Arra a 90 percre, a pályán aligha lesz barátság

Erős túlzás volna azt állítani, hogy a labdarúgó OTP Bank Liga 27. fordulójának mai rangadóján, a Ferencváros és a Vasas Üllői úti mérkőzésén a bajnokság két legjobb formában lévő együttese feszül egymásnak, az viszont biztos, hogy a továbbiakra való tekintettel kulcsfontosságú 90 perc következik. A Vasas trénere, Michael Oenning mindenesetre úgy véli: a fővárosi klubok pillanatnyi formaingadozásból nem szabad kiindulni.

Noha többen más bejelentésre számítottak, Kubatov Gábor, az FTC elnöke a klub csütörtöki sajtótájékoztatóján újfent megerősítette pozíciójában a zöld-fehérekkel tavaly kupát és bajnokságot nyerő, a jelenlegi idényben viszont kevésbé sikeres Thomas Dollt. A tréner további szerepvállalásával kapcsolatos kérdőjelek leginkább az utóbbi hetek pontvesztései után, a Budapest Honvéd elleni vereséget, a DVTK elleni egy-egy döntetlent és a szerdai, paksi kudarcot követően kezdtek el sokasodni Doll körül, a klubelnök azonban ismét támogatásáról biztosította a németet.

Áttérve a fővárosi rangadóra, annak felvezetésében nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jelen évadban eddig lejátszott két Vasas elleni bajnoki egyikén sem sikerült nyerni a 4. pozícióban szerénykedő címvédőnek, ráadásul a Groupama Arénába látogató angyalföldi sportklub egy hete a listavezető Videoton felcsúti „albérletében” megszakította vereségsorozatát. Azóta viszont kedden megint pont nélkül maradt a Vasas, amely annak ellenére is őrzi a végelszámolásnál nemzetközi szereplést érő 3. helyét, hogy a csapat tavaszi teljesítménye elmarad az ősszel mutatott produktumtól.

„Szoros mérkőzésre számítok, a Groupama Arénában azért nem általános dolog, hogy győzzön az ellenfél; függetlenül attól, hogy nekünk már sikerült. Nem érdemes vélt vagy valós formaingadozás által elvakítani magunkat” – ezt a Vasast felkészítő Michael Oenning nyilatkozta a Népszavának, aki lapunk érdeklődésére a honfitársához fűződő viszonyáról is beszélt. „Nem az első alkalom, hogy egymás ellen játszunk, így már nem annyira különleges a dolog. Az viszont nem titok, hogy jó viszonyt ápolok Doll-lal. Szeretek a Ferencváros ellen játszani, a két csapat egymás elleni mérkőzései pedig már ettől is érdekesek.”

A budapesti mérkőzés mellett a forduló másik „élesnek” ígérkező összecsapásán az ezredfordulót követő első években többször az élen végző Debrecen és a magyar labdarúgás egyik legsikeresebb egyesülete, az MTK Budapest ezúttal nem az éllovasok „ügyeibe” szólna bele, hiszen a párharc manapság inkább kiesési rangadó. A gyengélkedő csapatok számára a döntetlen nem sokat érne a „veszélyzónából” egyre hatékonyabban menekülő DVTK közelsége miatt érzékelhető fenyegetettségben.

Ellenben akár már egy remivel is tízre duzzadna a szerdán a Ferencvárost 3-1-re legyőző Paks veretlenségi szériája. Az újabb mérföldkő eléréséért a 2. helyezett Budapest Honvéd otthonában kellene helytállni a Tolnaiaknak; ott, ahol a bajnokság első fázisában, még augusztusban 3-1-es vereséget szenvedtek. Azonban lehet, hogy a másik véglet, egy esetleges Honvéd-siker is kevés lehet az előzéshez. Ha csakis az előzményekből indulunk ki, a listavezető Videoton a következő játéknapot is elsőként várhatja majd, hiszen a székesfehérváriak az aktuális ellenlábassal, a Mezőkövesddel szemben pályaválasztóként eddig lejátszott találkozóikat kivétel nélkül megnyerték.

Persze, a labdarúgásban sem minden feltétlenül fekete vagy fehér, a sportág magyar változata pedig már korábban is többször produkált meglepő eredményeket. Ami azonban biztosan látszik: jó kapcsolat ide vagy oda, Doll és Oenning között 90 perc erejéig biztosan szünetel a barátság.

A 27. forduló programja

Újpest–Gyirmót 18.00

Szusza Ferenc Stadion

Videoton–Mezőkövesd 18.00

Felcsút, Panco Aréna

Honvéd–Paks 18.00

Bozsik-stadion

Haladás–DVTK 18.00

Sopron, Városi Stadion

Debrecen–MTK 18.00

Debrecen, Nagyerdei Stadion (Tv.: M4 Sport)

FTC–Vasas 20.30

Groupama Aréna (Tv.: M4 Sport)

Az állás:

1. Videoton 26 14 6 6 51-22 48 pont

2. Honvéd 26 14 5 7 39-25 47

3. Vasas 26 12 5 9 41-30 41

4. FTC 26 10 9 7 41-34 39

5. Paks 26 9 11 6 32-28 38

6. Haladás 26 10 6 10 32-34 36

7. Újpest 26 8 11 7 39-39 35

8. M.kövesd 26 9 7 10 29-37 34

9. Debrecen 26 8 6 12 30-35 30

10. MTK 26 7 9 10 20-28 30

11. DVTK 26 8 4 14 32-49 28

12. Gyirmót 26 4 7 15 13-38 19

Szerző

Erdogan egy lépésre a teljhatalomtól

Publikálás dátuma
2017.04.15. 07:34
Igen szavazatra buzdító plakát a délkelet-törökországi Malatyában FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRIS MCGRATH
A török választók vasárnap dönthetnek arról, elnöki diktatúrává váljék-e az állam. Az alkotmányos népszavazás sikere esetén Recep Tayyip Erdogan elnök teljhatalomra tenne szert, s még csak látszatdemokrácia sem maradna az ország.

Bár a mostani török államot demokratikusnak aligha nevezhetjük, hiszen rendkívüli állapot van érvényben, s a tavaly júliusi puccskísérlet óta tízezrek kerültek börtönbe, legalább az elvi esély megvan a változásra egy esetleges parlamenti választás alkalmával. Az is igaz persze, hogy ez a lehetőség most nagyon távolinak tűnik.

Igen komoly változások várhatóak a török államberendezkedésben akkor, ha vasárnap a választók igent mondanak a kabinet előterjesztésére. Összesen 18 jelentősebb módosításról van szó. Ezek közül a legfontosabb: megszűnik a miniszterelnöki poszt, így az államfő a kormányfői tisztséget is ellátja. Az ő joga lesz a miniszterek kinevezése és elbocsátása. Az elnök rendeletekkel is kormányozhat, s beleszólhat a legfelsőbb bíróság összetételébe. Az államfő rendkívüli állapotot hirdethet ki, amelyet a parlament hosszabbíthat meg, rövidíthet le, vagy törölhet el. Megszüntetik a katonai bíróságok intézményét. Az államfői mandátum időtartamát az eddigi négyről öt évre emelik, s az államfőnek két mandátuma lehet. Jóllehet Erdogan már 2014 augusztusa óta betölti az elnöki tisztséget, az új alkotmány szerinti első, 2019-es választáson tiszta lappal indulhat, azaz 2029-ig maradhat az államfői tisztségben.

A török kormánypártnak, az AKP-nak a nacionalista Devlet Bahceli pártja, a (papíron) ellenzéki MHP segített abban, hogy az elnöki köztársaságra vonatkozó javaslatokat népszavazásra bocsássák, így sikerült ugyanis biztosítani az ehhez szükséges többséget a törvényhozásban. Hírek szerint Bahceli megállapodott Erdogannal abban, hogy alelnökévé nevezi ki.

Az igen hívei rendkívül agresszív kampányt folytattak, nemcsak belföldön, hanem az országhatárokon túl is. Hollandia, egyes német tartományok, illetve más európai államok megtiltották a török tárcavezetők kampányrendezvényeit az adott állam területén, amire Erdogan nem éppen kifinomult stílusban náci módszerekkel vádolta meg a nyugati vezetőket. A török elnök a legsötétebb diktatúrákat idéző retorikájával folytatott hadjáratot a referendum elfogadása mellett. Meglebegtette, hogy a népszavazás sikere esetén bevezetik a halálbüntetést, ami automatikusan az uniós csatlakozási tárgyalások leállítását is jelentené. Ez azonban a legkevésbé sem hatotta meg, azt is közölte, referendumot írna ki az integrációs folyamat leállításáról. Mindeközben a török államhatalom folytatta könyörtelen fellépését a „nép ellenségének” kikiáltott gülenisták, az Egyesült Államokbeli Pennsylvániában élő prédikátor, Fethullah Gülen hívei ellen. A világ egyetlen államában sem ül börtönben annyi újságíró, mint Törökországban. Aki bírálni merészeli a rezsimet, azt terroristának, gülenistának kiáltják ki.

Joggal merülhet fel a kérdés, elképzelhető-e a hatalom csalása, elvégre igen sok forog kockán Erdogan számára. A választási eredmények meghamisítása azonban eddig nem volt jellemző . Az Oy ve ötesi független választási megfigyelő szervezet a legutóbbi, 2015 novemberi parlamenti választás során nem talált erre utaló jeleket. Sokkal nagyobb gondot jelent viszont az igazságtalan választási hadjárat. A csapból is a kormányzati propaganda folyik, a választási vitaműsorokba „elfelejtik” meghívni az ellenzéki politikusokat. A nem kormányzati álláspontot harsogó médiumokat ugyanis az AKP kezdetben felvásárolta, majd féktelenül kisajátította.

Ha az igenek győznek, bár számíthatunk tüntetésekre, a kormányzat alighanem csírájában elfojt minden az ellenállásra irányuló kezdeményezést. Olyan megmozdulás-sorozatra nem lehet számítani, mint 2014-ban, az isztambuli, Gezi parki tüntetések idején. A nemek győzelme esetén sem számíthatunk nagy változásokra. A hatalom annyiszor hosszabbítja meg a rendkívüli állapotot, ahányszor csak akarja. Erdogan rezsimje szerint „aki nincs velünk, az ellenünk van”. A török elnök azonban nem arról híres, hogy könnyen beletörődne a vereségbe.

Óriási eltérések közvélemény-kutatásokon
Az AKP fellegvárának tartott Anatóliában alighanem nagy fölénnyel szavaznak majd a referendum elfogadása mellett, a nagyvárosokban, Ankarában, Isztambulban és Izmirben viszont várhatóan az elutasítók kerülnek fölénybe. A társadalmi egyenlőtlenségek miatt igen nehéz a közvélemény-kutatók dolga. Miközben a márciusban végzett felmérések többsége az elutasítást vetítette előre, a legutóbbi, áprilisi közvélemény-kutatások már inkább annak elfogadását jövendölték. Az egyes irodák által közölt adatok között azonban akkorák az eltérések, hogy lehetetlenség felállítani bármiféle trendet. Miközben az AKAM ügynökség szerint az elutasítások aránya 49, a támogatóké 36 százalék lesz, a Gezicinél 53,3-46,7 arányban a referendum támogatói vezetnek. Ez utóbbi azért lehet érdekes, mert ugyanezen iroda március 17-én közzétett felmérésében még az elutasítókat látta két százalékos előnyben. Azt azonban nem mernénk egyértelműen kijelenteni, hogy jelentősen emelkedne a támogatók aránya. A Konsensus nevű iroda például még január végén a támogatókat látta két százalékos előnyben, március végén viszont az elutasítókat ugyanilyen arányban.



Szerző

Erdogan egy lépésre a teljhatalomtól

Publikálás dátuma
2017.04.15. 07:34
Igen szavazatra buzdító plakát a délkelet-törökországi Malatyában FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRIS MCGRATH
A török választók vasárnap dönthetnek arról, elnöki diktatúrává váljék-e az állam. Az alkotmányos népszavazás sikere esetén Recep Tayyip Erdogan elnök teljhatalomra tenne szert, s még csak látszatdemokrácia sem maradna az ország.

Bár a mostani török államot demokratikusnak aligha nevezhetjük, hiszen rendkívüli állapot van érvényben, s a tavaly júliusi puccskísérlet óta tízezrek kerültek börtönbe, legalább az elvi esély megvan a változásra egy esetleges parlamenti választás alkalmával. Az is igaz persze, hogy ez a lehetőség most nagyon távolinak tűnik.

Igen komoly változások várhatóak a török államberendezkedésben akkor, ha vasárnap a választók igent mondanak a kabinet előterjesztésére. Összesen 18 jelentősebb módosításról van szó. Ezek közül a legfontosabb: megszűnik a miniszterelnöki poszt, így az államfő a kormányfői tisztséget is ellátja. Az ő joga lesz a miniszterek kinevezése és elbocsátása. Az elnök rendeletekkel is kormányozhat, s beleszólhat a legfelsőbb bíróság összetételébe. Az államfő rendkívüli állapotot hirdethet ki, amelyet a parlament hosszabbíthat meg, rövidíthet le, vagy törölhet el. Megszüntetik a katonai bíróságok intézményét. Az államfői mandátum időtartamát az eddigi négyről öt évre emelik, s az államfőnek két mandátuma lehet. Jóllehet Erdogan már 2014 augusztusa óta betölti az elnöki tisztséget, az új alkotmány szerinti első, 2019-es választáson tiszta lappal indulhat, azaz 2029-ig maradhat az államfői tisztségben.

A török kormánypártnak, az AKP-nak a nacionalista Devlet Bahceli pártja, a (papíron) ellenzéki MHP segített abban, hogy az elnöki köztársaságra vonatkozó javaslatokat népszavazásra bocsássák, így sikerült ugyanis biztosítani az ehhez szükséges többséget a törvényhozásban. Hírek szerint Bahceli megállapodott Erdogannal abban, hogy alelnökévé nevezi ki.

Az igen hívei rendkívül agresszív kampányt folytattak, nemcsak belföldön, hanem az országhatárokon túl is. Hollandia, egyes német tartományok, illetve más európai államok megtiltották a török tárcavezetők kampányrendezvényeit az adott állam területén, amire Erdogan nem éppen kifinomult stílusban náci módszerekkel vádolta meg a nyugati vezetőket. A török elnök a legsötétebb diktatúrákat idéző retorikájával folytatott hadjáratot a referendum elfogadása mellett. Meglebegtette, hogy a népszavazás sikere esetén bevezetik a halálbüntetést, ami automatikusan az uniós csatlakozási tárgyalások leállítását is jelentené. Ez azonban a legkevésbé sem hatotta meg, azt is közölte, referendumot írna ki az integrációs folyamat leállításáról. Mindeközben a török államhatalom folytatta könyörtelen fellépését a „nép ellenségének” kikiáltott gülenisták, az Egyesült Államokbeli Pennsylvániában élő prédikátor, Fethullah Gülen hívei ellen. A világ egyetlen államában sem ül börtönben annyi újságíró, mint Törökországban. Aki bírálni merészeli a rezsimet, azt terroristának, gülenistának kiáltják ki.

Joggal merülhet fel a kérdés, elképzelhető-e a hatalom csalása, elvégre igen sok forog kockán Erdogan számára. A választási eredmények meghamisítása azonban eddig nem volt jellemző . Az Oy ve ötesi független választási megfigyelő szervezet a legutóbbi, 2015 novemberi parlamenti választás során nem talált erre utaló jeleket. Sokkal nagyobb gondot jelent viszont az igazságtalan választási hadjárat. A csapból is a kormányzati propaganda folyik, a választási vitaműsorokba „elfelejtik” meghívni az ellenzéki politikusokat. A nem kormányzati álláspontot harsogó médiumokat ugyanis az AKP kezdetben felvásárolta, majd féktelenül kisajátította.

Ha az igenek győznek, bár számíthatunk tüntetésekre, a kormányzat alighanem csírájában elfojt minden az ellenállásra irányuló kezdeményezést. Olyan megmozdulás-sorozatra nem lehet számítani, mint 2014-ban, az isztambuli, Gezi parki tüntetések idején. A nemek győzelme esetén sem számíthatunk nagy változásokra. A hatalom annyiszor hosszabbítja meg a rendkívüli állapotot, ahányszor csak akarja. Erdogan rezsimje szerint „aki nincs velünk, az ellenünk van”. A török elnök azonban nem arról híres, hogy könnyen beletörődne a vereségbe.

Óriási eltérések közvélemény-kutatásokon
Az AKP fellegvárának tartott Anatóliában alighanem nagy fölénnyel szavaznak majd a referendum elfogadása mellett, a nagyvárosokban, Ankarában, Isztambulban és Izmirben viszont várhatóan az elutasítók kerülnek fölénybe. A társadalmi egyenlőtlenségek miatt igen nehéz a közvélemény-kutatók dolga. Miközben a márciusban végzett felmérések többsége az elutasítást vetítette előre, a legutóbbi, áprilisi közvélemény-kutatások már inkább annak elfogadását jövendölték. Az egyes irodák által közölt adatok között azonban akkorák az eltérések, hogy lehetetlenség felállítani bármiféle trendet. Miközben az AKAM ügynökség szerint az elutasítások aránya 49, a támogatóké 36 százalék lesz, a Gezicinél 53,3-46,7 arányban a referendum támogatói vezetnek. Ez utóbbi azért lehet érdekes, mert ugyanezen iroda március 17-én közzétett felmérésében még az elutasítókat látta két százalékos előnyben. Azt azonban nem mernénk egyértelműen kijelenteni, hogy jelentősen emelkedne a támogatók aránya. A Konsensus nevű iroda például még január végén a támogatókat látta két százalékos előnyben, március végén viszont az elutasítókat ugyanilyen arányban.



Szerző