A rendőrség és az ügyészség cáfolta, hogy őrizetbe vettek volna egy belvárosi ügyvédet

Fazekas Géza, a Legfőbb Ügyészség szóvivője a távirati iroda megkeresésére közölte: az ügyészség nem folytatott ilyen akciót és nincs tudomása arról, hogy ilyen ügyben eljártak volna. Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) ugyancsak arról tájékoztatott, hogy ilyen ügyről nincs tudomása. 

A Vasárnapi Hírek szombaton megjelent számában írt arról, - majd a hír viharos gyorsasággal futott szét a közösségi portálon - hogy a Terrorelhárítási Központ közreműködésével őrizetbe vettek egy belvárosi ügyvédet, akinél több száz millió forint készpénzt is találtak.

A lap arról nem számolt be, hogy pontosan min érték tetten az ügyvédet. A lap Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter bizalmasaként írta le a jogászt. A Vasárnapi Hírek azt közölte, hogy az ügyben keresték az ügyészséget és a rendőrséget, ám a lapzártáig nem kaptak választ a hatóságoktól. Ezzel összefüggésben az ORFK  azt írta: "a Vasárnapi Hírek állításával ellentétben, ebben a témakörben a szerkesztőség nem élt megkereséssel a rendőrség felé"

Szerző

Véráztatta budapesti utcákon, hősök lába nyomán

Publikálás dátuma
2016.11.05. 08:21
Pesti utcakép október végén FOTÓ: FORTEPAN
1956. októberének végén, a harcok hosszabb-rövidebb szüneteiben, meg-megindult az élet Budapesten és a nagyobb vidéki városokban egyaránt. Az emberek kimerészkedtek a pincékből az utcákra, a boltok kinyitottak, a pékek kenyeret sütöttek, az autóbuszokból kialakított mentőautók tülkölve szállították a sebesülteket a legközelebbi kórházakba. A Népszava riporterei az utcákat járták. Korabeli írásaikból szemezgettünk. Azoknak a napoknak igaz története olvasható ki írásaikból.

Szemerkél az eső. Becsurog az ablaktalan, sérült házakba, összeáztatja az utcákat borító törmelékeket. S az összeáll, megkeményedik, mint a legkeményebb emberi akarat. Az élelmiszerért sorban állók arca.

A ruhájuk lassan átázik. Mégis zokszó nélkül állnak. A harc még tart, de megnyugodtak. A pattanásig feszült idegek kezdenek lecsillapodni. A nedves arcok kemény akaratot tükröznek. A Duna felől ágyúdörgést hoz a gyenge fuvallat. Az Üllői út környékén vagyunk. Dörögnek a fegyverek. Mintha csak a harcok első napjaiban lennénk. Az oltalmat nyújtó fal mellett suhanunk tova. Szemünk a gyilkos fegyverek után kutat. De most csend van. Körülnézünk. Az úttest közepén kilőtt tank. Az ágyú tornya még füstölög.

A fal mellett vértócsa. Mellette koszorú. Az a kevés járókelő, aki itt halad el, némán emeli meg kalapját az elesett hős vére előtt.

Lábunk alatt reccsen az üvegcserép. A kapu alól nagy-néha kidugja fejét egy-egy járókelő. A házak ablakai üveg nélkül ásítanak az utca felé. Szemben ágyútól talált ház. Közvetlenül a lakásba látunk. Az üres ablakkereteket meg-meghimbálja a gyenge szél.

A néma csendet lánc csörgése veri fel. Megelevenedik a környék. Kíváncsiak dugják ki fejüket. Szovjet harckocsi közeledik. Mindenki fedezék után kutat. Ahogy távolodik, úgy népesedik ismét az utca. A laktanya felől szüntelen fegyverropogás hallik. Kit lőnek? Senki nem tudja.

Rom, pusztulás, vér...

Visszafelé indulunk. Rom, pusztulás, vér kíséri utunkat. Az eddig pihenést nyújtó padok barikádként torlaszolják a széles úttestet. A Rákóczi tér virágágyait, a gyepszőnyeget tankok szántották fel. A József körút egyik házának ablakából lombos tölgyfa lóg ki. A légnyomás tette oda...

A Nemzeti Színház előtt felborult villamoskocsik. Mellettük honvédségi emelődaru. Folyik a helyreállítás. Néhány percet állunk csupán és az egyik kocsi már talpon áll.

Az Akácfa utcából hangos zaj hallatszik. Fegyverdörgéshez hasonló. Óvatosan közeledünk. Az immár fej és láb nélküli Sztálin-szobor törzse fekszik az egyik kapu előtt. Tömeg veszi körül. Ütik, verik, zúzzák. Egy darabot akar mindenki emlékül. Sziréna szól. Mentő-autóbusz száguld el mellettünk. Viszi a sebesülteket a Rókus kórházba.

Szemben vele, ablaktalanul, kiégetten áll az Alkalmi Áruház. A füstös, kormos ablakok mögül villanyfény hatol ki. Már dolgoznak.

— Mintegy négymillió forint a kárunk — mondja az áruház igazgatója, Lechner László. — Konfekcióosztályunk teljesen leégett. A pusztító lángok az áruház berendezését sem kímélték.

Senki nem nyúlt a kirakatba

A szoba sarkában fegyverek állnak. Kérdő tekintetünkre az igazgató gyorsan válaszol.

— Az első éjszaka a felkelők hagyták itt. Lelkemre költötték: vigyázzak az árukészletre. Azóta is fegyveres őrség állt a betört kirakatok mögött. De az óvatosságunk felesleges volt. Nem akadt kéz, mely a kirakatba nyúlt volna. A fiatalok még élelmeztek is minket. Mi meg átázott, tönkrement cipőiket, harisnyájukat cseréltük ki. Munkánk eredményes volt. A húszmilliós árukészletünkből tizenhatmilliót sikerült megmenteni.

Az Astoria előtt szovjet tankok állnak. A legénység ágyút pucol. Békés kép. De mindenki fejét csóválja: így mentek el a szovjet csapatok? Ilyen harcok közepette vegyük fel a munkát? Nem ezt ígérték!

Az Andrássy úton egészen a Köröndig nyugodt a hangulat. Az Opera étterem, a Savoy és az Abbázia kávéház, az Ádám falatozó, a Brazil és a Rozmaring eszpresszó már kinyitotta kapuit. Asztalai mellett békésen falatozik a megéhezett járókelő. A nyugodt kép után meglepetésként hat a fal mellé állított összelőtt, összeroncsolt, számtábla nélküli Pobeda. Ki ülhetett benne?

A nagykörúton hatalmas a forgalom. Férfiak, nők vegyesen, szatyorral, hátizsákkal, csomagokkal megpakolva igyekeznek beszerző kőrútjukról hazafelé. A Kamara Varieté a Vonósnégyes előadását hirdeti. A bejárat előtt elhelyezett, furnérból készült páncélöltözet, egyik karján egy pár kesztyű. Senki sem nyúl felé. A Nyugatival szemben a Sportáruház kirakata üres. Összetört üvege mögött ceruzával írt papír látható: "Semmi sem hiányzik!"

Tanktábor a Honvédelmi Minisztérium előtt

A Nyugati pályaudvarnál szovjet páncélosok. A mentők Markó utcai székháza előtt mozgalmas az élet. A mentőkocsik jönnek-mennek a romoktól még alig megtisztított utcán. Egy sarokkal odébb összelőtt épület. A Szénbányászati Minisztérium szürke falán ágyú ütötte lyukak tátonganak. Ablakai üveg nélkül, kérdőn tekintenek a Néphadsereg tér felé. Joggal.

A téren, a Honvédelmi Minisztérium előtt megszámlálhatatlan szovjet páncélos áll. A kapuk alatt, a kirakatok bemélyedéseiben a szovjet gyalogság tanyázik. Mit biztosítanak, mire vigyáznak? A minisztérium főbejárata előtt, a Falk Miksa utcában tábori konyha rotyog, vele szemben összelőtt ház. Leszakadt erkélyei, összelőtt falai vádolóan tekintenek alá.

A véráztatta Kossuth Lajos téren, ahonnan a forradalmi nép elindult, most csend van. Csend van a budapesti Szikra Nyomdában is. Az utóbbi napok alatt többször cserélt gazdát. A gépek sértetlenek. Ez a fő.

A Nagymező utcában hiányzanak a megszokott arcok. Üres a színészek tanyája. Hiányzik arcuk, mely oly sok kellemes percet szerzett és reméljük, hamarosan ismét szerez nekünk.

A Teréz templom harangjai békésen konganak.

Pillanatfelvételek Budán

Buda, hétfő dél. A Városmajorban sűrűn járnak-kelnek az emberek, a fogaskerekű (ma indult meg ismét), hozza az utasokat lefelé a hegyről: sokan munkahelyük felé igyekeznek, mások rokont, szülőt, testvért keresnek a városban, amely a sűrűn rohanó felhők gyászfátylai mögött rejtőzik el géppuska kelepelésével, szórványos csatazajával és a lassan

ismét ocsúdó élet biztató hangjaival.

Széna tér. A ház, ahol a forradalmi fiatalság fegyveresei olyan hosszú időn keresztül harcoltak, golyótépte erőd, keresztben a téren vasúti kocsik, amelyeket barikádnak hozott ide a nép. Teherautók előzik egymást, vöröskeresztes zászlók lebbennek. Egy nagy zöld teherkocsi, teljesen megrakva fél marhákkal, borjúval, befordul a Fény utcai piacra. Parasztasszonyok járnak kosárral.

A Mária térhez közel Sipos Gyulával, a fiatal költővel találkozunk. Az élet újjáébredésének jeleiről beszélünk, a fiatalok hősiességéről, és arról, hogy teljesen jogos az az elégedetlenség, amely a kormány egyes tagjaival szemben megnyilvánul. A nép azt várja, hogy eltűnjön a kormányból minden kompromittált név, és általános követelés, hogy a Rádió vezetésébe egyértelműen csak a demokrácia, a nép igazi hívei szólhassanak bele.

Batthyány tér. Minthogy üres szatyrot lóbálok, zömök férfi szólít meg:

- Benn, a vásárcsarnokban van kenyér, nem is kell sorba állni!

Kis apróság ez, de ezer másikat illeszthetnék mellé, hogy bizonyítsam: a nehéz órákban a forradalmi Budapest népe, amely nem fél a tankoktól és életek ezreit áldozza: szívélyes, udvarias, talán soha nem volt olyan bajtársi egymáshoz, mint most. Odabent pedig a karcsú, magas elárusítónő leteszi a kétkilós kenyeret az üvegpultra és megkérdezi:

- Adjak esetleg világosabbat?

A Kossuth hídhoz érünk. A még mindig ott álló tankok között siet, igyekszik a nép. Odébb, a Margit-hídon kék autóbusz tülköl - egy pillanatig az a csalóka érzése az embernek, hogy talán a 12-es jár, de hát mentőautó most a kék busz. S egy másik, amelyet előbb láttunk, szám helyett ezt a feliratot viseli: "Gyermekélelem".

Mert harcolunk, vérzünk, de a holnapért, amely szebb lesz.

Az orvosokat sem kímélte a halál

Mi lesz? Hogyan lesz? -ezek az állandóan visszatérő kérdések. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága az utcai harcok befejeztével azonnal hozzálát az épületkárok felméréséhez és helyreállításához. Intézkedés történik, hogy a főváros részére önálló építőanyag-ellátási keretet biztosítsanak.

Az egészségügyi dolgozók, a kórházak, klinikák orvosai és ápolónői önfeláldozó munkát végeztek az elmúlt napokban. Többen hivatásuk teljesítése közben életüket vesztették. Még nincs áttekintés a sebesültek és a halottak számáról. Folyamatban van az adatok gyűjtése, az áldozatok felkutatása. A Honvédelmi Minisztérium egyébként megfelelő segítséget nyújt, hogy a kórházak és az összes egészségügyi intézmények ellátásához biztosítsák a szállítási eszközöket.

Mindenkit érintő nagy kérdés: milyen a helyzet az élelmezés terén? A tanács kereskedelmi osztálya már elvégezte a szükséges felmérést. Megállapításuk szerint a közellátás helyzete megnyugtató. A rendelkezésre álló élelmiszerkészletek folyamatos szállításának feltétele, hogy a rend teljesen helyreálljon egész Budapesten. Zsír, hús, liszt, hüvelyes és más fontos élelmiszercikk kellő mennyiségben van. Burgonyából több mint 1600 vagon áll rendelkezésre. Zöldáruból és gyümölcsből nagy készletek várnak kiszállításra a nagyvásártelepről.

A kiszállítás és kiszolgálás meggyorsítására a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága megtette a szükséges intézkedéseket. Ennek feltételeként elrendelte, hogy minden üzletet kinyissanak és ma, vasárnap, ugyanolyan kiszolgálás legyen, mint hétköznapokon, ha megszüntethetik a kimenési tilalmat. Erről a kereskedelmi dolgozókat a rádión időben értesítik.

A kereskedelmi vállalatok igazgatóságai utasítást, kaptak, hogy a boltok távol lakó kiszolgálói részére biztosítsanak munkahelyükhöz közeli elszállásolást mindaddig, amíg teljesen helyre áll a közlekedés, ily módon is elő kell segíteni az üzleti forgalom zavartalanságát. A gyors áruszállítás érdekében a nagyobb üzleteket kerületi elosztó raktárként jelölték ki. Ezáltal könnyebbé válik a kisebb boltok gyors ellátása is.

A vásárcsarnokok szintén mint áruelosztó raktárak működnek majd. A piacokon és csarnokokban levő, olyan elárusító helyek, mint a például a vidéki földműves szövetkezetek boltjai - amelyek gazdái nem tartózkodhatnak Pesten - a kerületi tanácsok intézkedésére más személyzet beállításával mégis kinyitnak. Ezekben a boltokban ugyanis szintén jelentős árukészletek várnak eladásra.

A kenyér sütése és szállítása, mint eddig, továbbra is folyamatos lesz, illetve teljesen a rendes kerékvágásba jut. Gondoskodás történt, hogy ismét zavartalan legyen a tej- és tejtermék ellátás.

Szerző

Véráztatta budapesti utcákon, hősök lába nyomán

Publikálás dátuma
2016.11.05. 08:21
Pesti utcakép október végén FOTÓ: FORTEPAN
1956. októberének végén, a harcok hosszabb-rövidebb szüneteiben, meg-megindult az élet Budapesten és a nagyobb vidéki városokban egyaránt. Az emberek kimerészkedtek a pincékből az utcákra, a boltok kinyitottak, a pékek kenyeret sütöttek, az autóbuszokból kialakított mentőautók tülkölve szállították a sebesülteket a legközelebbi kórházakba. A Népszava riporterei az utcákat járták. Korabeli írásaikból szemezgettünk. Azoknak a napoknak igaz története olvasható ki írásaikból.

Szemerkél az eső. Becsurog az ablaktalan, sérült házakba, összeáztatja az utcákat borító törmelékeket. S az összeáll, megkeményedik, mint a legkeményebb emberi akarat. Az élelmiszerért sorban állók arca.

A ruhájuk lassan átázik. Mégis zokszó nélkül állnak. A harc még tart, de megnyugodtak. A pattanásig feszült idegek kezdenek lecsillapodni. A nedves arcok kemény akaratot tükröznek. A Duna felől ágyúdörgést hoz a gyenge fuvallat. Az Üllői út környékén vagyunk. Dörögnek a fegyverek. Mintha csak a harcok első napjaiban lennénk. Az oltalmat nyújtó fal mellett suhanunk tova. Szemünk a gyilkos fegyverek után kutat. De most csend van. Körülnézünk. Az úttest közepén kilőtt tank. Az ágyú tornya még füstölög.

A fal mellett vértócsa. Mellette koszorú. Az a kevés járókelő, aki itt halad el, némán emeli meg kalapját az elesett hős vére előtt.

Lábunk alatt reccsen az üvegcserép. A kapu alól nagy-néha kidugja fejét egy-egy járókelő. A házak ablakai üveg nélkül ásítanak az utca felé. Szemben ágyútól talált ház. Közvetlenül a lakásba látunk. Az üres ablakkereteket meg-meghimbálja a gyenge szél.

A néma csendet lánc csörgése veri fel. Megelevenedik a környék. Kíváncsiak dugják ki fejüket. Szovjet harckocsi közeledik. Mindenki fedezék után kutat. Ahogy távolodik, úgy népesedik ismét az utca. A laktanya felől szüntelen fegyverropogás hallik. Kit lőnek? Senki nem tudja.

Rom, pusztulás, vér...

Visszafelé indulunk. Rom, pusztulás, vér kíséri utunkat. Az eddig pihenést nyújtó padok barikádként torlaszolják a széles úttestet. A Rákóczi tér virágágyait, a gyepszőnyeget tankok szántották fel. A József körút egyik házának ablakából lombos tölgyfa lóg ki. A légnyomás tette oda...

A Nemzeti Színház előtt felborult villamoskocsik. Mellettük honvédségi emelődaru. Folyik a helyreállítás. Néhány percet állunk csupán és az egyik kocsi már talpon áll.

Az Akácfa utcából hangos zaj hallatszik. Fegyverdörgéshez hasonló. Óvatosan közeledünk. Az immár fej és láb nélküli Sztálin-szobor törzse fekszik az egyik kapu előtt. Tömeg veszi körül. Ütik, verik, zúzzák. Egy darabot akar mindenki emlékül. Sziréna szól. Mentő-autóbusz száguld el mellettünk. Viszi a sebesülteket a Rókus kórházba.

Szemben vele, ablaktalanul, kiégetten áll az Alkalmi Áruház. A füstös, kormos ablakok mögül villanyfény hatol ki. Már dolgoznak.

— Mintegy négymillió forint a kárunk — mondja az áruház igazgatója, Lechner László. — Konfekcióosztályunk teljesen leégett. A pusztító lángok az áruház berendezését sem kímélték.

Senki nem nyúlt a kirakatba

A szoba sarkában fegyverek állnak. Kérdő tekintetünkre az igazgató gyorsan válaszol.

— Az első éjszaka a felkelők hagyták itt. Lelkemre költötték: vigyázzak az árukészletre. Azóta is fegyveres őrség állt a betört kirakatok mögött. De az óvatosságunk felesleges volt. Nem akadt kéz, mely a kirakatba nyúlt volna. A fiatalok még élelmeztek is minket. Mi meg átázott, tönkrement cipőiket, harisnyájukat cseréltük ki. Munkánk eredményes volt. A húszmilliós árukészletünkből tizenhatmilliót sikerült megmenteni.

Az Astoria előtt szovjet tankok állnak. A legénység ágyút pucol. Békés kép. De mindenki fejét csóválja: így mentek el a szovjet csapatok? Ilyen harcok közepette vegyük fel a munkát? Nem ezt ígérték!

Az Andrássy úton egészen a Köröndig nyugodt a hangulat. Az Opera étterem, a Savoy és az Abbázia kávéház, az Ádám falatozó, a Brazil és a Rozmaring eszpresszó már kinyitotta kapuit. Asztalai mellett békésen falatozik a megéhezett járókelő. A nyugodt kép után meglepetésként hat a fal mellé állított összelőtt, összeroncsolt, számtábla nélküli Pobeda. Ki ülhetett benne?

A nagykörúton hatalmas a forgalom. Férfiak, nők vegyesen, szatyorral, hátizsákkal, csomagokkal megpakolva igyekeznek beszerző kőrútjukról hazafelé. A Kamara Varieté a Vonósnégyes előadását hirdeti. A bejárat előtt elhelyezett, furnérból készült páncélöltözet, egyik karján egy pár kesztyű. Senki sem nyúl felé. A Nyugatival szemben a Sportáruház kirakata üres. Összetört üvege mögött ceruzával írt papír látható: "Semmi sem hiányzik!"

Tanktábor a Honvédelmi Minisztérium előtt

A Nyugati pályaudvarnál szovjet páncélosok. A mentők Markó utcai székháza előtt mozgalmas az élet. A mentőkocsik jönnek-mennek a romoktól még alig megtisztított utcán. Egy sarokkal odébb összelőtt épület. A Szénbányászati Minisztérium szürke falán ágyú ütötte lyukak tátonganak. Ablakai üveg nélkül, kérdőn tekintenek a Néphadsereg tér felé. Joggal.

A téren, a Honvédelmi Minisztérium előtt megszámlálhatatlan szovjet páncélos áll. A kapuk alatt, a kirakatok bemélyedéseiben a szovjet gyalogság tanyázik. Mit biztosítanak, mire vigyáznak? A minisztérium főbejárata előtt, a Falk Miksa utcában tábori konyha rotyog, vele szemben összelőtt ház. Leszakadt erkélyei, összelőtt falai vádolóan tekintenek alá.

A véráztatta Kossuth Lajos téren, ahonnan a forradalmi nép elindult, most csend van. Csend van a budapesti Szikra Nyomdában is. Az utóbbi napok alatt többször cserélt gazdát. A gépek sértetlenek. Ez a fő.

A Nagymező utcában hiányzanak a megszokott arcok. Üres a színészek tanyája. Hiányzik arcuk, mely oly sok kellemes percet szerzett és reméljük, hamarosan ismét szerez nekünk.

A Teréz templom harangjai békésen konganak.

Pillanatfelvételek Budán

Buda, hétfő dél. A Városmajorban sűrűn járnak-kelnek az emberek, a fogaskerekű (ma indult meg ismét), hozza az utasokat lefelé a hegyről: sokan munkahelyük felé igyekeznek, mások rokont, szülőt, testvért keresnek a városban, amely a sűrűn rohanó felhők gyászfátylai mögött rejtőzik el géppuska kelepelésével, szórványos csatazajával és a lassan

ismét ocsúdó élet biztató hangjaival.

Széna tér. A ház, ahol a forradalmi fiatalság fegyveresei olyan hosszú időn keresztül harcoltak, golyótépte erőd, keresztben a téren vasúti kocsik, amelyeket barikádnak hozott ide a nép. Teherautók előzik egymást, vöröskeresztes zászlók lebbennek. Egy nagy zöld teherkocsi, teljesen megrakva fél marhákkal, borjúval, befordul a Fény utcai piacra. Parasztasszonyok járnak kosárral.

A Mária térhez közel Sipos Gyulával, a fiatal költővel találkozunk. Az élet újjáébredésének jeleiről beszélünk, a fiatalok hősiességéről, és arról, hogy teljesen jogos az az elégedetlenség, amely a kormány egyes tagjaival szemben megnyilvánul. A nép azt várja, hogy eltűnjön a kormányból minden kompromittált név, és általános követelés, hogy a Rádió vezetésébe egyértelműen csak a demokrácia, a nép igazi hívei szólhassanak bele.

Batthyány tér. Minthogy üres szatyrot lóbálok, zömök férfi szólít meg:

- Benn, a vásárcsarnokban van kenyér, nem is kell sorba állni!

Kis apróság ez, de ezer másikat illeszthetnék mellé, hogy bizonyítsam: a nehéz órákban a forradalmi Budapest népe, amely nem fél a tankoktól és életek ezreit áldozza: szívélyes, udvarias, talán soha nem volt olyan bajtársi egymáshoz, mint most. Odabent pedig a karcsú, magas elárusítónő leteszi a kétkilós kenyeret az üvegpultra és megkérdezi:

- Adjak esetleg világosabbat?

A Kossuth hídhoz érünk. A még mindig ott álló tankok között siet, igyekszik a nép. Odébb, a Margit-hídon kék autóbusz tülköl - egy pillanatig az a csalóka érzése az embernek, hogy talán a 12-es jár, de hát mentőautó most a kék busz. S egy másik, amelyet előbb láttunk, szám helyett ezt a feliratot viseli: "Gyermekélelem".

Mert harcolunk, vérzünk, de a holnapért, amely szebb lesz.

Az orvosokat sem kímélte a halál

Mi lesz? Hogyan lesz? -ezek az állandóan visszatérő kérdések. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága az utcai harcok befejeztével azonnal hozzálát az épületkárok felméréséhez és helyreállításához. Intézkedés történik, hogy a főváros részére önálló építőanyag-ellátási keretet biztosítsanak.

Az egészségügyi dolgozók, a kórházak, klinikák orvosai és ápolónői önfeláldozó munkát végeztek az elmúlt napokban. Többen hivatásuk teljesítése közben életüket vesztették. Még nincs áttekintés a sebesültek és a halottak számáról. Folyamatban van az adatok gyűjtése, az áldozatok felkutatása. A Honvédelmi Minisztérium egyébként megfelelő segítséget nyújt, hogy a kórházak és az összes egészségügyi intézmények ellátásához biztosítsák a szállítási eszközöket.

Mindenkit érintő nagy kérdés: milyen a helyzet az élelmezés terén? A tanács kereskedelmi osztálya már elvégezte a szükséges felmérést. Megállapításuk szerint a közellátás helyzete megnyugtató. A rendelkezésre álló élelmiszerkészletek folyamatos szállításának feltétele, hogy a rend teljesen helyreálljon egész Budapesten. Zsír, hús, liszt, hüvelyes és más fontos élelmiszercikk kellő mennyiségben van. Burgonyából több mint 1600 vagon áll rendelkezésre. Zöldáruból és gyümölcsből nagy készletek várnak kiszállításra a nagyvásártelepről.

A kiszállítás és kiszolgálás meggyorsítására a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága megtette a szükséges intézkedéseket. Ennek feltételeként elrendelte, hogy minden üzletet kinyissanak és ma, vasárnap, ugyanolyan kiszolgálás legyen, mint hétköznapokon, ha megszüntethetik a kimenési tilalmat. Erről a kereskedelmi dolgozókat a rádión időben értesítik.

A kereskedelmi vállalatok igazgatóságai utasítást, kaptak, hogy a boltok távol lakó kiszolgálói részére biztosítsanak munkahelyükhöz közeli elszállásolást mindaddig, amíg teljesen helyre áll a közlekedés, ily módon is elő kell segíteni az üzleti forgalom zavartalanságát. A gyors áruszállítás érdekében a nagyobb üzleteket kerületi elosztó raktárként jelölték ki. Ezáltal könnyebbé válik a kisebb boltok gyors ellátása is.

A vásárcsarnokok szintén mint áruelosztó raktárak működnek majd. A piacokon és csarnokokban levő, olyan elárusító helyek, mint a például a vidéki földműves szövetkezetek boltjai - amelyek gazdái nem tartózkodhatnak Pesten - a kerületi tanácsok intézkedésére más személyzet beállításával mégis kinyitnak. Ezekben a boltokban ugyanis szintén jelentős árukészletek várnak eladásra.

A kenyér sütése és szállítása, mint eddig, továbbra is folyamatos lesz, illetve teljesen a rendes kerékvágásba jut. Gondoskodás történt, hogy ismét zavartalan legyen a tej- és tejtermék ellátás.

Szerző