Előfizetés

Új elnököt keres Írország

R. Hahn Veronika (London)
Publikálás dátuma
2017.05.19. 07:35
Kenny 15 év után távozik a párt éléről
Szerda éjfélkor lépett életbe az ír kormányfő, Enda Kenny visszavonulása a Fine Gael éléről. A 66 éves konzervatív politikus hosszú találgatások után jelentette be lemondását. Június 2-ig megválasztják a párt új vezetőjét, majd miután Kenny átadta a kormányzati ügyeket is, végleg megválik a taoiseach – kormányfői – poszttól.

Bár távozása ellentmondásos és régóta érlelődik, nem lehet elvenni tőle, hogy ő volt a jobbközép Fine Gael legtartósabban, 2011 óta kormányzó vezetője (2002 óta állt a part élén). Utódja várhatóan a kormányban jelenleg is szolgáló Leo Varadkar és Simon Coveney közül kerül ki. Előbbi megválasztásának történelmi jelentősége lenne, hiszen a jóléti miniszter indiai bevándorlók gyermeke, egyben az első nyíltan homoszexuális kormánytag.

Enda Kenny valószínűleg szívesebben emlékezik majd a lemondását követő brit, mint a hazai visszhangra. Theresa May brit kormányfő „ jó barátként”, elődje, David Cameron pedig olyan vezetőként jellemezte, „aki jó volt Írország számára és kiváló partnere volt az Egyesült Királyságnak”. Gerry Adams, az ellenzéki Sinn Féin elnöke ezzel szemben nem méltatta a leköszönő kormányfőt, a BBC-n olvasható nyilatkozata szerint Kenny „politikai örökségét a válság, a káosz és a szavahihetőség teljes hiánya jellemzi”.

A búcsúzó kormányfő legnagyobb érdeme, hogy a 2008-as globális pénzügyi válság után helyreállította a megroggyant ír gazdaságot. Ezen túl a nevéhez fűződik – egy fiatal nő tragikus halálát követően – a terhességmegszakításról szóló törvény módosítása, a melegek házasságkötésének engedélyezése, valamint a gyermekek korábbi intézményes, széles körű bántalmazását bizonyító leleplezések. A Kenny kényszerű távozását kiváltó utolsó ügy rendőrségi korrupciókat tárt fel. Az igazságügyi miniszter és a rendőrfőkapitány is belebukott a botrány eltussolására tett kísérletekbe.

A tapasztalt kormányfő – aki 42 éve parlamenti képviselő – a lehető legrosszabbkor dobta be a törülközőt. A Brexit, különösen az ennek kapcsán felmerülő északír-ír határ kérdése eleve súlyos probléma, de a kezelését nehezíti, hogy Belfastnak jelenleg nincs működő kormánya. Az északír pártok közötti, a hatalom megosztásán alapuló megállapodás határideje június 29-e, ennek elmaradása esetén a tartomány Westminster közvetlen ellenőrzése alá kerülhet vissza, felgyorsítva egy esetleges függetlenségi népszavazás lehetőségét.

Válaszút előtt Irán

Gál Mária
Publikálás dátuma
2017.05.19. 07:34
Egy Ebrahim Raisit ábrázoló plakátot csókol meg egy férfi Teheránban. Magas a keményvonalas jelölt támogatottsága FOTÓ: REUTERS/
A mai voksolás valódi tétje nem a perzsa állam elnökének személye, hanem az, hogy folytatódik-e a nyitás, vagy az Iráni Iszlám Köztársaság visszatér a keményvonalas, konfrontatív útra.

Hat jelölt kapta meg az Őrök Tanácsának jóváhagyását az indulásra a mai elnökválasztáson, de az előrejelzések szerint valós esélye csak a hivatalban lévő államfőnek, a reformista Hasszán Rohaninak, illetve a keményvonalas konzervatív ellentábor által támogatott Ebrahim Raiszinak van.

Rohani elnök nevéhez fűződik a nyitás politikája, a hatok és Irán közötti nukleáris egyezmény. Ez tavaly még a mögötte lévő erőket parlamenti többséghez juttata, de mivel a lakosság atomalkuhoz fűzött gazdasági reményei egyelőre nem váltak valóra, a történelmi jelentőségű megállapodás nem már nem biztos, hogy elég lesz Rohaninak a győzelemhez.

A voksolás kimenetele bizonytalan, mert igen nagy a bizonytalanok aránya: 30 százalék körül mozog, márpedig ők eldönthetik a szavazást. A részvételi szándékot 70 százalékon mérték, a 2013-as, Roháni győzelmével végződő elnökválasztáson 73 százalékos volt a részvételi arány.

Az idei választás szenzációja a jelöltek televíziós vitája volt. Az iráni elnökválasztások történetében harmadjára rendeztek televíziós vitát, de először történt meg, hogy a mindent felügyelő Őrök Tanácsa élő adásban engedélyezte azt. Három alkalommal vitáztak a jelöltek – április 28-án, május 5-én, és május 12-én –, a közvetítéseket nagy érdeklődés övezte. A felmérések azt mutatják, hogy bár az első összecsapás nagy nyertesének Rohani alelnöke, Esak Dzsahangiri számított – aki nem is annyira önmaga, inkább az elnök érdekeit szolgálta konzervatív ellenfeleivel szemben –, összességében azonban Raiszinak kedvezett a vita. A keményvonalas politikus támogatottsága egyszeriben 11-ről 25 százalékra emelkedett. A hivatalban lévő elnöknek nem lesz könnyű dolga, ha nem sikerül első fordulóból nyernie. Ha második fordulóra kerül sor, a keményvonalas ellenfelek össztámogatottsága magasabb, mint a reformista jelölteké.

Fontos tényező a perzsa állam legfőbb vezetője, Ali Hamenei ajatollah álláspontja is. Hamenei már tavaly ősszel bejelentette, hogy Rohanit támogatja. Bár nyilvánosan nem vonta vissza szavait, most mégsem az elnök, hanem Ebrahim Raiszi számít az ajatollah emberének, hiszen Raiszi közismerten az egyik bizalmasa.

Az ajatollah egyelőre csak méltatlannak nevezte a jelöltek vitájának hangnemét, de ha a két forduló között állást foglal, azzal eldöntheti Irán jövőjét.

Jelöltek támogatottsága:

ISPA , május 7-8:

Haszán Roháni (reformista) 42 százalék

Ebrahim Raiszi (konzervatív) 27 százalék

Mohamed Baker Kalibaf (konzervatív) 25 százalék

Musztafa Hasemitaba (reformista) 2 százalék

Esak Dzsahangiri (reformista) 3 százalék

Musztafa Mirszalim (konzervatív) 3 százalék

Macron, a derűlátó populista

Várkonyi Tibor
Publikálás dátuma
2017.05.19. 07:32
Magasak az elvárások az új elnökkel, Emmanuel Macronnal szemben FOTÓ: REUTERS/GONZALO FUENTES
Ivan Krasztev úgy véli, hogy Emmanuel Macron végeredményben az amerikai elnöknek is köszönheti a győzelmét.

„Macron az álmodozás mellett tette le a garast, miközben mások siránkoztak” – ez a címe Ivan Krasztev bolgár geopolitikus professzor tanulmányának, amelyet a közelmúltban publikált a francia elnökről. A szakértő szerint az elnökválasztáson olyan államférfi győzött, aki úgymond „új populizmust” teremtett: Európa-pártit és derűlátót. Hozzáteszi azonban, hogy jobb óvatosnak lenni, a diadal ugyanis még törékeny. Macronnak egyelőre nincs parlamenti többsége, sem kellő felhatalmazása reformelképzelései megvalósítására.

A bolgár tudós a szélesebb összefüggésekre is kitér tanulmányában. Krasztev úgy véli, hogy Macron végeredményben Donald Trumpnak is köszönheti a győzelmét. Az új amerikai elnök hatása volt az, hogy a nacionalista Marine Le Pen alulmaradt a másfél héttel ezelőtti francia voksoláson, s azt is a Trump-effektusnak tulajdonítja, hogy Ausztriában és Hollandiában is fűbe harapott a szélsőjobboldal. Majd hozzáteszi: nem Le Pen az egyetlen, akire rájár a rúd, hanem ott van Vlagyimir Putyin is, aki az „antimondialista forradalom” bűvkörében élt és él tovább. Úgy tartja: a jelenlegi európai események egyszerű másolatai annak, ahogyan végbement a Szovjetunió széthullása. Ez serkentette arra Putyint, hogy kendőzetlenül Marine Le Pen mögé sorakozzon föl.

Krasztev még ennél is messzebb megy, s azt jósolja, hogy Közép-Európa néhány vezetője is megszenvedi majd a Macron-győzelmet. Az Élysée-palota múlt vasárnap beiktatott új lakója kendőzés nélkül szembeszegült Budapesttel és Varsóval.

Aligha véletlen, hogy szinte Krasztev esszéjével egy időben jelent meg a Le Monde-ban Sylvie Kauffmann cikke a Macron-elnökség szerteröppenő pillangó-hatásáról. Kauffmann – aki a lap első és mindezidáig utolsó női főszerkesztője volt, a kádári esztendőkben pedig budapesti tudósító – első mondatának lényege az „újjáhangolás”. A kiváló Közép-Európa-szakértő szerint szűklátókörű volna kizárólag francia földre korlátozni a bekövetkezett események hatását, mivel az Atlanti-óceántól az Urálig érezteti hatását, fölismerhetetlenné varázsolja a geopolitikát. Már azzal is, hogy Trump is – akárcsak Putyin – retteg az erős Európától. Itt tartunk, hála a gall választóknak.