Előfizetés

Gémesi: Elveszik a falvak önállóságát

Doros Judit
Publikálás dátuma
2017.05.12. 07:05
Fotó: Szabó Sándor

- Miért vannak nehéz helyzetben a falvak?

- A mostani kormánynak nem számítanak sokat, s ezt a finanszírozásukból is látni lehet. Kétezer-négyszáz olyan település van, amelyben kétezernél kevesebb ember él, s tudunk olyan kormányzati tervről, amely szerint – ha 2018-ban a Fidesz-KDNP marad a hatalomban – ezekben a falvakban 2019-ben nem lesz önkormányzati választás, eltűnik a hagyományos értelemben vett képviselőtestület és a polgármester. Azt nem tudjuk, mi lesz helyettük, s miként integrálják ezeket a helyiségeket esetleg egy nagyobb, városi önkormányzatokhoz, de a mostani tapasztalatokból arra lehet következtetni, hogy ez a folyamat már megindult.

- Hol olvasható ez a koncepció?

- Nyilvánosan nem beszélnek róla, ám azt hallottuk, hogy egy egyetemi kört kértek fel az elképzelés kidolgozására. Jómagam is megkérdeztem kormánypárti országgyűlési képviselőket, s többen úgy reagáltak, hogy nem támogatják a tervezetet. Ami minimum annyit jelent, hogy a tervezet létezik, bár a parlamenti választások előtt természetesen nem kampányolnak vele.

- Felvállalna egy ilyen durva döntést ez a kormány?

- Magyarország területének fele 2000 fő alatti kistelepülésekhez tartozik, s nagyjából másfél-kétmillió ember él falvakban. Nem is muszáj nagy csinnadrattával megszüntetni az ilyen önkormányzatokat, elég, ha ellehetetlenítik a szakembergárdát: a kormányhivatalokban, járási hivatalokban dolgozók bérét felemelik, az önkormányzatiakét pedig nem, s így a városok elszipkázzák a szaktudást a falvakból. Ilyenre már most is akad példa: Zalaszántón például hosszú ideig nem találtak a felajánlott fizetésért jegyzőt, pénzügyest, így nem tudták időben elkészíteni a pénzügyi beszámolókat. Emiatt 54 millió forintra bírságolta őket az állam, miközben a falu saját bevétele alig 25 millió forint. Ez a tendencia végigsöpörhet a kis falvakon, s az lesz az eredménye, hogy sokan maguktól is bedobják a törölközőt.

- Nemcsak a szakemberek, a kistelepülések is alulfinanszírozottak…

- Ma Magyarországon 1500-1600 működési forráshiányos település van, nekik nincs annyi bevételük, amennyi fedezné a kötelezően rájuk szabott feladatok költségeit. Ezeknek a lukaknak a befoldására szolgálna az úgynevezett „műki”, vagyis a működési támogatás, amit a Belügyminisztérium szakembergárdája szépen akkurátusan ki is számol. Majd jönnek a párttitkárok, akarom mondani a kormánypárti parlamenti képviselők, és szépen átszabják az egészet, attól függően, hogy melyik polgármesterre haragszanak épp, ki nézett rájuk csúnyán, ki nem tapsolt eléggé, vagy ellenkezőleg: kit akarnak megjutalmazni. Nyilván nem mindenütt van így, de nagyon sok rossz példát hallottunk arról, hogy költi el a szakma helyett a politika ezt a közel 30 milliárd forintos támogatási büdzsét.

- Láttuk ezt Salgótarján esetében is: amikor szocialista polgármestert választottak, a korábbi másfél-milliárd forint helyett mindössze annyi pénzt kaptak – 60 millió forintot –, amennyi Egerben egyetlen templom felújítására jutott.

- Ebből is látszik, hogy a forráshiány nem csak a kistelepüléseket érinti. De itt van például Tokaj, a maga négyezer lakosával: tele van létesítménnyel, amiket fent kell tartani, de nincs bevétele, s minden évet 240 milliós hiánnyal kezdenek.

- Miként lehetne több bevételt generálni?

- Munkahelyekkel elsősorban. Vagy, mint Komlóskán, adókedvezményekkel, s az önfenntartásra való törekvéssel. A Borsod megyei Hernádszentandrás, a Győr-Sopron megyei Bánfalva, vagy a Csongrád megyei Kübekháza hasonló úton jár, de még nincs nagy számú követőjük.y a magyar

Komlóska nem hagyja magát

Doros Judit
Publikálás dátuma
2017.05.12. 07:04
FOTÓ: NÉMETH ANDRÁS PÉTER
Ha mi minden központi utasítást betartottunk volna, már régen nem léteznénk – ezek Köteles László, a háromszáz lelkes zempléni Komlóska polgármesterének szavai. Történetük tanulságos, s arról szól, miként megy szembe egy istenháta mögötti kis falu az életüket ellehetetlenítő, s olykor a valóság ismeretének teljes hiányáról tanúskodó központi akaratnak. Vagyis: miként győzi le a furfang a hatalmat?

Komlóska nevét 2003-ban ismerte meg az ország, amikor beperelték a Magyar Postát, mert az meg akarta szüntetni a faluban lévő kis postájukat. Tiltakozó akciójukhoz 911 másik település csatlakozott, s elérték, hogy jó néhány helyen megmaradhatott a hivatal. Igaz, a falut később álruhás adóellenőrök lepték el, akik a helyiek elmondása szerint „rocker-turistának” öltözve járták a boltokat, kocsmákat, s a legutolsó szállásadónál is kérték a számlákat, nyugtákat. - Később kizártak minket minden pályázatból, nem kaptunk egy fillér állami segítséget vagy hitelt sem: úgy tűnt, ez volt a bosszú, amiért ki mertünk állni magunkért - fogalmazott a polgármester.

Ahelyett, hogy feladták volna, előremenekültek. A kilencvenes évek közepén már nem tudtak iparűzési adót kivetni, mert nem volt egyetlen vállalkozás sem a faluban, de jött az ötlet: mi lenne, ha épp ezzel csábítanák a faluba a cégeket? Nemhogy iparűzési, de semmilyen más adónemet – kommunális, ingatlan, stb. - sem vetettek ki, s egyfajta adóparadicsomot hoztak létre Magyarország északi csücskében. Kétszáz vállalkozás jelentkezett be ide, akik több, mint 3000 embert foglalkoztatnak, s nagyjából ennyi az általuk üzemeltetett gépjárműpark is. Komlóskai székhelyű lett az ország egyik kamionos cége, ide telepedet papíron egy gyémántkereskedés, de így lett tengeri hajóflottájuk és öko-ipari parkjuk is. A cégek által befizetett súlyadóból a törvények szerint 40 százaléknyit visszakapnak az államtól – ez adja a gazdálkodásuk egyik stabil lábát. A másikat közben kirúgták alóluk, hisz a helyi lakosok által befizetett személyi jövedelemadó önkormányzatokra eső részét közben folyamatosan csökkentették: a Horn-kormány idején még a teljes összeg helyben maradt, ám később sorra faragtak az arányból, mígnem az Orbán-kormány mostanára nullára szabta a visszacsorgatandó szja-t.

Addigra azonban a komlóskaiak függetlenítették magukat az államtól, amelytől csak a kötelező kvótát kapják, annak ellenére, hogy űber-hátrányos térségben, a Zemplén közepén helyezkednek el, a környékbeli településeken élők jó része pedig jellemzően közmunkán tengődik. Úgy tűnik, a komlóskai recept egyszerű: mindig mást kell csinálni, mint amit az adott kormány akar.

- Amikor hoztak egy rendeletet, hogy az ilyen kis falvakban be kell zárni az óvodát, mi előre léptünk, s az országban akkor még egyedüliként létrehoztuk az első falusi bölcsődét, összevonva az óvodával. Amikor meg kellett volna szüntetni az iskolát, megalapítottuk az Általános Művelődési Központot, s becsatoltuk ide az összes gyermekintézményt. Aztán 2013-ban a kormány úgy döntött, hogy falvak nem tarthatnak fenn iskolát, ez állami feladat. - Átveszik az iskolát, s mivel nincs elég gyerekek, egy év múlva meg is szüntetik – láttatta a szomorú jövő Köteles László.

A furfang azonban most is segített: rábízták az intézményt a helyi ruszin nemzetiségi önkormányzatra, amelynek törvényben biztosított joga a nemzetiségi oktatás. Igaz, a fenntartáshoz szükséges támogatást a komlóskai önkormányzat adja, de papíron minden rendben van, működhetnek. Jelenleg nyolc gyerek jár ide, három tanár foglalkozik velük, sorra nyerik a megyei és országos díjakat. A helyi tisztelendő hittant tanít, az iskolaigazgató másodállásban bioszörpöket készít, az falubeliek pedig a helyi ökológiai gazdaságban dolgoznak, s a közétkeztetést az innen kikerülő, egészséges élelmiszerekkel oldják meg. - A számunkra legfontosabbak, a gyerekek és az idősek jó minőségű ételt esznek, a biotermékeket mi nem nyugatra küldjük, hanem helyben esszük meg – mondja a polgármester. Már gyerekkorban belenevelik az itteniekbe a falusi életet: saját tankertjükben veteményeznek, a helyi pékmester megtanítja őket kenyeret sütni, látják, hogyan kell a kecskéket megfejni, nem ódzkodnak a trágyától, kaszált fűtől, s nem ijednek meg a kakaskukorékolástól. Azt is megtanulják, hogy nem érdemes eldobni a szemetet, mert úgyis nekik kell azt összeszedni.

A keleti megyékből elfogy a magyar

2016 és 2017 eleje között 31 200 fővel csökkent az ország népessége, ami az elmúlt 20 év negyedik legnagyobb mértékű népességvesztését jelenti – írja a KSH adataira hivatkozva a portfolio.hu. A portál szerint a 31 ezres fogyásból 27 ezret Kelet-Magyarországon mértek. Az országban egyedül Közép-Magyarországon növekedett a lakosságszám, itt 6 ezerrel többen éltek idén év elején, mint tavaly. Közép-Magyarországra közel 11 ezren költöztek 2016-ban a többi hat régióból, és nagyjából kétezren külföldről. Nyugat-Dunántúlon népessége hat éve stagnál, az összes többi régió lakossága pedig zsugorodik. A legöregebb megye a dél-alföldi Békés, ahol 31 időskorú jut 100 munkaképes korú lakosra. A dunántúli Zala és Somogy megyékben közel 30 nyugdíjas korút kell 100 munkaképesnek eltartani, míg az ország keleti felében Heves és Nógrád megyékben a legmagasabb (30%) a nyugdíjasok aránya az aktív korúakhoz képest.

Köteles László szerint lelki megújulás nélkül nincs erkölcsi megtisztulás: az alapvető értékeket a gyerekek helyben megkapják. A falu görögkatolikus hagyományokra épül, negyven ünnepet tartanak, s van, hogy a teljes iskola ministrál az egyházi ünnepen. A kultúrára is áldoznak, persze ezen a téren is egy kicsit másképp, mint a többiek. A polgármester kiszámolta: olcsóbb, ha a művészeket hívja meg a faluba, minthogy Budapestre utaztassa a gyerekeket, így Komlóskán még a kultúrát is helyben „fogyasztják”.

A faluban ötödik éve nincs munkanélküliség, sőt az önkormányzat és a fejlesztéseket végző vállalkozások már a szomszéd településekről is foglalkoztatnak munkavállalókat. Odafigyelnek az őket körülvevő környezetre: eddig 5500 tő magyar nemesítésű rózsát ültettek közterületekre, s ezeket a helyi lakosok, s az önkormányzat dolgozói gondozzák. A Virágos Magyarországért környezetszépítő versenyen 2013-ban miniszterelnöki különdíjban részesültek.

Szemléletes, hogy az orbáni ajándék mindössze egy kosárka tulipánhagyma volt.

Komlóska nem hagyja magát

Doros Judit
Publikálás dátuma
2017.05.12. 07:04
FOTÓ: NÉMETH ANDRÁS PÉTER
Ha mi minden központi utasítást betartottunk volna, már régen nem léteznénk – ezek Köteles László, a háromszáz lelkes zempléni Komlóska polgármesterének szavai. Történetük tanulságos, s arról szól, miként megy szembe egy istenháta mögötti kis falu az életüket ellehetetlenítő, s olykor a valóság ismeretének teljes hiányáról tanúskodó központi akaratnak. Vagyis: miként győzi le a furfang a hatalmat?

Komlóska nevét 2003-ban ismerte meg az ország, amikor beperelték a Magyar Postát, mert az meg akarta szüntetni a faluban lévő kis postájukat. Tiltakozó akciójukhoz 911 másik település csatlakozott, s elérték, hogy jó néhány helyen megmaradhatott a hivatal. Igaz, a falut később álruhás adóellenőrök lepték el, akik a helyiek elmondása szerint „rocker-turistának” öltözve járták a boltokat, kocsmákat, s a legutolsó szállásadónál is kérték a számlákat, nyugtákat. - Később kizártak minket minden pályázatból, nem kaptunk egy fillér állami segítséget vagy hitelt sem: úgy tűnt, ez volt a bosszú, amiért ki mertünk állni magunkért - fogalmazott a polgármester.

Ahelyett, hogy feladták volna, előremenekültek. A kilencvenes évek közepén már nem tudtak iparűzési adót kivetni, mert nem volt egyetlen vállalkozás sem a faluban, de jött az ötlet: mi lenne, ha épp ezzel csábítanák a faluba a cégeket? Nemhogy iparűzési, de semmilyen más adónemet – kommunális, ingatlan, stb. - sem vetettek ki, s egyfajta adóparadicsomot hoztak létre Magyarország északi csücskében. Kétszáz vállalkozás jelentkezett be ide, akik több, mint 3000 embert foglalkoztatnak, s nagyjából ennyi az általuk üzemeltetett gépjárműpark is. Komlóskai székhelyű lett az ország egyik kamionos cége, ide telepedet papíron egy gyémántkereskedés, de így lett tengeri hajóflottájuk és öko-ipari parkjuk is. A cégek által befizetett súlyadóból a törvények szerint 40 százaléknyit visszakapnak az államtól – ez adja a gazdálkodásuk egyik stabil lábát. A másikat közben kirúgták alóluk, hisz a helyi lakosok által befizetett személyi jövedelemadó önkormányzatokra eső részét közben folyamatosan csökkentették: a Horn-kormány idején még a teljes összeg helyben maradt, ám később sorra faragtak az arányból, mígnem az Orbán-kormány mostanára nullára szabta a visszacsorgatandó szja-t.

Addigra azonban a komlóskaiak függetlenítették magukat az államtól, amelytől csak a kötelező kvótát kapják, annak ellenére, hogy űber-hátrányos térségben, a Zemplén közepén helyezkednek el, a környékbeli településeken élők jó része pedig jellemzően közmunkán tengődik. Úgy tűnik, a komlóskai recept egyszerű: mindig mást kell csinálni, mint amit az adott kormány akar.

- Amikor hoztak egy rendeletet, hogy az ilyen kis falvakban be kell zárni az óvodát, mi előre léptünk, s az országban akkor még egyedüliként létrehoztuk az első falusi bölcsődét, összevonva az óvodával. Amikor meg kellett volna szüntetni az iskolát, megalapítottuk az Általános Művelődési Központot, s becsatoltuk ide az összes gyermekintézményt. Aztán 2013-ban a kormány úgy döntött, hogy falvak nem tarthatnak fenn iskolát, ez állami feladat. - Átveszik az iskolát, s mivel nincs elég gyerekek, egy év múlva meg is szüntetik – láttatta a szomorú jövő Köteles László.

A furfang azonban most is segített: rábízták az intézményt a helyi ruszin nemzetiségi önkormányzatra, amelynek törvényben biztosított joga a nemzetiségi oktatás. Igaz, a fenntartáshoz szükséges támogatást a komlóskai önkormányzat adja, de papíron minden rendben van, működhetnek. Jelenleg nyolc gyerek jár ide, három tanár foglalkozik velük, sorra nyerik a megyei és országos díjakat. A helyi tisztelendő hittant tanít, az iskolaigazgató másodállásban bioszörpöket készít, az falubeliek pedig a helyi ökológiai gazdaságban dolgoznak, s a közétkeztetést az innen kikerülő, egészséges élelmiszerekkel oldják meg. - A számunkra legfontosabbak, a gyerekek és az idősek jó minőségű ételt esznek, a biotermékeket mi nem nyugatra küldjük, hanem helyben esszük meg – mondja a polgármester. Már gyerekkorban belenevelik az itteniekbe a falusi életet: saját tankertjükben veteményeznek, a helyi pékmester megtanítja őket kenyeret sütni, látják, hogyan kell a kecskéket megfejni, nem ódzkodnak a trágyától, kaszált fűtől, s nem ijednek meg a kakaskukorékolástól. Azt is megtanulják, hogy nem érdemes eldobni a szemetet, mert úgyis nekik kell azt összeszedni.

A keleti megyékből elfogy a magyar

2016 és 2017 eleje között 31 200 fővel csökkent az ország népessége, ami az elmúlt 20 év negyedik legnagyobb mértékű népességvesztését jelenti – írja a KSH adataira hivatkozva a portfolio.hu. A portál szerint a 31 ezres fogyásból 27 ezret Kelet-Magyarországon mértek. Az országban egyedül Közép-Magyarországon növekedett a lakosságszám, itt 6 ezerrel többen éltek idén év elején, mint tavaly. Közép-Magyarországra közel 11 ezren költöztek 2016-ban a többi hat régióból, és nagyjából kétezren külföldről. Nyugat-Dunántúlon népessége hat éve stagnál, az összes többi régió lakossága pedig zsugorodik. A legöregebb megye a dél-alföldi Békés, ahol 31 időskorú jut 100 munkaképes korú lakosra. A dunántúli Zala és Somogy megyékben közel 30 nyugdíjas korút kell 100 munkaképesnek eltartani, míg az ország keleti felében Heves és Nógrád megyékben a legmagasabb (30%) a nyugdíjasok aránya az aktív korúakhoz képest.

Köteles László szerint lelki megújulás nélkül nincs erkölcsi megtisztulás: az alapvető értékeket a gyerekek helyben megkapják. A falu görögkatolikus hagyományokra épül, negyven ünnepet tartanak, s van, hogy a teljes iskola ministrál az egyházi ünnepen. A kultúrára is áldoznak, persze ezen a téren is egy kicsit másképp, mint a többiek. A polgármester kiszámolta: olcsóbb, ha a művészeket hívja meg a faluba, minthogy Budapestre utaztassa a gyerekeket, így Komlóskán még a kultúrát is helyben „fogyasztják”.

A faluban ötödik éve nincs munkanélküliség, sőt az önkormányzat és a fejlesztéseket végző vállalkozások már a szomszéd településekről is foglalkoztatnak munkavállalókat. Odafigyelnek az őket körülvevő környezetre: eddig 5500 tő magyar nemesítésű rózsát ültettek közterületekre, s ezeket a helyi lakosok, s az önkormányzat dolgozói gondozzák. A Virágos Magyarországért környezetszépítő versenyen 2013-ban miniszterelnöki különdíjban részesültek.

Szemléletes, hogy az orbáni ajándék mindössze egy kosárka tulipánhagyma volt.