Jó keresztény lesz a gyerek, tetszik vagy sem

A hívő, keresztény szülők számára biztosítani kell, hogy gyermekeiket vallási meggyőződésüknek megfelelő iskolába járathassák - még akkor is, ha ezt egyébként nem akarják. Legalábbis ez derül ki Soltész Miklós Magyar Időknek adott nyilatkozatából.

Ebben az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős kereszténydemokrata államtitkár azzal is indokolja az egyházi jelenlét kiterjesztését a közoktatásban, hogy bár a magyarok több mint fele hívőnek tartja magát, a gyerekeknek - bölcsődétől óvodáig - csupán 12-13 százaléka részesül egyházi nevelésben. Vagyis Soltész szerint a megoldás: több egyházi iskola kell. Leszögezte, a kormány ezen törekvését kritizáló "ellenzéki és álszakmai" nyilatkozatokat semmi sem támasztja alá, világnézeti semlegesség meg "egyébként sem létezik".

Soltész Miklós, úgy tűnik, elfelejtette: a hívő szülőknek ma is minden joguk és lehetőségük megvan arra, hogy gyermekeiket - saját választásuk szerint - egyházi iskolába járassák. Vagyis az egyházi nevelésben részesülő gyerekek aránya valószínűleg nem azért ilyen alacsony (igaz, az elmúlt években számuk folyamatosan növekszik, "hála" az állami oktatás minőségét lerontó fideszes-kereszténydemokrata oktatáspolitikának), mert nincs elég egyházi iskola, hanem azért, mert a szülőknek egyelőre több választása is van. Az államtitkár nyilatkozatából az derül ki, el sem tudja képzelni, hogy egy hívő ember nem egyházi iskolába járatja gyermekét. Ha pedig nem teszi, az biztosan azért van, mert nincs rá lehetősége.

A legtöbb hívő szülő gyermeke az állami oktatásban vesz részt, ahol - ha a szülők azt igénylik - a diákok külön hittanórák keretében

részesülhetnek vallási nevelésben. A kormánynak azonban ez nem elég, november végén megtudhattuk, hogy az új nemzeti alaptantervet is a keresztény nevelési elvnek vetnék alá, mert - mint Lázár János kancelláriaminiszter fogalmazott - a legtöbb, amit egy diáknak Magyarországon adni lehet, hogy "jó keresztényt és jó magyart faragnak belőle". Miközben Soltész szerint a kormány kritikusai azok, akik "egyneműsítést és uniformizálást" akarnak, épp az Orbán-kormány az, amely központosította az oktatási rendszert, megszüntette az önálló pedagógiai programokat, bevezette az egyentankönyveket, támogatja az iskolai szegregációt, ellehetetleníti az alapítványi iskolákat, és most a keresztény elveken alapuló oktatást is mindenkire ráerőltetné.

"Mi ezt így nem vállalhatjuk, hogy jó keresztényeket nevelünk az iskoláinkban. Örülünk, ha azokká válnak, de ez nem lehet pedagógiai program" - ezt Beer Miklós váci püspök mondta a HVG-nek adott karácsonyi interjújában. Az ő nyilatkozatát ebben a kérdésben abszolút nem lehet "szakmaiatlannak" tekinteni. De minden más, Soltész szerint semmivel sem alátámasztott "ellenzéki" kritikák mögött is azok, a magyar kormány által is aláírt nemzetközi szerződések állnak, amelyekből - mint arra a Pedagógusok Szakszervezete felhívta a figyelmet - egyértelműen megállapítható: az állam nem kényszeríthet rá semmilyen világnézetet egy nemzetre, az oktatás területén köteles tiszteletben tartani minden szülő vallási, világnézeti meggyőződését - azokét is, akik nem akarják, hogy gyermekeik az állami rendszerben egyházi nevelést kapjanak.

Szerző

Drámai, ami a magyar lakossággal történik

Publikálás dátuma
2016.12.30. 06:03

Statisztikai felmérések és elemzések sora bizonyítja, nem sikerül megállítani a népesség csökkenését sem itthon, sem a világ fejlett országaiban. A politikusoknak segíthetnének a kutatók, hogy lassítsák az ország elöregedését, a magyar kormány mégsem kér tőlük tanácsot. Ehelyett népmesehősökkel veszi körül magát.

Magyarország népességéről régen készült annyi kutatás, mint amennyi ezekben a hónapokban. Az őszi mikrocenzust, vagyis kis népszámlálást a tízévente megszokott nagy adatfelvétel félidejében végezték el a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársai, minden korábbinál nagyobb mintán, hiszen a lakosság tíz százalékát keresték meg. Az általános adatok mellett rákérdeztek a társadalmi rétegződés alakulására, az egyes foglalkozások presztizsére, az emberek szubjektív jólétére, egészségügyi problémáira és a külföldi munkavállalásra is. Ezek az adatok is segítenek majd megmutatni, milyen okok miatt vállalnak kevés gyereket a családok, vagy, hogy mi vezet a korai halálozáshoz, és kiderül, haza akarnak-e jönni valaha a külföldön élők.

Életünk fordulópontjai

December 1-jén megkezdődött a Népességtudományi Kutatóintézet egyik legnagyobb kutatásához az ötödik adatfelvétel is. Az Életünk fordulópontjai nevet viselő program sok tekintetben hasonló információkat vár a kiválasztottaktól, mint a mikrocenzus, de nem véletlenszerűen áll össze a névlista, hanem nagyjából négyévente ugyanazt a majdnem 16 500 válaszadót faggatják az életéről. A társadalmi-demográfiai adatfelvétel 2001 óta a legnagyobb kérdőíves vizsgálat, amely a hazai lakosság társadalmi és népesedési helyzetének alakulását és az átalakulás okait keresi, ráadásul nemzetközi összehasonlításra is alkalmas eredményeket hoz, hiszen a kérdőívek majdnem azonosak a világ 40 országában.

Az intézet igazgatója a Népszava kérdésére elmondta, hogy az adatgyűjtés 2017 március végéig tart és az első eredményeket várhatóan az év közepén tudják nyilvánosságra hozni. Spéder Zsolt azt is hangsúlyozta, hogy mivel ötödször teszik fel szinte ugyanazokat a kérdéseket, mind az egyéni, mind a társadalmi szintű változásokat mérni tudják. Rákérdeznek a családi eseményekre, a párkapcsolatok alakulására, az együttélés formáira, a válás vagy szakítás okaira, a megélhetési körülményekre, foglalkoztatási formákra, a munkában töltött tényleges időre, a másodállásokra. A válaszokból kirajzolódik, mit gondolnak az egyes korosztályok a családi szerepekről, háztartási munkákról, gyermekvállalásról és a gyerekek felnevelésében a feladatmegosztásról. Ugyanígy válaszokat várnak a szülőkhöz, nagyszülőkhöz való viszonyról, az idősektől pedig megkérdezik, vajon akkor és úgy tudtak-e nyugdíjba menni, ahogyan azt szerették volna. Összességében mindenkitől várják saját helyzete, családja körülményei és jövőbeni tervei értékelését.

Októberig kis javulás
A statisztikai adatok egyértelműen és visszafordíthatatlanul azt rajzolják ki, hogy hol rohamosabban, hol kicsit lassabban fogy a magyar népesség. Az év első tíz hónapjában most kicsit javult a helyzet a tavalyi év első feléhez képest, mert több gyermek született és kevesebben haltak meg, de valójában az eltérés nem jelentős. A KSH összesítése alapján tudjuk, hogy októberig 77 356 újszülött jött világra 674-gyel (!) több, mint 2015-ben ugyanebben az időszakban. Ennél jelentősebb a halálozás visszaesése, hiszen 103 184-an haltak meg, ami 7488-cal kevesebb, mint tavaly. Ennek következménye, hogy a lakosság természetes fogyása 33 990 főről 25 828-ra csökkent, s ez látványos, 24 százalékos visszaesést hozott. Minden ezer csecsemőből négy halt meg, ez minimális javulást mutat a tavalyi adathoz képest, 11 százalékkal – vagyis komolyabban – nőtt viszont a házasságkötések száma.

Népesedési helyzetkép 2015

A nagyon részletes felméréshez képest sokkal szárazabb tényeket rögzít a december elején nyilvánosságra hozott éves KSH összefoglaló a születések és halálozások alakulásáról. A Népesedési helyzetkép, 2015 című kiadvány mellett megjelent egy megyei bontású demográfiai adatsor is, valamint néhány hete látott napvilágot a soros havi statisztika a születések és halálozások alakulásáról.

A népességről gyűjtött rengeteg anyag két fontos következtetésre ad okot. Egyrészt azt, hogy bármilyen összefüggésben vizsgáljuk is a magyar társadalmat, az ország népessége 1981 óta folyamatosan csökken. Vannak hullámvölgyek, mint a tavalyi esztendő első fele, amikor az átlagnál sokkal többen haltak meg, az idén pedig néhány százzal több gyerek született, de az irány egyértelmű: a világ fejlettnek számító országaihoz hasonlóan a magyar is elöregedő társadalom, ahol a születések száma minden évben jóval alatta marad a halálozásoknak. A másik, ezzel összefüggő megállapítás, hogy a mindenkori kormányoknak éppen elegendő adatuk van, hogy döntéseikkel, törvényalkotásukkal segítsék a gyermekvállalást és megfelelő körülményeket, egészségügyi és nyugdíjellátást teremtsenek, hogy növelni lehessen a várható élettartamot, lassítani a népesség fogyását. Ez az a pont, ahol tetten érhető, vajon célba érnek-e a politikai döntések, vagy a jól hangzó szóvirágok ellenére valójában nem történik semmilyen előrelépés.

A magyar politikusok is tudják, hogy a fejlett európai országokhoz hasonlóan hazánk számára is az egyik legnagyobb kihívás a társadalom öregedése. A gyermekkorúak aránya csökken, az időseké pedig nő, így az aktív korúak – a szendvics generáció tagjai – egyre több még vagy már nem dolgozót tartanak el. A folyamat a gazdasági válság idején fel is erősödött és a születések száma még mindig nem érte el a válság előtti szintet - a jelek szerint nem is fogja. Egyre kisebb ugyanis a száma azoknak a fiatal nőknek, akik gyermeket vállalhatnak, az életkor kitolódása pedig megállt, a harmincas éveik közepénél későbbre már nem sokan halasztják a gyermekvállalást, inkább végleg lemondanak az utódokról, vagy a második, harmadik csemetéről.

A halálozási statisztikáink ugyan javulnak, de még így is igaz, hogy az európai átlagnál rövidebb életre számíthatnak a magyarok. Valamennyi felmérés szoros összefüggést mutat az emberek iskolai végzettsége és várható élettartama között. Nagyon durva, de egy 8 általánost végzett férfi átlagosan 16 évvel korábban hal meg, mint egy diplomás nő.

Amikor a mostanában egyre nagyobb munkaerőhiány okait vizsgálják a gazdasági elemzők, mindig kiderül, mennyire nehezen mozdul meg a magyar lakosság, mert hiába lenne munka Győr környékén, ha a potenciális dolgozó egyetlen tulajdona, a háza eladhatatlan Borsodban. Ezért állandósult nagyjából 200 ezer környékén évente a belső vándorlás létszáma. Természetesen a nőtlen vagy hajadon fiatalok indulnak neki a legkönnyebben, szinte kizárólag a kistelepülésekről a nagyobbakba, keletről az ország nyugati felébe, vagy legalábbis a közepébe, Budapestre.

Pontosan senki nem tudja megmondani, hány magyar dolgozik ma külföldön, de tartja magát a 350 ezer körüli szám, mint leggyakrabban emlegetett adat, a hazai felmérések szerint a hozzánk érkezők létszáma alacsony, de a többség már nem Európából jön, hanem valamelyik ázsiai országban született. A számtalan bizonytalansági elem mellett is létezik egy olyan összesítés, amelynek alapján 2001 óta összesen 209 ezerrel vagyunk többen a hozzánk költözők, de közben 553 ezerrel csökkent a létszám az elvándorlók miatt.

Középen és a széleken nagy a baj
A KSH megyei bontásban is közreadta december közepén az idei demográfiai adatokat. Ezek alapján Budapesten a legrosszabb a helyzet, a népesség számához viszonyítva a fővárosban nagyon kevés gyerek születik, de Veszprém, Zala, Baranya, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun és Békés megyében is kevesebb csecsemő jött világra, mint egy éve. A 2015-ben tapasztalt kiugró halandóság 2016-ban valamennyi megyében mérséklődött, leginkább Komárom-Esztergom, Csongrád, Tolna, Heves és Hajdú-Bihar megyében javult a halálozási statisztika.

Sötét jövő

Harmincöt év alatt, a már említett 1981-es dátum óta az idén januárig 882 ezer fővel lettünk kevesebben. A statisztikusok azt rögzítették, hogy 2016 év elején Magyarország népessége 9 millió 830 ezer volt.

A már idézett kiadványok, kutatások mindegyike azt jelzi, hogy a következő évtizedekben tovább gyorsul a magyar népesség csökkenése. A KSH Népesedési helyzetképe úgy számol, fél évszázad alatt 6,7 millióra esik Magyarország lakossága. A Népességtudományi Kutatóintézet előrejelzéseiben két forgatókönyv szerepel, a pesszimistább változatban 3 milliós zuhanás várható 2060-ig, míg az optimistább elemzés szerint kétmillióval lehetünk kevesebben erre a határidőre. Drámai mindegyik változat.

A múlt, a jelen és a jövő népesedési adatait tehát pontosan látjuk, lehet azt mondani, minden együtt lenne a kormányok számára, hogy legalább fékezni tudják a népesség öregedését. Csakhogy a kutatók bevonása nélkül légből kapott ötletekkel rohannak előre a sötét jövőbe, hiába a tudományos felmérések, előrejelzések, ha ezeket felülírják a kormány politikai haszonleső döntései. Vegyük csak a milliárdokba kerülő csok bevezetését. A többször is idézett Spéder Zsolt, a Népességtudományi Kutatóintézet vezetője az idén februárban úgy nyilatkozott az Indexnek, hogy a döntés előtt nem kereste a kabinet az intézetüket, ő maga pedig nem tagja a Népesedési Kerekasztalnak sem. Utóbbi „mesecsoport” bevallottan a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom testvérszervezete. A mozgalom harminckét csoport képviselőit hívta meg, „a tudományos és az üzleti élet, a civil szféra és az egyházak köreiből, ők havonta megvitatják a gyerekvállalást segítő lehetőségeket, és javaslatokat dolgoznak ki azok megvalósítása céljából”. A demográfusoknak itt nincs helyük.

Az egészségügyi államtitkárságról kibukott család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár is csak az ismert leírást tudja felmondani, ha nagy ritkán megszólal ebben a kérdésben: „a társadalom elöregedésére folyamatosan kell megoldási javaslatokat kidolgozni”. Beneda Attilához hasonlóan mi is így gondoljuk, de végre olyan megoldások jöhetnének, amelyek nem csak a fideszes felső középosztálynak kínálnak jobb adózást, jobb lakást, jobb munkát. A magyarok többsége ugyanis csak akkor vállal majd több gyereket, ha biztos lehet benne, jövőre is lesz munkája neki és a párjának is. Ha nem, akkor halogatja a gyerekvállalást, és csak mesél az álmairól. Nem Benedának, nem is a legkisebb királyfinak, hanem az idős szüleinek, akinek a tartására már törvény kötelezi, mert kormányunk ennyit tudott kitalálni 2016-ban a demográfiai gondok megoldására.

Öregszik az emberiség
A világ fejlett országainak előrejelzéseit nézve a legmegdöbbentőbb jövőképet az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala hozta nyilvánosságra: szinte már holnap, pontosabban még 2020 előtt a Föld népessége választóvonalhoz érkezik. Ettől kezdve a világon több 65 év fölötti ember él majd, mint ahány 5 év alatti kisgyerek – erre még nem volt példa, amióta statisztikákat vezetnek a demográfiai adatokról. Attól kezdve pedig az idősek létszámának növekedése tovább gyorsul, a gyerekszám rohamosan csökken, 2050-re már kétszer annyi 65 év fölötti ember él majd a Földön, mint ahány kisgyerek.

Áder hallgatott a főnökre

Publikálás dátuma
2016.12.30. 06:01
Kormányfői „vendégség” a köztársasági elnöknél, a Sándor-palotában FOTÓ: NÉPSZAVA
"A felkérést elfogadom. Az alaptörvény rendelkezéseinek megfelelően vállalom a jövő tavasszal esedékes demokratikus megmérettetést" - áll abban a nyilatkozatban, amelyben Áder János köztársasági elnök bejelentette: elfogadja a következő államfői ciklusra szóló felkérést a Fidesz elnökségétől, pontosabban egyenesen a kormányfőtől. Orbán Viktor és a Fidesz vezetősége az utóbbi napokban kezdett médiakampányt Áder újbóli államfővé választásáról, noha korábban arról lehetett tudni, a miniszterelnök semmiképpen sem szeretné régi barátját egy újabb ciklusra a köztársasági elnöki székben látni, sőt, "nem engedi" Ádert újraválasztani. Egyelőre nem tudni, mi az oka annak, hogy Orbán mégis meggondolta magát, ám a Fidesznek vélhetően még Áder újrajelölésével sem lesz meg a szükséges parlamenti kétharmada ahhoz, hogy önállóan - a KDNP voksaival - első körben államfőt válasszon. A köztársasági elnök ennek ellenére sem mondott nemet Orbánnak.

"Köszönetem fejezem ki mindazoknak, akik lélekben most is velem voltak, és mindazoknak, akik az elmúlt években támogatták államfői tevékenységemet" - fogalmazott Áder János abban a nyílt levélben, amelyet a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) az MTI-nek küldött, de valójában, mint az közismert, csak Orbán Viktornak szólhat. A miniszterelnök jelöli ugyanis újra a jelenlegi államfőt, akinek mandátuma jövő májusban jár le. A Fidesz vezetőségének bizonyos tagjai - így például Kövér László, vagy épp Kósa Lajos - régóta lobbizott Áder újraválasztása mellett, főként azután, hogy bizonyos pletykák arról szóltak, Orbán csupán valamiféle személyes okból nem támogatná őt. Jobb jelölt azonban nem akadt, s maga a kormányfő a két héttel ezelőtti brüsszeli sajtótájékoztatóján maga is belengette Áder újrajelölésének lehetőségét, amelyet a múlt héten hivatalosan is bejelentettek.

Noha maga Orbán személyesen is felkereste és tájékoztatta a köztársasági elnököt arról, hogy mégiscsak támogatják, Áder erre nem válaszolt azonnal, csaknem egy hétig húzta, mire közölte: megtiszteltetésnek tekinti az újabb köztársasági elnöki megbízatásra szóló felkérést. Az államfő azt is írta, elnöki tevékenysége elismeréseként tekint a Fidesz elnökségének egyhangú felkérésére. Igaz, ami igaz, Áder államfősége minden lényegi kérdésben "kedvezett" a kormányoldalnak, hiszen lényegi ügyekben sosem akadályozta. Erről persze Áder hallgatott, ám a jelölésért hálálkodó - még saját honlapján sem közzétett - levele úgy szólt: az államfői megbízatásra eddig is olyan alkotmányos szolgálatként tekintett, amelynek ellátása során a köztársaság elnöke a magyar nemzetnek tartozik felelősséggel és számadással.

Állította, hogy a köztársasági elnöki hivatal újabb vállalására szóló felkérést követően sokan biztatták a megkezdett munka folytatására. Úgy fogalmazott: "az első felkérés alkalmával a húsvéti elcsendesedés, most pedig karácsony békéje segített a körültekintő mérlegelésben és döntése meghozatalában". Kitért arra is, hogy újbóli megválasztása esetén céljai és személyes vállalásai a jövőben is változatlanok maradnak. "Vallom, hogy a teljesítmény méltó megbecsülésével és az egymásnak megadott kölcsönös tisztelettel jobbá és sikeresebbé tehetjük közös és személyes életünket. Ebben a munkában szövetségesemnek tekintek mindenkit, aki számára fontos, hogy ezen elvek és célok szerint rendezzük közös dolgainkat" - áll a köztársasági elnök nyilatkozatában.

A kissé elbizakodott ömlengést némileg beárnyékolhatja, hogy Áderből - az ellenzéki pártok korábbi nyilatkozatai nyomán - nem lesz első körben újraválasztott államfő. Orbán maga "az ország első polgárának" nevezte a mindenkori köztársasági elnököt, s hosszasan ígérgette, hogy miként fognak egyeztetni az államfőjelölés ügyében az ellenzéki pártokkal, mielőtt megnevezné jelöltjét. Ehhez képest két héttel később már el is fogadta a "megtiszteltetést" a hűséges Áder. Csakhogy köztársasági elnököt az országgyűlési képviselők ötödének támogatásával lehet jelölni, a titkos választás első fordulója pedig csak akkor eredményes, ha az országgyűlési képviselők kétharmada (66,67 százaléka) támogatja valamelyik jelöltet. Amennyiben nincs ilyen jelölt, a második szavazás alapján megválasztott elnök az, aki - tekintet nélkül a szavazásban részt vevők számára - a legtöbb érvényes voksot kapta. Egyértelmű ugyanakkor, hogy "az ország első számú polgárát" csak kétharmados támogatással lehet megválasztani, magyarán Orbán számára komoly kudarca volna minden egyéb forgatókönyv.

Szerző