Orbán Viktor megint csatába indul

Publikálás dátuma
2016.12.15. 06:03
Fotó: Népszava
Magyarország az uniós csúcson csatába száll, hogy az EU bevándorláspárti és bevándorlást megszervező politikáját megpróbálja megakadályozni – üzente néhány napja Brüsszelnek Lázár János. Eljött az EU-csúcs napja, amikor Orbán Viktor ismét asztalra akar csapni leginkább azért, hogy saját belpolitikai állásait ne veszélyeztesse.

Kétnapos találkozóra gyűlnek ma össze az uniós tagállamok állam- és kormányfői, hogy egyebek mellett a menekültkérdésről, a közös határvédelem ügyéről, az EU-Törökország megállapodás végrehajtásáról tanácskozzanak. Miután az Európai Bizottság korábban azt javasolta, hogy a szolidaritás jegyében a tagállamok fogadjanak be migránsokat onnan, ahová túl sokan menekültek, sokakban ellenállást váltott ki, alternatív elképzelés kidolgozásával bízták meg a soros elnökséget betöltő Szlovákiát. Robert Fico miniszterelnök a tervek szerint „hatékony szolidaritást” javasol majd a ma kezdődő csúcstalálkozón, aminek a lényege, hogy minden állam segítsen abban, amiben a leginkább tud helyzete és képességei szerint. Így például a V4-ek inkább a közös határok védelmében, mint a menekültek befogadásában, hiszen azok úgysem akarnak hozzánk jönni.

Ez a megoldás Orbán Viktornak kedvezőbb lenne, bár a szlovák javaslatban is szerepel bizonyos „kötelező” elem, így azt sem akarja elfogadni a magyar miniszterelnök. Számára csupán az a megoldás jó, amit itthon győzelemként adhat el. Brüsszeli források szerint egyébként sem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen több „nagy” tagállam kvótát akar, ezért most nem várható végleges döntés az ügyben. Ez annál is inkább igaz lehet, mert az Európai Bizottság elnöke múlt pénteken ismét arra figyelmeztette mások mellett Magyarországot, másik pályát kell kijelölni azon államok számára, amelyek nem akarnának minden területen szorosan együttműködni. "Ez nem lenne tragédia és válsághelyzet sem. Ez esély lenne" – fogalmazott Jean-Claude Juncker. Az Unió nacionalistáinak, populistáinak azt üzente, különálló nemzetenként nem fogunk tudni létezni az EU nélkül. Juncker a Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban és Magyarországon megerősödő mozgalmakra, illetve az ezek nyomán fokozódó EU-ellenességre utalt. A bizottsági elnök arról beszélt, a menekültválság lerombolta azt az elképzelést, hogy az Unió a közösen elfogadott szabályokon alapul. Ez azért történt, mert egyes tagországok elutasították ez együttműködést az Európai Bizottsággal a menekültkvóták ügyében. „A világháború óta először fordul elő, hogy nem minden tagállam fogadja el a közösen kialakított szabályokat" – fogalmazott Juncker, amivel meg is adta a ma kezdődő kétnapos csúcs alaphangját.

Orbán persze egészen mást hirdet. Több alkalommal megüzente, el akarja érni, hogy a schengeni határok védelmére fordított összeget az EU tudja be a magyarok szolidaritásaként. A miniszterelnök bejelentette, ismét csatára készül Brüsszelben, mert a menekültek kötelező szétosztását nem akarja elfogadni. Bár az Európai Tanács tagjai - így Orbán is - meg tudják vétózni a számukra nem kedves döntéseket, a magyar kormány tagjai úgy állítják be azokat, mint Brüsszel diktátumait, amik ellen teljes fegyverzetben kell hadakozni. A csúcsról a kormányfő legutóbbi rádióinterjújában azt mondta, "olyanok ezek, mint a lovagi tornák. Bevonulunk a tanácskozásokra, mindenki fölveszi a vértjét, a páncélját, fölül a lovára. Összecsapunk és akkor törnek a dárdák".

Magyarországot sarokba akarják szorítani – ezt már Lázár János közölte, aki a kormány álláspontját tolmácsolva arról beszélt, a menekülteket nem szabad beengedni az EU-ba, akik pedig bent vannak, azokat ki kell vinni az uniós határon túlra, és ott kell megvizsgálni őket. A kvótaellenes csatában a kormány szerint fontos eszköz lett volna az alaptörvény módosítása, amit az ellenzéki pártok "saját, pitiáner érdekeik miatt megakadályoztak". Az Alkotmánybíróság viszont a kabinet segítségére sietett, amikor Székely László ombudsman beadványa kapcsán kimondta, a kormánynak az alaptörvény hatályos szövege alapján – alkotmánymódosítás nélkül is – joga és kötelessége kiállni az ország önazonossága, alkotmányos identitása és alapvető érdekei mellett, vagyis a kabinet nem támogathat olyan brüsszeli döntést, amely megsérti Magyarország szuverenitását.

„Nem mondhatja meg más rajtunk kívül, hogy ki éljen velünk együtt, csak a magyar Országgyűlés meg mi magunk” – kommentálta a határozatot a miniszterelnök, ami szerinte jó hír mindenkinek, aki nem akarja, hogy „elfoglaljanak bennünket”. A döntés, ami miatt Orbán saját bevallása szerint először megemelte a kalapját az Ab előtt, majd feldobálta az égbe, azért nem egészen azt jelenti, amiről Orbán beszélt. Ráadásul a csoportos betelepítéssel kapcsolatban később dönt az Ab.

Szerző

Durva helyi bértárgyalások jönnek

Publikálás dátuma
2016.12.15. 06:00
Lépésről lépésre a sztrájk felé FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
A minimálbér drasztikus emelése szétverte a meglévő bértáblákat, ezért a magasan képzett és hosszú idő óta dolgozók elégedetlensége nő, ha nem rendezik az ő fizetésüket is. A közműcégeket a kormány kivéreztette a rezsicsökkentéssel és adóterheik megemelésével, nincs pénzük, hogy a versenyszférát akár csak megközelítő béremeléseket adjanak. Az állam saját döntéseit nem képes betartani, ezért mindent elkövet, hogy a társadalmi szolidaritás szétverésével gyengítse a sztrájkot tervező szakszervezeteket.

Sok szempontból tanulságos év volt a 2016-os a kormány és a társadalom viszonyát tekintve. A kabinet az utolsó hetekig a húzd meg, ereszd meg elvét alkalmazva játszott az egyes rétegekkel a bölcsődei dolgozóktól a nyugdíjasokig, a közmunkásoktól a szakorvosokig. Megpróbált szembe állítani szülőket a tartásukra kötelezett gyermekeikkel, falusi önkormányzati hivatalnokot a járási hivatalok munkatársaival, megszüntetésre ítélt kormányhivatalok alkalmazottait a megmaradókkal, a gazdasági és technikai személyzetet az egészségügyi és szociális szakdolgozókkal, közmunkásokat a minimálbéresekkel és még hosszan lehet sorolni, hiszen az Orbán-kabinet tagjai tényleg kifogyhatatlanok az ötletekben, ha fel lehet borítani az egyenlő bánásmód elvét.

A legnagyobb tanulság persze az, hogy a leghangosabban lázadókat a kormány mindig igyekezett valamivel lecsillapítani, nehogy kibukjon a fortyogó indulat. Ha másképp nem ment, médiakampánnyal tömte tele a társadalom többi csoportjának a fejét, miért okafogyott, önző, teljesíthetetlen a pedagógusok, fiatal szakorvosok, háziorvosok, szociális gondozók, kukások, vízügyesek és mások követelése a bérrendezésre, munkafeltételeik javítására. Legutóbb épp akkor juttatta a távirati iroda eszébe, hogy milyen jelentéktelen Magyarországon a szakszervezeti mozgalom, amikor a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) a jövő évi minimálbérről és a garantált bérminimumról vitázott. Ha nem próbálja súlytalanná pofozni a szakszervezeteket, sokan azt gondolhatták volna, a harcos érdekvédőknek köszönhető, hogy rég látott mértékű béremelést kapnak januártól a legkevesebbet keresők.

Amikor KSH-adatokra hivatkozva körbejárta a magyar sajtót, hogy a közszféra dolgozóinak már csak 19,5 százaléka, míg a piaci cégek alkalmazottainak 13 százaléka szervezett dolgozó és a létszám egyre fogy, az öt nagy szakszervezeti konföderáció vezetői egybehangzóan úgy nyilatkoztak a Népszavának, már rég megállt a taglétszám csökkenése, legalább annyi az új belépő, mint amennyi elhagyja a szervezett érdekvédelmet, mert munkahelyet változtat. A lesajnált, eljelentéktelenedő szakszervezetek képének megrajzolására szükség volt az Orbán-kormány nagyságának igazolásához. Hiszen így csakis nekik, a „Fidesz nagyjainak” köszönhetjük a jövő évi 15 százalékos minimálbér és a 25 százalékos garantált bérminimum-emelést, amit 2018-ban újabb 8, illetve 12 százalék követ.

Az állami cégek kifogytak a pénzből

Erre természetesen lehet azt mondani, csak etikai kérdés, amiben nem túl erős az Orbán csapat, de az már nagyon súlyos politikai hiba lehet, ha a béremeléseket csak a magánkézben lévő cégektől követelik meg, s az állam vállalataitól nem. Márpedig az első hírek szerint az egyik legnagyobb állami résztulajdonú cég, a Mol Nyrt. csak 9 százalékot akar adni a dolgozóinak, azt is két év alatt, két részletben.

A közszolgáltatások területén pedig erősödik a sztrájkhangulat az elmaradt béremelések miatt. Az FKF Zrt. szakszervezete már a bírósági döntésre vár, hogy az általuk kidolgozott még elégséges szolgáltatási csomag mellett sztrájkolhatnak-e, mert eddigi tárgyalásaik nem vezettek eredményre a cég vezetőivel. Ahogyan arról hétfőn beszámoltunk, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete (HVDSZ) a teljes vállalati bértömeg 10 százalékos megemelését követeli, mert 2013 óta a cégnél nem volt érdemi emelés. A bérvita elakadása után a főváros 4,3 százalékos bérfejlesztést adott a dolgozóknak, amivel azt gondolták, sikerült kihúzni a tiltakozás méregfogát. (A társaság a Népszava érdeklődésére közölte, hogy a cégnél 2850-en dolgoznak, ebből hulladékbegyűjtéssel és szállítással 1026 főt foglalkoztatnak teljes vagy részmunkaidős munkakörben. Az idén november 30-ig az állomány 12,4 százaléka cserélődött le ezen a területen.) Király András, a helyi alapszervezet és egyben az országos szakszervezet elnöke tegnap arról számolt be lapunknak, hogy ma délután várhatóan folytatódnak a hétfőn megkezdett egyeztetések a főpolgármesterrel, mert az önkormányzati cég az állam adóelvonásaira és a rezsicsökkentésre hivatkozva állítja, nincs már mozgástere, további forrása a béremelésre.

Ugyanez a helyzet a vízügyi ágazatban. A Vízügyi Szakszervezetek Országos Ágazati Szövetsége 30 százalékos béremelést szeretne elérni, ha nem ülnek le velük tárgyalni, januárban megalakítják a sztrájkbizottságot és egyeztetést kezdenek az elégséges szolgáltatásokról - mondta az érdekvédelmi szervezet elnöke a Klubrádiónak. Pető Sándor szerint a vízügyi cégek korábban önfenntartók voltak, de most annyi adó és bérleti díj terheli az ágazatot, hogy nem tudják kigazdálkodni a béremeléshez szükséges plusz forrást.

A kormány arról tárgyal, amiről akar

A közszolgáltatásokban vagy más állami, önkormányzati területen dolgozók elégedetlenségét érzékelve a kormány most épp azt üzente összes csatornáján keresztül, hogy senki ne higgyen komolyan a sztrájkok hatásában, a „hőbörgések” nélkül is mindent megold a központi akarat. A napokban jelent meg a hír, hogy a magyarok egyre kevesebbet sztrájkolnak, a legnagyobb balhék természetesen Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején voltak. Ez sem igaz persze, hisz a 90-es éveket sokkal nagyobb sztrájkhullámok jellemezték, de az sem szerepelt a munkabeszüntetések állami felsorolásában, hogy a második Orbán-kormány egyik első nagy lépése volt 2010-ben a Sztrájktörvény nemzetközi összehasonlításban példátlan szigorítása a következő évtől, amely csaknem kivitelezhetetlenné tette Magyarországon egy munkabeszüntetés jogszerű megszervezését.

Nem véletlen az sem, hogy miközben a tűréshatárig kiéheztetett munkavállalói tömegeknek beígért magas béremelésekkel már a 2018-as választásra készül fel a Fidesz, a Sztrájktörvény enyhítését megfogalmazó szakszervezeti követelésekről nem hajlandó tudomást venni. A Népszava kérdéseire, hogy napirenden van, vagy lesz-e a következő hónapokban a munkabeszüntetés jogi szabályozásának felülvizsgálata, a nemzetgazdasági tárca – immár sokadszor – nem válaszolt.

Közben az érdekképviseletek erősítik jogi munkájukat ezen a területen, láthatóan tart a felkészülés arra a pillanatra, amikor a bérharcok után ezzel az alapvető jogi kérdéssel is képesek lesznek tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a kormányt. Vagy ezt, vagy a következőt.

Az idei év elejétől egyre több szakvélemény látott napvilágot a kérdésről.

Kutatók, jogászok dolgoznak

Októberben jelent meg a magyar sztrájkok történetének és jogi hátterének legismertebb kutatója, Berki Erzsébet legújabb elemzése Sztrájk.2 - A munkaharc eszközeinek alkalmazása Magyarországon címen. A könyv páratlan adatbázist tartalmaz, amely az 1989. január 1-től 2014. december 31-ig tartó időszak munkaügyi akcióit listázza, ideértve a sztrájkokat, tüntetéseket, aláírásgyűjtéseket és petíciókat, valamint az olyan ritka akciókat is, mint az éhségsztrájk, a blokád vagy az amerikázás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a dolgozók a munkára vonatkozó valamennyi szabály szigorú betartásával lassítják a munkavégzést.

A könyv második része a sztrájkokkal kapcsolatos bírósági és kúriai döntések és állásfoglalások kritikai elemzése, a végén pedig a szerző megfogalmazza javaslatait is. A társadalomkutató korábban erről azt nyilatkozta a Népszavának: „ahhoz, hogy a munkavállalók ismét élhessenek a sztrájkjoggal, a szakszervezeteknek, a munkaadóknak és a kormánynak közösen kellene új szabályozást alkotni a még elégséges szolgáltatásokra vonatkozóan. Ma azonban még az is bizonytalan, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyeknél a még elégséges szolgáltatást biztosítani kell”. A kutató szerint a sztrájktörvény mellékletében fel kellene sorolni azokat a tevékenységeket, amelyek folytatói kötelesek a még elégséges szolgáltatások nyújtására, mert most csak példaként szerepel a jogszabályban néhány terület.

Berki Erzsébet a jogi helyzet tisztázását sürgeti abban is, hogy mennyi ideig érvényes a bíróságok döntése, hiszen a körülmények változása miatt bármikor, esetleg évek múlva nem lehet ugyanazon végzés alapján sztrájkot indítani. Erről a kérdésről egyébként ma a szakszervezetek között sem teljes az egyetértés: amikor a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) sztrájkot hirdetett december 1-re a szociális ágazatban a terület más szakszervezeteinek korábban bíróságon kiharcolt még elégséges szolgáltatási listájára alapozva, a szociális sztrájkbizottság vezetői egyenesen elhatárolódtak az akciótól.

A lista kidolgozása mellett a szakértő szerint bele lehetne foglalni a törvény szövegébe a sztrájk kezdő és esetleg a tervezett befejezési dátum bejelentési kötelezettségét, hogy a munkáltatók és a szolgáltatást igénybe vevők is fel tudjanak készülni a sztrájkhelyzetre. A még elégséges szolgáltatás tartalmában pedig a bíróság helyett döntőbíráskodási eljárásban kellene határozni, ami lehetővé tenné, hogy tényleg megszülessen a döntés kezelhető időn belül. El kellene azon is gondolkodni, hogy a még elégséges szolgáltatás nem teljesítése esetén kit milyen felelősség terhel, hiszen a mai helyzetben a jogellenes sztrájk következményei csak a sztrájkot szervezőket, az abban résztvevőket sújtják.

Sztrájktörténelem
Berki Erzsébet kutató adatai szerint
• 1989 és 2014 között 874 kollektív munkaügyi megmozdulás volt az országban
• Ezek 70 százaléka (604 alkalom) üzemen belüli akció, utcai demonstráció, aláírásgyűjtés, petíció-átadás, egyéb munkaügyi megmozdulás volt
• A maradék 30 százalék (270 alkalom) a sztrájk valamilyen formája
• Ebből sztrájk 13 százalék, figyelmeztető sztrájk 16 százalék, szolidaritási sztrájk 1 százalék volt

Teljes felülvizsgálat kellene

Néhány hét eltéréssel jelent meg egy hasonló kiadvány, amellyel a szerzők segíteni szeretnék a sztrájkot fontolgató, vagy már arra készülő munkavállalókat számtalan kérdés eldöntésében. Képesné Szabó Ildikó és Balczer Balázs szerint a sztrájk szigorú szabályok közé szorításával a törvényalkotó nemcsak a munkavállalókat és a szakszervezeteket, hanem a munkáltatókat is nehéz helyzetbe hozta. Ezért a kiadványt közreadó Vasutasok Szakszervezete (VSZ) szakmai vitát indítana a sztrájktörvényről, a szabályozás totális felülvizsgálatát sürgetve.

Év közben a Munkástanácsok jogásza, Szabó Imre Szilárd többször is kifejtette: ahhoz, hogy érdemi előrelépés történjen a hazai sztrájkkultúra fejlesztésében, szükséges, de nem egyetlen és elégséges feltétel a jogi szabályozás „hibáinak” javítása. A munkajogász szerint a kérdés nagyban összefügg a szakszervezeti megújulással, a szakszervezeti pluralizmus kérdéseivel és a társadalmi hozzáállással is. Munkavállalói szempontból „kedvező” módosítás csak az utóbbi szimpátiájának elnyerésével érhető el. Kimondani persze egyszerűbb, mint megvalósítani ezt az elvárást, hisz a Fidesz épp ennek a társadalmi szolidaritási hálónak a minden áron való szétszakításán munkálkodik az egyes rétegek egymás ellen fordításával.

A minimálbér csak az alap
A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MASZSZ) állásfoglalást készített a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának bérmegállapodása után kialakult helyzetről:
1. A szakszervezeteknek sikerült elérniük, hogy a következő években a minimálbér nettó értéke érje el a létminimum összegét.
2. A kormány járulék- és adócsökkentési lépései után joggal várhatjuk el a cégektől, hogy átfogó bérrendezési javaslatokat dolgozzanak ki. Tisztességes és korrekt bérrendszer csak úgy alakítható ki, ha a versenyszférában az általános béremelés legalább az évi 15 százalékot eléri.
3. A szövetség azt ajánlja valamennyi tagszervezetének: alaposan készüljön fel a helyi bértárgyalásokra. Ilyen mértékű bérfejlesztésre a munkáltatók nem számítottak, ekkora változás felboríthatja a bértáblákat, és számtalan igazságtalan helyzetet teremthet valamennyi bérkategóriában. A jelenlegi munkaerő-piaci helyzetben nem fogadható el a létszámleépítésre vagy a részmunkaidő bővítésére szóló munkáltatói hivatkozás. Juttatások nem eshetnek a béremelés áldozatául.
4. Az állami (önkormányzati) tulajdonú közszolgáltató vállalatoknál szükség van országos bérajánlásra, illetve országos bérmegállapodásra. (Ebben a körben is elkerülhetetlen egy legalább 15 százalékos általános béremelés kimondása.
5. A minimálbér és a garantált bérminimum jelentős emelése nagymértékben érinti a közszféra béreit is. Értelmetlenné vált a bértábla, a jelentős béremelés itt is elodázhatatlanná vált. Az új életpálya modellekkel nem lehet tovább várni.

Köd, ború, hidegfront

Publikálás dátuma
2016.12.14. 21:53
Fotó: Thinkstock
Csütörtök reggel még keleten szállingózhat a hó, de napközben csapadékra már nem kell számítani. Hajnalban főként a főváros környékén és délnyugaton képződhet pára, köd. Sok lesz felettünk a felhő, nyugaton lehet naposabb az idő. Elsősorban Dunántúlon élénkülhet meg a szél. Hajnalban 0, -8, délután 2-5 fok várható. Hidegfront jellegű panaszokra készülhetünk - írja az Időkép.

Pénteken hajnalban ismét többfelé képződik pára, köd. Napközben országszerte sok lesz a napsütés, csapadék nem várható. Keleten megélénkülhet az északkeleti szél. Reggel -9, -2, napközben 0-2 fok valószínű. 

Szombaton is folytatódik a túlnyomóan napos, nyugodt időjárás. A gyenge, mérsékelt szelet északnyugaton kísérhetik élénk széllökések. Csapadék nem valószínű. Fagyos reggel után napközben 0-4 fok között alakulhat a hőmérséklet.

Vasárnap is marad a hideg, csapadékmentes idő. A reggel kialakuló pára-, ködfoltok több helyen napközben is tartósan megmaradhatnak, másutt több órára kisüthet a nap. A jövő hét első napjaiban is hideg, száraz időre van kilátás.

Szerző