Előfizetés

Búcsú az Uniótól

Halmai Katalin (Brüsszel)
Publikálás dátuma
2017.04.20. 07:34
Az Európai Parlamentben már készül a jelentés, amely a csatlakozási tárgyalások felfüggesztését javasolja FOTÓ: EP/GETTY IMAGES/
Elszállt a remény, hogy az önkényuralmi jegyeket viselő elnöki rendszer bevezetésére készülő Törökország a közeljövőben szorosabb kapcsolatot ápolhat az Európai Unióval. A menekültáradat megfékezéséről szóló megállapodás még érvényben van, de egy készülő európai parlamenti jelentés azt javasolja, hogy az EU függessze fel a csatlakozási tárgyalásokat az eurázsiai országgal.

Még nem indult el a menekültáradat Törökországból Európába. Az EU-török viszony még nem durvult el annyira, hogy Recep Tayyip Erdogan elnök beváltsa az ígéretét, és felrúgja a tavaly márciusban kötött megállapodást a migránsok feltartóztatásáról. Európai szakértők szerint nem is fogja, mert égető szüksége van a területén tartózkodó menedékkérők után járó milliárdos uniós támogatásra.

A migránshullám megállítása jószerivel az egyetlen sikeres területe az EU-török együttműködésnek, és sokak szerint a legfontosabb is. A magyar kormány például úgy véli, hogy vissza kell fogni az Ankarának címzett bírálatokat, mert veszélybe sodorhatják a megállapodást. Brüsszelben ezt másként látják.

„Ha a népszavazáson szentesített alkotmánymódosítások életbe lépnek, akkor minden hatalom egy kézben, az államfő kezében fog összpontosulni Törökországban. Megszűnik a fékek és ellensúlyok rendszere, a hatalmi ágak szétválasztása” – magyarázta a Népszavának Piri Kati, hogy a vasárnap megszavazott alkotmányreform miért ellenkezik az unió demokratikus normáival. A magyar származású holland szocialista EP-képviselő jövő szerdán nyilvánosságra kerülő parlamenti jelentésében azt fogja javasolni, hogy a változtatások hatályba lépése után az unió függessze fel a csatlakozási tárgyalásokat Ankarával.

A tagságról szóló megbeszélések 2005-ben kezdődtek, és a felek mostanáig a csatlakozási fejezeteknek nagyjából a felét nyitották meg. A migrációs hullám megfékezését szolgáló EU-török nyilatkozatban a tagállamok vállalták, hogy felgyorsítják a tárgyalásokat. De a tavaly nyári törökországi puccskísérletet követő politikai tisztogatások – amelyeket Brüsszelben aránytalanul kiterjedtnek ítéltek – nem tettek jót a kapcsolatépítésnek.

EU-Törökország megállapodás
– A Törökországból a görög szigetekre 2016. március 20. után újonnan átkelő összes migránst visszaküldik Törökországba. Minden egyes visszaküldött szír migránsért egy másik szírt telepítenek át Törökországból az EU területére
– Törökország mindent megtesz annak érdekében, hogy megelőzze az EU-ba irányuló illegális migráció új útvonalainak kiépülését
– Felgyorsul a vízumliberalizáció, ha Törökország teljesíti a feltételeket
– Az EU 2016-18 között összesen 6 milliárd eurót folyósít Törökországnak az ott élő menekültek támogatására
– Az EU és Törökország új lendületet ad a csatlakozási folyamatnak

Az EU székhelyén sokáig kampányfogásnak tartották, hogy Recep Tayyip Erdogan a halálbüntetés visszaállításával fenyegetőzik. Ám amikor a referendum után elhangzott győzelmi beszédében ismét előjött a javaslattal, többen úgy értékelték, hogy az elnök célja valójában az EU csatlakozás megtorpedózása. Piri Kati szerint a török vezető úgy szeretné leállítani az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokat, hogy az utolsó szót ne neki kelljen kimondania. „Erdogan az uniós kormányokra vár, azok meg Erdoganra, hogy mondja ki végre: itt a vége” – fogalmazott.

A beígért vízummentességi tárgyalások is megtorpantak Brüsszel és Ankara között, miután a törökök még mindig nem teljesítették a kedvezmény megadásának hét feltételét. Az Európai Bizottság szerint a megbeszéléseket egyelőre nem befolyásolja a tervezett alkotmányreform, bár a kritériumok között szerepel a demokrácia és a jogállam tiszteletben tartása.

Piri Kati úgy véli, az EU nem hagyhatja cserben azokat a milliókat, akik Erdogan reformjai ellen szavaztak. „Számomra a török nép mindig tagjelölt marad. Az a baj, hogy nem a néppel, hanem a kormánnyal kell tárgyalnunk. Az előcsatlakozási támogatások hamarosan sorra kerülő felülvizsgálatakor javasolni fogom, hogy a Törökországnak járó évi 600 millió eurós felzárkóztatási pénzeket a civil társadalom, a független intézmények és a média megerősítésére használják fel” – nyilatkozta az EP-képviselő.

Elutasították az ellenzéki kérvényt
Alig telt el 24 óra azután, hogy három ellenzéki párt – a kemalista CHP, a kurdbarát HDP és a nemzeti radikális VP – a vasárnapi referendum érvénytelenítését kérvényezte, a Legfelsőbb Választási Tanács máris elutasította a kérvényt. A testület 10-1 arányban döntött arról, hogy nem történtek szabálytalanságok az elnöki rendszerről szóló népszavazáson – emlékeztetett az Anadolu török állami hírügynökség.



Félnek eltemetni Lenint

Az 1917-es forradalom évfordulójához közeledve, ismét téma Oroszországban Lenin újratemetése. Bebalzsamozott holttestét több mint kilencven éve a Mauzóleumban őrzik, ahova ezidáig több millióan zarándokoltak el. A Szovjetunió összeomlása óta újra és újra fellángol a vita, hogy folytassák-e a rituálét, vagy végakaratának megfelelően temessék-e el a forradalom vezérét.

A vitát ezúttal a pravoszláv egyháznak a forradalom után külföldön létrehozott szervezete gerjesztette, amikor felhívásában – amelyet minden egyházközösségben felolvasták az istentiszteleteken – arra szólított fel, hogy tisztítsák meg a Vörös teret a „XX. század fő üldözőjének és kínzójának maradványaitól”. A szervezet átkeresztelné a Leninről elnevezett városokat, megyéket és utcákat is.

A társadalmat a nyolcvanas évek vége óta foglalkoztatja a kérdés, csakhogy a vezető politikusok eddig nem merték maguk ellen hangolni a közvéleményt, így aztán maradt minden a régiben. Pedig időről időre akadtak olyan jelentős egyéniségek, akik szorgalmazták Lenin „kiköltöztetését". Már Moszkva első posztszovjet polgármestere is közéjük tartozott: Gavriil Popov bezáratta volna a Mauzóleumot, mint ahogy az Orosz Föderáció első elnöke is. Borisz Jelcin sok merész lépésre szánta el magát, önfejű és meggondolatlan is tudott lenni, csakhogy hamar rá kellett jönnie arra, hogy Sztálinnal ellentétben, Lenin továbbra is élvezi a társadalom jelentős részének a rokonszenvét. „Mindig halogattam a döntést, nehogy felesleges feszültséget gerjesszek, őriztem az emberek békéjét” – ismerte be lemondása után tett nyilatkozatában. „Lehetséges, hogy feleslegesen halogattam. Ezt úgy is meg kell tenni” – tette hozzá.

A Publico című portugál lap szerint egy nemzetközi felmérés kimutatta, hogy az oroszok 44 százaléka ma is pozitívan tekint Leninre, s ez túl nagy szám ahhoz, hogy Putyin lemondjon a támogatásukról a történelmi igazságtétel érdekében. Az orosz elnök soha nem állt ki a Mauzóleum bezárása mellett, sőt inkább elvetette ezt az ötletet. Tette ezt annak ellenére, hogy a Mauzóleum bezárása mellett érvelők arra hivatkoznak, maga Lenin sem akart kegyhelyet emeltetni magának, özvegye és fivére pedig határozottan ellenezték azt. E helyett állítólag azt sürgették, hogy Szentpéterváron anyja mellé temessék el. Az elnök óvatossága ellenére sem hallgatta el Leninről alkotott negatív véleményét, csakhogy ennek nem adott nagy teret. Egy tudományos ülésen megengedte magának azt a kijelentést, hogy Lenin atombombát helyezett el Oroszország épülete alá, és ez a bomba aztán felrobbant. Ugyanakkor azokkal is szembe ment, akik szerint a Mauzóleumnak nincs köze az orosz történelmi és vallási hagyományokhoz.

A ranglétrán Putyin alatt állók megengedhetik maguknak, hogy eltérő véleményt fogalmazzanak meg. Így például Vlagyimir Medinszkij kulturális miniszter, aki 2012-es beiktatási beszédében kijelentette, hogy Lenin távozásával „szimbolikusan sok minden jobb irányba változhat az életünkben”. Ma sincs más véleményen. Fenntartásai ideológiaiak, bár arra is felhívta a figyelmet, hogy a testnek valóban csak a tíz százaléka maradt meg, ám ennek konzerválása nagy költség. Egy tavaly közzétett kormányzati közlemény szerint 13 millió rubelt költöttek a balzsamozott test konzerválására. Minden másfél évben újrabalzsamozzák a holttestet, s ez két hónapig is eltarthat. Minden harmadik évben új ruhába öltöztetik, még a nyakkendőt is kicserélik. Amikor 1924-ben Lenin testét bebalzsamozták, a szakemberek 20 évre becsülték azt az időt, amíg megmaradhat. Az újabb technikákkal ez az idő jelentősen kitolódott.

Az orosz pravoszláv egyház sokkal visszafogottabb külföldi partnerénél, s nem tekinti aktuálisan fontos ideológiai kérdésnek az ügyet. Egy forrásuk úgy fogalmazott, hogy ez az egész „idővel természetes és nyugodt módon megoldódik majd... csak várni kell egy kicsit”. Amúgy az orosz közvélemény-kutatások is azt sugallják, hogy még azok körében, akik eltemettetnék Lenint, elég nagy azoknak az aránya, akik várnának a temetéssel addig, amíg még él az a generáció, amelyik ezt nem nézné jó szemmel.

Ezek közé tartoznak a kommunista párt tagjai, akik Lenint az orosz történelem megkerülhetetlen személyiségének tartják. Felvetik, ha Lenint kiteszik a Mauzóleumból, mit tesznek a Kreml falainál eltemetett hősökkel, Gagarinnal és a többiekkel?

Putyin dilemmája a centenárium előtt
A forradalom közelgő centenáriuma a korábbinál is óvatosabbá teszi az orosz elnököt, aki azonban nem kerülheti meg azt a kérdést, hogy milyen módon kezelje a százéves évfordulót. Putyin egész politikáját arra alapozta, hogy visszaadja az oroszoknak a hazájuk nagyságába vetett hitet, és megtagadja a jelcini korszakot, amelyre a kétségtelen demokratikus törekvések ellenére, ma sokan válságos időszakként tekintenek vissza. Az elnök a szovjet múlt szimbolikus jelentőségű relikviáit is visszahozta vagy el sem tüntette, ismét nagy ünneppé tette a fasizmus felett aratott győzelem évfordulóját, s hogy mindez ne kapjon egyértelmű ideológiai mázt, a cárizmus is lekerült a feketelistáról. A Krím félsziget visszacsatolásával és a szíriai katonai szerepvállalással is azt üzente, hogy Moszkva sok mindent megtehet a nagyhatalmi szerep visszaszerzése érdekében. A szocialista forradalom azonban nehezen illeszthető a hagyományőrző képbe. Egyelőre nem is nagyon tud vele mit kezdeni.

Kapcsolódó
Putyin nem szabadulhat Lenintől

Terrortól félnek Franciaországban

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2017.04.20. 07:32
Fegyveres katonák az elnökjelöltek választási plakátjai előtt FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHESNOT
Sosem látott terrorveszély fenyegeti a francia elnökválasztást. Kedden jelentős fegyverkészleteket és mintegy három kilogrammnyi robbanóanyagot találtak két férfinál a déli kikötővárosban, Marseille-ben. Az iszlamisták épp a vasárnapi választást megelőző választási gyűlésen akartak pusztító merényletet végrehajtani, s nem kizárt, mások is terrorakcióval akarják megzavarni a voksolást. A francia sajtó azt találgatja, elhalasztható-e a választás a terrorveszély miatt.

Valóságos fegyverarzenált találtak kedden Marseille-ben annál a két iszlamista férfinál, akik a vasárnapi elnökválasztás első fordulója előtt akartak terrortámadást végrehajtani – jelentette be Francois Molins francia főügyész. Olyan aceton-peroxid alapú robbanószerre is bukkantak náluk, amelyet a 2015. november 13-án Párizsban végrehajtott terrortámadás-sorozat során is bevetettek az iszlamista merénylők. Hogy valóban muzulmán szélsőségesekről van szó, az is bizonyítja: az Iszlám Állam (IS) zászlaját is megtalálták otthonukban.

Franciaország a legveszélyeztetettebb uniós tagország a terror szempontjából. A lakosság 5-7 százaléka iszlámhívő, s a francia hatóságok mintegy 10 ezerre teszik a dzsihadisták számát; mintegy harmaduk nő, negyedük pedig az utóbbi években radikalizálódott. Több mint kétezren harcoltak az iraki és a szíriai harcmezőn, s tértek vissza szülőhazájukba. Az országban számos véres terrorakciót hajtottak végre. Hogy csak a legnagyobbakat említsük: 2015. január 7-én a Charlie Hebdo szerkesztőségében lövöldöztek dzsihadisták, 12-en haltak meg, két nappal később, Porte de Vincennes-ben pedig egy túszejtő akció során öltek meg négy embert. A már említett 2015 novemberi összehangolt párizsi terrorakcióban 130-an vesztették életüket, 2016. július 14-én, pedig a francia nemzeti ünnepen, Nizzában egy tunéziai gyökerekkel rendelkező férfi kamionnal száguldott végig a promenádon, s 85 személyt mészárolt le. Emellett több kisebb merényletet is végrehajtottak az országban az utóbbi két évben, amelyek azt igazolják: Franciaország rendkívül sérülékennyé vált. Párizsban mind a mai napig szükségállapot van érvényben.

A terrorveszélyre már múlt héten figyelmeztették a tizenegy elnökjelöltet. Ugyanakkor mindegyikük jelezte: nem függesztik fel a kampányt. „Nem befolyásolhatják fenyegetések a demokráciát” – emelte ki Francois Fillon, a konzervatív Republikánusok elnökjelöltje.

Matthias Fekl belügyminiszter azt közölte, mindent megtesznek a biztonság szavatolásáért. A voksolás során rendkívüli intézkedéseket léptetnek életbe, 50 ezer rendőr és katona ügyel majd a rendre.

Felmerül a kérdés: elhalasztható-e a választás a terrorveszély miatt? Mint az Express című lap írta, a halasztást csak a francia alkotmánybíróság, az Alkotmánytanács rendelheti el. Egy ilyen horderejű döntés meghozatala előtt az alaptörvény felett őrködő testület tagjai a köztársasági elnökkel is konzultálnak, a kormánynak azonban nincs közvetlen beleszólása a kérdésbe. Az Elysée-palota azt közölte, nem tervezik a voksolás későbbi időpontban való megrendezését.

Az alkotmány nem rendelkezik világosan arról, mikor lehetséges a halasztás. Egy „egyszerű” terrorfenyegetés még nem ad okot erre. Az alaptörvény 7. cikkelye szerint azonban az egyik jelölt halála, vagy „akadályoztatása” már kellő alapot jelenthet. Az 58. cikkely csak arról rendelkezik: az Alkotmánytanács feladata annak felügyelete, hogy a voksolás a törvényeknek megfelelően zajlott-e. Egy az Expressnek nyilatkozó francia alkotmányjogász, Pascal Jan ezzel kapcsolatban úgy vélekedett, a halasztás így abban az esetben is lehetséges, ha támadás ér egy választóhelyiséget. Az alaptörvény azonban nem rendelkezik arról, mi történne, ha néhány nappal a voksolás előtt rázná meg az országot terrortámadás. A 20 Minutes hírportálnak nyilatkozó jogász professzor, Michel Lascombes azt közölte, ha a második forduló előtt sérülne vagy halna meg a két jelölt egyike, az első fordulót is meg kellene ismételni. Ez azt is jelentené, hogy nem járna le a hivatalban lévő köztársasági elnök, Francois Hollande mandátuma május 6-án. Az Alkotmánytanács akár a júniusi parlamenti választás halasztása mellett is dönthet, igaz, nem is kötelezi erre semmi. Így elvben akár az is elképzelhető lenne, hogy a parlamenti választást a megismételt elnökválasztás előtt tartják meg – mondja a szakértő.