Szombati 7-es - Törvények felett

Azt mondja Orbán Viktor a péntek reggeli, szokásos rádiómegszólalásában - majdnem azt írtam: interjújában -, hogy Soros egyeteme sem állhat a törvények felett. Kiszámított mondat ez, pontosan megtervezett - Habony? Finkelstein?, vagy maga Orbán? -; azt kell meghallania belőle a rádió előtt ülőnek, ami az üzenet, azaz: 1. Soros György keverheti a kártyáit a világban, korrumpálhat milliárdjaival bárkit, spekulálhat, mit sem törődve az egyes országok sorsával, csak azért, hogy saját vagyonát növelje, gyengítheti az Európai Uniót a migránsok támogatásával, szétosztásával, Magyarországot nem fogja bekebelezni, mert 2. van itt egy kemény kormány és annak még keményebb feje - vigyázat: nem keményfejű -, aki átlát a mesterkedésein, a lopakodásain (CEU) és lerohanásain (civil szervezetek), mert ez a kormányfő éberen őrködik a törvények betartása fölött, nincs az a milliárdos, aki kijátszhatja azokat. (Csak most látom, tényleg csak zárójelben, hogy a számítógép aláhúzta a migránsok szót mint ismeretlen kifejezést...Ez a számítógép képtelen a fejlődésre...)

Mellesleg ez az Orbántól idézett mondat már a kormánylap csütörtöki számának címoldalán is ott díszelgett, és azt ugye nem feltételezhetjük, hogy a miniszterelnök a Magyar Időktől lopta a gondolatot, nem, biztosan nincs így, mások ma a magyar idők; valahonnan, egy központból exportálják ezeket a kifejezéseket (Habony, Finkelstein, netán maga Orbán?), ez vonul végig a teljes kormányzaton, és a hozzá köthető médián (95 százalék!).

Természetesen esetünkben sem erről van szó, hiszen mitől lett volna oly fontos - egy évvel a választások előtt - nekiesni épp a CEU-nak, ráadásul oly sürgősen, hogy az egyeztetésre sem jutott idő, ahogy ezt Palkovics államtitkár volt szíves közölni. Olyannyia nem erről van szó, hogy az a törvény, amely alapján megpróbálják ellehetetleníteni az egyetemet, vagy éppen megregulázni, fájdalmat okozni Soros Györgynek, még meg sem született. Ha tehát Orbán azt mondja, hogy Sorosék sem állhatnak a törvények felett, olyasvalamire hivatkozik, amit éppenséggel most akarnak keresztülverni a parlamenten. (Persze ez a keresztülverni szó nem tartozik a legtalálóbbak közé, ma a miniszterelnök - értsd: a végrehajtó hatalom - úgy megy át a törvényhozáson, mint kés a vajon, a kormánypárti képviselőknek nincsenek erkölcsi skrupulusai, elvi megfontolásai, csak igazodás és gombnyomás van. Hogy is mondta nekem tán másfél évtizeddel ezelőtt egy azóta miniszterré avanzsált fideszes politikus? "Nem akarok egyciklusos képviselő lenni".) Törvény tehát nincs, csak lesz, de az nem tűr halasztást. Mondhatnánk: suta és ostoba magyarázkodás ez, kilóg a lóláb, de ezzel sem állítunk semmi újat. Hiszen csak a megszokott gyakorlat szemtanúi és résztvevői vagyunk: a Fidesz (Habony, Finkelstein, netán maga Orbán) kitalál valamit és nosza, kiadja a feladatot valamelyik képviselőjének, adja be törvénytervezetként a parlamentnek. A látszat ugyanis csak idáig fontos, addig, amíg a demokrácia paravánjai állnak; itt, kérem, nincs kormányzati túlhatalom, csakis az országgyűlés dominanciája érvényesül. Hiába válik nyilvánvalóvá, hogy mindez csak trükk, a demokrácia látszata, az emberek többségét ez úgysem érdekli, vagy ha igen, becsaphatók. Az elmúlt hét, mindjárt nyolc évben sorozatban születtek a lex CEU-hoz hasonló törvények, ahol a kormány csak legitimációs célból használja az országgyűlést, és a legcsekélyebb mértékben sem érdekli, mit is gondol a liberális értelmiség. És mert ebben a hét-nyolc évben lényegében gond nélkül működött ez a rendszer, nem is lát rá okot, hogy változtasson rajta. Magyar Bálint a Magyar polip című kötetben már fél évtizeddel ezelőtt rámutatott a a maffiaállam jellegére, de a leíráson túl nem hozott semmit. Magyar pár évvel ezelőtt így fogalmazott a Népszavának adott interjújában: "a maffiahasonlat azért megfelelő, mert egyszerre van jelen ebben a rendszerben a patrónus-kliens viszony, ami egy patriarchális család mintáit hordozza, ugyanakkor ennek illegitim kiterjesztése a nemzet egészére. Ez a rendszer még a saját ideológiája alapján is illegitim, ezért szorul rá a látszatdemokrácia intézményeinek fenntartására, illetve a demokratikus intézmények torzítására." Ugyanebben az interjúban Magyar kitér erre a törvényalkotói szisztémára is. A következőket mondja: "Kérdés, hogy egy „alkotmányos puccs” után, ha törvénybe iktatnak valamit, az törvényessé válik-e. Ha mondjuk hoznának egy olyan törvényt, akár kétharmaddal, hogy ezentúl minden adóforintból 10 fillért a Keresztapa bankszámlájára kell utalni, attól ez még nem lenne legitim. Pedig többé-kevésbé ezt teszik: a parlament általánosan érvényes szabályok helyett testre, vállalkozásra és intézményekre szabott, a politikai család magánérdekeit szolgáló törvényeket hoz."

Igen, most is ez történik. A különbség legfeljebb annyi, hogy a kormány - fél évtizednyi tapasztalattal a háta mögött - már bátran fellép nemzetközi szereplőkkel szemben is, mivel azt mutatta a tapasztalat, hogy sem az Európai Unió, sem pedig az Egyesült Államok nem lép tovább egy-egy verbális üzenetnél. Éppen ezért támadhatja nyugodtan Orbán Brüsszelt; az Unió nincs arra felhatalmazva, hogy megsértődjön, és ott még az sem dívik, hogy testre szabott törvényeket terjesszenek elő, mondjuk Magyarországot - Orbánt - megregulázandó. Éppen ezért ez a mostani CEU-futam is a magyar miniszterelnök győzelmét fogja hozni. Mert bár, meggyőződésem, hogy nem húz ujjat Washingtonnal, de törvény, az lesz. A többit megpróbálja elintézni fű alatt. Vagyis: marad a CEU, marad Soros. És marad Soros szidalmazása is.

Szerző

Csíki rezsi

Semmi kétség, hamarosan ismét mindenkit berántanak az Orbán-kormánnyal folytatandó, nemzeti konzultációnak hívott, kissé irányított csevejbe. Ezúttal ne tessék holmi polgári piknikre számítani. Háború van, kérem. Katonák, sőt, tábornokok kérik ki véleményünket. Nagyjából olyan kérdésekre számíthatunk, hogy "Menjünk?", "Tényleg tépjük őket széjjel?", "Állítsuk meg Brüsszelt?”. Ebben a helyzetben kifejezett illetlenségnek számítana, ha a „Veletek vagyunk!”, „Védjétek meg anyáinkat és lányainkat!”, „Tépjétek ki Brüsszel szivit!” helyett valamiféle szőröző, kukacoskodó hangot hallatnánk, például, hogy „Mégis, miről van itt szó?”, „Nem lehetne inkább megállapodni?”, „Hagyjanak békén, intézzék el maguk, azért vannak ott”, vagy – de ez már tényleg a hazaárulás csimborasszális Mariana-árka - „Nem értek egyet”.

Ezekkel a fantáziátlanul ismétlődő akciókkal Finkelstein és Habony évek óta szondázza sokat szenvedett népünket. Nem ők találták fel a spanyolviaszt, miszerint a választások a lelkeken keresztül nyerhetőek meg. De csavartak rajta egyet. Igenis mondj konkrétumokat. Számokat. Százalékokat. Vetíts grafikont. Húzz nyilakat. Két szigorú feltétellel. Egyrészt valamennyinek alá kell támasztania a sulykolt üzenetet. Másrészt vegyíts közéjük teljességgel légből kapott adatokat is. Nem csak azért, mert - a reklámpiacról tudjuk - a pénztárca kétségkívül könnyen nyílik az antibiotikumokkal harcoló probiotikumok történetére. Kétségtelenül trükkös, hogy amikor a komolynak látszó állítások az ünnepélyes hangulatot árasztó, nyakkendős-kosztümös előadótól elhangoznak, azok valóságtartalma helyben kevéssé ellenőrizhető. De ha idővel se terjed el széles körben, hogy ezek bizony össze-vissza hablatyolnak, akkor a közönség onnantól bármire rávehető.

A kormányzati módszer egyértelmű szándékossággal hajaz a kereskedelemére. Már a 2013-as „rezsifórumokon” volt szerencsétlenségem tapasztalni, hogy a bemondott adatok – például „Brüsszel betiltaná a rezsicsökkentést”, „Paks egyenlő olcsó áram", „nálunk volt a legdrágább a rezsi”, „több mint ezermilliárdot kivittek”, „a nem kormányzati ármegállapítású államokban csak nőttek a díjak” stb. - köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Brüsszel nem hogy nem tiltaná a rezsicsökkentést, de – a központi ármegállapítás megszüntetése mellett – jóval többet vágna a számlánkon. Paks csak akkor térül meg, ha az áramunk a többszörösére drágul - különben a többit az adónkból kell kipótolni. A rezsink korábban is legfeljebb az európai középmezőnyhöz tartozott. A szolgáltatók bizonyosan jóval kevesebb mint ezermilliárdot „vittek ki”, de a legtöbbet feltétlenül az Orbán-kabinetek alatt. Európában Magyarországon kívül szinte csak szabadáras államokban csökken a rezsi.

A cáfolatokat többen többször leírták, elmondták. Az ég világon semmi se változott. Ha csak annyi nem, hogy az – esetenként valóban szakember hírében álló komisszár – szája széle a blődség kimondásakor kissé megrándul. Hisz minden szó utasítás.

Pedig lehetne igaz állításokkal is alátámasztani a tételt. Rezsiügyben is történtek jó dolgok. Tényleg majdnem mi vagyunk a legolcsóbbak, és az energiarendszer is áll. Ez izgalmas és értelmes vitákért kiált. De nem akarok ötleteket adni. Nincs is rá igény. A kormány a saját téziseit alátámasztó értelmes gondolatokra se kíváncsi. Nem ez az irány.

Azért ez végtelenül megalázó. Tényleg nincs más olvasata, mint hogy szerintük mi mindent megeszünk. Hogy csak a cukormáz számít és a belbecs teljesen érdektelen.

A kormánynak talán nem csak a Nutella összetételét kéne naphosszat vizsgálgatnia.

Szerző
Marnitz István

Lex Szedlacsekné

Itt az ideje, hogy törvényt hozzanak Szedlacsekné ellen. Ez teljes mértékben indokolt, tudniillik nem szeretem Szedlacseknét. Sokkal csinosabb és fiatalabb, mint én, és ahelyett, hogy meghúzná magát, folyton belébotlom. Zavar a jelenléte. Úgy tudom, hogy az ilyesmit újabban törvénnyel kell elintézni, a kormány is így teszi. Senkinek nem fog feltűnni, ha lesz egy Lex Szedlacsekné is. Nem nagy ügy, pár nap alatt átmegy a parlamenten. A törvény indoklását simán átmásolhatják a Lex Heinekenből: van, akinek a sörösüveg címkéje sérti az érzékenységét, van (vagyok), akinek Szedlacsekné. És én legalább létezem, míg a csillagos sör ellen tiltakozókat nemigen lehetett felmutatni. Az én érzékenységem is az önkényuralommal van összefüggésben, ugyanis akkor születtem, szemben a szemérmetlenül fiatal Szedlacseknéval.

Persze illik kicsit körülírni, kit pécéz ki a törvény, nem csak úgy bele a pofájába, elvégre jogállamban élünk. A CEU neve sincs betű szerint beleírva az őket kiutáló törvénybe, még Sorosé sem, nyilván nem akartak ilyen csúnya szavakat használni. Én sem kívánom, hogy konkrétan Szedlacseknét lekurvázzák az egyik paragrafusban, bár jól esne olvasni a Magyar Közlönyben. Lehetne mondjuk úgy fogalmazni, hogy a törvény hatálya általában az „Sz” betűsökre terjed ki, közülük is azokra, akiknek a neve „edlacsekné”-vel végződik. Ha Szedlacsekné magára veszi, az csak a rossz lelkiismeretétől lehet. Palkovics államtitkár úr is megmondta, szó sincs arról, hogy a CEU-t vagy Sorost irtanánk.

Nem hiszem, hogy a Lex Szedlacsekné szövegezése különösebb nehézséget okoz. Született már számos, egyetlen személyre vagy cégre szabott Lex Barát és Lex Ellenség. Mármint Lex „Jóvagynálunk” és Lex „Dögöljmeg”. Annak idején az egyik lap megszámolta: mindjárt a kormányra jutásuk után, 2010-ben félév alatt 15 ilyen született. Volt Lex Baranyay és Lex Borkai, hogy az összeférhetetlenség lejárta előtt elfoglalhassák új funkcióikat. Lex CBA, hogy mentesüljenek az üzletláncok különadója alól. Lex Szapáry és Lex Polt, hogy rájuk ne vonatkozzanak különböző korhatári előírások. Lex Szász, nehogy már neki is 98 százalékot kelljen adóznia a végkielégítése után. Lex Baka, hogy ki lehessen nyírni a főbírót.

Az természetesen nem szempont, hogy Szedlacseknét sokan kedvelik, (miért, a sört vagy a CEU-t nem?), meg hogy állítólag hasznos tevékenységet folytat: ő a környék legjobb fodrásza, sokan járnak hozzá. Annál rosszabb, hogy ennyien keverednek gyanús társaságba, ahol csak rosszat tanulhatnak. Így van ez a CEU-val is: 1800 hallgatója van, magyarok és külföldiek, előkelő helyet foglal el a világ egyetemeinek ranglistáján, szemben szegény, gondokkal küszködő, agyonvegzált magyar egyetemekkel. A tanárok csupa alul-felül doktor és akadémikus. Na de mire tanítják az ifjakat a fene nagy tudományosság álcája mögött? „Nyitott társadalom” meg „kritikus gondolkodás”, „emberi jogok tisztelete”! Még mi nem kéne?! Az emberi jogok és a rájuk való hivatalos figyelem tekintetében Bayer Zsolt legújabb írása az irányadó: „Vajon mi a búbánatos, szomorkás, elfeketedett, összepenészedett, ótvaros rosseb szükség van egyáltalán ilyen semmirevaló, hülye, fontoskodó és teljesen felesleges posztokra, mint az oktatási jogok biztosa?”

Ez olyan szép, hogy csak ismételni tudom: „Mi a búbánatos, szomorkás, elfeketedett, összepenészedett, ótvaros rosseb szükség van egyáltalán Szedlacseknéra?” (CEU-ra, Sorosra, civilekre, a név gusztus szerint behelyettesíthető.) Én mégsem téphetem meg csak úgy, jómodor is van a világon (meg törvényesség), a jog erejével kell tehát fellépni. A mienknél jogtisztelőbb kormány nincs a világon, neki is ez a logikája. Több kormánypolitikus egybehangzóan leszögezte a CEU-ra mutogatva: „nálunk senki sem emelkedhet a törvény fölé” Hogy a törvény még nincs is elfogadva, az most mindegy. Már a kormányzati szándék fölé is tilos emelkedni. Szedlacsekné is elkezdheti gyakorolni a nem-emelkedést.

Hogy meg kellene kérdezni őt is? Majd hogyne! Az államtitkár is megmondta: időhiány miatt elmaradt a konzultáció az érintettekkel.

Annak sem szabad bedőlni, hogy Szedlacseknénak joga van a közelemben rontani a levegőt, hiszen sok éve itt lakik az utcánkban. Na és? A CEU is engedéllyel működik itt 1993 óta, akkreditálták a képzéseit, 13 éve még nemzetközi megállapodás is született róla Magyarország és New York Állam között. Nem baj, az új törvény majd érvényteleníti. Új szerződés kell, meg még néhány eszement, lehetetlen feltétel teljesítése. Semmiség, „csak akarat kérdése” - így az egyetemi és tudományos ügyekben már csak csiszolt elméje miatt is illetékes Németh Szilárd. Akarat kérdése, a kormány speciel nem akarja, különben minek csinálnák a törvényt. A Lex Szedlacsekné is kiköthetné, hogy ez a nőszemély akkor léphet utcára, ha a közös képviselőjük meg én együtt megengedjük. Én meg nem engedem meg, és kész. Mert érzékeny vagyok. A csillagra, a Sorosra és különösen Szedlacseknéra. Rémálmaimban Szedlacsekné kezében Heineken sör, mögötte Soros áll, majd pont ő mögötte ne állna! De a törvény szerencsére lesújt rájuk. Remek dolog a jogállam!

Szerző
Lendvai Ildikó, volt országgyűlési képviselő