A „fideszes tanár úr” eltűnt a gyerekek pénzével

Gyanús körülmények között nyoma veszett az V. kerületi Szemere Bertalan Általános Iskola és Gimnázium diákjait támogató alapítvány pénzének, ami nagyrészt a szülők támogatásából jött össze – írja a hvg.hu.

A várható botrány miatt névtelenséget kérő, iskolához közeli forrásaik szerint a milliós összeg eltüntetéséért az intézmény egyik tanárának, K. Andrásnak van köze, akit az intézményben csak „fideszes” tanárként emlegettek, mivel a kormánypárt egyik V. kerületi embere. A napközis oktató hirtelen szabadságra ment, miután kiderült, hogy lába kélt a valószínűleg több milliós összegnek. Azonban a diákokat, illetve a szülőket nem tájékoztatták arról, hogy nincs meg a gyerekeikre szánt pénzt, sőt a tanárokkal még egy titoktartási nyilatkozatot is aláírattak, nehogy kipattanjon az ügy - ráadásul éppen az adó 1 százalékról való rendelkezés időszakában.

A befizetések kezelésére hivatott „tanár úr” áprilisban eltűnt a Szemeréből, a tanári kart pedig összehívták egy értekezletre. A lap úgy tudja, hogy az igazgató, Arapovics Miklós itt jelentette be, hogy „visszaélés” történt az alapítvány vagyonával, azonban az érintett tanár nevét nem mondta ki. Itt hangzott el az is, hogy a kolléga már nem is lesz a júniusi tanévzárásig, „megkérték, hogy vegye ki a szabadságát”.

Sokan ezt felháborítónak nevezték, hiszen ez azt jelenti, hogy a gyanúba keveredett tanár státusza továbbra is fennáll, miközben fizetett szabadságát tölti.

Arapovics Miklós igazgató időközben arról tájékoztatta a HVG-t, hogy a tanár „visszahozta a pénzt”. Részleteket ezen túlmenően nem mondott, K. András viszont nem válaszolt kérdéseikre.

A BRFK közölte, hogy nyomozás folyik az alapítvány feljelentése alapján ismeretlen tettes ellen.

 A teljes cikket itt olvashatja. 

Szerző

Koszorú

Egy jobb korban valószínűleg vihognék azon, ahogy szombaton Macront és Sorost, a liberalizmust és a globális érdekek előtérbe helyezését próbálta fasírttá gyúrni, majd lenyomni a köztévé nézőinek torkán Deák Dániel, a Nézőpont Intézetnek a függetlenség látszatát is óvatosan kerülő elemzője. Gondolom, van valami pontverseny a szakmabeliek között, hogy egyetlen eszmefuttatáson belül ki tud többet elsütni a habonyi panelek közül - a győztes a fenti katyvaszba bizonyára még a migránsokat is beemelte volna valahogy. Mondhatnánk, szóra sem érdemes, lassan az ember úgy folyatja át magán az illiberális-vesszenbrüsszel-álcivil-luxusbaloldal mantrát, mint ahogy harminc éve énekelte, hogy éééhesproletár. Már nem figyel a szavakra.

De arra azért csak felkapja a fejét, hogy a fent nevezett Deák Dániel szerint Macron liberális mivoltáról nem más rántja le a leplet, mint hogy "kiáll mindenféle emberi jogok mellett". Mindezt azzal a hangsúllyal, mintha arról számolna be, hogy büdös a zoknija vagy meglehetős rendszerességgel lop selyemcukrot a nemzeti dohányboltokból.

És ettől nálam még most, 2017-ben is elszakad a cérna. Mert, a rohadt életbe, ha el tetszettek volna felejteni, a polgári demokrácia alapja, hogy vannak mindenféle emberi jogok, kiváltképp szabadság, egyenlőség, testvériség. Mindebből következően pedig van polgári véleménynyilvánítási szabadság, és ha egy államban tankkal szokás nekimenni a demokráciát követelő tüntetőknek, akkor nem teszünk úgy, mintha ez normális, pláne hazánk értékrendjével összhangban lévő cselekedet lenne. Nem megyünk oda tiszteletünket leróni, nem battyogunk a koszorú mögött olyan arckifejezéssel, mintha valóban nem emlékeznénk, hogy egész politikai karrierünket az efféle atrocitások elleni harcos ágálással alapoztuk meg.

Még akkor sem koszorúzunk a Tienanmen téren, ha az vagyunk, akivé Orbán Viktor vált.

Szerző
N. Kósa Judit

Koszorú

Egy jobb korban valószínűleg vihognék azon, ahogy szombaton Macront és Sorost, a liberalizmust és a globális érdekek előtérbe helyezését próbálta fasírttá gyúrni, majd lenyomni a köztévé nézőinek torkán Deák Dániel, a Nézőpont Intézetnek a függetlenség látszatát is óvatosan kerülő elemzője. Gondolom, van valami pontverseny a szakmabeliek között, hogy egyetlen eszmefuttatáson belül ki tud többet elsütni a habonyi panelek közül - a győztes a fenti katyvaszba bizonyára még a migránsokat is beemelte volna valahogy. Mondhatnánk, szóra sem érdemes, lassan az ember úgy folyatja át magán az illiberális-vesszenbrüsszel-álcivil-luxusbaloldal mantrát, mint ahogy harminc éve énekelte, hogy éééhesproletár. Már nem figyel a szavakra.

De arra azért csak felkapja a fejét, hogy a fent nevezett Deák Dániel szerint Macron liberális mivoltáról nem más rántja le a leplet, mint hogy "kiáll mindenféle emberi jogok mellett". Mindezt azzal a hangsúllyal, mintha arról számolna be, hogy büdös a zoknija vagy meglehetős rendszerességgel lop selyemcukrot a nemzeti dohányboltokból.

És ettől nálam még most, 2017-ben is elszakad a cérna. Mert, a rohadt életbe, ha el tetszettek volna felejteni, a polgári demokrácia alapja, hogy vannak mindenféle emberi jogok, kiváltképp szabadság, egyenlőség, testvériség. Mindebből következően pedig van polgári véleménynyilvánítási szabadság, és ha egy államban tankkal szokás nekimenni a demokráciát követelő tüntetőknek, akkor nem teszünk úgy, mintha ez normális, pláne hazánk értékrendjével összhangban lévő cselekedet lenne. Nem megyünk oda tiszteletünket leróni, nem battyogunk a koszorú mögött olyan arckifejezéssel, mintha valóban nem emlékeznénk, hogy egész politikai karrierünket az efféle atrocitások elleni harcos ágálással alapoztuk meg.

Még akkor sem koszorúzunk a Tienanmen téren, ha az vagyunk, akivé Orbán Viktor vált.

Szerző
N. Kósa Judit