Előfizetés

Van ilyen?

Amikor Luther Márton Szent Pál apostol rómaiakhoz írt első levelének egyik versén elmélkedett, ahogy ő maga leírta, megvilágosodott, s rájött arra az igazságra, amit évtizedeken át hasztalanul keresett: „Az evangéliumban Isten igazsága jelentetik ki, ez az igazság elfogadott igazság, mellyel minket a kegyelmes Isten igazzá tesz a hit által, amint megíratott: ’Az igaz ember hitből él’”. Az igazságot tehát csak a hit által ismerhetjük meg, s nem az „Írás” révén. Közismert, 95 tételét kiszegezte a wittembergi vártemplom kapujára. A Szentszék vizsgálatot indíottt ellene, a pápa részeg németnek nevezte. A Szent Inkvizíció elé kellett járulnia, ám nem vonta vissza tanait, 1520-ban kiközösítették.

Luther keményen szembement a pápával, s igaza is volt. Akkoriban az egyházfők nem éppen keresztényi életvitelükről voltak ismertek, az állam és az egyház összefonódása miatt gyakran uraságokként, mintsem Isten földi helytartójaként viselkedtek. Luther egyenesen azt mondta, a pápai trónon az „Antikrisztus” ül.

Luther azt vallotta a hit mindenek felett áll. Nem szabad mások vallási életében vájkálni, hiszen ez magánügy. Ám valami mást képtelünk el a hit iránti végtelen hűség kapcsán, mint amit az az úgynevezett újságíró képvisel, akit személyesen emberi erőforrások minisztere védelmezett meg. Ugyan a középkorban nem volt ritka a kendőzetlen stílus, de attól még, hogy valaki trágár kifejezéseket használ, minden cikkéből csöpög a keresztényi szeretettel teljes hiánya, a gyűlölet, attól még nem válik a vallásalapító méltó követőjévé, s csak remélni tudjuk, hogy ebben azért az egyházi vezetők is egyetértenek. Hogy egy a kereszténységére oly büszke miniszter miként védelmezhet meg olyasvalakit, s hasonlíthat a protestáns reformáció szellemi atyjához, aki „demens vénembernek”, gazembernek nevezi a pápát, ez újabb kérdéseket vet fel. Méltó tükre a magyar valóságnak. A pápa, ha olyat mond, ami nem tetszik a kormánynak, hirtelenjében ellenséggé válik, megbélyegzik, legszívesebben kiközösítenék azok, akik oly szívesen veszik fel a kereszténység álarcát, miközben a cselekedeteik tényleg az Antikrisztuséhoz hasonlatosak.

Megszokhattuk, Magyarországon az abszurd vált teljesen természetessé. Az újságírót Lutherhez mérni – ha jóindulatúak akarunk lenni – mérhetetlen butaságnak nevezhetjük. Ha az illető ilyet mond, elképesztő tudatlanságról tesz tanúbizonyságot. Luthert ugyanis azért közösítették ki, s lett egy új egyház alapítója, mert a katolikus egyház nem volt hajlandó befogadni felvetéseit, megrekedt a maga ókonzervatív gondolkodásában. Ferenc pápa viszont az ökumenizmus embere. Nem biztos, hogy értik ezt a szót azok, akik most a pápát bírálják, úgyhogy kicsit segítünk nekik: az egyházak közeledésének híve. Jó viszonyra törekszik a zsidó, a pravoszláv és a református, illetve evangélikus egyházzal is, amit számos gesztusa is bizonyít. Ezen egyházak (külföldi) vezetőinek megannyi méltatását idézhetnénk ezzel kapcsolatban.

Itthon azonban más a helyzet. Nálunk az ökumenizmus szó rosszul cseng, itthon a megosztás a menő. Bárcsak lenne a magyar politikában egy Lutherhez hasonló, megkérdőjelezhetetlen erkölcsiségű személyiség, aki ki meri mondani az igazat, s vállalja is véleményét, s akibe az álkeresztény antikrisztusok sem rúghatnak bele. Van ilyen?

A legvidámabb jogállam

Örülök, hogy bizonyos területeken, alapvetően a dolgok úgy működnek, mint egy jogállamban működniük kell. Ennél pontosabban nem is fogalmazhatott volna Simicska Lajos, amikor a bíróság kimondta, hogy a Közgép újra indulhat közbeszerzéseken. Ismeretes, az egykori kollégiumi szobatárssal ugyan rendre ki akar szúrni néhai barátja, de a bíróságok általában neki adnak igazat. Szomorú látni, hogy van még olyan köztisztviselő vagy bíró, aki nem Orbán szája íze szerint dolgozik, így sodródunk egyre távolabb a keményen dolgozó kisemberek Magyarországától.

Persze lehetne hüledezni, hogy Simicska szájából milyen groteszkül hangzik a fenti mondat, meg elsütni a viccet, hogy egy jogállamban bizonyos emberek már Sopronkőhidán vagy Vácon tengetnék hétköznapjaikat. Lehetne, de vegyük komolyan a helyzetet, kérem!

Ugyanis Simicska példája ékesen bizonyítja: még a Polgári Magyarországon sem olyan egyszerű kicseszni valakivel - még akkor sem, ha az embert Orbán Viktornak hívják. A bíróságok a közelmúltban kimondták többek között, hogy a fővárosi önkormányzat nem bonthatja el Simicska hirdetőoszlopait, és a Közgépet is jogszerűtlenül zárták ki a közbeszerzésekből. A TV2 kálváriája sem zárult még le, bár nem valószínű, de akár még oda is beteheti a lábát a Fidesz egykori pénztárnoka. A perek sorozata, tehát még nem ért véget, és nyugodjunk meg, biztosan lesznek újabb ügyek is. Ha rosszindulatú lennék, most biztosan eszembe jutna a nyuszi és a sapka esete... De mivel már tudom, hogy itthon van a világ legszigorúbb közbeszerzési törvénye, így nem gondolok ilyesmire. Simicska továbbra is joggal bízhat a jogállamban, bár az igen szomorú, hogy ennek ezek szerint az a fokmérője, hogy hány közbeszerzést nyer meg.

Lajosnak mindenesetre igaza volt, tavaly szeptember óta a jogállamunk totálisan, egyértelműen és országosan visszaállt! Bizonyítja az is, hogy Rogán Antalt többszörösen is meg-, illetve elhurcolták, Szijjártó Pétert keményen megbüntette a NAV a vagyonosodási vizsgálata után, és Lázár János is megmutatta a hotelszámláit.

Minden bizonnyal fog még ennél is jobban működni a jogállam. De attól már Simicska is fél.

A legvidámabb jogállam

Örülök, hogy bizonyos területeken, alapvetően a dolgok úgy működnek, mint egy jogállamban működniük kell. Ennél pontosabban nem is fogalmazhatott volna Simicska Lajos, amikor a bíróság kimondta, hogy a Közgép újra indulhat közbeszerzéseken. Ismeretes, az egykori kollégiumi szobatárssal ugyan rendre ki akar szúrni néhai barátja, de a bíróságok általában neki adnak igazat. Szomorú látni, hogy van még olyan köztisztviselő vagy bíró, aki nem Orbán szája íze szerint dolgozik, így sodródunk egyre távolabb a keményen dolgozó kisemberek Magyarországától.

Persze lehetne hüledezni, hogy Simicska szájából milyen groteszkül hangzik a fenti mondat, meg elsütni a viccet, hogy egy jogállamban bizonyos emberek már Sopronkőhidán vagy Vácon tengetnék hétköznapjaikat. Lehetne, de vegyük komolyan a helyzetet, kérem!

Ugyanis Simicska példája ékesen bizonyítja: még a Polgári Magyarországon sem olyan egyszerű kicseszni valakivel - még akkor sem, ha az embert Orbán Viktornak hívják. A bíróságok a közelmúltban kimondták többek között, hogy a fővárosi önkormányzat nem bonthatja el Simicska hirdetőoszlopait, és a Közgépet is jogszerűtlenül zárták ki a közbeszerzésekből. A TV2 kálváriája sem zárult még le, bár nem valószínű, de akár még oda is beteheti a lábát a Fidesz egykori pénztárnoka. A perek sorozata, tehát még nem ért véget, és nyugodjunk meg, biztosan lesznek újabb ügyek is. Ha rosszindulatú lennék, most biztosan eszembe jutna a nyuszi és a sapka esete... De mivel már tudom, hogy itthon van a világ legszigorúbb közbeszerzési törvénye, így nem gondolok ilyesmire. Simicska továbbra is joggal bízhat a jogállamban, bár az igen szomorú, hogy ennek ezek szerint az a fokmérője, hogy hány közbeszerzést nyer meg.

Lajosnak mindenesetre igaza volt, tavaly szeptember óta a jogállamunk totálisan, egyértelműen és országosan visszaállt! Bizonyítja az is, hogy Rogán Antalt többszörösen is meg-, illetve elhurcolták, Szijjártó Pétert keményen megbüntette a NAV a vagyonosodási vizsgálata után, és Lázár János is megmutatta a hotelszámláit.

Minden bizonnyal fog még ennél is jobban működni a jogállam. De attól már Simicska is fél.