Ideális jelölt lennék

Amióta a kezembe került a párttá avanzsáló Magunkért Mozgalom képviselő-toborzó felhívása, megérett bennem az elhatározás, jelentkezem. Nem tudom, beérjem-e "mezei" képviselőséggel, vagy mindjárt valamilyen miniszteri bársonyszéket pályázzak? Persze jelentkezhetnék a párt miniszterelnök-jelöltjének is, de ezt még fontolgatom.

Korábban azt gondoltam, hogy az ország vezetéséhez némi közigazgatási ismeretek is kellenének, de be kell látnom, az új politikai „szereplők” nem kérnek sem a balosok, sem a jobbosok levitézlett „szakértőiből”. Politikusnak lenni már nem szakma.

A Magunkért Mozgalom szervezői sem várnak el semmiféle közigazgatási gyakorlatot a jelentkezőktől, mert akinek "előélete" van, azon nem kérhetnek számon politikai szüzességet. Fontos a magyar állampolgárság (migránsok kizárva!), legalább öt éves életvitelszerű „bentlakással” a képviselni szándékozott településen, felsőfokú végzettség, erkölcsi bizonyítvány (közpénzek leleplezett eltulajdonítása, korrupciós lebukás kizáró feltétel). Előny lehet valamilyen idegen nyelv ismerete (a Rigó utcai szuahéli vizsga is megteszi.)

Szigorú elvárás az együttműködési készség (feltehetően a párton belül), projektmunkában szerzett ismeret (egy tetőtér-beépítési projektben már részt vettem), szervezőkészség (akkor ebben is virítottam), jó kommunikációs képesség (újságíróként talán van némi gyakorlatom).

Bele is írom a motivációs levelembe: én vagyok az ideális jelöltjük. Hajlandó vagyok nyilatkozni is, ha megfizetnek (azaz: ha bekerülök a parlamentbe) csak Magunkért (na jó, magamért is) illő szorgalommal fogok szavazni.

Szerző
Somfai Péter

Szombati 7-es - Komolyan viccelünk

Ha minden igaz, akkor ma újabb tüntetés lesz Budapesten. Pontosabban Békemenet. Bár az is lehet, hogy csak vicc az egész. Miután a Magyar Kétfarkú Kutya Párt hirdette meg „a kormányért és Oroszországért. És minden más ellen". Közleményük szerint „elegünk van már magunkból és a hozzánk hasonló külföldi ügynökökből, akik naponta többször is eláruljuk a hazát”. Komolyságukat jelzi az is, hogy közlik: a tüntetőket ingyenes repülőjáratok szállítják majd mindenhonnan.

Kétfarkú kutyáék beláthatnák végre, hogy szörnyű tévedésben vannak. Azt hiszik, hogy ők csinálnak viccet napjaink - finoman szólva - különleges jelenségeiből. Pedig dehogy. Az élet, a politika szinte minden nap bebizonyítja, hogy az abszurd és a gúny uralkodik ebben az országban. Halálos komolysággal.

Mindjárt itt van az eredeti Békemeneteket utcára hívó Civil Összefogás Fórum (CÖF) közleménye, amely óvja híveit az álbékemenetektől és álhírektől. Mivel az a Békemenet, amelyet a Kétfarkúak szerveznek, messze van az igazitól. "Ha Békemenetet fogunk szervezni, akkor a szokásos módon a sajtóban, a médiában, körleveleinkben jelezni fogjuk szándékunkat” - írták. De ez még nem minden. Megjelent egy felhívás, amely utcára szólítja az igaz magyarokat. Konkrétan "a Soros-hadsereg ellen". Hogy visszafoglalják az utcákat a tiltakozóktól. Mert "nem érdekel minket a CEU, ez a Soros janicsárképző és nem hisszük, hogy ez akkor volumenű dolog lenne, amiért hetekig meg kell bénítani a belvárost". És így tovább. Bizony, ez sem vicc. Meglehet, a Kétfarkúak boldogok lennének, ha ki tudnának találni ilyen szövegeket.

És akkor még nem említettük a magyar parlamentet, ahol a legjobb humoristák találhatók. Valamennyien igyekeznek hasonlítani nagy példaképükre, a házelnökre, bár ha magukba néznek, nyilván ők is tudják, hogy az ő színvonalára sosem érnek fel (vagy le). Kövér László újabban például azt találta ki, hogy rendeletben bővítené az országgyűlési őrök által használható kényszerítő eszközök listáját. Bizonyára ki akarta próbálni, miképpen reagálnak a képviselők, ha gépkarabélyokat, mesterlövő puskákat, kézi gránátvetőket és elfogó hálókat akarnak alkalmazni. No persze csak azért, hogy megvédjék őket. A Párbeszéd társelnöke, a függetlenek közt ülő Szabó Tímea ugrott is rá. Agyrémnek nevezte a tervet és úgy vélte, a házelnök végleg megháborodott. Kövér pedig nyilván örült, hogy kísérlete ilyen jól sikerült, mindjárt válaszolt is, többek közt azt, hogy mindez az Országgyűlés működésének zavartalanságát szolgálja. "Így Szabó Tímea hiába reménykedik. Az Országgyűlési Őrség az elfogó hálót nem arra áhítozó képviselők behálózására" fogja használni - írta.

Latorcai János alelnök meg irigykedhet főnökére, mert ő csak odáig jutott, hogy azt mondta a szocialista Kunhalmi Ágnesnek, "a sok bekiabálás árnyalja a szépségét". Ezzel akarta ugyanis felhívni a figyelmét arra, hogy a fideszesek felszólalása közben ne nyilvánítson hangosan véleményt. Amire az LMP-s Szél Bernadett reagált, kikérte magának a szexista megjegyzést, amelyet szerinte csak egy nő kaphat a magyar parlamentben. Ezzel aztán sikerült bekiabálásokra késztetnie a kormánypárti képviselőket is, de az elnöklő Latorcainak erre már nem volt szava. Feltehetően értette a viccet.

Szél Bernadett amúgy is a parlament egyik legrenitensebb tagja, nem is csoda, hogy egy másik alelnök, Lezsák Sándor a mikrofonja kikapcsolásával igyekezett jobb belátásra bírni őt. Mivel szerinte "tiltott szemléltetést" alkalmazott a képviselő, amikor felmutatta a CÖF bevallását a civiltörvény vitájában. Szó szót követett, végül az LMP társelnöke azt javasolta az elnöknek, hogy "ne csináljunk már viccet!". Mint aki nem veszi észre, hogy az egész erre megy ki.

Jó példa erre az az egyeztetés, amelyet a már említett, a „külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról" szóló törvényről hívtak össze az Igazságügyi Minisztériumba. Egy nappal azután, hogy megkezdődött a tervezet vitája a parlamentben. Nem is meglepő, hogy ezt a "gesztust" az érintett szervezetek - amelyek képviselői azért elmentek a tárgyalásra - komolytalannak nevezték. Még mást is mondtak róla - például kártékony megrendszabályozási kísérletnek nevezték -, de a lényeg megint csak az, hogy ők sem értik a viccet. Igaz, senki nem szereti, ha az ő kontójára tréfálkoznak. Egyébként látszólag komoly dolgokkal.

Olyan ez, mint a híressé vált kakucsi pad, amelyen csak büntetés terhe mellett lehetett volna egy óránál tovább ülni. Legalábbis az önkormányzat azóta már visszavont rendelete értelmében. Mint kiderült, ezzel akarták megakadályozni a közterületi italfogyasztást. Ami a szabálysértési törvény szerint amúgy is tilos. Viszont ezzel az egész üggyel szép helyezést reméltek elérni a "milyen vicces hely ez a Magyarország" című versenyben. Talán közben ők is rájöttek, hogy aligha van reményük dobogóra állni, de még az első tízbe is nehezen tudnának bekerülni. Pártunk és kormányunk tagjain, a parlament vezetőin kívül is sokan - és a siker reményében - indulnak ugyanis ezen a viadalon. A jegybank például, amely az üzemeltetőket és az automaták gyártóit hibáztatja, amiért az új bankjegyeket nem fogadják el a gépezetek. Vagy a Fővárosi Törvényszék, amely sok hetes gondolkodás után egyetértett az ügyészséggel, amely szerint az a szocialista politikus, akit annak idején kigyúrt emberek megakadályoztak, hogy elsőként nyújtsa be kérdését a vasárnapi boltzár ügyében, valójában nem is sértettje az ügynek.

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt meg jobban teszi, ha összeszedi magát. Ebben a rendkívül vicces országban túl nagy a konkurencia.

Szerző

Viszket a gránátvetőnk

A kormány mostanában leginkább azzal van elfoglalva, hogy viszket. A tenyere. Mint a miniszterelnök tudatta, „békés és derék keresztény emberek” így vannak ezzel, márpedig a kormány békés és derék keresztény emberekből áll. A kevésbé derék keresztények, a nem hívők, valamint a zsidók viszketésből fel vannak mentve. Hiába – mint a szovjet vicc mondta az üres húsbolt előtt álló hosszú sorból elzavart zsidókról -, „már megint a zsidók jártak jól”.

A kormányfő mindenesetre a viszketők oldalán áll, megérti őket, mint mondja, ez „nemzeti kormány, nem a provokátorokat, hanem a becsületes embereket védi”. Így aztán neki is viszket. Egy a tábor, egy a zászló, bár nehéz lehet magasba emelni, ha közben vakarózni kell. Szerencse, hogy a viszketést többször is elmagyarázta, először a Magyar Idők húsvét előtti interjújában, aztán vasárnap a közrádióban, mert elsőre félreértettem. Azt hittem, azért viszket a kezük, mert ragad. Enyves. Nekem is viszket, ha a pillanatragasztót ügyetlenül rácsöppentem az ujjamra, nem győzöm acetonnal sikálni. De nem erről van szó, a kormánylap pár nap múlva a gyengébbek kedvéért újra a szájukba rágta „a hazai csicskáknak”, hogy „a pofonosláda tetejét félig már kinyitották”. Így már világos. Tetszettek volna jobban figyelni Bayer Zsoltra, aki szokott jóindulatával már korábban figyelmeztette a tüntetőket, hogy hamarosan üldözve és fenyegetve lesznek. A miniszterelnöknek mértéktartóbban kellett fogalmaznia, ezen a poszton a rendszerváltás óta munkaköri kötelesség a „nyugodt erő”. Csak jelenleg ez továbbfejlődött „nyugodt erőszakká”: „Akkor mutatjuk meg az erőnket, amikor erre szükség lesz… Lépünk ismét, ha szükség lesz rá.”

És mintha úgy éreznék: szükség van rá. A rendőrök eddig példaszerűen viselkedtek, megtanulták a 2006-os leckét: nincsenek túlkapások, nem jönnek indulatba, persze nem is bántják őket. De fölöttük a kormánypolitika szakaszhatárhoz érkezett. A demonstrációsorozat nemcsak az ellenzéki közéletet rendezte át, hanem a hatalom magatartását is. Kezd úgy acsarkodni, mint aki beszorult a sarokba, pedig uralma eszköztára még teljes. Eddig is növesztette „körmét és fogát”, de most használni is kész. A sok mondvacsinált ellenség helyett valódi bajt hozott a fejére. Először esik időben egybe a minden eddiginél keményebb nemzetközi fellépés a hazai kormányellenes mozgalmak tetőzésével. Parlamenti ellenzéke továbbra is eszközhiányos és széttagolt, attól kevésbé tart, de nem tudja felmérni az utca erejét, a feldühített fiatal generációk veszélyességét, értelmiségi bázisa repedéseinek mélységét. Túl sok irányból – kívülről és belülről - érik a bírálat és az elutasítás nyilai, olykor még „baráti tűz” is. Ez a rezsim szeret több fronton harcolni (éltető eleme a permanens háború), de több fronton védekezésbe szorulni nem.

Ezért új haditervre kényszerül. Miután elszúrta a remélt jó viszonyt Trump Amerikájával, és lépést tévesztvén megbotlott a saját lábában az európai pávatáncban is, belépett, beszorult a „Fekete Internacionáléba”. Ilyen szervezet persze hivatalosan nincs, mégis nyilvánvaló baráti és politikai szálak fűzik össze azokat az államokat, amelyek a rongyolódó demokratikus kulisszák előtt autokratikussá építik át az intézményrendszert. Putyin intézkedései magyar törvények szövegében köszönnek vissza. Az Unió országai közül elsőként gratulálunk Erdogannak hatalma kiterjesztéséhez. Kebelbarátunk lett a korrupt macedón miniszterelnök, aki szerint náluk is Soros szít „vandalizmust és anarchiát” az ő hazafias és derék kormányával szemben. A „megmondó emberként” használt Bayer bediktálja Mészáros médiájában a receptet: ha kizárnak az EP néppárti frakciójából, annál jobb, majd a vezetésünkkel alakítunk egy másikat a hasonszőrűekből. Újra három tenger mossa majd partjainkat, legalábbis az új frakcióét. Kezdhetjük hímezni a fb-on folyó vicces falvédő-tervezési verseny legjobb feliratát: „Erős Pista meg a bicska, még Brüsszelt is megállíccsa”. Hiszen a Brüsszel-ellenes plakátokon is ott a felemelt tenyér. Ami, ugyebár, viszket.

Az új helyzetben itthonra is új haditerv kell. Eddig elég volt a PR, az elfoglalt médiában a riogató, fenyegető, melldöngetős „erőspistás” hangnem, de most már kellhet a „bicska” is. Na nem úgy, hogy szerencsétlen rendőröket ráküldik a tömegre. Ez ellenszenvet kelthet némely tévelygőben. Jobb, ha buzdítólag összekacsintanak a viszkető tenyerűekkel, esetleg elhelyeznek pár provokátort a tömegben is, hadd legyen balhé. Magánkülönítményeket eddig is használtak (épp most úszták meg hivatalos segédlettel a Választási Irodánál megismert kopaszok), de nyíltan nem simogatták a fejüket. Most igen. Jönnek is ismét. Megint csak a Fradi környékéről hirdette meg valaki a szombati ellentüntetést a „retkes CEU-val”, az „EU-zászlós sereggel” szemben.

Ha balhé lenne, akkor a kormány végre „rendet” tehet. Úgyis viszket a tenyere. Az Országgyűlési Őrezred máris új fegyvereket, gránátvetőt, emberfogó hálót, mesterlövő puskákat kap. A drónok ellen, csakis.

Csak nehogy valakinek viszketni kezdjen a gránátvetője.

Szerző
Lendvai Ildikó, volt országgyűlési képviselő