Nem akar a PSG sorsára jutni a Juve

Publikálás dátuma
2017.04.11. 07:53
A Juventus átgázolt a Portón, a Barcelona nagyobb falatnak tűnik FOTÓ: EUROPRESSS/GETTY IMAGES/MARCO LUZZANI
Immáron a labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntőiben érdekeltek a csapatok, ma este a Borussia Dortmund a Monaco csapatával méri össze erejét. A játéknap nagyobb rangadójának mégis a Juventus és a Barcelona találkozója ígérkezik.

Igencsak ellentétes előjelekkel készülhet a Juventus és a Barcelona a mai párharcra: az olaszok a Chievo 2-0-s legyőzésével hangoltak, míg a katalánok 2-0-ra kikaptak a Málaga vendégeként, így jelentősen csökkent az esélyük bajnoki cím megszerzésére.

„A Málaga elleni eredmény igazságtalan volt. A csapat mindent kiadott magából, kár, hogy vesztettünk, hiszen győzelmet érdemeltünk volna, szükségünk lett volna a pontokra. Elégedett vagyok a küzdőszellemmel és a hozzáállással, amit a csapat mutatott” – értékelt Luis Enrique, a Barcelona trénere a lefújás után.”

A Juventus játékosai ezzel szemben hozták a kötelezőt a Serie A-ban, s magabiztosan fogadhatják a Barcelonát. „Jó formában vagyunk, ez a lehető legjobb időpont arra, hogy szembe nézzünk a Barcelonával” – nyilatkozta Paulo Dybala, a Juventus támadója a La Repubblicának. „A PSG hat gólt kapott a Camp Nou-ban, mert nem a megfelelő hozzáállással léptek pályára, mi pedig tanultunk valamit abból a mérkőzésből. Az erősségük az, ahogyan megjátsszák a labdát, egy olyan kapusuk van, aki lábbal is jó, olyannyira, hogy középpályásnak is elmenne. A gyengeségük akkor jön elő, amikor nem náluk van a labda. Ebből kell előnyt kovácsolnunk. Ha csak védekezünk és várunk, mi fáradunk el, nem ők" – mondta.

Az mindenképp a Juventus mellett szól, hogy a nemzetközi porondon 21 meccs óta nem lelt legyőzőre hazai pályán, s a katalánokat hosszú évekig szolgáló Dani Alves is az olasz klub kötelékébe tartozik. Hazai oldalon Marko Pjaca nem lesz bevethető, továbbá Mario Mandzukic játéka kérdéses, míg a vendégeknél Sergio Busquets eliltását tölti, Rafinha, Aleix Vidal és Arda Turan pedig a maródiak listáját erősíti.

A két csapat kapcsán további érdekesség, hogy korábban felmerült, a Juventus trénere, Massimiliano Allegri is esélyes arra, hogy a Barcelonától nyáron távozó Enriquétől átvegye az irányítást. A legfrissebb hírek szerint azonban az olasz tréner várhatóan marad a Juventus kötelékében. Ügynöke és a klubvezetés egy dologban nem ért egyet, a szerződés hosszában. Allegri 2021-ig kötelezné el magát, ám a vezetőség mindössze 2019-ig érvényes kontraktust kínál.

A játéknap másik összecsapásán a francia bajnokságban éllovas Monaco azt a Borussia Dortmundot fogadja, amely a hétvége során 4-1-es vereséget szenvedett a Bayern München otthonában. Thomas Tuchel nem volt egyszerű helyzetben a kezdőtizenegy összeállításakor, lévén Julian Weigl, Shinji Kagawa, Marco Reus, André Schürrle, Mario Götze és Erik Durm sem állt a rendelkezésére.

A párharc kapcsán megszólalt a korábbi cseh kiválóság, Jan Koller is, aki pályafutása során mindkét együttesnél megfordult. „A két csapat hasonló támadó stílusban futballozik, de azt hiszem az lesz a kulcs, hogy a védelmek hogyan teljesítenek. Ezen a területen a Monaco jobbnak tűnik, ezért számomra a francia csapat a párharc esélyese” – olvasható a vendéglátó hivatalos holnapján. Koller kijelentése azonban már csak azért is érdekes, mert a BL-ben sosem fordult még olyan elő, hogy egy csapat egy párharcon belül hat gólt kapott, ám kiharcolta a továbbjutást. A Monaco pedig így jutott túl az előző körben a Manchester City együttesén.

A mérkőzés egyik kulcsszereplője a vendéglátó gaboni támadója, Pierre-Emerick Aubameyang lehet majd, aki a 2010-11-es szezonban a francia alakulat játékosa volt. A 27 éves támadó akkoriban aligha tett kedvező benyomást a Monaco szurkolóira, 23 tétmeccsen csupán két gólt lőtt a klub színeiben.

A Dortmund legutóbb a 2013-14-es idényben jutott be a Bajnokok Ligája legjobb négy csapata közé, akkor a Bayern München a döntőben múlta felül. A Monaco pedig 2004 óta nem járt ilyen közel a végső sikerhez, abban az évben a Porto gázolt át a hercegségieken a fináléban.

Negyeddöntők, 1. mérkőzések
Borussia Dortmund – Monaco (tv: Sport1 20.45)
Juventus – Barcelona (tv: M4 Sport 20.45)
A párharcok visszavágóit egy hét múlva, szerdán rendezik.

Szerző

Kocsis szívügyét veszi elő a Nemzeti Filharmonikusok

Publikálás dátuma
2017.04.11. 07:48
Kevés próbával is megelevenedett a Kocsis által betanított mű FOTÓK: VAJDA JÓZSEF
A kultúrtörténetben és a Nemzeti Filharmonikusok életében is cezúra a József-legenda: a zenekar most játssza először Kocsis Zoltán szívügyét, Richard Strausst a karmester halála óta. Belestünk a próbára.

Szokatlanul nagy a zsúfoltság a Müpa hatodik emeletén, hosszú perceket kell várnunk, mire lifthez jutunk. Az ok prózai: a Nemzeti Filharmonikusok Richard Strausst próbál, méghozzá a háború előtti korszakából. Csak hárfából hármat kell a próbaterembe állítani.

Különös érzés most Strausst hallgatni ebben a teremben, ettől a zenekartól. A komponista ritkán előadott műveinek leporolása ugyanis a múlt évben elhunyt Kocsis Zoltán szívügye, mi több, küldetése volt. Az NFZ három esztendővel ezelőtt játszotta a József-legenda című egyfelvonásos balettet, amely most újra előad, immár a magyar származású, de évtizedek óta külföldön élő Stefan Soltész vezényletével.

Stefan Soltész

Stefan Soltész

A kevés próbából ez a második. A mélyvonósok és a rézfúvósok között megbújva figyelem, amint egymásra hangolódik karmester és zenekar. Soltész megfontoltan, türelemmel, olykor ütemről ütemre csalogatja elő a muzsikusok memóriájából a valaha Kocsissal begyakorolt frázisokat. „Nyugalom – int egy intenzívebb résznél a vonósok felé a dirigens. – Ezt nem lehet úgy játszani, mintha dühös lennék, se úgy, mintha lusta. Szeretek mindenkit, ezt kell érezniük!”

Soltész húsz éve Kocsiséhoz hasonló alapossággal tolmácsolja a Strauss-életművet Németországban, az Esseni Filharmonikusok zeneigazgatójaként. „A József-legenda igazán különleges mű: egy korszak végét jelzi. Az első világháború előtt, 1914-ben írta Strauss, ami nagy cezúra volt az európai kultúrtörténetben. A balett a Párizsi Opera számára készült. Ne feledjük: mindössze két évvel járunk a Tavaszi áldozat botrányos premierje után, minden az új hangzásról, a modernségről szól. Aztán a háború mindent megváltoztat. Strauss hatszor maga is vezényelte A József-legendát, csakhogy a világháború kitörése miatt nem kapta meg a pénzét, ami miatt nagyon neheztelt az intézményre – meséli nevetve Soltész. A mű majdnem akkora zenekart kíván, mint az Elektra. Strauss később, a háborút követően már nem komponált ekkora együttesre. Ez ilyen szempontból is fontos darabja az életműnek.”

Soltész korábban is dirigálta már a NFZ-t, abban azonban egyetért, hogy ez most egy teljesen más helyzet. „Amikor évekkel ezelőtt először vezényeltem az NFZ-t, az volt az első gondolatom: hm, igazán jó, erőskezű vezetőjük van. Tudja, ezt azonnal érezni egy zenekar játékán. Vannak együttesek, amelyek esetében azon szoktam gondolkodni: na, nektek vajon mikor volt utoljára rendes, jól működő zeneigazgatótok? A Nemzeti Filharmonikusok muzsikusai hozzászoktak ahhoz, hogy a vezetőjük az állandó, folyamatos fejlődést várta el tőlük, ezáltal akarnak és tudnak is mind jobbá és jobbá válni.” Embey-Isztin Zsófia fuvola-szólamvezető azt mondja, a József-legendát 2014-ben sok-sok próbával, nagyon alaposan megtanulták. „Zoli a Strauss-operáknál sem ismert kompromisszumot, mindent kipasszírozott a zenekarból, amit ezekben a darabokban lehetett, és nagyon jól érzékelhető, hogy ebből sok minden máris visszajött. Ezekre az alapokra lehet építkezni.”

Soltész kiemeli: manapság egyre ritkább, hogy valaki húsz éven át áll egy zenekar élén, a karmesterek jönnek-mennek, két-három évnél tovább ritkán maradnak egy helyen. Ezért is különleges a NFZ: Kocsis keze nyoma azonnal felismerhető az együttes hangzásán. Embey-Isztin Zsófia hozzáteszi: „Egy zenekar akkor jó, ha mindig tud alkalmazkodni az adott karmesterhez. Rugalmasságnak akkor is kell bennünk lennie, ha nyilvánvalóan felismerhető, hogy – mondjuk ki – ez Kocsis Zoltán zenekara volt.”

A fuvolaművész bevallja: ahogyan őt, úgy másokat is foglalkoztatott a zenekarból, vajon miként áll össze újra a József-legenda Kocsis nélkül. Koppándi Jenő koncertmester bólogat: „Picit aggódtam, hogy kevés lesz a próba, de most már hallható, hogy minden rendben lesz.” A hegedűművész picit nehezebben nyílik meg, sokatmondó fegyelmezettséggel annyit mond: „A profi zenészek világában is vannak érzelmek, de adott egy produkció, azt nekünk ugyanúgy meg kell csinálnunk, mint bárki mással. Most is ezt fogjuk tenni.”

A próba utolsó perceiben, amikor méltóságteljes crescendóban kinyílik a mű, eszembe jutnak Kocsis szavai, amelyeket néhány éve írt Strauss „színekben tobzódó, láttatóan illusztratív, mesterien, sőt túlburjánzóan hangszerelt világáról”: „Nagyon-nagyon egészséges léleknek kell lakoznia abban, aki ezt az egészet a helyén tudja kezelni.” És ekkor, egy villanás erejéig, amikor még a levegőben érezni az utolsó hang rezgését, megáll az idő a próbateremben. „Idő nincs, ezt a marhaságot csak mi találtuk ki – mondta nekem Kocsis Zoltán az azóta megszüntetett Népszabadságnak adott utolsó interjújában. Most bizonyára elégedetten csettintene.

Szerző

Kocsis szívügyét veszi elő a Nemzeti Filharmonikusok

Publikálás dátuma
2017.04.11. 07:48
Kevés próbával is megelevenedett a Kocsis által betanított mű FOTÓK: VAJDA JÓZSEF
A kultúrtörténetben és a Nemzeti Filharmonikusok életében is cezúra a József-legenda: a zenekar most játssza először Kocsis Zoltán szívügyét, Richard Strausst a karmester halála óta. Belestünk a próbára.

Szokatlanul nagy a zsúfoltság a Müpa hatodik emeletén, hosszú perceket kell várnunk, mire lifthez jutunk. Az ok prózai: a Nemzeti Filharmonikusok Richard Strausst próbál, méghozzá a háború előtti korszakából. Csak hárfából hármat kell a próbaterembe állítani.

Különös érzés most Strausst hallgatni ebben a teremben, ettől a zenekartól. A komponista ritkán előadott műveinek leporolása ugyanis a múlt évben elhunyt Kocsis Zoltán szívügye, mi több, küldetése volt. Az NFZ három esztendővel ezelőtt játszotta a József-legenda című egyfelvonásos balettet, amely most újra előad, immár a magyar származású, de évtizedek óta külföldön élő Stefan Soltész vezényletével.

Stefan Soltész

Stefan Soltész

A kevés próbából ez a második. A mélyvonósok és a rézfúvósok között megbújva figyelem, amint egymásra hangolódik karmester és zenekar. Soltész megfontoltan, türelemmel, olykor ütemről ütemre csalogatja elő a muzsikusok memóriájából a valaha Kocsissal begyakorolt frázisokat. „Nyugalom – int egy intenzívebb résznél a vonósok felé a dirigens. – Ezt nem lehet úgy játszani, mintha dühös lennék, se úgy, mintha lusta. Szeretek mindenkit, ezt kell érezniük!”

Soltész húsz éve Kocsiséhoz hasonló alapossággal tolmácsolja a Strauss-életművet Németországban, az Esseni Filharmonikusok zeneigazgatójaként. „A József-legenda igazán különleges mű: egy korszak végét jelzi. Az első világháború előtt, 1914-ben írta Strauss, ami nagy cezúra volt az európai kultúrtörténetben. A balett a Párizsi Opera számára készült. Ne feledjük: mindössze két évvel járunk a Tavaszi áldozat botrányos premierje után, minden az új hangzásról, a modernségről szól. Aztán a háború mindent megváltoztat. Strauss hatszor maga is vezényelte A József-legendát, csakhogy a világháború kitörése miatt nem kapta meg a pénzét, ami miatt nagyon neheztelt az intézményre – meséli nevetve Soltész. A mű majdnem akkora zenekart kíván, mint az Elektra. Strauss később, a háborút követően már nem komponált ekkora együttesre. Ez ilyen szempontból is fontos darabja az életműnek.”

Soltész korábban is dirigálta már a NFZ-t, abban azonban egyetért, hogy ez most egy teljesen más helyzet. „Amikor évekkel ezelőtt először vezényeltem az NFZ-t, az volt az első gondolatom: hm, igazán jó, erőskezű vezetőjük van. Tudja, ezt azonnal érezni egy zenekar játékán. Vannak együttesek, amelyek esetében azon szoktam gondolkodni: na, nektek vajon mikor volt utoljára rendes, jól működő zeneigazgatótok? A Nemzeti Filharmonikusok muzsikusai hozzászoktak ahhoz, hogy a vezetőjük az állandó, folyamatos fejlődést várta el tőlük, ezáltal akarnak és tudnak is mind jobbá és jobbá válni.” Embey-Isztin Zsófia fuvola-szólamvezető azt mondja, a József-legendát 2014-ben sok-sok próbával, nagyon alaposan megtanulták. „Zoli a Strauss-operáknál sem ismert kompromisszumot, mindent kipasszírozott a zenekarból, amit ezekben a darabokban lehetett, és nagyon jól érzékelhető, hogy ebből sok minden máris visszajött. Ezekre az alapokra lehet építkezni.”

Soltész kiemeli: manapság egyre ritkább, hogy valaki húsz éven át áll egy zenekar élén, a karmesterek jönnek-mennek, két-három évnél tovább ritkán maradnak egy helyen. Ezért is különleges a NFZ: Kocsis keze nyoma azonnal felismerhető az együttes hangzásán. Embey-Isztin Zsófia hozzáteszi: „Egy zenekar akkor jó, ha mindig tud alkalmazkodni az adott karmesterhez. Rugalmasságnak akkor is kell bennünk lennie, ha nyilvánvalóan felismerhető, hogy – mondjuk ki – ez Kocsis Zoltán zenekara volt.”

A fuvolaművész bevallja: ahogyan őt, úgy másokat is foglalkoztatott a zenekarból, vajon miként áll össze újra a József-legenda Kocsis nélkül. Koppándi Jenő koncertmester bólogat: „Picit aggódtam, hogy kevés lesz a próba, de most már hallható, hogy minden rendben lesz.” A hegedűművész picit nehezebben nyílik meg, sokatmondó fegyelmezettséggel annyit mond: „A profi zenészek világában is vannak érzelmek, de adott egy produkció, azt nekünk ugyanúgy meg kell csinálnunk, mint bárki mással. Most is ezt fogjuk tenni.”

A próba utolsó perceiben, amikor méltóságteljes crescendóban kinyílik a mű, eszembe jutnak Kocsis szavai, amelyeket néhány éve írt Strauss „színekben tobzódó, láttatóan illusztratív, mesterien, sőt túlburjánzóan hangszerelt világáról”: „Nagyon-nagyon egészséges léleknek kell lakoznia abban, aki ezt az egészet a helyén tudja kezelni.” És ekkor, egy villanás erejéig, amikor még a levegőben érezni az utolsó hang rezgését, megáll az idő a próbateremben. „Idő nincs, ezt a marhaságot csak mi találtuk ki – mondta nekem Kocsis Zoltán az azóta megszüntetett Népszabadságnak adott utolsó interjújában. Most bizonyára elégedetten csettintene.

Szerző