Gazdára találtak a Puskás-stadion milliárdjai

A Puskás stadion építési tenderén fővállalkozóként a Magyar Építő-ZÁÉV páros nyert, ám most ismertté vált, hogy kik lesznek a segítői. A kiemelt kormányzati beruházás kivitelezésébe kizárólag kormányközeli cégeket vett be - derítette ki a napi hu.

A lista az új Puskás Ferenc Stadion építésére kiírt közbeszerzési eljárás dokumentumaiból derült ki, a győztes páros ajánlattételkor kilenc alvállalkozót jelölt meg. A fővállalkozó Magyar Építő Zrt. és ZÁÉV Zrt. nettó 150 milliárd - 142,85 milliárd a nettó vállalási ár + 7,15 milliárd forint a tartalékkeret - értékű munkán osztozik a kiválasztottjaival. (Ez az ár már több mint négyszerese a 2011-ben elhatározott építkezés kezdeti költségvetésének.)

A Magyar Építő és a ZÁÉV alvállalkozói között szerepel például a kecskeméti székhelyű acélszerkezet-gyártó KÉSZ Ipari Kft., a Paár Attila érdekeltségében lévő West Hungária Bau (WHB) Kft., a jelenleg WHB-csoporthoz tartozó, korábban Tiborcz István közvetett tulajdonában lévő PBE Építő Kft., a Mészáros Lőrinc és Szíjj László résztulajdonában lévő CLH Hűtés- és Klímatechnikai Kft., a túlélésért küzdő Reneszánsz Kőfaragó Zrt., a Puskás stadion terveit korábban hárommilliárdért elkészítő Középülettervező (Közti) Zrt. és egy kaposvári bt. is.

A Puskás stadion megvalósítása kiírt tenderre a fenti győztes pároson kívül a Strabag cégeinek konzorciuma tett még egy 5 milliárd forinttal drágább ajánlatot. A fővállalkozói szerződést március végén írták alá, a munka határideje 2020. február 27.

Szerző

A déli nyitás sem sikertörténet

Publikálás dátuma
2017.04.10. 07:24
Szijjártó Péter 2014-ben a ghánai külügyminiszter-helyettest kísérő delegációval már a déli nyitásról is egyeztethetett FOTÓ: KK
Egyelőre látható eredmény nélkül folynak el a milliárdok a kormány déli nyitásnak nevezett programjára. Sorra nyílnak új nagykövetségek, kereskedőházak a távoli, egzotikus országokban. A keleti nyitás kudarcát már kelletlenül a kormányzat is elismerte, de a déli nyitás gazdasági hasznáról sem mutattak még be meggyőző tényeket.

Sem a távol-keleti, sem az arab piacon nem sikerült jelentős szerephez jutnia a magyar vállalkozásoknak. Ahogy a keleti nyitás, úgy a program meghirdetése óta a déli terjeszkedés - Afrika, Dél-Amerika és Ázsia meghódítása - sem hozott sikert a hazai cégeknek. Orbán Viktor bejelentését követően, két éve, 2015. március 5-én indult a déli nyitás programja. Akkor még a 2012-ben meghirdetett keleti nyitásról mind sikerszériáról szóltak a kormányzati jelentések, ám mára a keleti exportoffenzíva kudarcát már a szaktárca vezetője, Szíjjártó Péter miniszter sem tagadja.

Ha a gazdasági kapcsolatok bővülésére még várni kell is, a nagykövetségek és diplomáciai munkatársak száma és a déli nyitás költségei jelentős mértékben növekedtek. Legalább is ez derült ki azokból az adatokból, amelyeket a szaktárca adott ki a napokban az Együtt igénylésére.

Az idei terveket is beleértve hét új nagykövetség megnyitásával mintegy 5,3 milliárd forintot költöttek el illetve tervez még elkölteni a külgazdasági és külügyi tárca - közölte Hajdu Nóra, az ellenzéki párt alelnöke. Sorra nyílnak az új diplomáciai külképviseletek Etiópiában, Ghánában, Fülöp-szigeteken, Malaysiában, Új-Zélandon, Equadorban és Angolában, de folyamatban van a perui is, amelyre közel egymilliárd forintot szánnak. Eddig 44-en kaptak munkát az új nagykövetségeken. Az afrikai kontinens új magyar külképviseletei a 444.hu információ szerint vagy még nem működnek, vagy technikai problémákkal "kűzdenek".

A kikért adatokból az is kitűnik, hogy 2014-hez képest, amikor még nem volt szó a déli nyitásról mostanáig összesen alig 4 százalékkal növekedett Magyarország kereskedelmi forgalma az afrikai, dél-amerikai, ázsiai térségben - mondta a Népszavának Hajdu Nóra. A kép azonban roppant vegyes. Egyes államokban, igaz, nagyon alacsony bázishoz viszonyítva, jelentősnek mondható növekedést értek el magyar cégek, míg máshol éppenséggel visszaesett a kereskedelem. Ráadásul éppen a csekély gazdasági forgalom miatt már egy transzformátor beépítése is jócskán felhúzta a számokat. Ezekben a térségekben jelentős a fizetési kockázat is, hiszen például Angola ugyan a nagyobb olajkitermelők közé tartozik, de a nyersolaj árának zuhanása nagymértékben korlátozta az afrikai ország mozgásterét.

Magyarországnak egyedül, csak kétoldalú szerződésekkel nem sok esélye van az afrikai országokban, ahol például Kína foglalta el sok helyen a korábbi amerikai, illetve az orosz befolyási övezeteket és velünk szemben szinte kimeríthetetlen anyagi eszközökkel rendelkezik.

Az ellenzéki politikus szerint a szaktárca vezetője haveri, rokoni alapon osztogatja a diplomáciai képviseleteken az állásokat és ezt a gyakorlatot azonnal meg kell szüntetni.

A külképviseleteken, kereskedőházakban megfelelő helyi ismerettel rendelkező szakmai alapon kiválasztott emberekkel kell felmérni a piacot és segíteni a magyar vállalkozásokat a piacra jutásban - nyilatkozta a Népszavának Dávid Ferenc a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára. Szerinte indokolt új piacokra belépni, de leginkább szellemi termékekkel van esélye a távoli országokban piacra jutni. Az afrikai országokban gazdasági eredményeket elérni csak a helyi viszonyokat jól ismerő cégekkel együttműködve lehet, ilyenek például a volt gyarmatosítók a helyi üzleti életbe jól beágyazott vállalkozásai. A térségben - a hvg.hu korábbi beszámolói alapján például Ghánában - több magyar gyökerű magánvállalkozás is sikerrel működik. Ám a kormány a velük való együttműködés helyett a a kereskedőházak hálózatát fejleszti, amelyek szintén alig tudnak eredményt felmutatni.

A keleti és a déli piacok a hazai export alig 10 százalékát teszik ki és az országok közötti arányok eléggé ingadozóak. A magyar gazdasága számára alapvetően meghatározó gazdasági kapcsolatrendszer az Európai Unióval és Amerikával épült ki. Elemzők szerint a magyar kereskedelem 75-80 százaléka stabilan ezekre a piacokra irányul. Erővel ezen változtatni, különösen az arányokat megfordítani szinte lehetetlen és drámai hatással is járna a magyar gazdaságra nézve.

Mindenképpen kellene egy áttekinthető, tisztességes költség-haszon elemzés, egy elszámolás arról, hogy a rengeteg befektetett energia és pénz, mekkora és milyen előnyökkel járt a magyar kis és közepes vállalkozások (kkv) számára. A nagy, főként a multinacionális cégeknek ugyanis nincs szükségük sem a nagykövetség, sem a kereskedőházak közreműködésére az üzletkötéshez, piacszerzéshez. Egyelőre ilyen elszámolást nem adott ki a kormányzat.

Lengyelek sikere Afrikában
Varsó a 2010-es évek elején hirdette meg saját déli nyitását, ám alapvetően más utat választott mint Magyarország. A lengyel stratégák megfelelő előkészítés után ugyanis helyesen ismerték fel, hogy az afrikai piacon a volt gyarmattartók mellett hitelkonstrukcióikkal csakis akkor van esélyük potens szereplőként megjelenni, ha értelmetlen csapongás helyett kizárólag egy-két stratégiai szektorra fókuszálnak, és a végrehajtásba lengyel alvállalkozókat vonnak be - írja a Messzelátó blogon Cseke Bence, a nemzetközi kapcsolatok elemzője.
Lengyelország esetében a déli nyitás elsősorban az afrikai agráriumot, kisebb részben pedig az infokommunikációs szektort fedi le, mivel ezek erősítése a térség humanitárius fejlesztéséhez nélkülözhetetlen tovagyűrűző hatások felszabadítására képes. Ennek jegyében kötött meg két, 110, illetve 105 millió dollár értékű kétoldalú hitelmegállapodást az ország, melyek révén lengyel cégek Kenyában, illetve Tanzániában magas színvonalú mezőgazdasági fejlesztéseket hajthatnak végre. Az ügyletek nagysága alapján látható, hogy Afrikában a lengyelek az európai „nagyokkal”, például a németekkel egy ligában játszanak, s nem is akárhogyan- tette hozzá az elemző.

Szerző

Herczog László: hét-nyolc százalék a munkanélküliség

Publikálás dátuma
2017.04.10. 07:21
A csapatmunkára épülő modern világban sem felesleges luxus az irodalom, a történelem FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Szigorúan szakmai szempontok alapján számolva 7-8 százalékos munkanélküliség van ma Magyarországon, szemben a - többek között -, a közfoglalkoztatottakkal szépített 4-5 százalékos kormányzati számokkal - állítja Herczog László közgazdász, a Pénzügykutató Zrt. munkatársa. Úgy látja, hogy a gyenge szakoktatás, hatalom által túlközpontosított gazdaság gyengíti az ország versenyképességét.

- A kormányzati propaganda szerint folyamatosan javulnak a munkanélküliségi és a foglalkoztatási adataink. Mennyire kell ezeket az állításokat komolyan venni?

- Kétségtelen, hogy az utóbbi időben dinamikusan csökkent a munkanélküliség és növekedett a foglalkoztatás. Nem a számokat kell vitatni, hanem azt kell vizsgálni, hogy ez az állapot mennyire tartós, mennyire fenntartható. A 4,3-4,4 százalékos mértéknél sokkal lejjebb már nem szorítható a munkanélküliség. Teljes foglalkoztatás, azaz nulla százalékos munkanélküliség a gyakorlatban nem lehetséges, hiszen mindig vannak olyanok, akik befejezték a tanulmányaikat és még nem helyezkedtek el, éppen megszűnt a munkahelyük, vagy állást váltanak.

- Orbán Viktor már 2010-ben is a teljes foglalkoztatásról beszélt. Megvalósult volna a munka alapú társadalom ideája, ahol gyakorlatilag nincs munkanélküliség?

- A foglalkoztatásba beleszámolják a közfoglalkoztatást is, aminek az így dolgozók száma igen magas, éves átlagban a 200 ezret is meghaladja. Ezek a közmunkák azonban tartós, valós munkahelynek nem tekinthetők. Ugyancsak beszámítja a KSH a foglalkoztatottak körébe a külföldön munkát vállaló ingázókat is. Ők 116 ezren voltak 2016-ban. Fontos változás, hogy míg néhány éve még a magas munkanélküliség és az alacsony foglalkoztatás okozott gondot, ma már szakemberhiánnyal küzd az ország. Ennek fő oka az a becslések szerint félmillió ember, aki elhagyta az országot, tartósan külföldön él és dolgozik. Jelentős azok száma is, akik már eltűntek a hivatalos ellátásból. Az álláskeresési időszak februárban átlagosan 371 nap volt, miközben a „munkanélküli segély” mindössze 3 hónapig nyújt némi biztonságot. Szigorúan szakmai szempontból nagyjából 7,5 - 8,5 százalékos munkanélküliséggel számolhatunk Magyarországon, ami még mindig nem rossz adat az uniós átlagot tekintve.

- Mennyire növelhető a foglalkoztatottak aránya?

- Ott még vannak tartalékok. Különösen az úgynevezett inaktívak tárborában, a nyugdíjasok, felsőoktatásban tanulók, illetve a kismamák között. Arányuk magasabb az uniós átlagnál.

- Mi ennek az oka?

- A munkáltatók nem élnek eléggé a rész- és a távmunka lehetőségével. Ennek szemléleti, kulturális okai is vannak. A magyar főnökök szeretik látni a beosztottaikat, akiknek minden pillanatban rendelkezésre kell állniuk. A távmunka esetében csak a feladat és a határidő kötött, de az oda vezető folyamat fölött nincs munkáltatói ellenőrzés. Ezt ma még sok hazai vezető nem fogadja el. De az sem szerencsés, amikor a kormány akadályozza a nyugdíjasok foglalkoztatását.

- Mi van a kétszázezres közmunkás-táborral? Őket nem lehet bevonni az elsődleges munkaerő piacra?

- Előbb tisztázni kellene, mit jelent a XXI. században a közmunka. A XIX. században alig létezett állami közszolgáltatás. Akkor a vasútépítést, a folyamszabályozásokat, a gátépítéseket értelemszerűen közmunkának nevezték. Ma már létezni sem tudnánk közszolgáltatások állami szerepvállalás nélkül, hogy csak az energiaszolgáltatást, a közoktatást, egészségügyi ellátást, közösségi közlekedést, rendvédelmet említsem. Ebbe a körbe tartoznak az önkormányzati szolgáltatások is. Kérdés, hogy amikor ezekben a szolgáltatásokban közmunkás dolgozik, akkor miben különbözik attól, aki úgymond főállásban teszi ugyanazt? Itt a határ nagyon elmosódott. Az pedig, hogy a közfoglalkoztatottak bére nem éri el a minimálbért, erős érdekeltséget teremtett arra, hogy az olyan feladatokat, amelyeket az államnak kell ellátnia, közfoglalkoztatottakkal végeztessék el. Önmagában pozitív példákat is láthatunk: amikor például egy településen közfoglalkoztatottak termelnek zöldséget, gyümölcsöt a helyi közintézmények számára. Olcsóbban juthat friss termékekhez az iskola, az öregek otthona, az önkormányzat állami pénzből olcsóbban megoldhatja ezt a feladatot, a közmunkásnak pedig van jövedelme.De, miért nevezik ezt közfoglalkoztatásnak? Csak nem azért, hogy ne kelljen piaci bért fizetni a résztvevőknek? A munkaügyi szakma egyetért abban, hogy a közfoglalkoztatás helyett a képzésre, átképzésre kellene a hangsúlyt helyezni.

- A piaci szereplők szerint nemcsak a közmunkások képzettségével, illetve annak hiányával van gond. Mire teszi alkalmassá a köz-, illetve a szakoktatás a fiatalokat?

- Amikor ennyire fölgyorsult a fejlődés, nagyon nehéz az oktatási rendszernek erre a kihívásra helyes választ adnia. Néhány évtized múlva olyan szakmák lesznek, amilyenekről ma még nem is álmodunk, illetve sok mai szakma eltűnik. Ezért mondja az oktatási szakma, hogy a gyerekeknek az alapvető kompetenciákat kell(ene) elsajátítaniuk, hogy képesek legyenek az új ismeretek befogadására, az együttműködésre majdan munkavállalóként. Ma már élethosszig tartó tanulásról beszélünk.

- Mennyire szolgálja ezt a mai szakoktatási rendszerünk?

- Elsősorban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara befolyásának köszönhetően túlságosan is a pillanatnyi igényekre koncentrál a szakoktatás. A kormányzat is gyakran hivatkozik a német duális képzésre, csakhogy ott erősebb az alapképzés, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a kompetencia alapú képzésre, mint nálunk. Az irodalom, a történelem nem felesleges luxus. Ezek révén sajátítjuk el a közösségi lét alapjait. A modern világ az együttműködésre, a csapatmunkára épül. Aki ezt nem érti meg, lemarad a versenyben. A hatalom által túlközpontosított gazdaság, a verseny győzteseinek a kijelölése gyengíti az ország versenyképességét, amit az összehasonlító adatok évről-évre jeleznek. Az is roppant hátrányos, hogy a piacképes szaktudással és nyelvtudással rendelkező fiatalok és nem annyira fiatalok nagy számban mennek el az országból. Önmagukban a béremelések – bár a szerepük kiemelkedő fontosságú - nem tartják itthon őket, és nem csábítják haza a kint lévőket. Élhető országot, kiszámítható jövőt, megfelelő bér és munkakörülményeket kellene kínálni nekik. Egyre inkább az együttműködési kultúránk fejletlenségében látom problémáink fő okát.

- Hol a helyünk és mik a lehetőségeink a nemzetközi munkamegosztásban?

- Az ország nagyon rossz irányba halad. A globalizáció elkerülhetetlen. Nem harcolni kellene ellene, hanem azon kellene gondolkodni, hogyan tudunk alkalmazkodni hozzá. Ehhez kellene a korszerű oktatás, olyan jogszabályok, amelyek a valós teljesítményt ismerik el és nem a hatalomhoz fűződő kapcsolatokat díjazzák személyre szabott törvényekkel és elnyert pályázatokkal. Az a kirekesztő magatartás, ami egyre inkább eluralkodik az országban, szintén erőteljesen akadályozza a fejlődésünket. A kormány azért harcol, hogy a magyarok minél kevesebb akadállyal dolgozhassanak külföldön, de ide ne jöjjön senki. Ez nem megy. Ezzel kizárjuk magunkat a nemzetközi munkaerőpiacról és gyengítjük a fejlődés lehetőségét.

Szerző