Előfizetés

Civil, álcivil, nem civil...

Kezdem unni ezt a „civilezést”. Azt hiszem, tényleg azoknak lehet igazuk, akik úgy gondolják, az az eszement nyilatkozat, ami a rezsibiztosból előjött, nem überelhető. Pedig igen. Ha az egyszerű logikájú Kósa Lajos mondott volna olyanokat, mint a PhD. Kovács Zoltán, jót mosolyogtunk volna, de egy magát korábban történelemtudósnak mondó embertől szokatlan, ha civil-ügyben lemegy kutyába.

Mert vádolhatta volna a civileket, köztük a Sorosék által támogatott jogvédőket olyasmivel, hogy az Orbán-rendszer megdöntésére törekednek (ez nem igaz, de jó volna), akkor azt gondolhatnánk, ő már csak tudja. Sorosék a 80-as években őt is valami ilyesmiért pénzelték? Most azt találta nyilatkozni, hogy a kormány által rossz szemmel nézett, az emberi jogokat védő civil szervezetek – tessék megkapaszkodni! – koalíciót kötöttek a terroristákkal.

Bástya elvtárs igazán profi volt az ilyesmiben. Akkoriban szó nélkül be lehet magyarázni, hogy a kémek akár ürgebőrbe bújva is képesek akciózni hazánk törvényes kormánya ellen. Ha akkor ez elég lehetett a politikai ellenfél lecsukásához, vagy akár felakasztásához, ma igazán kézenfekvő valami hasonló agyament vád az ellenfelek „eltakarításához”. Kovács szóvivő azt állította, hogy a civilek (kivéve CÖF) főállásban terroristákat csempésznek az országba a szögesdrót lyukain keresztül.

A népszavazási kampány méretes bukta volt; az országban nincsenek migránsok, legfeljebb az a tízezer, aki kormánysegédlettel, letelepedési kötvénnyel emigrált ide; a „brüsszelezés” már az emberek könyökén jön ki. Pedig kell valaki, akivel lehet háborúzni. Jobb híján megteszik a civilek is.

Szombati 7-es - Az ország érdeke

Az országnak az az érdeke, hogy minél később kezdődjön a 2018-as választási kampány - mondta két napja Lázár János némi meglepetést keltve. Amit indoklásul felhozott, hogy a nagy témákban kell dolgoznia a kabinetnek (ezért nem ér rá kampányolni), akár még elfogadható érv lehetne, ha nem ismernénk a kormánypártot, amely - feledve most már az általuk eddig sem sokra tartott politikai korrektséget is - folyamatosan kampányüzemben dolgozik.

Hogy mikor kezdődjön a kampány, arról maga Lázár tett a fentieknek tökéletesen ellentmondó állítást 2015 augusztusában. A kancelláriaminiszter akkor úgy vélte: "Mostantól számítva egy év áll rendelkezésükre az Orbán-kormány minisztereinek, hogy elvégezzék a kormányfő által rájuk kiszabott feladatokat, mert 2017–2018 már a választási felkészülés, a kampány, a választók bizalmának megszerzésének éve lesz." Az akkori feltételezések arról szóltak, hogy 2016 végére a miniszterelnök már mindent készen akar látni, politikailag kényesebb átalakításokba ezután már nem vágnak bele. A menekülthullám 2015-ös csúcspontján ezek szerint még úgy tűnt, a kormánytagoknak vannak feladataik, amiket teljesíteni illene és a kormányzás több mint kampány; esetleg mégis módosítanak a közoktatás tanárok, diákok és szülők által egyként utált rendszerén, pénzt tolnak be és nem vonnak ki az egészségügyből, közmunka helyett valódi munkahelyek jönnek létre, stb. (Bár Lázár csütörtöki szavai sem arra utalnak, hogy a kormányzás valamiféle nagy témákkal való foglalkozás volna, e nagy témák általában nem kerülnek napirendre, hacsak az ellenzék vagy a hazaáruló civilek elő nem szedik őket.)

A menekültellenes kampány több hullámával és egy népszavazással a hátunk mögött nyugodtan kimondhatjuk, a kormányzás "történései" és eredményei - ha voltak ilyenek - elmaradtak a permanens háború győzelmeitől, melyeket a miniszterelnök volt kénytelen teljesíteni. Brüsszel helyett és vele szemben persze, de a kezdeti magányos küzdelem után Orbán Viktor gyorsan társakra talált. A Lázár által 2015-ben említett, a kormányzati feladatokra szánt egy év pedig lerövidült - mintha nem is lett volna - és átadta a helyét a totális kampánynak. Nem egyszerű megszámolni sem, hányszor zúdult újabb és újabb hirdetésözön a nyakunkba az elmúlt bő másfél év alatt - nincs is könnyű helyzetben Rogán propagandaminisztériuma, amikor számon kérik rajtuk a költségeket.

Mert mi számít kampánynak és kampánypénznek? Erre Kósa Lajostól tudjuk a választ. Amikor tavaly nyáron az ATV-ben szembesítették a Fidesz hirdetésözönével, a kormánypárt frakcióvezetője kénytelen volt helyretenni Kálmán Olgát: "(...) sem a Fidesz, sem a Fidesz-frakció, sem a frakciószövetség nem kampányol még, a hirdetések és az óriásplakátok a kormány politikai állásfoglalásai, és politikai állásfoglalásokat bármikor bárki tehet". A Hír Tv leendő sztárja erre visszakérdezett, hogy ezek szerint a kormány a hivatalos népszavazási kampány megkezdése előtt közpénzből kampányol, mire Kósa úgy válaszolt - azóta már valószínűleg megbánta, vagy ha nem, akkor szerzett legalább egy ellenséget Matolcsy György személyében -, hogy "a kormánynak minden pénze közpénz".

Ezzel azonban választ kaptunk kérdésünk egy részére. Kampánynak nálunk az számít, amit a kormány(párt) annak nevez (illetve a törvény így definiál, de ez ugyanaz), a többi politikai állásfoglalás, amit ugye, mert kis hazánkban szabadsága van a vélemény nyilvánításának, senki nem kérdőjelezhet meg. Igaz ugyan, hogy mindez közpénzből történik, de hát - kérdezem én -: miből nyilvánítanak véleményt az ellenzéki pártok is? Nyilván közpénzből. (Emlékszik valaki arra, hogy a DK és az MSZP elnöke szerint is megkereste pártjukat a Fidesz, épp Kósa, a népszavazás előtt, hogy adnának pénzt nekik hirdetésekre, ha nem bojkottra hívnak fel, hanem beleállnak az "igen" melletti kampányba?)

A politikai állásfoglalást - vagy másképpen fogalmazva: a kampányidőszakon kívüli kampányt, amivel tehát mindenki élhet - mifelénk "társadalmi célú hirdetésnek" nevezik. Tudta? Magyarország erősödik és egyre többen élnek segély helyett munkából, Magyarország jobban teljesít. Tudta? Ráadásul arról, hogy mi számít "társadalmi célú hirdetésnek" az NVB és az Alkotmánybíróság is útmutatást adott - a Kúria ellenében -, amikor a népszavazáson való részvételre felszólító kormányhirdetést társadalmi célúnak nyilvánította, vagyis a pálya akadályoktól mentesítve.

Vajon miért mondja mindezek ellenére Lázár, hogy az országnak az az érdeke, hogy minél később kezdődjön a 2018-as választási kampány? De hiszen nem is mindezek ellenére, hanem épp ezért mondja. Azért, hogy csak a kormány(párt) kampányoljon és senki más, s az újabb kampányt, amiről mindenki tudja, hogy micsoda, "társadalmi célú hirdetésnek" lehessen eladni. Már ha el kell egyáltalán adni valakinek, aki érdeklődik a részletek iránt. Elnézve az ellenzéki pártokat, amelyek a népszavazás előtt hirtelen úgy tettek, mintha elveszítették volna tárcáikat, amiből a hirdetéseket szokták kifizetni, a kormánynak nem kell ellenféltől tartania. Hacsak nem a Kétfarkú Kutyapárt...

Amíg a nép és az ellenzék altatva, addig sem kérdeznek a nagy témákról. A civilek mindjárt kinyírva, aki ma még létezik, holnap már nem nyitná ki a boltot. 2017 a lázadás éve, megmondta a megmondó: rezsicsökkentés lesz és a migránsok sem fognak többet ugrálni. Kell ennél több, minek ide még kampányolni is?

Vitamin Kommandó

Tetszik a nevük: Vitamin Kommandó. A biciklisták civil szervezete, a Budapest Bike Maffia „gyors reagálású csapatát” hívják így. (De szívesen élnék olyan „maffia államban”, ahol csak ilyen maffiák virágozhatnak!) A Vitamin Kommandó már évek óta készít vitamindús ételeket, szendvicseket, és nyeregbe pattanva ki is szállítja hajléktalanokhoz, szegény családokhoz. Most, a dermesztő hidegben minden áldott este ezt tették, étellel segítve ki a túlzsúfolt hajléktalan szállásokat is. Felhívásukra megmozdultak azok is, akik talán életükben nem ültek kerékpáron, de hoztak takarót, meleg ruhát, kenyeret, kekszet, kolbászt, uborkát, paprikát, gyümölcsöt. A törzshelyen már alig fértek el a szendvicset kenők, csomagolók.

Vitaminok nélkül nem élhetünk. És a hidegben nemcsak C-vitamin kell. Borzongató időkben sokunknak van szüksége némi „társadalmi vitaminra” is ahhoz, hogy erőnk, életkedvünk, reményünk feltámadjon. Kellenek a vitamin kommandók, amelyek újból meggyőznek arról: jó is lehetne ez az ország, ha hagynák. Sokat dolgoztak rajta, mégsem sikerült teljesen kiölni a szolidaritást. Belénk sulykolták, hogy aki bajban van, az csakis maga tehet róla. Megpróbálták a „politikailag korrekt” beszéd mellett az „erkölcsileg korrekt” cselekvést is kiirtani.

De most nagy dózisban kaptunk „társadalmi vitamint” az érzelmi fagyhalál ellen is. A többieket ugyan nem így nevezik, de jött sok „vitamin kommandó”, segítő kezdeményezés, hogy az utcán vagy fűtetlen szobában élőknek ne hűljön ki végzetesen a teste, nekünk meg ne hűljön ki végzetesen a szívünk.

Itt egy kávéház, ott egy sörbár jelentette be: fogyasztás nélkül is melegedhet náluk bárki, még ingyen teát is kap. Nem féltek, hogy a szegények majd elriasztják a jobb kabátú, jobb cipőjű törzsvendégeket.

Valaki elindította a „Szabadfogas” akciót, és az járványként terjedt tovább. Egy héten belül országszerte több mint 160 fogas jelent meg az utcákon: akinek felesleges kabátja, pulóvere volt, oda akaszthatta, hogy a fázók magukra vehessék. Klubok, üzletek, irodák nyitották meg kapuikat, a Caledónia és más éttermek több száz adag ételt főztek a rászorulóknak. Ha nem járatták volna le a NER-rel a szót, szívesen mondanám: egyfajta „nemzeti együttműködés” alakult ki, kicsiben. A szervezőket is mindenütt meglepte: mennyi adomány érkezik. Az említett „Budapest Bike Maffia” és egy vele szövetkező alapítvány hat nap alatt 2,8 tonna élelmiszert, 2400 takarót, 3 és fél mázsa meleg ruhát gyűjtött.

Most az ellenpont kedvéért azt kellene mondanom: a kormány pedig karba tett kézzel nézte. Ez nem egészen igaz: a szociális ágazat alulfizetett közalkalmazottai megtettek minden tőlük telhetőt.

De az édeskevés az üdvösséghez, hogy bejelentették, „a kormány az ülésén áttekintette a hideggel kapcsolatos helyzetet”. Az ilyen, „a kormány a helyén van” típusú bejelentések inkább aggodalmat szoktak kelteni. Pláne, hogy Rétvári államtitkár épp a civil szervezetek teljesítményére hivatkozva ítélte feleslegesnek, hogy a kormány a templomok megnyitását kérje. Az sem tetszik, hogy a BKK ellenőrökkel árasztotta el járatait: nehogy már bliccelő szegények, hajléktalanok keressenek ott menedéket. Szerencsére a buszsofőrök többsége irgalmasabb főnökeinél. Boldogabb országokban a nagy hidegben ingyenessé teszik a tömegközlekedést: senkinek se kelljen csonttá fagynia iskolába, munkába, orvoshoz menet azért, mert nincs pénze jegyre.

Mintha az állam hozzászokott volna, hogy krízishelyzetben a szociális háló tátongó lukait civilek foltozzák be. De akkor legalább ne intézne ocsmány támadást a civil szféra ellen, ne akarná szereplőit „eltakarítani”, mint a szemetet. Ugyan a facebookon terjedő bölcselkedés szerint a magát így elnyilatkozó Németh Szilárdot azért tartják, hogy mellette Kósa okosnak tűnjön, de hát tudjuk, hogy ezt a hadjáratot elsőként nem ő, hanem maga Orbán hirdette meg. Lázár kínjában az alelnök „érzékenységével” mentegetőzik, aki pedig sok mindennek látszik, de szubtilis, finomlelkű mimózának biztosan nem.

És nem, nemcsak Sorosról van szó: az „érzékeny” Németh Szilárd ugyanazzal a lendülettel ment neki a Történelemtanárok Egyesületének vagy a Tanítanék mozgalomnak is, amelyek egy fillér Soros-támogatást sem láttak soha. De mindenki ellenség, aki megtöri a politizálás kormányzati monopóliumát, aki beleszólna közügyeinkbe. A vád már nem csak az, hogy ezt vagy azt csinálják. A vád az, hogy egyáltalán vannak. Mert önmagában a létük rámutat a hiányra, amit betöltenek. A hazugságra, hogy a dolgok rendben mennek.

A Tanítanék mozgalom felhívásában itt, a Népszavában a többi civil nevében is szól: „Mi vagyunk, akik kabátot viszünk a fagyoskodó hajléktalan embereknek, akik kutyát sétáltatunk az állatmenhelyen, fizetésünkből adakozunk a rászorulóknak, cipős dobozokban ajándékot gyűjtünk az ünnepekkor.”

Igen, ti vagytok. Mi vagyunk. De ez a hatalom szemében nem erény, hanem bűn. Neki nem civilek kellenek, nem a közösségeknek erőt adó „társadalmi vitamin”, hanem katonák. Engedelmes közlegények, némi vitaminhiánnyal.