Előfizetés

Sárkányölő Matolcsy

Sárkányölő (Szent) Matolcsy György legyőzte a gonoszt. Pedig a sárkány, mint a parlamentben hallhattuk, még álcázta is magát „szövetségesünknek és barátunknak” „egy nagy NATO-ország budapesti nagykövetsége” képében. Vagyis sárkányt melengettünk a keblünkön. Amelyik egy összeesküvés keretében bankpánikot keltve megbuktatni készült az MNB elnökét, plusz a nélküle azonnal védtelenné váló kormányt. Mivel a kormány azonos a nemzettel, semmi sem menthetett volna meg a nemzethaláltól.

Azt az opciót eleve elutasítom, hogy a bankelnök esetleg hagymázos blődségeket adna elő. Ilyet csak az ellenzékiek mondtak, akik végig az összeesküvő sárkánynak drukkoltak. Szerintem részesedést kapnak a sárkány által elrabolt szüzekből. Jó, az bennem is fölmerült, hogy az elnök gyengélkedik, de aztán eszembe jutott, hogy nem először hárít el összeesküvést.

Nem is tudom, hogy bírja. A Várban a Szent György-szobor másolatán a sárkány elég satnya jószág, inkább egy beteg krokodilra hasonlít, igaziból smafu a mi új Szent Györgyünk titokzatos ellenfeleihez képest. Róluk már 2012-ben kaptunk hadijelentést. Ennek hallatán a vásárhelyi fórumon Lázár miniszternek is alig sikerült összerendeznie legendásan fegyelmezett arcvonásait. Akár a minden szent dolog szétröhögcsélésére hajlamos hazai nagyközönséget, őt is inkább a keleti gyökereket bizonyító piros pötty sokkírozta kisdedeink fenekén, pedig utána jött a lényeg. Már akkor is egy összeesküvés: „Pénzpiaci támadás indult Magyarország ellen. Amiben benne van a forint és az állampapír, a miniszterelnök, a kormány, a frakciószövetség, a köztársasági elnök, de!” (a tudósító szerint itt a bankelnök felemelte hangját) „senkinek nem gurult el a gyógyszere, mindenki megőrizte a hidegvérét, a támadást visszavertük.”

Na ugye. Ebből is látszik, hogy szóba sem jöhet holmi elgurult gyógyszerekre vonatkozó spekuláció. Sem akkor, sem most.

Nem mondom, a történet kicsit zavaros, de az eredeti Szent György-sztorinak sem könnyen hihető az összes részlete. Ott arról van szó, hogy a város határán egy tóban élt a sárkány. Eddig stimmt, nálunk meg az összeesküvést irányító nagykövetségen. Időnként kimászott a tóból, és bűzös leheletével mérgezte a várost. Szakasztott így volt Goodfrienddel is: kijött a követségről, össze-vissza lehelgetett, és a kitiltási ügyekkel meg a korrupciós gyanúsítgatásaival mérgezte a közéletet. És direkt csak angolul beszélt, hogy még kérdőre se lehessen vonni! Az a régi sárkány is pánikot keltett, ha nem is bankpánikot. Megjegyzem, jóval könnyebb eset volt, a kormánybuktatás még nem járt az eszében, csak juhokat kellett hordani neki, majd később (mert a juh mégiscsak túl drága volt) hajadonokat. Gyenge nők bántását egyetlen igazi lovag sem tűrheti. Szent Györgynél ekkor telt be a pohár, ahogy Matolcsy szívét is Vida Ildikó feláldozása után tölthette el a harag, és elhatározta: megvédi bankját, országát, miniszterelnökét. Utóbbinak úgyis számos csatában volt hű bajnoka. Ha már a lovagi erényekről van szó, úgy vitézkedett mellette, miként Sir Galahad Artúr király oldalán.

Pedig sötét erők indultak Magyarország ellen. Az elhangzottak szerint „egy nagyon sötét árnyék, mélyszürke árnyék, nincs is árnyalata, csak egy árnyalata van: a sötét”. Nehogy már azt tessék erre feltételezni, hogy akár a tiszta lelkű Sir Galahad, akár a bankelnök vagy Szent György olvasgatta „A szürke ötven árnyalata” című erotikus regényt, és onnan meríti képeit. Én sem olvastam, mégis tudom, miről van szó. Na jó, kicsit belelapoztam a boltban.

Az árnyékok (árnyékhatalmak) „egy titkosszolgálati és katonai forgatókönyv alapján” akarták megbuktatni a bankot és a kormányt. A katonaitól rettentem meg igazán. Jöttek volna az amerikai ejtőernyősök? Esetleg bombáztak volna? Szerintem azt mondták nekik, ez itt Szíria, ahogy 56-ban a szovjet kiskatonákkal is elhitették, Szuezben járnak. Mivel a brókercsalások jó régen kezdődtek, nincs más magyarázat, mint hogy a baráti nagykövetségnek álcázott összeesküvők a kezdettől beépültek, majd 10-15 évet lapítottak, hogy 2015. áprilisában az MNB-t és a kormányt maga alá temető bankpánikot idézzenek elő. Hogy miért pünkt áprilisban, az világos: ekkor van Matolcsy névnapja, ezt akarták megzavarni. A bedőlő brókercégek mind az összeesküvés részesei voltak (Bróker Marcsiról nem hittem volna, az amerikai filmekben valahogy másképp festenek az ügynökök). De haljak meg, ha értem, miért súgták meg a háttérhatalmak a kormánybuktatás előtt Szijjártónak, hogy mentse ki a minisztériuma pénzét. Talán ennyire lenyűgözte őket mint diplomáciai fenomén.

De csudába a részletekkel, hiszen Matolcsy (Szent) György még a katasztrófa előtt levágta az összeesküvés valamennyi nemzetközi fejét. Csak eddig nem szólt, mert nem az a fajta, aki szeret dicsekedni. Most se mondta volna el, ha nem csak hatan vannak az ülésteremben. Még ezúttal sem sajátította ki a dicsőséget: „köszönet ezért a magyar családoknak, hogy józanok maradtak”. A családtalan szinglik viszont, úgy látszik, már nem bírják mindezt elviselni alkohol nélkül. Bevallom, megértem őket.

Legyen miénk az Oscar!

B.É.
Publikálás dátuma
2017.02.25. 06:49
Gáspárfalvi Dorka és Hais Dorottya a Mindenkiben JELENET A FILMBŐL
Ötvenhárom év után ismét van Oscar-jelölt magyar rövidfilm: Deák Kristóf Mindenki című kisjátékfilmje áll versenyben a kategória másik négy jelöltjével együtt az aranyszoborért. Már jelöltnek lenni is óriási elismerés, hétfő hajnalra kiderül, megáll-e itt, vagy eggyel előrébb lép az áhított csúcsra a magyar jelölt. Az óhaj az: legyen miénk az Oscar!

A 25 perces Mindenki című kisjátékfilmről meleg szavú méltatások, elismerő kritikák is megjelentek már, s mire elérjük a díjkiosztás hétfő hajnali idejét, a képernyőn a filmbarátok végre megnézhetik, ha eddig kihagyták az alkalmakat. Deák Kristóf munkája egy több mint fél évszázados csöndet tört meg, először és utoljára 1964-ben szerepelt magyar jelölt az élőszereplős rövidfilm kategóriában. Akkor Szabó István Koncert című tündéri humorú opusza állt sorba a szoborért, de az Oscart akkor elhappolta az orra elől a Bagoly folyó című, 28 perces adaptáció Ambrose Biers azonos című híres regénye alapján. (Ez olyan régen volt, hogy a kategóriák között több esetben külön kaptak díjat a fekete-fehér, külön a színes filmek, például operatőri vagy jelmeztervezői teljesítményért.)

Most a Mindenkin kívül a dán Silent Nights, a spanyol Timecode, a francia Ennemis Interieurs és a svájci La Femme et le TGV című rövidfilmek az Oscar-jelöltek. Egy interjújában a fiatal Deák Kristóf nagyon rokonszenvesen azt nyilatkozta, nem szabad hinni a guruknak, akik tudni vélik, ki lesz a nyertes. Márpedig guruk számtalanok vannak, az interneten hemzsegnek a külföldi portálokon erre szakosodott listák. Érdek nélkül a filmbarát nem szokott a jelöltlista legvégére merészkedni, ahol a legizgalmasabb kategóriákat követően a sorakoznak a „kisműfajok”. Mi most arra vagyunk kíváncsiak, mit mutat a magyar film várakozási lázmérője. Itt is találkozunk elismerő szavakkal, különösen a két kislányfőszereplő, Gáspárfalvi Dorka és Hais Dorottya kap jó adag dicséretet, meg a film édes (sweet), szerethető története, komoly üzenete. Viszont ezek az online-guruk egyöntetűen a francia Oscar-jelöltet, az Ennemis Interieurs című filmet emelik az első helyre.

Rendezője, Selim Azzazi, eredetileg César-díjas hangmester, rendezőként ezzel a filmmel debütált. Az Ennemis Interieus a 90-es évekbe megy vissza, amikor is egy francia politikai tiszt kihallgat egy algériai születésű francia férfit, akit a terroristák támogatásával vádolnak. A terrorizmus, a politikai rasszizmus, az előítéletek, a gyűlöletbe csapó bizalmatlanság témája nem öregedett, e pillanatban valamennyi latolgatót ez az időszerű téma ragadta meg.

Az ízlések különbözőségére, és a gurukra tanulságos példa, hogy ezen az első helyen kívül minden latolgató portál más és más nyerési sorrendbe rakja a filmeket. Ami az egyiknél második, az az utolsó a következőnél, és így tovább. A Sing – a Mindenki angol címe – esetében egy értékelő összehasonlításul felemlíti a 2012-es Oscar-nyertes kisfilmet (Curfew), amely azzal nyert, ami a véleményező szerint a magyar film erőssége is: a gyerekszereplők elragadó játékával.

Jó, ha tudjuk: az Oscar olyan, mint a focilabda, oda gurul, ahová irányítják. És mert egy szép, reményteli filmmel vagyunk jelen, a jó esély megvan rá, hogy mégis máshová gurul, mint amit a guruk megtippelnek. Ezért a mi címünk nem tipp, hanem határozott óhaj.

Filmek szemléje független zsűri nélkül

Publikálás dátuma
2017.02.25. 06:47
Szerelmesek közös álma: szarvasok Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotásában FORGALMAZÓ MOZINET
Enyedi Ildikó Berlinben Arany Medve-díjat nyert Testről és lélekről című filmjével kezdődik holnap este a 3. Magyar filmhét. Az Urániában rendezett ünnepi nyitást követően február 27. és március 5. között Budapesten kívül az ország tizenegy nagyvárosában látható a versenyprogram. A Magyar Filmakadémia Egyesület tagjainak szavazatai alapján került be az öt kategória alkotásaiból az az 5-5 film, amely a 23 díjért versenyez. A filmhét díjkiosztással zárul ugyancsak a filmakadémiai tagok szavazatai alapján március 5-én.

Idén sem változott a Magyar Filmhét utánjátszó jellege. Miután most is a tavaly január 1. és december 31. között moziban és televízióban bemutatott alkotásokkal lehetett nevezni a nagyjáték-, kisjáték-, tévé-játék-, dokumentum- és animációs film kategóriába, a filmhét közönsége továbbra is azokkal a művekkel találkozik, amelyeket már bemutattak a mozik, vagy a televíziók.

Az újdonság varázsa, az egykori filmszemléket izgalmas eseménnyé és igazi ünneppé tevő új filmek vonzereje helyett, a rendezvény annyiban működik filmek heteként a nagyközönség számára, hogy aki a tavalyi bemutatók közül kihagyott valamit, most jó nebulóként pótolhatja. A magyar film megérdemli a figyelmet, a szaporodó külföldi sikerekkel párhuzamosan megérdemli itthon is az eseményszámba menő bemutatkozási alkalmakat, de jó formában. A magyar néző ugyanis megérdemeli a filmújdonságot, amennyiben a filmhét valaha is a filmszemlék pezsgő hangulatát óhajtaná elérni. Most nagy örömünkre és büszkeségünkre itt van újdonságnak Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje, amely már Arany Medvével érkezik a magyar közönséghez. A különleges szerelmesfilmet a filmhét idején több városban is játsszák az alkotók jelenlétében, igazi fieszta lesz ez a bemutató sorozat a filmhét programjában. Március 1-én közönségtalálkozóra is sor kerül, március 2-tól pedig már a moziban is játsszák.

Ami a játékfilmes programot illeti, két jelentős és kikerülhetetlen teljesítmény hiányzik a beszavazott munkák közül. Nincs a programban Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című kamaradarabja, amely a filmkészítés és a filmforgalmazás útjait forradalmian újította meg. A tekintélyes díjait nem említem, mert nem a karácsonyfa-díszekről, hanem egy rendkívüli teljesítményről van szó, amely nem lesz jelen a filmhéten. És nincs a látnivalók között Fliegauf Bence Liliom ösvénye sem, amely szintén igazi fajsúlyt képvisel, ha csendesebb formában is. Nem tudom, vajon milyen szakmai lelkiismerettel fogadhatja el ezt a helyzetet a Magyar Filmakadémia. (Akárcsak tavaly a Fehér Isten hiányát.) Hogy engedheti meg presztízs vesztés nélkül azt, hogy két ilyen filmes teljesítményt figyelmen kívül hagy.

A Magyar Filmhetet a Magyar Filmakadémia Egyesület a Magyar Nemzeti Filmalap és az NMHH Médiatanácsa támogatásával rendezi meg. Az utánnézésre a Magyar Filmakadémia tagjainak ízlése szerint adódik alkalom: az ő titkos szavazataik alapján valamennyi díjkategóriában 5-5 film versenyez az adott díjakért. Most sincs független, önálló szakmai zsűri, a filmakadémia tagjai nemcsak beszavazzák a filmeket a versenybe, hanem a díjakat is a tagság szavazza meg a huszonhárom kategóriában. Hogy hányan és hogyan szavaznak egy-egy elismerésre, az eddig még soha nem derült ki.

Idén a Cinema City Aréna ad Budapesten otthont a filmhét programjának. A filmes mustra különböző rendezvényei sorában megemlékeznek majd a 100 éve született Fábri Zoltánról, a magyar filmtörténet kiemelkedő alakjáról. Emlékére az 1968-ban készült A Pál utcai fiúk című klasszikust vetítik majd le. Az eseményeket március 5-én ünnepi díjkiosztás zárja a Vígszínházban.

Volt egyszer 47 filmszemle
A Magyar Filmszemlére ma úgy emlékszünk, mint a magyar film ünnepére. A közönség megtöltötte a termeket az új, még nem látott magyar alkotásokhoz. Független zsűrik döntöttek a díjakról, a 90-es évektől kezdve a világ minden tájáról érkeztek neves kritikusok, fesztiváligazgatók, forgalmazók, akik első kézből ismerték meg a legfrissebb magyar filmtermést és vitték hírét mindenfelé. Az első szemlét 1965-ben rendezték Pécsett, 1983-tól a filmes program Budapestre költözött. Miután az ismét kormányra került Orbán Viktor egyetlen tollvonással megszüntette a szemlét is rendező-finanszírozó Magyar Mozgókép Közalapítványt, a hazai filmgyártás befagyott, befagyott film és pénz nélkül a szemle maga is. Az utolsó fődíjat 2011-ben Kocsis Ágnes Pál Adrienn című filmje nyerte. A 2012-es úgynevezett „fapados szemle” önerőből, a filmszövetség égisze alatt jött létre. valójában a filmszakma függetlenségi demonstrációja volt. Néhány filmmel, de már díj nélkül. Jancsó Miklós nyitotta meg, Tarr Béla a filmszövetség elnökeként állt élére a rendezvénynek, ahol Pálfi György legendás Final Cut című filmje volt a fő attrakció. Azután néma csend. A szemle egyelőre filmtörténelem.