Nemzeti Szállodaépítő Vállalat kellene

Nem látok abban semmi kivetni valót, hogy a mára tönkrement, de egykor patinás magyar hajózási társaság belvárosi székházát valaki megvette, s a pazar helyen álló, ma üresen ásítozó épületből luxusszállót akar építeni.

Már csak azért is üdvözlendő a kezdeményezés, mert megannyi üresen álló egykori középületünk kezd az enyészet áldozatává válni, mert nincs senki, aki fantáziát látna a hasznosításában. Az állam csak a vállát vonogatja, a főváros üres zsebére mutogat, külföldi befektető pedig nemigen téblábol ezen a vidéken, hacsak Pharaon professzort nem említjük, de mostanában ő is jobban teszi, ha személyesen elkerül minket.

Azt mondják, Magyarország kitörési lehetősége lehetne az idegenforgalom fellendítése. Kellemes az éghajlatunk, ha nem is éppen egészséges, de ízletes a konyhánk, szépek a tájaink, jó szívvel fogadjuk a vendégeket. (Feltéve, ha fehér a bőrük, nem gyalog jönnek a déli határvidék felől, és igazoltan jó keresztények, asszonyaik pedig nem viselnek fejkendőt.)

Nem látok semmi kivetni valót az idegenforgalom fejlesztésében, legfeljebb azt nem értem, miért nem kapkod az állam az ilyen befektetések után. Amúgy nem áll távol a NER kormányának szívétől a pénzes üzletágak lenyúlása, mégsem gründol egy Nemzeti Szállodaépítő Vállalatot a gazdag vendégeket vonzó kastély felújításokra, belvárosi szállodaépítésre. Éppen a kormány szorgalmazza Magyarország olimpiai pályázatát, márpedig ha – ne adja isten! – megnyerjük a rendezés jogát, bizony nagy szükség lesz minden szabad ágyra. Vagy éppen ezért kaphat Tiborcz István 15 milliárdos gigahitelt egy állami banktól?

Hát ebben azért látok némi kivetnivalót.

Szerző

Képzeljük el...

Nézzük a dolog jó oldalát, gondolkozzunk pozitívan. A magyar országgyűlés elnöke újra hitet tett az európai értékek mellett, amikor az Európai Parlament nem létező sajtószabályzatára hivatkozva nem állt szóba egy újságíróval. Ezt vehetjük jelzésnek egy olyan embertől, aki néhány éve még levetette az Európai Unió zászlaját az Országház épületéről. S ahogy akkor, bizonyára most sem saját intenciói alapján cselekedett, hiszen mégiscsak a Fidesz választmányi elnökéről van szó. Tehát bízhatunk benne, hogy véget érnek az áldatlan viták Brüsszellel, a kedves vezető már nem akarja kioktatni a tagállamok többségét, s nem lesz szükség annyi kötelezettségszegési eljárásra sem Magyarország ellen, mint eddig.

Erre persze a kekeckedők azt mondhatják, hogy mégsem szép dolog úgy lehordani egy érdeklődő újságírót, ahogy Kövér László tette. Ám képzeljük magunkat egy pillanatra a házelnök helyébe. Aki már eddig is tűzzel-vassal igyekezett megóvni a parlament - és különösen pártja - tekintélyét. Fáradságos munkája közben állandóan okvetetlenkedő és renitens képviselőket, valamint újságírókat kell fegyelmeznie, nem csoda, hogy belefáradt. És akkor még a sajtófolyosón sem tud úgy végigmenni, hogy - borzalom atyja - hátulról ne dugnák elé a mikrofont. Teljesen érthető, ha - már csak pedagógiai célzattal is - kioktatja és elhajtja a riportert.

Vagy képzeljük el egy másik pillanatra, hogy egykor, az átkos időkben ezt művelték volna a pártállam vezetőivel. A kérdezők feltehetően nem úszták volna meg azzal, hogy dühödten rendre utasítják őket. Már önmagában az is felháborító volt, ha kérdezni mertek. Márpedig a jelenlegi hatalom - s különösen a parlament ura - egyre inkább azt a korszakot idézi. Akkor volt rend, érvényesült a központi akarat, nem volt visszabeszélés, minden úgy történt, ahogy az akkori kedves vezető famulusai a főnök számára kedvezőnek vélték. Vagyis épp úgy, mint mostanában.

Igaz, egy idő után új szelek kezdtek fújdogálni, mind nehezebb volt visszatartani a rendszer ellenzékét, például egy Fidesz nevű kis párt tagjait. Lett is rendszerváltás. De az akkori ifjak tanultak elődeik kudarcaiból.

Kövér László tehát joggal veti fel, hogy mégis, mit képzelünk...

Szerző

A szekularizáció a tét

Az elmúlt hat év tapasztalatai alapján sajnos nem alaptalan a szocialisták aggodalma, amelyet a zánkai és a fonyódi üdülőközpontok ingyenes magánkézbe adásával kapcsolatban fogalmaztak meg. Bangóné Borbély Ildikónak igaza van: semmi garancia nincs arra, hogy a táborok új tulajdonosa nem játssza át a kérdéses ingatlanokat az orbáni holdudvarhoz tartozó oligarcháknak. Az esetleges cáfolatoknak sem lenne relevanciája, hiszen például a Népszabadság kiadójának megszerzésére irányuló szándékát is egészen az adásvétel pillanatáig titkolta Mészáros Lőrinc.

Felmerülnek azonban olyan körülmények, amelyek ebben az esetben valószínűtlenné teszik a haverok helyzetbe hozását. Egyúttal ijesztő tendenciák sejlenek fel a 17,5 milliárd forintot érő Balaton melletti ingatlanok átruházása mögött. Tudniillik a zánkai és fonyódi gyermektábor tulajdonjoga szeptember elsejétől immár azt az „Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Közalapítványt” illeti, amely 2012 óta a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgálathoz tartozik, ami pedig a Kiss-Rigó László püspök vezette Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez. A szóban forgó főpap messzemenő lojalitása az Orbán-kabinethez közismert. A menekültkérdésben a humánum és tolerancia álláspontjára helyezkedő Ferenc pápával is vitába szállt, amikor a kvóta-referendumot megelőzően védelmébe vette a magyar kormány idegenellenes hisztériakeltő kampányát. Akkor ez a potom 17,5 milliárd forint egyfajta júdáspénz lenne Kiss-Rigó László számára?

A helyzet ennél is rosszabb. A mai magyar állam meggyőződése, hogy az oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású intézmények – jelentette ki a minap leplezetlen nyíltsággal Lázár János. A Miniszterelnökséget vezető miniszter hozzátette: a kormány meggyőződése szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle. Elmondása szerint a kabinet ehhez a nevelési elvhez remél szövetségest a történelmi egyházakban, ennek rendeli alá az új alaptantervet és a magyar oktatáspolitika megszervezését is.

Helyben vagyunk. A magyarországi ancien régime paktumot ajánl a megújulás szellemiségétől sajnálatosan érintetlenül maradt magyarországi történelmi egyházaknak. Az orbáni állam vállalja a totális offenzívát a hazai szekularizáció felszámolása érdekében, ennek fejében pedig az ifjúság nevelésének terén monopolhelyzetbe hozott felekezeti iskolák engedelmes alattvalókat nevelnek a rezsim számára. Mert egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy Orbán Viktor határozza meg majd azt, ki számít „jó kereszténynek” és „jó magyarnak”.

Trón és oltár szövetségének kimunkálása persze nem most kezdődött meg a miniszterelnök környezetében. Az állam világnézeti semlegességének feladását orosz és török mintára Orbán azonban csak most vállalja fel nyíltan, amikor úgy látja, a nemzetközi politika tendenciái számára kedveznek. Nem csupán a zánkai és fonyódi üdülőközpontok tulajdonjogáról van tehát szó. Ha nem kapunk észbe, hovatovább Wekerle Sándor örökségéért: állam és egyház magyarországi szétválasztásáért aggódhatunk.

Szerző
Beck Tamás publicista