre jelentős mértékben hatna a felvevőpiacok állapota. Ne feledjük, hogy Magyarország az Eurostat összesítése szerint a 2016-os GDP adatok alapján 18. helyen áll az unióban, ami az EU összesített teljesítményének 0,7 százaléka.

Kereskedőházak: Mészáros Lőrinc besegít
Nagyon sok kritika éri a külföldön működő, magyar kereskedőházak tevékenységét. Ezek a többnyire helyi vállalkozások tulajdonában lévő intézmények sok milliárd forintot felemésztenek, ugyanakkor az eredményességük elég soványka. Számuk mára elérte a hatvanat és a világ számos pontján megjelentek. A környező országok magyarlakta részeitől kezdve az afrikai földrészen át Észak és Dél-Amerikában, valamint Ázsiában is működnek. Ám az a pénz, sőt sokkal több, mint amennyit korábban a magyar külkereskedelmi kirendeltségeinek a működésére költött az ország, most magánzsebekbe vándorol. A 24.hu írt arról, hogy a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH), amelynek feladata elvileg a hazai kkv-k külpiacra segítése lenne, 2015-ös beszámolója szerint csaknem 6 milliárd forintos veszteséget produkált. Az internetes portál emlékeztet arra, hogy a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Hórusz Faktorház, mint követeléskezelő kifizette egy Alma Cider nevű cég tartozását au MNKH-val szemben. Ennek összegét a 24.hu 2 milliárd forintra becsülte. A kereskedőház szokatlan módszerrel tűnő megsegítése végül is eltüntette a 2016. évi veszteséget.
Az MNKH erre úgy reagált az elmúlt hét végén, hogy "a magyar vállalkozók sikeréért dolgozik, soha nem termelt veszteséget, állami szolgáltatást végez, amelynek költségeit viseli, a bevétel és a profit pedig a magyar kis- és középvállalkozóknál keletkezik."
Ez nyílt beismerése a 24.hu állításának. Annak igazságtartalmában már kevésbé kételkedhetünk, hogy "a kereskedőház munkájára azért is szükség van, mert négy magyar kkv közül mindössze egynél van olyan szakember, aki valaha foglalkozott exporttal.

Csökkenő pályára állt a külkereskedelmi mérleg

Az export és az import egyenlegének alakulása, főképp az import mennyisége legtöbbször mutatja, hogy milyen a beruházási kedv az országban. Áprilisban megtört a tavaly október óta tartó exportdinamika, ami nem feltétlenül rossz előjel - mondta Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője.

- A KSH legfrissebb adataiból kitűnik, idén már nem lesz külkereskedelmi rekordunk...

- Valóban, ha lassan is de, olvadni kezdett a többlet. Az uniós pénzek beáramlásának újbóli megindulása után várható volt, hogy a beruházások megnőnek, ami megnöveli az importot. Mi úgy számolunk, hogy a tavalyi 10 milliárd eurós aktívum 2017-re 8,5 milliárd euró körüli értékre fogyatkozik majd. Az év eddigi szakaszában észlelt tendencia még fokozódik is, hiszen négy hónap alatt összességében csak 100 milliárd forinttal romlott a mérleg. Arra lehet számítani, hogy az év hátralevő részében havonta 90-100 milliárd forint mínuszra gyorsul fel a csökkenés üteme.

- Milyen bizonytalansági tényezőkkel számolnak?

- Eddig az energiahordozók árváltozása kedvezőbbnek bizonyult a várakozásoknál. a nyersanyagok árfolyamának csökkenése is nagyobb lett. Ezek után nem könnyű megjósolni, hogy mikor és mekkora lesz a korrekció mértéke. Az energiahordozók ára nem érte el a hordónkénti 50 dollárt. A mezőgazdasági termékek ára viszont felfelé mutató kockázatot hordoz. Azonban mind a külkereskedelmi, mind a folyó fizetési mérlegünk is pozitív lesz az idén, annak ellenére, hogy a cserearányaink romlanak.