Opel-felvásárlás - És mi lesz Szentgotthárdon?

Publikálás dátuma
2017.03.06. 15:39
Fotó: Christof Koepsel/Getty Images
Az Opel autógyártó társaság valamennyi üzemére, így a szentgotthárdi motorgyárra is vonatkozik, hogy az új tulajdonos tiszteletben tartja az érvényes szerződéseket és megállapodásokat - közölte a társaság egyik szóvivője a hétfőn bejelentett tulajdonosváltással kapcsolatban.

Az Opel szentgotthárdi üzeme a társaság legnagyobb európai motorgyára, modern üzem, további sorsáról azonban túl korai lenne bármiféle kijelentést tenni azon kívül, hogy a PSA francia konszern tiszteletben tartja az amerikai General Motors (GM) idején kötött megállapodásokat és szerződéseket - mondta.

Ez nemcsak Szentgotthárdra, hanem az összes többi üzemre is vonatkozik, mint ahogy az is, hogy egyelőre nem tudni, miként alakulhat a gyárak sorsa középtávon, három-öt éves távlatban, bár ezt akkor sem lehetne tudni, ha nem történne tulajdonosváltás a társaságnál - mondták az Opel rüsselsheimi központjának kommunikációs osztályán a távirati irodának.

Az azonban biztos, hogy a második legnagyobb európai autógyártó vállalkozás jön létre azzal, hogy az Opel és a brit testvérmárka, a Vauxhall átkerül a Peugeot-t, a Citroent és a prémiumkategóriás DS modellcsaládot gyártó PSA-csoporthoz, és az is biztos, hogy az Opel továbbra is arra törekszik, hogy nyereséget termeljen - tették hozzá.

Az 1862-ben alapított Opelnek hét európai országban vannak gyárai, kutatás-fejlesztési, illetve tesztközpontjai. A nyugat-magyarországi Szentgotthárdon működő üzemében mintegy 1200 embert foglalkoztat. A több mint 35 ezer munkatárssal dolgozó autógyártó társaság 1931 óta áll a GM 100 százalékos tulajdonában, és 1999 óta veszteséges.

A tulajdonosváltás a tervek szerint az év végéig lezárul. Az ügylethez versenyhatósági engedélyek is szükségesek. A GM 2,2 milliárd euróért (2,33 milliárd dollárért) adja el európai érdekeltségét a PSA-nak.

Szerző

Így gyakorolhat nyomást képviselőjére!

Publikálás dátuma
2017.03.06. 13:46

Szokatlan kezdeményezéssel igyekszik emlékezetessé tenni az energiahatékonyság március 6-i világnapját a Párbeszéd: az ellenzéki párt egy olyan online alkalmazást fejlesztett, amellyel nyomást gyakorolhatunk a parlamenti képviselőnkre az atompárti energiastratégia újratárgyalása érdekében. Arról is gondoskodtak, hogy legyen alternatíva: közreadtak egy új energia-forgatókönyvet, amely nem számol a paksi bővítéssel.

A Zöld Magyarország - Energia útiterv című tanulmányt, amelyet a német Wuppertal Intézet, az Energiaklub és a Zöld Műhely Alapítvány készített, a hét végén mutatták be Budapesten. A szöveg ismertetését egy rövid visszaemlékezés előzte meg: Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője felidézte, hogy a 2011-ben megszületett kormányzati energiastratégia már az elfogadása pillanatában is elavult volt, azóta pedig gyökeresen megváltoztak a feltételek, ma már a stratégia egyik kiindulópontja sem igaz. A legfontosabb módosulás, hogy miközben a kormányzati tervek az energiafelhasználás bővülésére épültek, a valóságban csökken az energiafogyasztás (nem csak nálunk; egész Európában), az importárak tartósan alacsonyak maradtak, a megújuló energiaforrások fajlagos költsége lezuhant, az atomenergiáé pedig a fukusimai reaktorbaleset után drasztikusan megnőtt. Vagyis az előfeltételek egyike sem érvényes már, a kormány azonban változatlanul erőlteti a mindent a paksi bővítésnek alárendelő energiakoncepciót – olyannyira, hogy a lehetséges alternatívákat máig nem voltak hajlandóak érdemben megvizsgálni. Így a parlament ma sem tudja például, mennyibe kerülne, ha az atom helyett más módon biztosítanánk a jövőbeli energiaellátást – amihez természetesen az energiáról való gondolkodást is gyökeresen át kellene alakítani.

A legfontosabb, hogy az energiahatékonyság növelésére ugyanolyan energiaforrásként kell gondolni, mint az olajra vagy a gázra – bármelyiket pótolni tudja, lényegesen olcsóbban. Ahogyan az Energia útiterv emlékeztet rá, a Nemzetközi Energiaügynökség úgy számol: ha az EU-tagállamok teljesen kihasználnák az energiahatékonyságból eredő lehetőségeket, az számukra 1,1 százalékos GDP növekedést eredményezne, és minden újabb 1 százalék energiamegtakarítás 2,6 százalékkal csökkentené az EU földgázfüggőségét, miközben a légszennyezést is visszafogná.

Jelenleg Magyarország teljes primerenergia-felhasználásának 33 százalékát emészti fel a lakóépületek – főként családi házak – fűtési és melegvíz-igénye. Az Energiaklub számításai szerint ezt akár a harmadával is csökkenteni lehetne a hőszigetelésre és nyílászáró-cserére irányuló beruházásokkal. A közlekedésben 30 százalékos, az ipari szektorban pedig 13 százalékos energiamegtakarítást lehet elérni 2050-ig, ameddig az útiterv előretekint.

Az alternatív energiastratégia második pillére a megújuló energiaforrások kiaknázása – ezen a téren Magyarország az EU legkedvezőbb adottságú államai közé tartozik, ennek ellenére a hasznosítás terén európai összehasonlításban indokolatlanul hátul kullogunk, alig 10 százalékos zöldenergia-részesedéssel (és az is nagyrészt a szenes erőművek fatüzelésre állításából jön össze). Az Energia útiterv többféle megoldást vázol, közülük a legzöldebb 50 százalék fölötti zöldenergia-hányadot ír elő 2050-re úgy, hogy az áramfelhasználás 80 százalékát a megújulók segítségével állítanánk elő. Mindez a rendelkezésre álló adatok és számítások (többek között az ELTE és a Greenpeace hasonló tárgyú tanulmányai) alapján évente nagyjából 30 millió euróval, csaknem 10 milliárd forinttal lenne olcsóbb, mint ha atomerőművet építenénk. Az igazi előnyt azonban Jávor Benedek összegzése szerint nem is a pénzügyi megtakarítás, hanem a gazdaságfejlesztési hatás jelentené: a zöld forgatókönyv olyan reménytelenül leszakadó térségekben is munkahelyteremtést és élénkülést hozhatna – leginkább a minden települést elérő tömeges lakásfelújítások által –, ahová évtizedek óta semmilyen fejlesztési program nem ért el.

Aki a fenti érvek alapján egyetért azzal, hogy új, az atom-fixációt elengedő energiastratégiára van szükség, erről az oldalról küldhet levelet a parlamenti képviselőjének.

Brüsszel döntött: megépülhet Paks 2

Publikálás dátuma
2017.03.06. 12:56
Fotó: Vajda József
A két éve indult mélyreható vizsgálat nyomán az Európai Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a paksi bővítés finanszírozása állami támogatást tartalmaz, de ez a támogatás nem ellentétes az uniós szabályokkal. A beruházás elől ugyanakkor továbbra sem hárult el az összes jogi akadály.

Az Európai Bizottság tavaly novemberben lezárta a paksi bővítés beruházási tenderének elmaradása miatt indított kötelezettségszegési eljárást (szokatlan módon úgy, hogy sem a döntés kifejtését, sem annak részletes indoklását nem hozta nyilvánosságra), most pedig befejeződött a másik hosszadalmas jogi eljárás is, amely azt volt hivatva tisztázni, hogy az Orbán-kormány állításainak megfelelően piaci alapon létesül-e az új atomerőmű, vagy pedig olyan állami támogatást vesznek igénybe hozzá, amely torzítja a piaci viszonyokat.

A mélyreható vizsgálat megállapította az állami támogatás tényét – ez azt jelenti: az orosz hitelből felépíteni tervezett erőműről a kormány nem tudta bebizonyítani, hogy az áramár-bevételekből a tervezett üzemidő alatt megtérülne –, de nem minősítette illegálisnak a támogatást, elfogadta a kormányzat (egyelőre ismeretlen tartalmú) indoklását arról, hogy miért van pótolhatatlan szükség a magyar energiarendszerben két új atomerőművi blokkra.

Ez a megoldás a Bizottság részéről szintén nem tekinthető szokványosnak, a hasonló eljárások ugyanis két lépcsőben szoktak lezajlani: először azt vizsgálják, hogy fennáll-e az állami támogatás, majd a következő körben azt elemzik, hogy fennállnak-e azok a különleges feltételek, amelyek a piactorzító támogatást indokolttá teszik. Most ezt a két lépést összevonták. Az Európai Bizottság a döntés lényegét tekintve nem a bővítési beruházást, hanem az állami támogatást engedélyezte, kihúzva a szőnyeget azon kormányzati érvek alól, hogy Paks 2 az olcsó áram garanciája lesz (nem tudjuk, hogy mennyibe fog kerülni a termelt áram, de a piaci árnál biztosan többet fogunk fizetni érte).

Margrethe Vestager versenyjogi biztos szerint minden állam szabadon határozhatja meg az energiamixét, és joga van hozzá, hogy ebben az atomenergiát is szerepeltesse. A magyar állam úgy döntött, hogy olyan megtérülési feltételekkel épít atomerőművet, amelyet egy magánbefektető valószínűleg nem vállalt volna. A Bizottságnak ilyenkor az a feladata, hogy a minimálisra csökkentse a piacbefolyásoló hatást. A magyar kormány ennek érdekében számos feltételt vállat: Paks II üzemeltetését el kell különíteni a Paks I-et működtető állami MVM-től, és a termelt áram legalább 30 százalékát a tőzsdén kell értékesíteni (ez azt jelenti, hogy amennyiben a termelői ár magasabb lesz a tőzsdei árnál – amivel egyébként a kormány is számol –, akkor Paks II garantáltan veszteséges lesz).

A mostani bizottsági döntéssel a jogi eljárások még korántsem értek véget. Ausztria már korábban jelezte, hogy amennyiben a Bizottság az állami támogatás megállapítása ellenére kiadja az engedélyt, akkor az Európai Bírósághoz fog fordulni (az osztrák állam elvi alapon ellenzi az atomenergia használatát, az állami támogatással épülő atomerőművek ellen pedig mindig fellép, így tette ezt a brit Hinkley Point C beruházás esetében is). A korábbi hírek alapján csatlakozhat a keresethez Luxemburg, illetve több nemzetközi környezetvédő szervezet is. A bíróságnak joga van megtiltani a beruházást, ha kiderül, hogy a konstrukció beleütközik az uniós versenyszabályokba, vagy megsérti az Euratom Szerződés előírásait.

- A Bizottság végül jóváhagyta az állami támogatást a projektben, de ezzel nem tett többet, mint elismerte, hogy a hülyeséghez való jog tagállami alapjog – állítja Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője. Szerinte ugyanakkor a kormányzati hülyeséghez való jog azt eredményezi, hogy a magyar adófizetők pénzéből a kormány több ezer milliárdot egy a környezte káros és az emberi életre veszélyes, letűnőben lévő technológiába fektet, ahelyett, hogy a környezettel harmonizáló, hosszútávon olcsóbb megújuló energiaforrásokba fektetne be. Jávor arra is emlékeztetett, hogy az eljárás során Günther Oettinger és Klaus Mangold gyanús utazásai révén egy átláthatatlan és ellenőrizhetetlen lobbitevékenység is részévé vált az eljárásnak, ami különösen kétségessé teszi annak kimenetelét.

Megírtuk: A paksi bővítés referenciaprojektjeinek számító beruházások nehézségeit elemző pénteki cikkünk megjelenése után került nyilvánosságra a mértékadó World Nuclear News portálon a hír: másfél évvel az eredetileg tervezett határidő után sikerült kereskedelmi üzembe állítani a Novovoronyezsi atomerőmű (és egyben a világ) első VVR-1200-as, harmadik generációsnak mondott reaktorát. Az iparági kiadvány írása nem tesz említést a Paksra szánt reaktortípus generátorhiba miatti leállításáról és a beindítás jelentős csúszásáról.

Lásd még: Paks 2 - Az orosz fél a szűk keresztmetszet

Elutasítják a bővítést a magyarok
A többség szerint a paksi beruházás költséges, túlzott méretű adósságot jelent az ország számára - derül ki a Publicus Intézet január végén végzett reprezentatív kutatásából, amelyet a Vasárnapi Hírek számára készítettek. A megkérdezettek többsége úgy véli, hogy az Oroszországgal kötött megállapodás összességében kedvezőtlen, kiszolgáltatottá teszi az országot. A megkérdezettek 47 százaléka szerint a paksi atomerőmű bővítése nagyon költséges, túlzott méretű adósságot jelent az ország számára.
Mindössze a válaszadók 34 százaléka mondta azt, hogy a beruházás hosszútávon kedvező az ország számára, és ezért még a nagy adósság is elfogadható. Két olyan társadalmi csoport van, amelynek körében a többség elfogadhatónak tartja a nagy adósságot: a Fidesz szavazók (62 százalék), és a paksi erőmű vonzáskörzetében élő dél-dunántúliak (52 százalék). Az összes többi, vizsgált társadalmi csoport úgy gondolkodik, hogy az adósságvállalás túlzó; leginkább a DK (83 százalék), és az MSZP (70 százalék) szavazói tartják így.
Szerző
Témák
Brüsszel Paks 2
Frissítve: 2017.03.06. 16:01