Államosítanák az iskolai papírgyűjtést is

Államosítani akarják az iskolai papírgyűjtést, derül ki egy az Index által megismert törvénytervezetből. Az ötlet az iskolai papírgyűjtések végét is jelentheti, az állam ugyanis magához vonná ezt az értékes hulladékot is, miközben még inkább kézi irányításúvá tenné az egész iparágat. Az új előterjesztés szerint a papírgyűjtést csak a kötelezően állami tulajdonban lévő közszolgáltatók végezhetnék.

Papírgyűjtést eddig évente kétszer lehetett szervezni, és szervezhette eddig is közszolgáltató, de magán hulladékkezelő is. Ők megállapodtak az iskolával, vagy sokszor egy iskolai szervezettel, jellemzően 15-20 forint/kg-t kaptak az összegyűjtött papír után. A bejövő pár százezer forintból aztán lehetett mondjuk osztálykirándulásra menni vagy eszközöket venni.

Budapesten nagyjából 10-20 magáncég versenyzett rendre az iskolákért, aki a legmagasabb árat adta a papírért, azzal volt érdemes szerződni, ők aztán megfelelően elszállították, válogatták, újrahasznosították azt. A legtöbb vidéki településen is volt alkalmas cég ilyesmire. Több tízezer tonna papír jött be így évente, ami országos szinten pár milliárd forintos érték lehet.

Az új változtatással viszont csak a közszolgáltatók kezelhetnék az iskolák által gyűjtött papírt, a hulladék tulajdonjoga pedig az állami szuperszervezetet, a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-t (NHKV-t) illeti meg.
A tervezetből nem látszik, hogy az iskolák hogyan kaphatnak majd bármi pénzt a papírgyűjtésért.

Vagy egyáltalán, mi lesz az iskolai papírgyűjtések sorsa, az NHKV ugyanis régóta a működésképtelenség határán egyensúlyoz. A saját maguk által kialakított szabályrendszerüket és határidejeiket is már több mint egy éve képtelenek betartani, ezután pedig nekik kellene még országosan több ezer iskola és 150 közszolgáltató papírgyűjtéseit is koordinálni.
Miközben a papírgyűjtéshez elkülönített szelektív gyűjtési rendszert a közszolgáltatók az ország településeinek negyedében-harmadában nem tudják biztosítani, nagyjából ötödében pedig pénzügyi problémák miatt nem működik a rendszer. Tehát az ország felében, ha akarnának se tudnának papírgyűjtést rendezni a közszolgáltatók.

De nem az iskolai papírgyűjtés államosítása az egyetlen erős húzás a tervezetben. Egy másik módosítással ugyanis lényegében kizárnák a lakossági hulladékpiacról a piaci szereplők döntő részét.

Azt szeretnék, hogy a lakossági hulladékkal foglakozó közszolgáltatóknak az alvállalkozója se lehessen piaci cég. Az indokolásban simán le is írják, hogy a profitorientált feladatellátás teljes kizárása a cél a hulladékgazdálkodási közszolgáltatásból.

Csakhogy a verseny kiiktatása egy korábban működő, versenyző piacon garantáltan rossz cél, ami drágább és rosszabb teljesítményhez vezet. Amint ezt a kommunizmusban még sokan a saját bőrükön is érezhették nálunk is.

Az újrahasznosítható hulladékoknak szerte Európában működő piaca van. A hulladékgazdálkodásra azonban nálunk környezetvédelmi szempontok helyett döntően pénzforrásként tekint a kormány. Így a gondolkodás fő iránya, hogy hol lehetne még kiiktatni a versenyző szereplőket, a piaci működést.

,,Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!”
Melléktermék és Hulladék Egyesülést, ismertebb nevén a MÉH telepeket 1950-ben hozták létre azzal a céllal, hogy a nyersanyagban amúgy is szegény országban nagyobb támogatást kapjon a hulladék újrahasznosítás. Erre nagy szükség volt, hogy az utópiát el lehessen érni miszerint Magyarország a ,,vas és acél országává” váljon. A MÉH telep kampányszlogenje sokak számára ismerősen csenghet: ,,Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!”. 1993-ban a létrehozott csaknem 200 MÉH telepet privatizálták, illetve a rendszerváltással egyidejűleg megjelentek Magyarországon a privát hulladékhasznosító vállalkozások is.

Szerző

A villanyautócska nálunk nem eléggé zöld

Publikálás dátuma
2017.04.20. 11:30
Illusztráció. Fotó: Molnár Ádám
Egy hazai, vállalkozó kedvű autókereskedő Lendvai Róbert tavaly gondolt egy merészet, és itthon elsők között vágott bele zöld rendszámos elektromos autók kölcsönzésének üzletébe. Környezetbarát bérflottájába – BMW i3-asok mellett – 30 Renault Twizy márkájú e-járgányt is csatasorba állított, azzal a számítással, hogy elektromos autó révén, arra biztosan buknak majd a Budapest látványosságait mobilan bejárni akaró turisták – írja a hvg.hu. A hatóságok azonban keresztbe tettek neki.

A kevesebb, mint fél tonnás Twizy az akkumulátoraival elvileg 90 kilométeres hatótávolságot biztosít. 18 lóerős villanymotorja van, még szervója sincs, a két ülése egymás mögött található. Viszont a 80 km/órás tempót könnyedén eléri.

De mit is ér a bűvös zöld rendszám? Azon kívül, hogy a fővárosban bő egy éve lehet ingyen parkolni az összes kerület köztéri parkolójában, és Budapest mellett az országban egyre több város vezet be hasonló kedvezményt, az igaz nyereség hogy ezek a járművek mentesülnek a regisztrációs adó alól, a vagyonszerzési illetéktől, a teljesítményadótól, a cégautóadótól is.

A nálunk hivatalosan ugyan még nem forgalmazott Twizy - amelyet „négykerekű triciklinek” is hívnak – a vezető mögé még egy utas is bepréselődhet, viszont teljesen emisszió-mentes, elektromos hajtású.

A hatóságok viszont visszavonták az elsőre megadott zöld rendszámot, arra való hivatkozással, hogy „tévedés történt”, az e-parány nem felel meg a jogszabályban előírt feltételeknek. Az idevonatkozó passzusok szerint a Twizy nem minősül e-autónak. Az adó- és más közlekedési kedvezményekre jogosító zöld rendszám szempontjából csak a gépkocsi számít elektromobilnak, a motorkerékpár, vagy a „négykerekű tricikli” már nem – még akkor sem, ha hajtáslánca tisztán elektromos.

Mindez annak fényében még inkább különös, hogy a mindössze 20-30 kilométeres e-hatótávolságú hibrid-luxusterepjárók simán megkapják a zöld kedvezményeket. Némi remény azért akad, miszerint a többi érdekelttel előbb-utóbb kilobbizzák az abszurd jogszabály módosítását. Addig marad a macera a turistáknak elmagyarázni, hogy az egyik leginkább zöld, és kicsi Twizyvel nincs ingyenesen a parkolás.

Szerző

Az orosz hipnózis

Ma, amikor Magyarországon a politikai gonoszság újra fénykorát éli, igazodva a kormánynál egyre népszerűbb keleti irányvonalhoz, amikor a politikai közélet erkölcs nélkül maradt, amikor a kormányzó párt inkább már Ali Baba negyven rablójához hasonlít, érezhetjük, újra a hajótöröttek országa lettünk, lehetünk. A jelenlegi politikai vezetés célja, hogy a többség egészséges véleményalkotásra képtelen legyen, és önmagának is hazudjon a valóságról. Ennek végső következménye, hogy a magyar társadalom néma belenyugvással, közömbösen fogadja a rá váró eseményeket, és létrejön a kollektív gyengeség, a társadalmi energia hiánya. A félelem győz az értelem felett. Természetesen ez a politikai elit szégyene. Az elmúlt hetek elégedetlenségének kiváltó okai: a kormányzó párt a gátlástalan zsákmányszerzés, nyerészkedés, nemzetünk szuverenitásának rombolása után engedett az orosz hipnózis vonzásának, így bekövetkezett a társadalmi egyensúly felborítása és a kormánykritikus vélemények elhallgattatása, félelemkeltéssel.

Fontos kérdés: a miniszterelnök vajon csak azért tette a magyar nemzet sorsát kockára Keleten, mert Nyugaton ellenszenvvel tekintenek a politikájára? Ez a politika könnyen lidérces valósággá válhat, feledtetve, hogy a magyar nép nagy áldozatok árán nyerte el szabadságát. Ezek a lépések nem nyerhetnek racionális igazolást. Nem hiába titkosították a paksi szerződést és menekül a kormány egy erről szóló népszavazás elől, mert könnyen fény derülhet arra, mire vállalt kötelezettséget a magyar nép nevében és terhére. Nem volna meglepő, ha kiderülne: nem nemzeti, hanem személyes érdekekről szól a történet. Látjuk, a hatalomba könnyen bele lehet hízni. Nem kell hozzá sok minden, csak egy kis gyűlölet alapú összefogás meghirdetése, valamint a közvélemény manipulálása, tömegbecsapás. Ez a politikai deformáció ismételten kisiklathatja az országot és helyrehozhatatlan károkat okozhat évtizedekre. A jelenlegi generációknak kell elszámolniuk, mit hagynak az utókorra - civil kezdeményezésként érdemes volna egy árnyékkormányt létrehozni. Bálványimádó párttagok helyett, akik szeretik megtapsolni magukat, gondolkodó, felelős polgárokra van szükség, akik nemzetben tudnak gondolkodni.

Szerző