Előfizetés

Válaszút előtt Irán

Gál Mária
Publikálás dátuma
2017.05.19. 07:34
Egy Ebrahim Raisit ábrázoló plakátot csókol meg egy férfi Teheránban. Magas a keményvonalas jelölt támogatottsága FOTÓ: REUTERS/
A mai voksolás valódi tétje nem a perzsa állam elnökének személye, hanem az, hogy folytatódik-e a nyitás, vagy az Iráni Iszlám Köztársaság visszatér a keményvonalas, konfrontatív útra.

Hat jelölt kapta meg az Őrök Tanácsának jóváhagyását az indulásra a mai elnökválasztáson, de az előrejelzések szerint valós esélye csak a hivatalban lévő államfőnek, a reformista Hasszán Rohaninak, illetve a keményvonalas konzervatív ellentábor által támogatott Ebrahim Raiszinak van.

Rohani elnök nevéhez fűződik a nyitás politikája, a hatok és Irán közötti nukleáris egyezmény. Ez tavaly még a mögötte lévő erőket parlamenti többséghez juttata, de mivel a lakosság atomalkuhoz fűzött gazdasági reményei egyelőre nem váltak valóra, a történelmi jelentőségű megállapodás nem már nem biztos, hogy elég lesz Rohaninak a győzelemhez.

A voksolás kimenetele bizonytalan, mert igen nagy a bizonytalanok aránya: 30 százalék körül mozog, márpedig ők eldönthetik a szavazást. A részvételi szándékot 70 százalékon mérték, a 2013-as, Roháni győzelmével végződő elnökválasztáson 73 százalékos volt a részvételi arány.

Az idei választás szenzációja a jelöltek televíziós vitája volt. Az iráni elnökválasztások történetében harmadjára rendeztek televíziós vitát, de először történt meg, hogy a mindent felügyelő Őrök Tanácsa élő adásban engedélyezte azt. Három alkalommal vitáztak a jelöltek – április 28-án, május 5-én, és május 12-én –, a közvetítéseket nagy érdeklődés övezte. A felmérések azt mutatják, hogy bár az első összecsapás nagy nyertesének Rohani alelnöke, Esak Dzsahangiri számított – aki nem is annyira önmaga, inkább az elnök érdekeit szolgálta konzervatív ellenfeleivel szemben –, összességében azonban Raiszinak kedvezett a vita. A keményvonalas politikus támogatottsága egyszeriben 11-ről 25 százalékra emelkedett. A hivatalban lévő elnöknek nem lesz könnyű dolga, ha nem sikerül első fordulóból nyernie. Ha második fordulóra kerül sor, a keményvonalas ellenfelek össztámogatottsága magasabb, mint a reformista jelölteké.

Fontos tényező a perzsa állam legfőbb vezetője, Ali Hamenei ajatollah álláspontja is. Hamenei már tavaly ősszel bejelentette, hogy Rohanit támogatja. Bár nyilvánosan nem vonta vissza szavait, most mégsem az elnök, hanem Ebrahim Raiszi számít az ajatollah emberének, hiszen Raiszi közismerten az egyik bizalmasa.

Az ajatollah egyelőre csak méltatlannak nevezte a jelöltek vitájának hangnemét, de ha a két forduló között állást foglal, azzal eldöntheti Irán jövőjét.

Jelöltek támogatottsága:

ISPA , május 7-8:

Haszán Roháni (reformista) 42 százalék

Ebrahim Raiszi (konzervatív) 27 százalék

Mohamed Baker Kalibaf (konzervatív) 25 százalék

Musztafa Hasemitaba (reformista) 2 százalék

Esak Dzsahangiri (reformista) 3 százalék

Musztafa Mirszalim (konzervatív) 3 százalék

Macron, a derűlátó populista

Várkonyi Tibor
Publikálás dátuma
2017.05.19. 07:32
Magasak az elvárások az új elnökkel, Emmanuel Macronnal szemben FOTÓ: REUTERS/GONZALO FUENTES
Ivan Krasztev úgy véli, hogy Emmanuel Macron végeredményben az amerikai elnöknek is köszönheti a győzelmét.

„Macron az álmodozás mellett tette le a garast, miközben mások siránkoztak” – ez a címe Ivan Krasztev bolgár geopolitikus professzor tanulmányának, amelyet a közelmúltban publikált a francia elnökről. A szakértő szerint az elnökválasztáson olyan államférfi győzött, aki úgymond „új populizmust” teremtett: Európa-pártit és derűlátót. Hozzáteszi azonban, hogy jobb óvatosnak lenni, a diadal ugyanis még törékeny. Macronnak egyelőre nincs parlamenti többsége, sem kellő felhatalmazása reformelképzelései megvalósítására.

A bolgár tudós a szélesebb összefüggésekre is kitér tanulmányában. Krasztev úgy véli, hogy Macron végeredményben Donald Trumpnak is köszönheti a győzelmét. Az új amerikai elnök hatása volt az, hogy a nacionalista Marine Le Pen alulmaradt a másfél héttel ezelőtti francia voksoláson, s azt is a Trump-effektusnak tulajdonítja, hogy Ausztriában és Hollandiában is fűbe harapott a szélsőjobboldal. Majd hozzáteszi: nem Le Pen az egyetlen, akire rájár a rúd, hanem ott van Vlagyimir Putyin is, aki az „antimondialista forradalom” bűvkörében élt és él tovább. Úgy tartja: a jelenlegi európai események egyszerű másolatai annak, ahogyan végbement a Szovjetunió széthullása. Ez serkentette arra Putyint, hogy kendőzetlenül Marine Le Pen mögé sorakozzon föl.

Krasztev még ennél is messzebb megy, s azt jósolja, hogy Közép-Európa néhány vezetője is megszenvedi majd a Macron-győzelmet. Az Élysée-palota múlt vasárnap beiktatott új lakója kendőzés nélkül szembeszegült Budapesttel és Varsóval.

Aligha véletlen, hogy szinte Krasztev esszéjével egy időben jelent meg a Le Monde-ban Sylvie Kauffmann cikke a Macron-elnökség szerteröppenő pillangó-hatásáról. Kauffmann – aki a lap első és mindezidáig utolsó női főszerkesztője volt, a kádári esztendőkben pedig budapesti tudósító – első mondatának lényege az „újjáhangolás”. A kiváló Közép-Európa-szakértő szerint szűklátókörű volna kizárólag francia földre korlátozni a bekövetkezett események hatását, mivel az Atlanti-óceántól az Urálig érezteti hatását, fölismerhetetlenné varázsolja a geopolitikát. Már azzal is, hogy Trump is – akárcsak Putyin – retteg az erős Európától. Itt tartunk, hála a gall választóknak.

Jeruzsálem várja messiását

Miklós Gábor
Publikálás dátuma
2017.05.19. 07:31
Donald Trump az Air Force One fedélzetén. Az amerikai elnök kilenc napig lesz távol FOTÓ: REUTERS/KEVIN LAMARQUE
Az amerikai elnök ma kezdi első külföldi körútját. Donald Trump szeretne végre olyan sikert elérni, amit a média és az ellenzék is elismer.

Messiásként várják Izraelben Trumpot az izraeli bal és jobboldalon is – írja a liberális Haarec véleménycikkének szerzője. A jobboldaliak a republikánusok győzelme után előre örvendeztek: ez után minden másként lesz, mint elődje, Barack Obama idején. Az USA nem kényszeríti Izraelt béketárgyalásra a palesztinokkal, nem rója meg a telepépítésekért, a megszállásért, s nem kell a jobboldali-ortodox kormánynak úgy tennie, mintha beleegyezne a palesztinok államalapításába.

A Trump-adminisztráció ezeket a várakozásokat nem teljesítette: Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt az amerikai elnök Washingtonban felszólította, hogy álljon le a további építkezésekkel. Nem tapsolt a „zsidó nemzetállam” törvényesítésének, és nem utasította el a kétállamos megoldást. Ezek után az izraeli baloldal örvendezett: Trump lesz az az amerikai elnök, aki Benjamin (Bibi) Netanjahut végre kompromisszumra kényszeríti, s meghozza a rendezéses békét a hatnapos háború – és a megszállás – ötvenedik évfordulójára.

A Trump-út előkészületei jelezték az alig megoldható részletkérdések sokaságát. Ilyen például Jeruzsálem státusza. Az amerikai kormányzat többségének ellenállása miatt az USA nem helyezte át nagykövetségét Jeruzsálembe, pedig kongresszusi határozat kötelezi erre. Vitatott, hogy a Siratófal hol van. Egyes diplomaták szerint palesztin terület, mások a zsidó nép örökségének mondják. Trump imádkozik majd ott, és a világvallások együttműködéséről szól, de nem kér Netanjahu jelenlétéből. Az izraeli kormány visszafogott lélegzettel vár ezekben a napokban, mert akármennyire jól informált arról, mi is történik a Fehér Házban, Trumptól bármikor lehet nagy meglepetésekre számítani.

Az elnök nagyon szeretne végre olyan sikert, amelyet az általa állandóan támadott ellenzék és a média is elismer. Kampánya alatt többször is előállt azzal, hogy az ő alkuszi tehetségével képes lenne jó üzleteket – értsd megegyezést – elérni a térségben, miközben visszacsinálná a „rossz üzletet”, azaz az irániakkal kötött nukleáris megállapodást.

Az USA-tól várják, hogy tegyen rendet
A szíriai polgárháború gyilkos szövevénnyé lett. Az amerikai elnök leszámolna az Aszad rezsimmel, de ezt akadályozza zavaros viszonya Oroszországgal. Vlagyimir Putyin viszont nem engedi el Aszad kezét.
Amerika mindeközben felfegyverzi az IS ellen harcoló szíriai kurd hadsereget. Ez viszont Törökország heves rosszallását váltotta ki. Amerikától helyi szövetségesei azt várják, hogy erős fellépéssel „tegyen rendet”, s lépjen túl az Obama-korszak benemavatkozási attitűdjén.

Trump Először Rijádba megy, ami erős állásfoglalás a szaúdi politika mellett. Szaúdi Arábia részese a Jemenben folyó polgárháborúnak, ahol a másik hadviselő fél a helyi síita lázadókat pénzelő, fegyverrel ellátó Irán. Szíriában hasonló a helyzet. A szír elnököt, Bassár el-Aszadot Irán, a lázadókat a szaúdiak és más Öböl-államok támogatják. Katonai erővel is. Az „Iszlám Állam” (IS) terrorszervezet ellen mind a két fél fellép. Ugyanakkor a síita és szunnita erők közötti mély konfliktus erősebbnek látszik, mint a terror elleni front. (Iránra tekintve vásárol sok-sok milliárd dollárért újabb korszerű fegyvereket az olajkirályság Amerikától.)

Rijádban Trump 20 muzulmán ország vezetőivel is találkozik, ám itt aligha kell nyílt kritikától tartania muzulmánellenes kirohanásai miatt. Feltehetően többek között ott lesz a Nemzetközi Büntetőbíróság által körözött szudáni elnök is. Trumpnak ezek a találkozói jelzik, hogy elődjétől eltérően nem az emberekhez kíván szólni, hanem alkukat kötne a helyi despotákkal. Az emberi jogi szempontok, a demokrácia elvei, a szabadságjogok egyre kevésbé bukkannak fel. Ezt a témakört meghagyták a vatikáni találkozóra Ferenc pápával.

Volt FBI-főnök a különleges ügyész
A Fehér Háznak talán rossz napja lesz, az igazságszolgáltatásnak azonban jó – így jellemezte a CNN, hogy helyi idő szerint szerdán az FBI korábbi vezetőjét, Robert Muellert nevezeték ki különleges ügyésznek abban a vizsgálatban, amely Moszkva befolyását igyekszik feltárni a tavalyi amerikai elnökválasztás során.
Donald Trump közleményében optimistán nyilatkozott, mint mondta, bízik benne, hogy az „alapos vizsgálat" alátámasztja, hogy a kampánya „nem játszott össze külföldi szervezetekkel".