Bojár, szociáldemokrácia, Momentum

Bojár Gábor IT vállalkozó – aki lassan a „nem állam közeli megrendelésekből meggazdagodott” menedzser szimbólumává avanzsál Magyarországon ezen műfaj megdöbbentő ritkasága okán – nemrégiben a HVG online oldalain azt tanácsolta a Momentum Mozgalom fiatal politikusainak, hogy ne hallgassanak azokra, akik szerint színt kéne valljanak: szociáldemokraták-e, liberálisok, avagy konzervatívok? Bojár igen fontos kérdést feszeget, hiszen a két százalékra mért Momentumról tényleg tömegek szeretnék megtudni, szavazhatnak-e rájuk, mit várhatnak tőlük hosszabb távon.

Bojár – többek között – arra alapozza tanácsait, hogy ugyan miért kellene azt gondolnunk, hogy a „szegényekért, elesettekért érzett szolidaritás szemben állna a produktív versenyszellemet ösztönző meritokráciával?” Egyetértek. Miért kellene ezt gondolnunk? Nem áll szemben. Sőt. A szolidaritás és az újraelosztás a garanciája annak, hogy mindenki egyenlő kezdő feltételekkel részese lehessen a meritokratikus versenynek.

A bibi csak annyi, hogy ez a megfontolás, amelyben ezek szerint egyetértünk Bojárral, már önmagában az egyik ideológia választása a nyílt demokráciákban versenyző számos alternatív nézetrendszer közül. Ez az értékkombináció ugyanis a szociáldemokrácia ideológiája. Akik a szolidaritást nem látják szembenállónak a versennyel, azok már választottak maguknak ideológiát, akár tudják ezt magukról, akár nem.

A szociáldemokrácia mint hívószó persze a rendszerváltás utáni Kelet-Európában nem volt vonzó az elit számára, legalábbis messze nem annyira, mint Nyugat- és főleg Észak-Európában, ahol a második világháború utáni gazdasági sikert ez az ideológia alapozta meg. A poszt-szocialista térségben elsősorban pont azért nem vált sikeressé ez az irányzat, mert a liberális ideológia befolyása alá került. A liberalizmus ugyanis nem hisz az újraelosztásban, Bojárral szemben nem érzi kibékíthetőnek a szolidaritást és a versenyt, szerinte a verseny előfeltétele az államtalanítás, a minél kisebb újraelosztás.

Ezért jöhetett létre az az állapot, hogy Magyarországon a liberálisok befolyása alá került szocialisták kormányzása alatt jött létre az OECD osztályalapon egyik legkirekesztőbb oktatási rendszere, az alulról felfelé osztó szociálpolitika, valamint az Eurofound tanulmánya szerint az egész Európai Unió legkisebb társadalmi mobilitása. 3,7 millió ember szakadt a létminimum alá, ötből négy háztartásnak semmifajta megtakarítása nem volt. 2010-re gyakorlatilag megszűnt a meritokratikus verseny esélye Magyarországon azért, mert a liberálisok által dominált szocialisták a leépítették az újraelosztást, a szolidaritást, és ezzel a versenyt. (A Fidesz ezen képes volt tovább rontani, de ez már egy másik történet.)

Ennek a liberális társadalompolitikának az eredményeképpen vesztett el 300 ezer választót a liberális párt, több mint egymilliót a szocialista. És ennek következtében kerülhetett bebetonozott hatalomba a Fidesz, amely mindeközben nem szerzett új szavazókat. Amennyiben tehát Bojár azt szeretné, hogy a Momentum váltsa le a Fideszt, akkor jobb, ha azt tanácsolja nekik, hogy vállalják explicit módon a szolidaritást a verseny alapjának tekintő szociáldemokráciát, és határolódjanak el a liberalizmustól.

Szerző
Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus

Védelem

Megvédjük az országot - ez a szlogen (felirat? állítás? kívánság?) látható a tájékoztatót (?) tartó fideszesek háta mögött mostanában. Szerves egységben természetesen mindazzal, ami ott elhangzik. A szavakból pedig rendszeresen kiviláglik, mennyi mindentől kell az elszánt hatalomnak megvédenie alattvalóit. Mindenekelőtt az illegális behatolóktól. Ezzel szerves összefüggésben persze a fenyegető terrorizmustól. Még inkább Brüsszeltől. De leginkább Sorostól. Valamint a civilektől, továbbá az őket álnok módon pénzelő külföldiektől. Nem kevésbé Simicskától, aki most másokat igyekszik ugyanolyan helyzetbe hozni, mint egykor a Fideszt - és ez tűrhetetlen. Az országot ezen kívül még fenyegeti a korrupció (amitől a jelenlegi hatalom mentes), az egész ellenzék, de főleg a szocialisták, személy szerint pedig Botka és Gyurcsány. Mindenki, aki még nem hódolt be a rendszernek.

Ott állnak a képzett, tanult, rendkívül okos és főleg hiteles megmondóemberek a sokszorosított felirat előtt és kivont karddal védik az országot. Érvekkel hadakoznak. Így például: "a hülyeség az hülyeség". Ez Kósa Lajos véleménye arról, hogy a Publicus Intézet szerint sokan a miniszterelnököt okolták, amiért egyre többen hagyják el az országot. De a frakcióvezető hozzászólt a jövő évi költségvetéshez is. Mondván: a cél, hogy "a munkából élő emberek előre tudjanak lépni egyet". Mert a népet is megvédik, majdnem minden egyes állampolgárt, akár tetszik nekik, akár nem. És attól is megvédik az országot, aki azt állítja, hogy a helyzet egyáltalán nem annyira kedvező, mint ahogy a propagandisták szeretnék elhitetni.

Kiállnak és teljesítik a központi utasítást: "Megvédjük az országot". Nem számít, milyen áron. Mennyit kell hozzá mellébeszélni, vagy hazudni.

Már csak az a kérdés, tőlük ki védi meg az országot.

Szerző

Függönyt fel!

Azt mondta nekem a minap egy közepes méretű borsodi falu polgármestere, hogy csak úgy lehetne legalább nyomokban tiszta a választás, ha egyetlen szavazóhelyiségben sem lennének függönnyel leválasztva a fülkék.

Most ugyanis érdekes dolgok történnek a selyemleplek jótékony félhomályában.

A végtelenségig elszegényedett falvakban gyakran a cigányok voksai döntenek arról, ki legyen a polgármester. Különösképp igaz ez azokon a településeken, ahol a romák aránya magas: észak-Borsod, dél-Baranya, Szolnok megye, Heves, Szabolcs egyes vidékein például. Szépítgethetnénk a dolgot, lehetnénk politikailag korrektek és udvariasak, de közismert tény, hogy a cigányok szavazatait gyakran megveszik. Korábban volt, hogy két tál birkagulyásért, mostanság leginkább pénzért.

Persze nem az érintett politikus kínálja fel az ezüsttallérokat. Erre a célra ott vannak a slepp tagjai, a „gazdasági elit” ilyen-olyan képviselői, húsüzem-vezetők, földbirtokosok, autókölcsönző-tulajdonosok. Meg aztán nem is kell minden romát külön megkeresni és lefizetni, elég azt az egyet, akire hallgatnak a többiek. Neki tisztes summát kínálnak, amiből leveheti a saját munkadíját, s rábízzák, hogy a maradékot miként osztja el az övéi között.

Bemondásra nem fogadják el a voksot: a szavazócédulát le kell fényképezni. Erre ott vannak az okos telefonok, nincs feltűnés, nincs galiba. A kitöltött szavazólapra ráhelyezik a személyi igazolványt vagy a lakcímkártyát, igazolandó a „szerzőt”, majd egy kattintás – lenémított készüléknek még hangja sincs –, s „a csíny letudva”.

Az ügyletet bizonyítani lehetetlen, hisz minden a függöny mögött zajlik. A fotóval később el kell ballagni a cigánysoron lévő kisboltba vagy kocsmába – ez általában szintén a helyi erős emberé -, ott bemutatni a fényképet, s mehet is a pénz a zsebbe.

Részben emiatt is érdeke a hatalomnak, hogy a cigányok maradjanak csak kiszolgáltatottak, éhbéren tartott közmunkások. Négy-öt évente egy tál lencséért megvehetők.

Szerző
Doros Judit