Előfizetés

Elhárult a szerb válság

Nem tartott sokáig a szerb belpolitikai válság, miután Tomislav Nikolic szerb államfő az Aleksandar Vucic szerb kormányfővel folytatott megbeszélése után kijelentette, mégsem indul áprilisban az elnöki tisztségért Vuciccsal szemben.

 A kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) kettészakadását vetítette előre a Vucic és Nikolic közötti ádáz vita, a szerb sajtóban az jelent meg, hogy a még hivatalban lévő elnök új pártot alapíthat, amelyhez az SNS több jelenlegi tagja is csatlakozhat. Ez azonban a megegyezéssel nem következik be.

A nagy kérdés az, mit ajánlott Vucic Nikolicnak azért, hogy megváltoztassa döntését. A Danas korábban azt közölte, hogy az elnök igényei és a kormányfő ajánlata között igen nagy volt a különbség. Nikolic ugyanis az SNS elnöki tisztségét és a miniszterelnöki bársonyszéket követelte magának, Vucic azonban csak a párt tiszteletbeli elnökségét kínálta fel a visszalépésért cserébe. A hétfő esti találkozót követően kiadott közlemény szerint „nem beszéltek posztokról”, csak arról állapodtak meg, hogy a jövőben is „szorosan együttműködnek majd”. Nehéz azonban elhinni azt, hogy nem esett szó konkrétumokról. A Danas című lap internetes felmérésében a legtöbben arra szavaztak, hogy Nikolic nagyköveti megbízatást kaphat. A második legtöbben úgy vélik, hogy elfogadta a tiszteletbeli elnöki tisztséget.

A Blic úgy tudja, Nikolicot a legközelebbi tanácsadói egész hétvégén próbálták meggyőzni: menjen el a végsőkig a Vuciccsal folytatott összetűzésben. Ezért is meglepő a megállapodás ténye.

Berlinnel is ujjat húzhat a török államfő

Németország mindent megtesz a múlt héten Törökországban őrizetbe vett német-török újságíró, Deniz Yucel kiszabadítása érdekében. Martin Schäfer, a német külügyminisztérium szóvivője sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy a német diplomácia kiemelt figyelmet szentel az ügynek, a Törökországban fogva tartott újságíróra pedig a sajtó- és szólásszabadság szimbólumaként tekint, közölte a Reuters hírügynökség.

Yucel a Welt riportere, közel egy hete van a török hatóságok őrizetében, tegnap az ügyészség egy héttel meghosszabbította fogvatartását. A török származású riporter az első német újságíró, akit a tavaly júliusi puccskísérlet utáni szükségállapot során őrizetbe vettek. De nem ő az első külföldi, török ellenzéki újságírók közül pedig sokan kerültek hasonló helyzetbe. A Committee to Protect Journalists, az újságírók jogi és munkakörülményeit követő hálózat decemberi nyilatkozata szerint (ekkor egyszerre több ellenzéki török újságírót tartóztattak le) Törökországban több médiamunkás van rács mögött, mint bárhol a világon. Hivatalosan 81-en, mindnyájukat államellenes bűncselekménnyel vádolnak, de a szervezet becslése jóval magasabb a valós szám.

Az Európai Parlament már tavaly októberben azt követelte Ankarától egy állásfoglalásban, hogy bocsássák szabadon „a meggyőző bizonyíték nélkül fogva tartott újságírókat”. A Török Újságíró Szövetség és az Európai Újságíró Szövetség ekkor úgy tudta, hogy a puccskísérlet óta legalább 99 újságírót, írót tartóztattak le, 330 sajtóigazolványt vontak be, 100 médiaorgánumot zártak be és 2300 médiában dolgozót bocsátottak el. A letartóztatottak nem kaptak ügyvédet és embertelen körülmények között tartják őket fogva, állítja a két szövetség.

Tegnap a puccskísérlettel kapcsolatos perek is folytatódtak, 18-an ültek a vádlottak padján. A vádlottakat a nemzeti hősnek tekintett Omer Halisdemir altiszt halála ügyében vonják felelősségre. Ő volt az, aki „megváltoztatta” az eseményeket azzal, hogy lelőtte Semih Terzi puccsista tábornokot. A vádlottak többszörös életfogytiglani börtönbüntetésre számíthatnak gyilkosság és az alkotmányos rend megdöntésének kísérlete miatt.

Hatalmas meglepetés történhet a világpolitikában

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2017.02.22. 06:33
Emmanuel Macron a harmadik út híve FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHESNOT
Donald Trump győzelme után örömünnepet ültek az új világrendet hirdetők. Milos Zeman cseh elnök, illetve Orbán Viktor magyar kormányfő is azt hangoztatta, új fejezet kezdődik a világpolitikában, s vége azoknak, akik a nemzetállamok gyengítését és Brüsszel hatalmának erősítését szorgalmazzák. Néhány héttel ezelőtt azonban olyan folyamatok indultak be egyes európai országokban, hogy már az sem elképzelhetetlen: súlyos vereséget szenvednek az új világrend hívei.

Hatalmas meglepetés történhet az áprilisban és májusban esedékes francia elnökválasztáson, illetve a szeptemberi német parlamenti választáson, s éppen olyan erők kerülhetnek hatalomra, amelyektől a cseh elnök és a magyar kormányfő annyira tart. A baloldali, erőteljesen uniópárti Emmanuel Macron, volt francia gazdasági miniszternek minden esélye megvan arra, hogy bekerüljön a francia elnökválasztás második fordulójába, ahol aztán szinte biztosan legyőzné Marine Le Pent, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnökét. Németországban pedig kancellár lehet Martin Schulz, akivel közismerten igen rossz a magyar kormány kapcsolata. A volt EP-elnökről az is közismert, hogy tovább erősítené Brüsszel hatalmát. Természetesen Angela Merkel is elkötelezett az európai alapértékek iránt, de az biztos, hogy Budapest nehezebben értene szót Berlinnel Schulz esetleges győzelme után. Márpedig ha Párizsban és Berlinben is bekövetkezne a nagy változás, az igen rossz hír lenne azoknak a közép-európai államoknak, amelyek nyeregben érzik magukat Trump győzelme óta.

A harmadikutas francia

Bill Clinton, Tony Blair és Gerhard Schröder harmadik utas politikája örökösének tartja magát a francia belpolitika csillaga, Emmanuel Macron. Az 1977-ben született politikus 2006-2009 között a szocialista párt tagja volt. Bár kilépett a pártból, Francois Hollande elnökké választását követően az új államfő egyik legfőbb bizalmasa lett, 2014 augusztusától 2016 augusztusáig a gazdasági tárca élén állt. Egyértelműen liberális gazdaságpolitikát folytatott, ami sokaknak nem tetszett a szocialistáknál. Ám nem e feszültségek miatt lépett ki a kormányból, hanem mert elhatározta: megméretteti magát az államfőválasztáson.

Európa-politikáját illetően megvalósítja mindazt, amit Zeman és Orbán ellenez. Növelné Brüsszel hatalmát, s a saját maga által létrehozott En Marche nevű tömörülést tartja a francia politikai paletta egyetlen igazi EU-párti tömörülésének. Felgyorsítaná az európai integrációt, a strukturális és intézményi reformokat. Menekültpolitikája Angela Merkeléhez hasonlít, befogadná a saját hazájukat elhagyni kényszerülteket.

Kezdetben nem sok esélyt jövendöltek Macronnak, elemzők úgy tartották, ezzel valójában már a következő, 2022-es választásra gyűjti a tapasztalatokat. Bejelentését követően 13-17 százalékon mérték, ezzel a baloldal legnépszerűbb személyisége volt ugyan, a felmérések szerint azonban reális esélye nem volt arra, hogy bekerüljön a második fordulóba. A tavaly decemberi IPSOS-felmérés szerint 11 százalékkal volt lemaradva a Republikánusok elnökjelöltje, Francois Fillon és héttel a Nemzeti Front elnökasszonya, Marine Le Pen mögött.

A nagy fordulat

Január vége felé azonban váratlan fordulat történt. Kiderült, hogy Fillon felesége, Pénelopé olyan tevékenységért vehetett fel tetemes pénzt, amit el sem végzett, s a volt kormányfő gyermekei is tekintélyes juttatásban részesültek. Az ügyészség is nyomozást indított az ügyben, s bár Fillon rendre politikai támadást emleget, ha bűnösnek találják, vissza kell lépnie. A januári utolsó, az Elabe iroda által készített közvélemény-kutatás szerint Macron már megelőzte Fillont, miközben Marine Le Pen átvette az első helyet. Februárban már a felmérések többsége azt mutatta, hogy Macron megelőzi Fillont az április végén esedékes első fordulóban.

Mindez azért még nem jelenti azt, hogy Macron biztos résztvevője lesz az elnökválasztás második fordulójának. Ha Fillonnak nem kell visszalépnie az elnökjelöltségtől, azt várhatjuk, hogy egyre inkább felsorakozik mögötte a jobboldal. Macron mögött viszont nem állnak egy emberként a baloldali szavazók. Másrészt Marcon nemrég emberiség elleni bűntettnek nevezte az algériai háborút, ami taktikai hiba volt részéről. Azóta három felmérés is azt hozta ki, hogy egyenlően áll Macron és Fillon. Az Ifop legutóbbi, február 20-án közölt felmérése fél százalékos előnyt jósolt az ifjú politikusnak. Az is tény, ha Fillon-Le Pen „döntő” lenne, akkor szorosabb lenne az eredmény. A volt kormányfő ugyanis 58, Le Pen 42 százalékot szerezne. Macron ezzel szemben 62-38-ra verné a Nemzeti Front elnökét. Ha Macron és Fillon kerülne a második körbe, előbbi győzne 58-42-re.

Schulz felkavarta az állóvizet

Minden idők egyik legunalmasabb választási kampányára számítottak Németországban. A kérdés csak az volt, mekkora fölénnyel nyernek a kereszténydemokraták. A közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy 2015 ősze óta lassan, de biztosan pártolnak el az emberek a szociáldemokratáktól. Ugyan a CDU-nál sem volt megfigyelhető hurráoptimista hangulat, a párt kiheverte a tavaly őszi mélypontot, s népszerűsége megindult felfelé a lejtőn. A Forsa ügynökség például 2017. január 13-án már azt jósolta, hogy a CDU 38 százalékos eredményt ér el. Ezen felmérés szerint 17 százalékos volt a különbség a kereszténydemokraták s a 21 százalékon veszteglő SPD között. Aztán jött Sigmar Gabriel nagy bejelentése, visszalépett a kancellárjelöltségről és lemondott a pártelnökségről Martin Schulz, az Európai Parlament volt elnöke javára, s hirtelenjében minden megváltozott. Január végén irodáktól függően már csak 6,5-9 százalék volt a különbség a két párt között, de februárban még inkább felgyorsult a szociáldemokratákhoz való húzás folyamata. Február 5-ig öt felmérést tettek közzé, itt a különbség már 3-6 százalékra apadt. Ez a nap volt a fordulópontnak tűnt, hiszen ezt követően négy felmérést is közzétettek, amelyek szerint az SPD átvette a vezetést. Az Emnidnél például mintegy tíz év után először előzte meg az SPD a CDU-t.

Az SPD népszerűségének emelkedése azt is mutatja, hogy a németek kissé mintha ráuntak volna a kancellárra. Ám amíg Gabriel volt az SPD meghatározó embere, úgy látták, hogy Angela Merkelnek nincs alternatívája. Most azonban előbukkant a karizmatikus Schulz, akinek kifejezetten előnyére válik az is, hogy EP-karrierje előtt nem játszott szerepet a német belpolitikában.

Véget ér a Merkel-éra? Nem lesz negyedszerre kancellár a CDU elnöke? Ezt azért korai lenne előre kijelenteni. A tapasztalat azt mutatja: ha rendkívül gyorsan emelkedik egy politikus vagy egy párt népszerűsége, akkor a kezdeti választói lelkesedés apadásával ugyanolyan gyorsan vissza is eshet. Az INSA két előző februári felmérésénél például az SPD átvette a vezetést, de a tegnap közzétett adatok szerint újra a CDU áll az élen másfél százalékos előnnyel. Ezért sürgetik szakértők, hogy Schulz mihamarabb tegye közzé programját, mert amint egy szakértő figyelmeztetett, „csak a mosolyból nem lehet megélni”. Azt azonban a felmérések egyöntetűen igazolják, hogy változóban a politikai hangulat Németországban, s a választók egyre jobban bíznak az SPD-ben. Az Infratest Dimap intézet felmérése szerint a németek 50 százaléka támogatna egy az SPD által dominált kormányt. Ez 14 százalékkal magasabb, mint a 2013 szeptemberi választást megelőzően. A megkérdezetteknek csak 39 százaléka szeretné, hogy a CDU/CSU legyen a következő kormány vezető ereje.

A Merkellel való közvetlen összehasonlításban három irodából kettőnél Schulz megelőzi a kancellárt. Mintegy 20 éve volt példa arra utoljára, hogy az SPD ilyen előnyre tegyen szert az uniópártokkal szemben minden tekintetben. 1998-ban a szociáldemokrata Gerhard Schröder alakíthatott kormányt.

Schulz-botrány: a Néppárt is benne volt az alkuban
A Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt pénzügyi visszaéléssel vádolja Martin Schulz volt EP-elnököt, a német szocialisták kancellárjelöltjét, ám egy korábbi alku során ők nyitották ki azt a pénzügyi kiskaput, amit most kritizálnak. Az Európai Parlament két legnagyobb pártjának közös mutyiját egy magyar EP-képviselő leplezte le.
Martin Schulz programjára várnakFOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MAJA HITIJ

Martin Schulz programjára várnakFOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MAJA HITIJ

A Der Spiegel előző hétvégi száma írt róla elsőként, hogy az EP költségvetési ellenőrző bizottsága (CONT) vizsgálni szeretné, használta-e Schulz pártpolitikai célokra (a szocialisták csúcsjelöltjeként folytatott kampányára) azokat a pénzeket, amelyeket eredetileg EP-elnöki teendőinek finanszírozásához kapott. A Spiegel azt állítja, hogy a januárban lemondott elnök többszörösen is elkövette az említett visszaélést, az egyik esetben például a választási kampányának vezetője, Markus Engels, (euróban) ötszámjegyű összeget pótdíjak és utazási költségtérítések címén az EP-elnöki kasszából – ráadásul az így kifizetett utazásokra nem is került sor. Az ellenőrző bizottság elnöke, a német Kereszténydemokrata Uniót (CDU) képviselő Ingeborg Grässle a Der Spiegelnek egyenesen azt mondta: soha nem volt még olyan elnöke az EP-nek, aki olyan nyíltan kijátszotta volna a szabályokat, mint Martin Schulz.
Ezek a vádak ugyanakkor nem most merülnek föl először: a 2014-es zárszámadás során – amelynek az ugyancsak német és CDU-s Markus Pieper volt a jelentéstevője – szó szerint az hangzott el, hogy Schulz pártcélokra használta az elnöki forrásait. A zárszámadás (az uniós zsargonban discharge, azaz mentesítés) keretében az Európai Parlament véleményt mond arról, hogy az uniós intézmények és ügynökségek egy adott évben megfelelően használták-e fel a költségvetésüket. Az EP a CONT jelentése alapján dönt a zárszámadás jóváhagyásáról, megtagadásáról vagy elhalasztásáról. A 2014-es zárszámadás vitája 2015-2016-ban volt, és a döntés előtti utolsó pillanatban, a szavazás (és Martin Schulz elmarasztalása) előtt egy nappal érkezett egy közös módosító az Európai Néppárttól és a szocialistáktól, amely egyrészt kivette a szövegből a Schulzot elmarasztaló mondatokat, másrészt pedig egyúttal eltörölték az EP-képviselők mellékállásaira vonatkozó addigi tilalmat is.
A plenáris szavazáson szót kért és kapott Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője is, aki szóvá tette, hogy ilyen fajsúlyos, az Európai Parlament hitelét és átláthatóságát érintő ügyekben nem lehet érdemi vita nélkül, háttérmegállapodás alapján dönteni, de a néppárti és a szocialista képviselők megszavazták – ahogyan Jávor a Népszava kérdésére fogalmazott - „az egymás disznóságait kölcsönösen megengedő” módosítást, és a maszekolás lehetőségéért cserébe futni hagyták Martin Schulzot. Hogy a nyilvánvaló megegyezés ellenére a Néppárt most miért vette elő mégis az ügyet, annak Jávor szerint német belpolitikai magyarázata van: Schulz már a németországi szociáldemokraták kancellárjelöltje, ráadásul a felmérések szerint népszerűbb a CDU-s Merkelnél, vagyis az ottani jobboldalnak valós oka van őt támadni. Jávor mindamellett visszásnak tartja, hogy amikor a Néppárt eljárásjogi értelemben érdemben tehetett volna valamit a visszaélés ellen, akkor anyagi érdekből a nagy pártok összezártak, most viszont a Néppárt kampánycélokból a tisztesség védelmezőjeként lép föl. A magyar EP-képviselő azt is megjegyezte, hogy komoly mellékjövedelmekről van szó: mint fogalmazott, például a német autóipar „bent ül az EP-ben” a tanácsadóként, FB-tagként fizetett képviselők révén.
Hargitai Miklós