Előfizetés

Harcban, háborúban

Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ebben az országban bárki akár csak egyetlen nap álomra hajthatja a fejét anélkül, hogy ne dübörögne ezerrel valamilyen rémisztgető plakátkampány. Naponta csempészik be az agyunkba: harc van. Háború van. Brüsszellel, menekültekkel, rezsivel… Ez az a három „pillér” amelyre úgy támaszkodik az Orbán-kormány propaganda gépezete, mint vénember a járókeretére. Tapodtat nem tehetünk ezek nélkül.

Még szinte be sem fejezte a miniszterelnök biztonságpolitikai főtanácsadója az ijesztgetést, már a hétvégén előállt a migráns-mumussal Szijjártó Péter. Ne akarjunk Bécsben, Münchenben, Párizsban forralt bort inni a karácsonyi forgatagban, érjük be az itthoni kirakodóvásárokkal, sült virslivel, pecsenyével, mert a sötétben ott bujkálnak a terroristák. Itthon biztonság van, a TEK őrzi az álmunkat.

Németh Szilárd meg a bukszánkat. Alaposan az orrára koppintott a kormány az embereket kizsebelő szolgáltatóknak, és megvédte a rezsinket. Nem is csak úgy általában - különösen a nyugdíjasokét. Mert nekik nem jár fizetésemelés, nyugdíjemelés is jó esetben csak 1,6 százalékban. Adócsökkentés sem, mert ahol ők adóznak, ott szó sincs ilyesmiről. Már az első rezsicsökkentés után felsóhajtottak az idősek, a villany- és gázszámlán megtakarított egy-két ezer forintjukkal valósággal megrohamozták a boltokat - állítja a biztos. Biztosan csőstül vásároltak plazmatévéket és új telefonokat.

Arról nem beszél persze, hogy időközben a világpiacon majd 40 százalékkal olcsóbbak lettek az energiahordozók, hogy lehetne még ennek a terhére is árat csökkenteni. Ehelyett rendeletalkotási jogot biztosítanak a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnak (MEKH) amely majd védi a gáz- és villamos energia árát. Ha ezt a lépést elmulasztaná kormány, Brüsszel "kiverné a magyar emberek kezéből" a rezsicsökkentés fenntarthatóságának és folytathatóságának lehetőségét. A szabályozott ár és piac hiányában ugyanis semmi nem akadályozná meg a szolgáltatók "áremelési indulatait", és minden költséget elszámolnának, "ami a csövön kifér" – nyilatkozta.

A kormány seregei minden fronton felvonultak az újabb ütközethez. Aligha ez a harc lesz a végső.

Úszóbéke?

Lassan egy hét eltelt Gyárfás Tamás bejelentése óta, hogy lemond a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) elnöki tisztségéről, ám a távozását követelők által hangoztatott békés, nyugodt időszaknak még csak a körvonalai sem látszódnak. Pedig Hosszú Katinka és a hozzá csatlakozott sportolók szerint Gyárfás miatt volt feszültség a sportágban, mára kiderült, hogy ez nem így van, illetve nem az első számú sportági vezetőn múlik, háborúznak-e a medencék környékén vagy sem. Az elnök bejelentése (hivatalosan távozni akkor fog, ha ezt írásban közli és az elnökség a most zajló windsori rövidpályás világbajnokság után ülést tart, ahol elfogadja a lemondását, illetve dönt a tisztújító közgyűlés időpontjáról) után elkezdődött a nagy helyezkedés, mindenki felemelt könyökkel igyekszik minél jobb pozíciót kiharcolni magának. Az érdekek változtak, akik együtt buktattak elnököt, most egymás ellen is fordulhatnak.

Kanadából különböző meg nem nevezett forrásoktól érkeznek információk, amelyek itthonról nehezen ellenőrizhetők, őket fenntartás nélkül tényként elfogadni kockázatos és veszélyes. Volt-e veszekedés az edzők ülésén, rátámadt-e Hargitay András szövetségi kapitány Hosszú Katinka edző-férjére, Shane Tusupra, vagy mindez pont fordítva történt? Volt-e egyáltalán vita közöttük, vagy nem is szóltak egymáshoz? Az sejthető, hogy nem iszogattak együtt kedélyesen a csapat szállásán a bárban, de ennél többet nem lehet tudni arról, mi történik a csapat körül, mert mindenki a saját érdekeinek leginkább megfelelő információkat küld haza.

Ami biztos: a kedélyek nem csillapodtak, békéről szó sincs, és ahogy korábban megjósoltuk, új frontvonalak alakulnak. Továbbra is nyilvánvaló, hogy az egyéni érdekek fontosabbak az úszósport szempontjainál. Az is egyre valószínűbb – ami sejthető volt az első pillanattól -, hogy szinte lehetetlen lesz olyan elnököt találni a szövetség élére, aki mindenkinek megfelel. Sós Csaba szakmai alelnököt látszólag mindenki elfogadja, róla senki sem mond rosszat, de ő nem vállalja az elnökösködést. Talán meg kellene próbálni Shane Tusupra bízni a szövetség vezetését és a kapitányi poszt betöltését is.

Harrach arcába nézni... Brrr!

Magukat számlálóbiztosnak kiadó kormányőrök írták össze tízezernyi állampolgár adatait a népszámlálás során - lepleztem le tényfeltáró cikkben annak idején, az első Orbán-kormány ügyeskedését. Elsősorban a vezető politikusok lakóhelyének környezetében jelentek meg a Köztársasági Őrezred emberei, hogy az ott élőkről – véltük - "környezettanulmányt" is készítsenek. Az őrezred harmincnál több tisztjének - önkéntesen! - számlálóbiztosi tanfolyamra kellett jelentkeznie azon önkormányzatoknál, amelyek illetékességi területén fontos személyiségek élnek. Eltitkolva kilétüket, megkapták a szükséges képzést, az adatlapokba – írtuk - a kormányőrség felderítő szolgálatának is módja volt betekinteni. Mert jó is az, ha a fontos elvtársak szomszédságát átfigyelik a még fontosabb elvtársak. Aligha csak számolási szempontból. Erre Pintér Sándor – ki más? - adott parancsot, amit végül le se tagadtak.

Régebben civilek végezték a népszámlálást – egy alkalommal magam is részt vettem benne. Titkosszolga sem vagyok mégis tanulságos volt.

Most a kocka fordulóban. A kormányhivatlalok embereinek kell kihordaniuk Orbán tízezer forintos alamizsnáját, mely az Erzsébet-utalványos céget gazdagítja. Megalázva a közszolgákat és negyven méteresről hatvan méteresre növelve a sort a tetszőleges hivatalok előtt. Kizárólag „spórolási” célból. (Muhaha!)

Pedig de szeretnék ebben is részt venni! Ingyen is! Átadni az utalványt Harrach Péternek, Pintér Sándornak, Schmitt Pálnak, meg a többi rászorulónak. És mélyen, nagyon mélyen belenézni az arcukba, amikor átveszik.