Előfizetés

Fideszes oligarchák érdekeit sejti a háttérben az LMP

A kormány csak saját oligarchái érdekeit tartja szem előtt, "és néha kér tőlük egy-egy szívességet" - jelentette ki Csárdi Antal, az LMP fővárosi képviselője vasárnapi sajtótájékoztatóján a 3-as metró buszos pótlásról és az olimpiai pályázatról szólva.

Szerinte    ezek, valamint áttételesen a Népszabadság "bezárása" is azt mutatja, hogy a demokrácia és a nyilvánosság felszámolása zajlik ma Magyarországon. Csárdi Antal úgy értékelte, pontosan látható, hogy az ország nem készült fel az olimpiarendezésre, ugyanakkor az előkészületekkel megbízott cég "nem szívesen számol el az elköltött forintokkal", a mestertervbe pedig nem kerültek kiadási számadatok, így minden arra mutat, hogy a történet már most arról szól, ki fog vele sok pénzt keresni. Szerinte a nyertesek a Fidesz mögötti gazdasági érdekcsoportok lesznek.

Hozzátette: azzal, hogy nem buszokat, hanem szolgáltatást vásárolna a főváros a 3-as metró pótlására a vonal felújításának idejére, mintegy húszmilliárd forinttal emelkede a "fideszes gazdasági háttérérdekcsoportoknak" kifizetett összeg. Ráadásul ha buszokat vásárol a főváros, a szerződés lejárta után 150, a BKV-átlagot tekintve nem is túl öreg buszhoz jutna Budapest - érvelt.

A tizenötmilliós kaszinó

Publikálás dátuma
2016.10.09. 13:00

Felépült az Országház. Törvények biztosítják a magyar parlamenti ülések nyilvánosságát. Az új parlament ezen a nyilvánosságon is túltette magát - 1902-ben írtuk

A csoda megtörtént: az új parlament elkészült. A vállalkozók és az összes érdekelt felek megelégelték a hasznot, lemondtak a további profitról és azt mondották, hogy a mű kész. Pontot tettek oda, ahova munka közben értek és befejezettnek nyilvánították az épületet. Megelégelték azt, amit tizenöt esztendőn át szereztek, s nagy kegyesen lemondottak arról, hogy öt vagy tíz esztendőn át dolgozva, még néhány százezer forinttal gyarapítsák a hasznot.

Csak rajtok múlott, hogy beláthatatlan időkig kihúzzák az építkezést. Merthogy a munkával senki se törődött, s az egész építkezés néhány nagystílű vállalkozóra és ezeknek érdektársaira volt bízva, azt azok a szabálytalanságok mutatják, amelyeket csak most, az épület befejezése után vettek észre, köszönet tehát a vállalkozóknak, kiknek szépen tejelt a parlament.

Köszönet nekik a nagylelkűségért, hogy lemondottak a fejőstehén további használatáról, s ez a lemondás méltán vehető csodaszámba. A magyar közéletben batárt jelző oszlopnak tekinthetnők ezt a jelenséget, mert ez az első eset, hogy a korrupczió megelégelte a maga üzelmeit. De jól szemügyre véve a tizenöt milliós épületet, azt kell mondanunk, hogy a középületben csak topográfiái változás állott be. Csak a hely, csak a színtér változott, egyebekben azonban minden a régiben maradt, sőt az új parlament maga a kőbe vésett bizonysága annak, hogy itt minden a régiben akar és fog maradni.

Kaszinót építettek a Duna partjára. Kaszinót és nem komoly munkálkodásra való parlamentet. Kaszinónak rendezték be, ahol a léhaság, tétlenség, henyélés kellemes otthonra talál. A léhaság, henyélés és tétlenség számára gondoskodtak itt megfelelő helyekről, s míg erről gondoskodtak, egészen figyelmen kívül hagyták, hogy tulajdonképpen azokról is kellene gondoskodni, kik az ország dolgaival akarnak majd foglalatoskodni. A munkának soványan és fösvényen mérték a helyet, s azt is, amit juttattak neki, kényelmetlen és kellemetlen. Az óriási palota javarészben nem áll egyébből, mint étkező-helyiségekből, dohányzókból, rengeteg bosszú és rengeteg tágas folyosókból. Minek is volna ez másként? A magyar politika régen kiszorult a parlament tanácskozó-terméből a folyosókra és az eldugott csarnokokba. Itt tárgyalják, itt intézik el egymás között a legfontosabb ügyeket. Ezeknek a helyiségeknek kell tehát fényeseknek és tágasaknak lenni. A tanácskozási terem rendszerint kong az ürességtől. Ez tehát akármilyen lehet.

S a nyilvánosság? Törvények biztosítják a magyar parlamenti ülések nyilvánosságát. Az új parlament ezen a nyilvánosságon is túltette magát. Karzata alig van, amelyen a hallgatóság helyet foglalna, s az újságírók részére fenntartott helyek is akkorák, hogy az újságíró, aki pedig szintén a nyilvánosságot képviseli, mindenütt szívesebben fog tartózkodni, mint azon a helyen, amelyet számára kijelöltek.

Ez a parlament nem akarta, kerülte, sőt egyenesen lehetetlenné tette a nagy nyilvánosság megjelenését a parlamentben. Értjük a czélját, értjük a szándékát. Akik irtóznak attól, hogy a nép igaz képviselői megjelenjenek a parlamentben, azok csak következetesek önmagukhoz, ha kitiltják, kizárják onnan azt a népet, melynek képviselői előtt is bezárják az ajtókat. A kaszinói tagok egymás közölt akarnak maradni. Mi köze a nyilvánosságnak a kaszinói tereferékhez, az üzletekhez, a paktumokhoz. Az óvatos, piszkos kezű szakács elreteszeli a konyhát a kíváncsi szemek elől, hogy meg ne undorodjanak a főztjétől.

Népszava 1902. október 9.

A tizenötmilliós kaszinó

Publikálás dátuma
2016.10.09. 13:00

Felépült az Országház. Törvények biztosítják a magyar parlamenti ülések nyilvánosságát. Az új parlament ezen a nyilvánosságon is túltette magát - 1902-ben írtuk

A csoda megtörtént: az új parlament elkészült. A vállalkozók és az összes érdekelt felek megelégelték a hasznot, lemondtak a további profitról és azt mondották, hogy a mű kész. Pontot tettek oda, ahova munka közben értek és befejezettnek nyilvánították az épületet. Megelégelték azt, amit tizenöt esztendőn át szereztek, s nagy kegyesen lemondottak arról, hogy öt vagy tíz esztendőn át dolgozva, még néhány százezer forinttal gyarapítsák a hasznot.

Csak rajtok múlott, hogy beláthatatlan időkig kihúzzák az építkezést. Merthogy a munkával senki se törődött, s az egész építkezés néhány nagystílű vállalkozóra és ezeknek érdektársaira volt bízva, azt azok a szabálytalanságok mutatják, amelyeket csak most, az épület befejezése után vettek észre, köszönet tehát a vállalkozóknak, kiknek szépen tejelt a parlament.

Köszönet nekik a nagylelkűségért, hogy lemondottak a fejőstehén további használatáról, s ez a lemondás méltán vehető csodaszámba. A magyar közéletben batárt jelző oszlopnak tekinthetnők ezt a jelenséget, mert ez az első eset, hogy a korrupczió megelégelte a maga üzelmeit. De jól szemügyre véve a tizenöt milliós épületet, azt kell mondanunk, hogy a középületben csak topográfiái változás állott be. Csak a hely, csak a színtér változott, egyebekben azonban minden a régiben maradt, sőt az új parlament maga a kőbe vésett bizonysága annak, hogy itt minden a régiben akar és fog maradni.

Kaszinót építettek a Duna partjára. Kaszinót és nem komoly munkálkodásra való parlamentet. Kaszinónak rendezték be, ahol a léhaság, tétlenség, henyélés kellemes otthonra talál. A léhaság, henyélés és tétlenség számára gondoskodtak itt megfelelő helyekről, s míg erről gondoskodtak, egészen figyelmen kívül hagyták, hogy tulajdonképpen azokról is kellene gondoskodni, kik az ország dolgaival akarnak majd foglalatoskodni. A munkának soványan és fösvényen mérték a helyet, s azt is, amit juttattak neki, kényelmetlen és kellemetlen. Az óriási palota javarészben nem áll egyébből, mint étkező-helyiségekből, dohányzókból, rengeteg bosszú és rengeteg tágas folyosókból. Minek is volna ez másként? A magyar politika régen kiszorult a parlament tanácskozó-terméből a folyosókra és az eldugott csarnokokba. Itt tárgyalják, itt intézik el egymás között a legfontosabb ügyeket. Ezeknek a helyiségeknek kell tehát fényeseknek és tágasaknak lenni. A tanácskozási terem rendszerint kong az ürességtől. Ez tehát akármilyen lehet.

S a nyilvánosság? Törvények biztosítják a magyar parlamenti ülések nyilvánosságát. Az új parlament ezen a nyilvánosságon is túltette magát. Karzata alig van, amelyen a hallgatóság helyet foglalna, s az újságírók részére fenntartott helyek is akkorák, hogy az újságíró, aki pedig szintén a nyilvánosságot képviseli, mindenütt szívesebben fog tartózkodni, mint azon a helyen, amelyet számára kijelöltek.

Ez a parlament nem akarta, kerülte, sőt egyenesen lehetetlenné tette a nagy nyilvánosság megjelenését a parlamentben. Értjük a czélját, értjük a szándékát. Akik irtóznak attól, hogy a nép igaz képviselői megjelenjenek a parlamentben, azok csak következetesek önmagukhoz, ha kitiltják, kizárják onnan azt a népet, melynek képviselői előtt is bezárják az ajtókat. A kaszinói tagok egymás közölt akarnak maradni. Mi köze a nyilvánosságnak a kaszinói tereferékhez, az üzletekhez, a paktumokhoz. Az óvatos, piszkos kezű szakács elreteszeli a konyhát a kíváncsi szemek elől, hogy meg ne undorodjanak a főztjétől.

Népszava 1902. október 9.