Előfizetés

"Lojális, a hálózati munkát szívesen vállalta"

Publikálás dátuma
2017.05.02. 07:11
Lehel László feladatait átmenetileg négytagú szakmai testület látja el

Lehel László felfüggeszti elnök-igazgatói tevékenységét annak érdekében, hogy „magánemberként reagálhasson az őt ért támadásokra”. A Magyar Nemzet szerint ugyanis az Ökumenikus Segélyszervezet vezetőjét a pártállami időkben Filozófus fedőnéven beszervezték.

A karton kitöltésének, így valószínűleg a beszervezésnek időpontja: 1983. április 25. Az iratot a kisegyházak elleni elhárítás tisztje (III/III-1/c alosztály), Hevesi Károly rendőr őrnagy töltötte ki, ő adhatta a Filozófus fedőnevet is. A "foglalkoztatás vonala" rubrikába ezt írta: evangélikus egyházi reakció tevékenységének ellenőrzése – olvasható a szombati Magyar Nemzetben.

Az adatlapokat a belső rendszabály szerint háromévente felülvizsgálják, és ha megszűnt a foglalkoztatás, leselejtezik. Lehel kartonján – idézzük a cikket – nincs bejegyzés, hogy megszűnt volna a kapcsolat. Nem sokkal a rendszerváltás előtt, a Belügyminisztérium belső számítógépes nyilvántartásának bevezetésekor kódlapot is kitöltöttek az aktív ügynököknek. Megvan az övé is: ezek szerint 1988 decemberében Lehel László még a rendszer része volt.

Az iratok alapján a Magyar Nemzet állítja, hogy eszmei-politikai meggyőződése miatt szervezték be. Operatív kombinációk végrehajtására alkalmasnak találták, hivatalból és magáncélból is mehetett nyugatra. „A szocialista rendszerrel szemben lojális, a hálózati munkát szívesen vállalta” – írták róla az egyik kartonon.

A munkadossziét, amelyben a jelentéseit tárolhatták, Lukács Csaba, a cikk szerzője nem találta meg. Ugyanakkor több kutatóval beszélt: kicsi az esélye, hogy valaki öt és fél évig a rendszer része maradjon úgy, hogy közben ne csináljon semmit.

A Magyar Nemzet megemlítette, hogy szervezet jószolgálati követeként dolgozik Orbán Viktor miniszterelnök felesége, Lévai Anikó.

Az Ökumenikus Segélyszervezet közleménye szerint Lehel László azért függesztette fel vezetői tevékenységét, mert biztosítani kívánja, hogy a szervezet, amely az elmúlt huszonöt évben „Magyarország egyik legnagyobb és legátláthatóbban működő, nemzetközileg is elismert karitatív szervezetévé vált, ne sérüljön, a belé vetett széleskörű társadalmi bizalom ne csorbuljon”.

Az elnök-igazgató feladatait átmenetileg a négytagú szakmai igazgatókból álló testület látja el.

Murányi András - Zöldmezős újrakezdés

Publikálás dátuma
2017.05.02. 07:10
FOTÓ: Népszava
Murányi András, a Népszabadság utolsó főszerkesztője. A jövőben hírigazgatóként dolgozik a médiacéget alapító Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő csapatában.

- Fél éve zárt be a Népszabadság, akkor úgy nyilatkozott, jó ideig nem megy a média közelébe. Mitől változott meg a véleménye?

Valóban nem terveztem újabb sajtókarriert, más irányba indultam, gyakorlatilag már el is szerződtem, amikor márciusban Tarjányi Péter megkeresett az elképzelésével. Egy olyan médiacég formálódik, amely egy internetes újságot, egy rádiót és egy politikai-gazdasági elemzőcéget működtetne. Az építkezés lehetősége annyira vonzó, hogy lehetetlennek tűnt elugrani előle. Már folynak a tárgyalások a leendő munkatársakkal, főszerkesztő-jelölt is van, én hírigazgatóként irányítom majd a tartalomkészítést.

- Mi lesz a profil?

Tarjányi Péternek korábban a Zoommal már volt egy izgalmas kísérlete, őt keresték meg újságírók azzal az elképzeléssel, hogy érdemes lenne megpróbálni fölépíteni egy független, a tisztességes újságírás lehetőségeit biztosító szerkesztőséget. A fejlesztések már folynak, nyáron elkezdődik a tesztüzem, szeptembertől élesben kell működni. Az oknyomozás biztosan a fő területek egyike lesz, az elemzőcég ezt a munkát is segíteni tudná.

- Időközben megjelent az ősszel beígért Népszabadság-könyve, milyenek az első visszajelzések?

- Többségében pozitívak, bár ez hangsúlyozottan egy szubjektív nézőpontú visszaemlékezés. Részben kordokumentumnak szántam, hogy ne csak az alaptörténet, hanem a kontextus is érthető legyen az utókor számára.

- Most jött ki a Riporterek Határok Nélkül és a Freedom House jelentése a sajtóról, mindkettő fordulópontként, a magyar sajtószabadság szűkülésének példájaként említi a Népszabadság bezárást. Milyen érzés bekerülni a sajtótörténelembe?

- Én is a nyilvánosság fontos intézményének elhallgattatásaként gondolok rá, de a történelmi dicsőséget szívesen kihagytam volna.

Murányi András - Zöldmezős újrakezdés

Publikálás dátuma
2017.05.02. 07:10
FOTÓ: Népszava
Murányi András, a Népszabadság utolsó főszerkesztője. A jövőben hírigazgatóként dolgozik a médiacéget alapító Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő csapatában.

- Fél éve zárt be a Népszabadság, akkor úgy nyilatkozott, jó ideig nem megy a média közelébe. Mitől változott meg a véleménye?

Valóban nem terveztem újabb sajtókarriert, más irányba indultam, gyakorlatilag már el is szerződtem, amikor márciusban Tarjányi Péter megkeresett az elképzelésével. Egy olyan médiacég formálódik, amely egy internetes újságot, egy rádiót és egy politikai-gazdasági elemzőcéget működtetne. Az építkezés lehetősége annyira vonzó, hogy lehetetlennek tűnt elugrani előle. Már folynak a tárgyalások a leendő munkatársakkal, főszerkesztő-jelölt is van, én hírigazgatóként irányítom majd a tartalomkészítést.

- Mi lesz a profil?

Tarjányi Péternek korábban a Zoommal már volt egy izgalmas kísérlete, őt keresték meg újságírók azzal az elképzeléssel, hogy érdemes lenne megpróbálni fölépíteni egy független, a tisztességes újságírás lehetőségeit biztosító szerkesztőséget. A fejlesztések már folynak, nyáron elkezdődik a tesztüzem, szeptembertől élesben kell működni. Az oknyomozás biztosan a fő területek egyike lesz, az elemzőcég ezt a munkát is segíteni tudná.

- Időközben megjelent az ősszel beígért Népszabadság-könyve, milyenek az első visszajelzések?

- Többségében pozitívak, bár ez hangsúlyozottan egy szubjektív nézőpontú visszaemlékezés. Részben kordokumentumnak szántam, hogy ne csak az alaptörténet, hanem a kontextus is érthető legyen az utókor számára.

- Most jött ki a Riporterek Határok Nélkül és a Freedom House jelentése a sajtóról, mindkettő fordulópontként, a magyar sajtószabadság szűkülésének példájaként említi a Népszabadság bezárást. Milyen érzés bekerülni a sajtótörténelembe?

- Én is a nyilvánosság fontos intézményének elhallgattatásaként gondolok rá, de a történelmi dicsőséget szívesen kihagytam volna.