Előfizetés

Hillary Clinton is néz sorozatot

Küzdeni kell a nők jogaiért és autonómiájáért, erről beszélt Hillary Clinton a tervezett gyermekvállalást propagáló Planned Parenthood civil szervezet gáláján. Felhívta a figyelmet a Trump-kormány abortusz ellenes politikájára és példaként említette Margaret Atwood A szolgálólány meséje című könyvéből készült új, óriási sikerű sorozatot. A disztópia egy a nők jogait semmibe vevő totalitárius államban játszódik, ahol az atomszennyezés miatt a legtöbb nő meddővé vált. A kevés termékeny nőt szülőgépként használják.- U. Cs.

Megrekedtek és kívülállók

Publikálás dátuma
2017.05.05. 07:47

“Milyen érzés problémának lenni?” -teszi fel a kérdést Zadie Smith magyarul most megjelent NW című regényének vége felé Nathan. Az egyik legsikeresebb brit író négy szereplőn keresztül ad összetett képet egy 30 év körüli generáció személyes életválságairól és az őket érintő társadalmi problémákról. Leah, Keisha (aki a ranglétrán feljebb lépve Natalie-ra változtatja a nevét), Felix és Nathan a főszereplői az angol-jamaicai származású írónő regényének, amelynek címe London északnyugati részére utal. A térbeli központ Caldwell, egy elszegényedő, rosszhírű lakótelep, ahol a szereplők együtt nőnek föl, majd különböző életutakat járnak be.

A valamikor jóképű és tehetséges Nathan drogozik és az utcán tengeti az idejét, Felix épp droggal, balhékkal és prostituáltakkal teli múltját szeretné lezárni és új életet kezdeni, amikor története tragikusan-hirtelen véget ér. Leah és Keisha vannak igazán a középpontban: legjobb barátnők, együtt mennek egyetemre, a filozófiát hallgató Leah azonban nem tud kitörni. Gyereket a férjével ellentétben nem szeretne, megrekedt nemcsak térben, de időben is: füvező 18 éves akar maradni. Közben féltékenyen figyeli Keishát, aki ügyvéd lesz, férjével menő környékre költöznek. Csak neki van átjárása az alsó és a középosztályként is meghatározható csoportok között, ismeri mindkettő normarendszerét, de mindkettőben kívülálló.

Az írónőtől eddig magyarul megjelentek a Fehér fogak és A szépségről című regények, és ahogy ezekben, az NW-ben is központi elem a multikulturális közösség: az etnikailag vegyes származású szereplők által kultúrák keverednek és társadalmi normák érvényessége kérdőjeleződik meg. A szereplők, akár sikeresek, akár nem, valahogy elhagyottak, amivel kapcsolatban a személyes döntések és a politikai felelősség kettősségét jól érzékelteti a regény: fontos, hogy a lehetőségekben egyenlőség legyen, még ha az eredmény - ami az adott egyénen is múlik - nem is lesz ugyanolyan. Hogy a kilátástalanságból legyen kivezető út. Mert ha elhagynak egy egész generációt, azzal tehetség, erőforrás, életek vesznek el.

Autisták világa színpadon

Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2017.05.05. 07:46

Kifejezéstelen arcok szimbolizálják a fogyatékossággal élő embereket.

"A [hullu] olyan lányról szól, aki a saját képzeletében él, be van zárva ide – a mi munkánk művészként pedig éppen az, hogy ezt a belső világot, a saját képzeletünket nyilvánosan, kifelé is megosszuk. A képzelt világok közötti párhuzam nagyon érdekes számunkra" - nyilatkozta Johanna Ehlert, a francia Blick Theater tagja a kapcsoljbe.hu-nak, amikor a Trafóban ma és holnap látható újcirkuszi és a bohócmesterség eszközökkel, valamint bábokkal készült előadásról faggatták.

A 18 évvel ezelőtt alapított társulat tagjai korábban is az érzékenyítés és az ítéletmentesség megteremtését tűzték ki célul, született produkciójuk arról, hogy hogyan viselkedik az ember „véghelyzetben”, pl. háborús szituációban, körüljárták a gonoszságot, és többször dolgoztak fizikailag vagy mentálisan sérült emberekkel is.

Mostani előadásukra készülve mélyreható kutatást folytattak az autizmusról, Ehlert gyakran járt olyan iskolai osztályban, amelyben öt-hat autista kisgyerek járt együtt „normális” diákokkal. Igazán ekkor tudott először azonosulni az autisták szuperérzékenységével. Tanulmányaik eredményeit az illúziókeltő eszközök megválasztásában is felhasználták. A darabban felbukkanó bizarr, ember alakú, de mégis tárgyjellegű lények kifejezéstelen arca is erre reflektál. A Blick Theather tagjai az autizmussal élő emberek misztikus világlátását dolgozták fel a finnül a normalitástól való elmenekülést jelentő [hullu]-ban.

Az előtanulmányok és a produkció próbái során Johanna Ehlert arra is rájött, hogy a befogadás is kockázatos. Szerinte a cél „nem beletenni valakit egy olyan társadalomba, amiben talán nem érzi jól magát, inkább a társadalom kereteit kell kitágítani akkorára, hogy mindenki beleférhessen.”

Info:  [hullu] Trafó Kortárs Művészetek Háza, május 5., 6. 20.00

Kapcsolódó
Integrációs színház