Szatmáry itt, Szatmáry ott

Öt pontból álló javaslatcsomagot dolgoz ki a Fidesz-frakció a kiskereskedelemben alkalmazott munkavállalók helyzetének javítására, ebben szó sincs a vállalkozások nyitva tartásának korlátozásáról – jelentette ki október 27-én a Magyar Időknek Szatmáry Kristóf fideszes országgyűlési képviselő. A Vállalkozásfejlesztési Kabinet vezetőjeként elmondta: még az idén szabályozzák az ünnepnapok, a pihenőidő, a műszakrend és a bérpótlékok kérdését is.

Szatmáry Kristóf – a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) volt elnöke, napjainkban a kereskedelempolitika kormányzati összehangolásával kapcsolatos feladatok ellátásával megbízott miniszteri biztos, aki egyben a Magyar Vállalkozók és Munkaadók Pártjának a vezetője. A nyilatkozatban Szatmáry úr meg sem említi, hogy az elképzelést meg kívánná tárgyalni a versenyszféra országos munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezeteivel, a vállalkozások és vásárlók érdekei pedig szóba sem kerültek a cikkben.

És most láss csodát, ugyanezen a napon, október 27-én közölte az MTI-vel a Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség (továbbiakban: MNKSZ), hogy támogatja a vasárnapi munkavégzés korlátozását. Hozzátették, a munkaadók (?!) és a munkavállalók érdekében feltétlenül szükség van a vasárnapi munkavégzés korlátozására. A szervezet ezért egyetért azzal is, hogy a vasárnapi munkavégzésre vonatkozó szabályozást feltétlenül meg kell változtatni. Fontosnak tartják, hogy az új szabályozás bevezesse és kötelezővé tegye minden kereskedelmi egység számára a vasárnapi egy műszakos munkarendet, ezzel lehetővé téve azt, hogy kereskedelmi egységenként csak egy műszakban, legfeljebb nyolc órában dolgozhassanak az alkalmazottak. Az MNKSZ tehát vélhetően megismerte a Szatmáry-féle koncepciót, véleményezte is azt, és az MTI-hez eljuttatott közleményben támogatásáról biztosította az elképzelést. Ezt nevezem, így kell dolgozni, egynapos határidővel!

De mielőtt valaki elájulna a „kimagasló” teljesítménytől, röviden tekintsük át az MNKSZ történetét. A szervezet létesítő okiratának kelte: 2014. augusztus 27., a bejegyzés dátuma: 2014.október 28. Az alapítás tehát gyorsan ment, és lehetővé tette, hogy a hirtelen gründolt szervezet részt vehessen a boltzár előkészítését szolgáló áltárgyalásokon 2014. őszén, és feltétel nélkül támogathassa az idevonatkozó törvény megszavazását még abban az év decemberében. Az is kiolvasható a dátumokból, hogy az MNKSZ-t a vasárnapi boltzár indokoltságának igazolására, az irracionális döntés alátámasztására hozták létre. Ez a „derült égből érkezett” vállalkozói (?) szervezet állt a boltháború élére és szorgalmazta az ostoba – a kiskereskedelmi egységek hétvégi bezárását előíró, azóta már hatályon kívül helyezett – törvény elfogadását.

Az MNKSZ-t létrehozó tizenkét szervezet listája nyilvános, impozáns, és beszédes, úgy vélem kommentálni sem szükséges: DINAX Kft., CBA - Baldauf Kft., CBA Kereskedelmi Kft., "Szatmáry" Kft., GABLINI Vagyonkezelő Zrt., JÉGCSILLAG DISZKONT Kft., CBA L és F Kft., Vörösvár Invest Kft., BUDACONSUM Kft., Krupp és Társa Kft., CBA M-TRADE Kft., Városház - Centrál Kft.

Az MNKSZ képviselője, alapító elnöke Szatmáry-Jahl Angéla, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Kereskedelmi Tagozatának volt elnöke, a jelenlegi miniszteri biztos (a korábbi BKIK elnök) Szatmáry Kristóf édesanyja.

Dermesztő, hogy az ország legnagyobb foglalkoztatójaként nyilvántartott nemzetgazdasági ág - a kereskedelem - sorsát és jövőjét meghatározó jogszabály előkészítése és véleményezése „családon belül” történik. A közéletben vállalt szerepek esetében nem elég az üzleti életben elért eredmény és a talpraesettség, itt ennél több kell: morálra és jó ízlésre egyaránt szükség van. Most az édesanya által elnökölt érdekvédelmi szervezet azonnali támogatásáról biztosítja a fia nevével fémjelzett, de még senki által nem ismert és nem egyeztetett szabályozási koncepciót. Tényleg, egyikük sem érzi, hogy ez a gyakorlat ronthatja közéleti megítélésüket?

Az írás végére hagytam a Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség nyilvánosan közzétett, alapítói céljának leírását: ”Képviseli a magyar kereskedelem érdekeit, szervezi és összefogja a kereskedelmi tevékenységet folytató magyar vállalkozásokat, közös érdekeiket szakmai és gazdasági szempontból egyezteti és képviseli, érdekkiegyenlítésre törekedve a kis-, közép, és nagyvállalkozások között, elősegíti a szabad vállalkozást, a kereskedelmi fejlődést.” A híradásokból megismert egyeztetési és véleményezési praxis tükrében az idézett szervezeti ars poetica csaknem teljességgel hamissá és hiteltelenné vált.

Szerző

Lélekben erősen

Álmatlan éjszakáimon gyakran gondolkodtam azon, hogy hosszabb idő óta miért nem emelkedik megfelelő mértékben a termelékenység Magyarországon. A csak nevében létező, éppen ezért eredendően bukásra ítélt Széll Kálmán Terv legújabb, immáron harmadik változatában erre is világos választ kaphatunk. A kormányzat legfontosabb céljainak egyike mi is lehetne más, minthogy "javuljon a magyar lakosság lelki egészsége, mert pusztán gazdasági nézőpontból ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy növekedjen a munkaerő termelékenysége." Ezek szerint az egészséges lelkületű magyar dolgozó az Orbán-világ kedvence, hiszen befektetések és innováció nélkül is képes hozzájárulni ahhoz, hogy a gödör peremére jutott versenyképességünk végre felküzdje magát az uniós átlaghoz.

Ha mindez igaz, akkor lelki egészségünk javulására (is) égetően nagy szükségünk lehet. Ennek fényes példája az a jelentés, amit a világ legjelentősebb befektetési bankjainak egyike, a Morgan Stanley éppen most publikált. Ebből pedig kiderül, hogy az eddigi 2,6 százalékról hirtelen 1,8 százalékra vágták le a magyar gazdaság átlagos idei GDP-növekedési ütemére adott előrejelzésüket, ezzel párhuzamosan a jövő évi előrejelzésüket is lehúzták 2,7 százalékról 2,5 százalékra. Ha az okokat keressük, akkor semmi újat nem lehet mondani, a nagyravágyó elképzeléseket előcsalogató uniós pénzek éppen csak csordogálnak, így ismét bebizonyosodik a közismert filmsláger refrénje: "egyedül nem megy!"

Az év végével amúgy is megszűnő Növekedési Hitelprogram gáláns kamatkedvezményei legfeljebb csak az erről szóló, állami televíziós- és sajtóhirdetések haszonélvezőit gazdagították, a GDP növekedéséhez számottevő mértékben nem járultak hozzá. Ráadásul a szakképzett munkaerő drágulásával - a Morgan Stanley prognózisa szerint - az infláció is nekilódulhat.

A nemzeti bank mit tehet ilyenkor? Tovább lazít a hitelfeltételeken, nem nehéz megjósolni ugyancsak látható eredmény nélkül. Eközben a Moody's hitelminősítő feltehetően befektetésre ajánlottak közé emeli a héten Magyarországot, de mindez kevés lehet, ahhoz hogy - nem csak lélekben - erősödni tudjunk.

Szerző

Hillary elrontotta

Könnyen lehet. Az is lehet, hogy megnyeri a választást, végülis, hiszen nincs minden veszve, de az most kiderült, hogy rosszul kezeli a válsághelyzeteket és csak részben számíthat a tanácsadói testületére. Itt nem arról van szó, hogy hány e-mailt hogyan és hová küldött (erről is, persze), hanem arról, hogy amikor úgy döntött, hogy megpályázza az elnökséget, tudnia kellett, hogy ez a dolog még nincs lezárva, és a republikánus FBI-főnök bármikor belenyúlhat és előhozhatja a talonból..

Szeptemberben írtam ezeken a hasábokon, hogy az amerikai elnökválasztási kampány tulajdonképpen méltatlan ahhoz az országhoz, amelyik a világ demokráciáját szemmel tartja és szinte – ha ma már nem is fegyverrel – bárhol beavatkozhat, ha a folyamatokat sérelmesnek találja. Amikor valaki felkészül egy ilyen megmérettetésre, nemcsak ellenfele gyenge pontjait kell ismernie, hanem tisztában kell lennie saját múltjának sebezhető felületeivel is. Clinton esetében ez a külügyminiszteri megbízatása során elkövetett törvénytelenség, szabálytalanság, szakszerűtlenség – nevezzük, ahogy akarjuk – vagy valamilyen más, a Clinton-családhoz kötődő magánérdek, amit eddig nem tártak fel pontosan. Ez ott kísértette őt az első pillanattól fogva, ezért sok szakember nem is tanácsolta neki a jelöltséget, mondván, hogy akár győzelme után is jöhetnek további kellemetlenségek. Aktív pályafutásom idején találkoztam olyan amerikai diplomatákkal, akik szerint Hillary bizonytalanul mozog a nemzetközi politikai közegben, nehezen ítéli meg a konfliktusok súlyát, rossz a beszédtechnikája, és unalmas tárgyalópartner.

Mindezekből csupán egy dolog a fontos: a konfliktuskezelés. Ma már az is világos, hogy ez Clinton gyenge pontja. Neki valamilyen módon – esetleg egy őszinte vallomással - el kellett volna jutnia oda, hogy ez az ügy ne kerüljön elő sem a kampány, sem az esetleges későbbi elnökség idején. És most az ügynek nem az az üzenete, hogy mekkora súlyuk volt ezeknek a leveleknek, hanem az, hogy egy válságot rosszul kezel, esetleg titkol valamit, vagy szeretné a későbbiekben eltusolni.

Vajon mi lesz, ha elnöksége idején ennél súlyosabb helyzetekben kell döntenie? Körülbelül úgy kezelte, ahogyan Nixon a Watergate-ügyet, és ez még akkor is sokba kerülhet neki, ha végül is ő lesz a győztes november 8-án. A nagy kérdés, hogy ezt a terhet, mint amilyen ez az e-mail botrány is, miért nem tudta ügyesebben kezelni. Joggal hihettük, hogy stábjában igazi szakemberek vannak, akik az egészségügyi gondjait is jobb kommunikációval és nem utólagos magyarázkodással hárítják el. Férje annak idején saját maga javasolt nyilvános bírósági meghallgatást, amikor kipattant a Monica Lewinsky-ügy, keményen állta a kérdéseket, és igyekezett meggyőző lenni egy számára szánalmas, kellemetlen helyzetben. Sokan úgy vélekedtek akkor, hogy vége az elnöki pályafutásának, még az Economist címlapján is ez állt: „Ennek az embernek mennie kell”. Ám Clinton népszerűsége ezt követően nem csökkent és manapság is úgy vélekednek róla, hogy jó elnök és rokonszenves politikus volt.

Akármennyire nehéz is kimondani: ez a kampány inkább a mocskolódásról és a másik jelölt alkalmatlanságának bizonyításáról szól. Könnyen lehet, hogy ma Amerikának egy kemény fickóra volna szüksége, nem pedig egy ex-elnöki feleségre.

Szerző
Odze György író