A falnak is füle van

A minap olvastam, hogy az új amerikai adminisztráció vezetői azon sopánkodnak, hogy a Fehér Házból minden „kihallatszik”. Sean Spicer, a szóvivő, a napokban egyszer csak összehívta néhány tucatnyi beosztottját egy rendkívüli megbeszélésre, lerakatta a telefonjaikat, s amíg az irodájában ő valami hétköznapi dologról „tájékoztatott”, odakint az informatikusok egyenként megvizsgálják a készülékeket, hogy mit és főleg kivel kommunikáltak tulajdonosaik az utóbbi időben. Kiderült ugyanis, hogy a Donald Trump által többször dühösen elítélt kiszivárogtatások egyik forrása éppenséggel a szóvivő csapata.

Cseppet sem volnék meglepve, ha a Fidesz háza táján valakinek gyorsan eszébe jutna megrendszabályozni a mobil használatot is. Kövér házelnök alighanem elgondolkodva pedri újra növesztett bajuszát: az újságírókat már sikerült gyakorlatilag mozgásképtelenné tenni, több szerkesztőséget ki is tiltott a Házból. De a többiek zsebében még ott vannak azok a fránya, egyre többet tudó mobilok!

Ki kellene tiltani a telefonokat az önkormányzati ülésekről is, akkor biztosan nem derülne ki, hogy a szolnoki polgármester milyen csesznye megjegyzéseket tesz a választóira, vagy a szekszárdi trafik-botrány sem pattant volna ki, ha jobban odafigyelnek az ilyesmire. Azt mondják, nálunk a falnak is füle van, az is kiszivárog, amiről zárt körben beszélnek - hogy ne is említsek más példát, mint azt a bizonyos őszödi beszédet.

De lám, ez sem speciálisan magyar tulajdonság. Pedig azt mondják, amit nálunk ketten tudnak, az már nem titok.

Szerző

Kígyótojások

Kicsiben kezdődött, mint mindig. Elolvastuk az ismét magát mutogató L. Simon László, bukott miniszterelnökségi államtitkár interjúját a 168 Órában. Azt magyarázza: a politikus arra törekszik, hogy saját értékrendjét a többség értékrendjeként lássa viszont. Hát, eddig mi azt gondoltuk, ez bolsevista trükk, a politikus dolga, hogy a sokféle értékrendű nemzet jólétét szolgálja. De ennyi lett volna.

Hanem aztán szombaton – a kommunizmus áldozatainak emléknapján – megszólalt a kormányfő is, és beláttuk, éppen a saját értékrendjét törekszik a többséggel megetetni. Nem elég pofátlanság, hogy a 301-es parcellánál, a kommunisták által felakasztott kommunista Nagy Imre árnyékában beszélt, ahol talán nem kellene olyasmit mondani, hogy a kommunizmust "nem Moszkvában találták ki". A kommunizmust nem is. Az Karl Marx, egy német, felvilágosodásban gyökerező politikai gazdaságfilozófiája. Moszkvában "csak" a bolsevizmust sikerült kimunkálni. Európa elhallgatja, hogy a kommunizmus és a nemzetiszocializmus is a Nyugat szellemi termékeként látta meg a napvilágot, mondja Orbán, de hülye volna, aki ezt tenné. Féligazság: nem a kommunizmus, hanem a bolsevizmus, a fasizmus és a nemzetiszocializmus volt a kapitalizmus válságterméke. Megszenvedte őket a világ, de nem annyira, hogy ma ne éledjenek újra.

A közép-európaiaknak „kényszerű osztályrészük" lett a kommunizmus, míg a Nyugat lebzselt, folytatta a kormányfő, pedig a puhább vagy keményebb bolsevizmust kellett megélniük. Mert Hitlert a Nyugat csak a Sztálinnal kötött természetellenes szövetségben győzhette le, aminek a következménye Gorbacsovig a kétpólusú világrendszer lett. Amúgy Nyugaton a kommunizmus mint a "kéretlen világboldogítók bizsergető szellemi izgalma" 1956 Budapestjén, a bolsevizmusban meghasonlott kommunisták miatt (is) foszlott szét.

Ha nem tudnánk a kormányfőtől, hogy Európát mind emiatt gyötri a lelkiismeret, azt mondanánk, gyötörnie kellene velünk együtt, mert emlékeznünk illenék, „milyen a zsarnokság, amely ott van mindenhol". Ha mégis eszünkbe jut, ideje meghallani a kormányfőt: csak a szabad magyarok országának van jövője, amihez a kommunista és fasiszta kígyótojásokat mindig kellő időben össze kell törnünk. Kellett volna. A tekintélyuralmi magyar kígyótojásokkal együtt.

Szerző

Ha az értelem elalszik

A civil-szervezetek ellen indított kormányzati offenzíva arra a tételre épül, hogy ezek valójában politikai intézmények, amelyek különböző külföldi forrásokból, például a Norvég Alapból vagy Soros György magyar származású amerikai filantróp támogatásából finanszírozzák bomlasztó tevékenységüket.

Ez egy eléggé sok összetevős vád. Vegyük a bomlasztó tevékenységet. Ez igaz lehet annyiban, hogy az emberjogi munka hatással van a politikára, de a vád lényegét tekintve teljesen alaptalan, mert a civil-szervezetek nem foglalkoznak politikával, hanem teszik a dolgukat, jogvédelmet nyújtanak, beilleszkedést, felzárkózást segítenek, illetve ellenőrzik bizonyos, a demokrácia szempontjából létfontosságú elvek és gyakorlatok érvényesülését. Ilyen elv például az átláthatóság és a sajtószabadság, a korrupció visszaszorítása, a szegregáció felszámolása. Rendkívül fontos tevékenységforma a gyűlölet-bűncselekmények monitorozása, összefoglaló jelentések írása és az áldozatok segítése. Egy demokráciában ez a tevékenység nem minősül felforgatónak.

De talán úgy vélik a civil-szervezeteket bírálók, hogy például a gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépés csak látszat, és valójában arra akarják felhívni a figyelmet, hogy a hivatalos környezet, a társadalmi és állami reakciók, a különböző konkrét ügyek kezelésében megmutatkozó elvek mennyire hibásak - és ilyen értelemben bomlasztják a NER rendszerét. Ezek a szervezetek a világ minden országában pontosan ugyanezt teszik, ha tehát bomlasztanak, az nem pont a magyar NER ellen irányul. Az a társadalomkritika - és nem konkrét államkritika! -, amely ezeknek a jogvédő-segítő civilszervezeteknek a tevékenységéből következik, csak egy következtetés. Munkájuk nem egyik vagy másik állam kritikájára irányul, nem az a céljuk, hogy elmarasztalják a német, az angol, a francia, az amerikai vagy éppen a magyar államot, mert mondjuk a szegregáció erősítésében, a gyűlöletbeszéd tolerálásában, vagy a sajtószabadság korlátozásában elfogadhatatlan álláspontot képviselnek, hanem ezekben a konkrét ügyekben a közvéleményhez fordulnak, tőlük várnak támogatást. Nem azért lépnek fel például a gyűlölet-bűncselekmények ellen, hogy bizonyítsák, ennek vagy annak az államnak az igazságszolgáltatási rendszerével problémák vannak, hanem mert a gyűlölet-bűncselekmény életveszélyes és közérdek az ellene való fellépés.

Több oka is van annak, miért tekintjük ugyanazt a cselekményt sokkal veszélyesebbnek a társadalomra nézve, súlyosabban büntetendőnek - akár a garázdaságot vagy a jogtalan haszonszerzést -, mint például rasszizmust. Azért kell szót emelni ez ellen, mert sokkal súlyosabb lelki sérülést, sokkal nehezebben gyógyuló, mélyebb traumát okoz, ha valakit rasszista motivációból inzultálnak, mintha más okból tennék. Bárki beleélheti magát a következő helyzetbe: megy az utcán a párjával, hirtelen körülveszi három suhanc, beléjük kötnek, megverik, megrugdalják őket, elragadják a táskájukat és elfutnak. Ez súlyos bűncselekmény, és az anyagi káron túl nyilván lelki sérülést is okoz az áldozatnak. Most képzeljük el azt, hogy ugyanez a három suhanc a rablás közben azt kiabálja: „Te rohadt cigány, zsidó, arab, migráns, dögölj meg, takarodj Auschwitzba!” Ez az egy mondat aktivizálni fogja mindazt az emléket, mindazt a rettenetes és feldolgozhatatlan sérelmet, amelyet Auschwitz okozott nekik, vagy a családtagjaiknak, vagy amelyet a menekülő szíreknek a polgárháború rémségei okoztak. Ha betörők kifosztanak egy lakást és mindent összetörnek, az baj. Ha még rá is írják a tapétára vörös festékkel, hogy „Indul a vonat!...”, az nagyon nagy baj. Itt nemcsak egy vagyoni inzultus történt, hanem az áldozatukat legmélyebb emberi méltóságában sértették meg. Az áldozatokat nem szabad magukra hagyni, hanem jogállami módszerekkel igazságot kell nekik szolgáltatni, a közösség óvó szeretetével meg kell próbálni traumáikat begyógyítani. Ezt teszik a civil szervezetek.

Természetesen minden megtámadott kisebbség esetében súlyos az ilyen sérelem, legyen szó akár magyarokról más országban, akár a bőrfejűek által inzultált muszlim közösségekről Angliában, akár írekről, baszkokról, koptokról, örményekről. Ha az egész közösséget éri támadás, a rémület végigfut a közösség minden tagján, és akár a Nyugat-Európa nagyvárosaiban élő muszlimok körében, kiszámíthatatlan ellenreakciót válthat ki. Ha a jogállam nem lép fel azonnal, erélyesen, súlyos büntetéssel nem torolja meg a vétkeket, ha teljesen egyértelmű módon nem nyújt biztonságot a megtámadott kisebbségnek, akkor – és ez jár talán a legsúlyosabb következményekkel –, megrendíti a demokráciába, a multikulturális együttélésbe vetett bizalmat.

Ez a bizalom a modern társadalom alapja. Azok a civil-szervezetek, amelyek tevékenységükkel felhívják a figyelmet akár az átláthatóság és a sajtószabadság sérüléseire, akár a szegregáció felbukkanására vagy a gyűlölet-bűncselekményekre, valójában a demokratikus állam legfontosabb szövetségesei, támaszai, még ha az észrevételeik kellemetlenek is az államnak.

Francisco Goyának van egy nagyszerű grafikája, az a címe: Ha az értelem elalszik, előjönnek a szörnyek. Ez a rajz 1799-ben készült, de ma is érvényes.

Szerző
Szunyogh Szabolcs újságíró