Nem kíváncsiak rájuk

Publikálás dátuma
2017.04.10. 07:53
Thomas Doll néhány játékosának a labda lekezelése is gondot okoz FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SZIRTESI LÁSZLÓ
Az FTC csapatára Derrick, Maigret vagy Poirot sem talált volna rá, a mérkőzés kétharmadában oly nyomtalanul eltűnt a zöld-fehér együttes. Az Üllői úti találkozó harmadik harmadában pedig a Diósgyőr nem adott életjelet magáról. Nem csoda, ha hasonlóképpen zöldellt a nézőtér, akár a pálya, mert a székek többsége üresen maradt; igaz, a IX. kerületben 6253-an voltak, míg a további öt pályát összesen 9669-en keresték fel.

A mindig alapos Farkas Norbert azt mondta a Sport Tv adásában, a Real Madrid–Atletico Madrid bajnoki mérkőzés szünetében: „A spanyol kollégák nincsenek elájulva a színvonaltól.” Na persze, a hanyatló Nyugaton semmi sem jó, az emberek nem találják a helyüket, főleg, ha nyolcvanezres tömegben kell fellelniük azt. Nálunk ilyen probléma nincs, a legutóbbi forduló össznézőszáma 15 904 volt, így aztán egyetlen, inkább találkozóra, mint meccsre kivetődő szurkoló kényelme sem forgott veszélyben.

Miként az sem fenyegetett, hogy hasonló kritika éri a hazai mérkőzéseket, akár odakinn a madridi derbit. Ez – talán említeni sem kell – azért van így, mert a nívó idehaza jóval magasabb, a labdarúgás tekintetében mifelénk zavartalanul működik a közép-európai egyetem. Hogy már-már a kutya sem kíváncsi az NB I-re? Ez velejéig rosszindulatú megállapítás, hiszen a 2640-es nézőátlag kizárólag annak az eredménye, hogy nálunk tudatosan tervezik sokoldalú hét végi programjaikat az összetartó családok, és nem csak úgy betévednek egy-egy stadionba, miközben céltalanul csellengenek a víkenden, ahogyan azt a – már bocsánat – kevésbé kulturált Spanyolországban teszik.

Ahol aztán még fanyalognak is a gyöngécske műsor miatt...

Mondom, példát vehetnének a magyarokról. Itt majdhogynem győzelemnek állították be a 3-0-ás portugáliai vereséget, de legalábbis úgy tettek, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy egy válogatott csapat másfél órán keresztül még véletlenül sem lő kapura. A magyar kommentátorok-szakírók többségét hallgatva-olvasva nincs az a hosszan tartó üresjárat, mely előtt, alatt és után ne lehetnénk maximálisan elégedettek; annál kellemetlenebb, ha valaki a berkeken belülről beleköp a finom Újháziként tálalt, ám annál zavarosabb levesbe. Most megtette egy német, bizonyos Thomas Doll, aki nemhogy afféléket mondott: „olyan jól játszunk, hogy saját stadionunkban kifütyülnek bennünket”, de kifejtette, hogy néhány ferencvárosi játékosának a labda lekezelése is gondot okoz. Magunk közt szólva, a (nem a madridi: a pesti, a győri, a pécsi, a szegedi) realisták szemét nem nyitotta fel, hiszen észrevételének igazságát már régóta tudja mindenki, aki nem vesztette el a józan eszét vagy nem akar mindenáron megfelelni a hivatalosságok elvárásainak. Ezzel együtt lehetetlenné tette szuper rangadóvá avatni az FTC–Diósgyőr találkozót, mert módfelett abszurd bölényről szónokolni akkor, ha a résztvevők egyike törpe hörcsögről beszél...

Habár Dollra rá lehet fogni: őt is megszédítette a dekadens nyugati világ; pláne, hogy a légiós tréner eredetileg Keletről, a hajdani NDK-ból jött. A szocializmus bénító luftja után huszonnégy éves korától a liberális demokráciák áporodott levegőjét szívta; mit várhatunk hát tőle?

Jellemző módon még azt sem ünnepelte meg, hogy az FTC első kapura rúgása már a negyvenhetedik percben szembe szökött. Noha Varga a jobb kapufát találta el, a fordulat nem kápráztatta el az Üllői úti közönséget, mert szűk negyedórával később, amikor Kleinheisler vagy nyolc méterrel lőtt mellé, tüntetésbe kezdett hatezer zöld-fehér drukker. Pedig addigra már másodszor rezgett a léc a diósgyőri Rados mögött, mivel a kapus klubtársa, Novothny elfelejtette, merre támad, és általános ámulatra a saját hálója felé fejelte a labdát. A másik kapunál hasonló mozdulattal nem jelentkezett, felbukkant ellenben Tamás hátvéd, aki Nono jobbról beívelt szabadrúgását menthetetlenül a jobb sarokba fejelte (0-1).

Ez végképp kikezdte a ferencvárosi publikum türelmét, hiszen előző négy meccsén a DVTK kivétel nélkül vereséget szenvedett, miközben két gólt szerzett, és tizenegyet kapott. Az Üllői úti hívek kiakadása úgy vált teljessé, hogy a hazai tábor immár az ellenfelet is a szájára vette a maga szolid stílusában: „Diósgyőri cigány parasztok, sosem lesztek bajnokok!” Mivel a DVTK az utolsó előtti helyen áll, és a második félidő közepén összeesett, akár a konyhapulton hagyott tejszínhab, sokkal inkább a kiesésre, mint az aranyérem elnyerésére mutatkozik miskolci esély, bár az elkóválygó Rados hibájából esett egyenlítő gólt nem követte újabb ferencvárosi dugó (1-1). A mérkőzés kétharmadában szinte nyomtalanul eltűnő FTC már csak azért sem fordított, mert az egalizáló Varga a nyolcvannegyedik percben váratlanul Gerát rúgta hátba a labdával...

Attól tartok, még így is akad, aki ódát akar zengeni e kilencven percről. A dicshimnusz koszorús költőjének csakis a DVTK spanyol légiósa nevét idézhetem.

Nono.

OTP Bank Liga, 25. forduló

Újpest FC-Paksi FC 1-1 (0-1)

Szusza Ferenc Stadion, 1568 néző, Jv.: Karakó

Gólszerzők: Heris (65.), illetve Bartha (24., 11-esből)

Debreceni VSC-Gyirmót FC 2-1 (0-1)

Debrecen, 2238 néző, Jv.: Bognár

Gólszerzők: Brkovic (62.), Mészáros N. (91.), illetve Simon A. (8.)

Swietelsky Haladás-Budapest Honvéd 0-1 (0-0)

Sopron, 2130 néző, Jv.: Erdős

Gólszerző: Eppel (88.)

MTK Budapest-Mezőkövesd Zsóry FC 2-0 (2-0)

Új Hidegjuti Nándor Stadion, 1264 néző, Jv.: Farkas Á.

Gólszerzők: Torghelle (37.), Baki (42.)

Ferencvárosi TC-Diósgyőri VTK 1-1 (0-1)

Groupama Aréna, 6235 néző, Jv.: Andó-Szabó

Gólszerzők: Varga R. (77.), illetve Tamás M. (45+1.)

Videoton FC - Vasas FC 1-2 (1-1)

Felcsút, 2469 néző, Jv.: Szabó Zs.

Gólszerző: Burmeister (45. - öngól), illetve Remili (6.), Murka (90+3.)

Piros lap: Lazovic (78.), illetve Hangya (78.), Majrekar (82.)

Az állás:

1. Budapest Honvéd 25 14 5 6 39-23 47 pont

2. Videoton FC 25 13 6 6 50-22 45

3. Vasas 25 12 5 8 39-27 41

4. Ferencváros 25 10 9 6 40-31 39

5. Swietelsky Haladás 25 10 5 10 32-34 35

6. Paksi FC 25 8 11 6 29-27 35

7. Újpest FC 25 7 11 7 36-37 32

8. Mezőkövesd Zsóry FC 25 8 7 10 27-36 31

9. Debreceni VSC 25 8 6 11 29-33 30

10. MTK Budapest 25 7 8 10 20-28 29

11. Diósgyőri VTK 25 7 4 14 30-49 25

12. Gyirmót FC 25 4 7 14 13-37 19

Fél disznót a versekért

Publikálás dátuma
2017.04.10. 07:46
A semmi színben összegzem az eddigi gondolataimat a világról FOTÓ: TÓTH GERGŐ
A holnapi magyar költészet napja apropóján Kabai Lóránt költőt, a Miskolcon megjelenő Műút folyóirat szerkesztőjét kérdeztük a tavaly átvett Csáth Géza-díjáról, mely rendhagyó módon egy fél disznó volt. Emellett szóba kerültek Kabai kedvenc poétái, a fiatal költők tehetséggondozása és a kormány által tavaly alapított Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.

- Örültem, és nagyon büszke voltam, amikor tavaly nyáron megtudtam, hogy én kapom a Csáth Géza-díjat, vagyis a fél disznót. Persze először azt hittem ez vicc. De ők nagyon is komolyan gondolták - meséli Kabai Lóránt, aki tavaly decemberben vehette át a Fiatal Írók Szövetségétől a Csáth Géza-díjat, ráadásul egy rendhagyó helyen.

- A díjat a Klinikáknál, a Bókay utcában vettem át, azon a helyen, ahol Csáth Géza agya van eltemetve a saját rendelkezése szerint. A feladat az lett volna, hogy a fél disznót a vállamon cipeljem át a közeli Gólya Presszóba, ahol éppen a Fiatal Írók Szövetsége közgyűlése majd kötetbemutatója zajlott. Én tettem pár botorkáló és tétova léptet, de már előre tudtam, hogy a feladat kivitelezhetetlen. Eleve egy barátommal érkeztünk autóval, majd a disznót bedobtuk a csomagtartóba. Hazavitt, kölcsönadott egy bárdot, majd onnan rám bízta mi legyen a sertéssel. Ongai gyerek vagyok, így tudom, hogyan kell szakszerűen szétbontani egy sertést. Jó része még mindig fagyasztómban van.

Arra a kérdésre, hogyan ünnepli a magyar költészet napját, ezt mondta, nem szokta külön megünnepelni, dátumtól függetlenül is elég sokat olvas verset. De mégis ünnepel minden évben, így idén is a Deákpoézis nevű középiskolai verspályázat díjátadóján Miskolcon.

Évente a Műút folyóirat szervez íróműhelyt Miskolcon, melynek keretében 16-19 éves fiatalokat vezetnek be a költészet világába. Nyaranta összegyűlnek a Miskolci Vasgyárban, ebben az elhagyott ipari zónában. Pályázat alapján tíz-tizenöt középiskolás korú fiatalt választanak ki. A műhelyben vendégelőadók beszélnek adott témákról, és kreatív feladatokat hoznak a táborozóknak. De ami a táborunkban igazán az unikális, az a kéziratfal. A beérkezett verseket a projektszoba egy falára kiragasztják A3-as méretben. A fiatalok és a táborvezetők pedig egyaránt jegyzeteket készítenek a szövegekhez úgymint „ez a sor tetszik”, „ide erősebb jelző kellene” vagy „ezt a pár sort gondold át”, stb..

A tábor végeztével mindenki hazaviszi a maga versét, a kritikák alapján átírja azt, és visszaküldi nekem. A Műút folyóirat portálán aztán egy tematikus hétvégén mutatják be a táborozók írásait. Majd a Műút digitális mellékletében, a Dűlőben megjelennek a művek.

Azzal kapcsolatban, hogy 2015 decemberében kormányhatározat alapján és 150 millió forintos állami támogatással indult el a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KTMG), melynek célja a fiatal tehetségek támogatása és tavaly decemberben a szervezet újabb 400 milliós támogatást kapott Kabai Lóránt megjegyezte: a KMTG támogatása aránytalan, ugyanis a négy legfontosabb írószervezet, az Írószövetség, a Szépírók Társasága, a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége együtt körülbelül feleennyi pénzt kap. Már a tavalyi 150 milliós támogatásuk is botrányos volt. Próbálta megtudni, hogy milyen beszámolók, szakmai munkák előzték meg az idei hatalmas támogatást. Van arról dokumentuma, hogy semmilyen előkészítő munka nem volt. Nemrég pedig kiderült, hogy a 400 mellé még 300 milliót forint állami támogatást kapnak. A KTMG aránytalanul nagy támogatása ellen független írók és költők létrehozták a Független Mentorhálózatot. Ezzel kapcsolatban hozzátette: a mentorhálózat Ijjas Tamás költő kezdeményezéséből indult ki, aki úgy döntött, egy fiatalt egy éven át ingyenesen mentorálni fog. Ekkor Nemes Z. Márió költő javasolta, hogy szálljon be ebbe a kezdeményezésbe minél több író, költő és kritikus. Így jött létre a Független Mentorhálózat. Van olyan mentor, aki négy-öt ember képzését is elvállalta, én például csak egyet tudtam. A lényeg, hogy a mentoráltak egy éven át elküldik nekünk a verseiket, novelláikat, a mentorok pedig e-mailen és személyesen javaslatokat adnak nekik.

Legutóbbi, semmi szín című kötetének verseiben megjelenik a motiválatlanság, céltalanság érzése.

- Kitartóan keresgélem a dolgokban az értelmet, a jelentést és még Istent is. A keresésem viszont nem járt sikerrel. A semmi szín arra a sivárságra, kietlenségre és szürkeségre utal, amit e keresés közben éreztem. A semmi színben összegzem az eddigi gondolataimat a világról. Egészen biztos vagyok, abban hogy a világgal baj van.

Kabai Lóránt arról is mesélt, hogy mely költők hatottak rá.

- Szapphó, a trubadúrok, Baudelaire, Cummings, T. S. Elliot, a magyarok közül Arany János, József Attila, Petri, Tandori és Kemény István. Meggyőződésem, hogy Arany a legnagyobb magyar költő. Nagy punknak tartom, mert olyan trükkös megoldásokkal élt a verseiben, melyekhez kellett száz év, hogy felfedezzük. A volt professzorom, Szili József irodalomtörténész például megírta az „Arany hogy istenül. Arany-líra posztmodernsége” című kötetet. Szeretem Szapphó verseinek tiszta, olykor pajzán hangját és a töredékességét. Utóbbiról persze nem ő tehet, a versei így maradtak ránk. A trubadúrok pedig nagy tehetséggel idealizáltak egy-egy nőt, de a vaskos, obszcén nyelvet is remekül használták.

Egy versében Iggy Popot is megidézi. Ezzel kapcsolatban kifejtette: szintén szerepel egy idézet a kötetben a Slayer nevű trash-metál zenekartól, és hatott rá a Tool nevű szintén metál együttes. "A maguk módján ők is költők."

Fél disznót a versekért

Publikálás dátuma
2017.04.10. 07:46
A semmi színben összegzem az eddigi gondolataimat a világról FOTÓ: TÓTH GERGŐ
A holnapi magyar költészet napja apropóján Kabai Lóránt költőt, a Miskolcon megjelenő Műút folyóirat szerkesztőjét kérdeztük a tavaly átvett Csáth Géza-díjáról, mely rendhagyó módon egy fél disznó volt. Emellett szóba kerültek Kabai kedvenc poétái, a fiatal költők tehetséggondozása és a kormány által tavaly alapított Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.

- Örültem, és nagyon büszke voltam, amikor tavaly nyáron megtudtam, hogy én kapom a Csáth Géza-díjat, vagyis a fél disznót. Persze először azt hittem ez vicc. De ők nagyon is komolyan gondolták - meséli Kabai Lóránt, aki tavaly decemberben vehette át a Fiatal Írók Szövetségétől a Csáth Géza-díjat, ráadásul egy rendhagyó helyen.

- A díjat a Klinikáknál, a Bókay utcában vettem át, azon a helyen, ahol Csáth Géza agya van eltemetve a saját rendelkezése szerint. A feladat az lett volna, hogy a fél disznót a vállamon cipeljem át a közeli Gólya Presszóba, ahol éppen a Fiatal Írók Szövetsége közgyűlése majd kötetbemutatója zajlott. Én tettem pár botorkáló és tétova léptet, de már előre tudtam, hogy a feladat kivitelezhetetlen. Eleve egy barátommal érkeztünk autóval, majd a disznót bedobtuk a csomagtartóba. Hazavitt, kölcsönadott egy bárdot, majd onnan rám bízta mi legyen a sertéssel. Ongai gyerek vagyok, így tudom, hogyan kell szakszerűen szétbontani egy sertést. Jó része még mindig fagyasztómban van.

Arra a kérdésre, hogyan ünnepli a magyar költészet napját, ezt mondta, nem szokta külön megünnepelni, dátumtól függetlenül is elég sokat olvas verset. De mégis ünnepel minden évben, így idén is a Deákpoézis nevű középiskolai verspályázat díjátadóján Miskolcon.

Évente a Műút folyóirat szervez íróműhelyt Miskolcon, melynek keretében 16-19 éves fiatalokat vezetnek be a költészet világába. Nyaranta összegyűlnek a Miskolci Vasgyárban, ebben az elhagyott ipari zónában. Pályázat alapján tíz-tizenöt középiskolás korú fiatalt választanak ki. A műhelyben vendégelőadók beszélnek adott témákról, és kreatív feladatokat hoznak a táborozóknak. De ami a táborunkban igazán az unikális, az a kéziratfal. A beérkezett verseket a projektszoba egy falára kiragasztják A3-as méretben. A fiatalok és a táborvezetők pedig egyaránt jegyzeteket készítenek a szövegekhez úgymint „ez a sor tetszik”, „ide erősebb jelző kellene” vagy „ezt a pár sort gondold át”, stb..

A tábor végeztével mindenki hazaviszi a maga versét, a kritikák alapján átírja azt, és visszaküldi nekem. A Műút folyóirat portálán aztán egy tematikus hétvégén mutatják be a táborozók írásait. Majd a Műút digitális mellékletében, a Dűlőben megjelennek a művek.

Azzal kapcsolatban, hogy 2015 decemberében kormányhatározat alapján és 150 millió forintos állami támogatással indult el a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KTMG), melynek célja a fiatal tehetségek támogatása és tavaly decemberben a szervezet újabb 400 milliós támogatást kapott Kabai Lóránt megjegyezte: a KMTG támogatása aránytalan, ugyanis a négy legfontosabb írószervezet, az Írószövetség, a Szépírók Társasága, a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége együtt körülbelül feleennyi pénzt kap. Már a tavalyi 150 milliós támogatásuk is botrányos volt. Próbálta megtudni, hogy milyen beszámolók, szakmai munkák előzték meg az idei hatalmas támogatást. Van arról dokumentuma, hogy semmilyen előkészítő munka nem volt. Nemrég pedig kiderült, hogy a 400 mellé még 300 milliót forint állami támogatást kapnak. A KTMG aránytalanul nagy támogatása ellen független írók és költők létrehozták a Független Mentorhálózatot. Ezzel kapcsolatban hozzátette: a mentorhálózat Ijjas Tamás költő kezdeményezéséből indult ki, aki úgy döntött, egy fiatalt egy éven át ingyenesen mentorálni fog. Ekkor Nemes Z. Márió költő javasolta, hogy szálljon be ebbe a kezdeményezésbe minél több író, költő és kritikus. Így jött létre a Független Mentorhálózat. Van olyan mentor, aki négy-öt ember képzését is elvállalta, én például csak egyet tudtam. A lényeg, hogy a mentoráltak egy éven át elküldik nekünk a verseiket, novelláikat, a mentorok pedig e-mailen és személyesen javaslatokat adnak nekik.

Legutóbbi, semmi szín című kötetének verseiben megjelenik a motiválatlanság, céltalanság érzése.

- Kitartóan keresgélem a dolgokban az értelmet, a jelentést és még Istent is. A keresésem viszont nem járt sikerrel. A semmi szín arra a sivárságra, kietlenségre és szürkeségre utal, amit e keresés közben éreztem. A semmi színben összegzem az eddigi gondolataimat a világról. Egészen biztos vagyok, abban hogy a világgal baj van.

Kabai Lóránt arról is mesélt, hogy mely költők hatottak rá.

- Szapphó, a trubadúrok, Baudelaire, Cummings, T. S. Elliot, a magyarok közül Arany János, József Attila, Petri, Tandori és Kemény István. Meggyőződésem, hogy Arany a legnagyobb magyar költő. Nagy punknak tartom, mert olyan trükkös megoldásokkal élt a verseiben, melyekhez kellett száz év, hogy felfedezzük. A volt professzorom, Szili József irodalomtörténész például megírta az „Arany hogy istenül. Arany-líra posztmodernsége” című kötetet. Szeretem Szapphó verseinek tiszta, olykor pajzán hangját és a töredékességét. Utóbbiról persze nem ő tehet, a versei így maradtak ránk. A trubadúrok pedig nagy tehetséggel idealizáltak egy-egy nőt, de a vaskos, obszcén nyelvet is remekül használták.

Egy versében Iggy Popot is megidézi. Ezzel kapcsolatban kifejtette: szintén szerepel egy idézet a kötetben a Slayer nevű trash-metál zenekartól, és hatott rá a Tool nevű szintén metál együttes. "A maguk módján ők is költők."