Előfizetés

Értelmiségiek tiltakozása

Egyetemi oktatók és tudományos kutatók múlt szerdán - mint közöltük - nyilatkozatban fordultak a nyilvánossághoz a vasárnapi úgynevezett kvótareferendum ügyében. 

Az aláírók szerint erkölcsi és szakmai kötelességük kifejezni, hogy a kormány által kezdeményezett referendum értelmetlen, alkotmányellenes és embertelen, és mindezek lehetetlenné teszik a hallgatást. A nyilatkozatot eredetileg 140-en írták alá, hozzájuk szerda óta negyvenen csatlakoztak, akik az ország számos egyetemén és kutatóintézetében dolgoznak, eltérő világnézetet vallanak és a tudomány szinte minden területét lefedik: természet- és társadalomtudósok, bölcsészek és jogászok, közgazdászok és orvosok, valamint neves külföldi egyetemek magyar oktatói. Abban ugyanakkor mindannyian egyetértenek, hogy a magyar társadalom iránti erkölcsi kötelességük volt közzétenni tiltakozásukat.

A nyilatkozat szövege és az aláírók listája itt olvasható.

Ha kevesen mennek el, mégis csalhatnak a népszavazáson

Publikálás dátuma
2016.10.01. 07:02
Egy nő leadja levélszavazatát a kolozsvári magyar főkonzulátuson 2016. szeptember 28-án. MTI Fotó: Biró István
Változatlanul tart a találgatás, részt vesz-e a voksoláson több mint 4 millió 136 ezer választópolgár, hiszen ha ennél sokkal kevesebb szavazó tartja fontosnak a részvételt, Orbánnak komolyan fájhat a feje a 2018-as választások miatt. Többen csalásoktól tartanak, de a szavazatszámlálók már a leadott voksok kinézetén is összeveszhetnek.

Lezárták a szavazóköri névjegyzéket péntek délután 4 órakor, a Nemzeti Választási Iroda (NVI) ezt az állapotot figyelembe véve azt jelentette meg a honlapján, hogy a vasárnapi népszavazáson 8 272 878 személy vehet részt. Ennek fele plusz egy fő kell a népszavazás érvényességéhez. Nőtt a szavazási hajlandóság a népszavazás előtt napokban a Republikon Intézet tegnapi adatai szerint. Az ő felmérésük alapján a választók 51 százaléka jelezte, hogy részt akar venni a voksoláson, további 23 százalék pedig valószínűnek tartotta, hogy elmegy szavazni. Korábbi felmérések ennél jóval kisebb érdeklődést mutattak, ezért pánikolhatott a fideszes vezérkar, jöttek is a névre szóló e-mailek és telefonhívások, a köztisztviselők bevonása a kampányba, a végkimerülésig faluról falura hajszolt Fidesz vezetők ámokfutása és a miniszterelnöki interjú-vízcsap megnyitása.

Az ellenzék nem egységes, hogy mit tegyenek vasárnap a szimpatizánsaik. A Jobbik „nem” szavazatokra biztatta híveit, az LMP, a Modern Magyarország Mozgalom (MoMa), az Együtt, a PM és az MSZP távolmaradásra, a DK bojkottra szólított fel, egyedül a Liberálisok gondolják úgy, hogy az „igen” szavazat a jó válasz a kormány kérdésére. Ha közelebbről nézzük, aki nem vesz részt a népszavazáson, egyértelműen jelzi, hogy nem érdekli a téma vagy nem ért egyet a kormány álkérdésével, netán nem győzte meg a sokmilliárdos állami kampány sem arról, hogy az Unió menekültekkel kapcsolatos politikáját épp egy ilyen magyar lépés befolyásolhatja.

Sokan ugyanakkor a fel nem használt szavazólapokkal való visszaéléstől tartanak, ezért inkább azt javasolják a kormányzati politika ellenzőinek, hogy menjenek el szavazni, de adjanak le érvénytelen szavazatot. Ha valaki ezt választja, annak nagyon oda kell figyelnie, hogyan jelezheti egyértelműen a szándékát, mert a szavazóbizottsági tagok könnyen trükközhetnek az érvényes vagy érvénytelen szavazatok megállapításával. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) hónapok óta azt javasolja a magyaroknak, érvénytelen szavazattal üzenjenek a kormánynak és erre biztat a Kétfarkú Kutya Párt is. A vicceskedő alakulat külön matricákat gyártott, amivel hívei felcímkézik majd a szavazólapokat, a voksolás sorait pedig letépik. Ezt a változatot valóban nem lehet hamisítani.

A higgadtabb elemzők abból indulnak ki, hogy a szavazólapok manipulálásához a kis szavazókörök bizottsági tagjaitól a Nemzeti Választási Irodáig majdnem 200 ezer fős és soklépcsős összeesküvésre lenne szükség, ami már csak azért is veszélyes, mert egy ekkora rendszerből biztosan „kibeszélne” valaki. Az otthon maradó szavazók helyett kitölthető lapokkal pedig utolsó pillanatig várni kell, hiszen bármikor megérkezhet az illető, s annak a jegyzőkönyvekben is nyoma van, ha az utolsó fél órában megugrik a szavazási kedv egy körzetben.

Elemzők arra hívták fel a figyelmet, hogy a szavazók szállításával, a voksolás napján egyéni megkeresésekkel és „meggyőzésekkel” mégis tudja befolyásolni a kormány a végeredményt, s mivel a folytonos versenyre kényszerített fideszes választókerületi elnököknek, képviselőknek létkérdés, hogy hozzák a kitűzött létszámot és az Orbán által elvárt eredményt, valóban elképzelhetőek ilyen túlkapások.

A kormány minden feltételt megteremt, hogy mindenkit el lehessen cipelni szavazni: a hétvége mindkét napján kinyitnak minden kormányablakot, ahol ideiglenes okmányokhoz juthatnak a voksolni akarók.

Jó tudni

• A népszavazás reggel 6 órakor kezdődik és este 19 óráig tart. Ha a hivatalos zárás pillanatában még sokan várakoznak, a számlálóbizottság egy tagja beáll a sor végére, és az előtte állók még leadhatják a voksukat.

• A szavazatszámláló bizottságok három tagjának folyamatosan a szavazóhelyiségben kell tartózkodnia.

• A bizottsági tagok a sajtónak arról adhatnak felvilágosítást, hányan szavaztak a körzetben, de senkinek nem mondhatják meg, ki szavazott és ki nem.

• A szavazóhelyiségekben nem használhatnak sem mobiltelefont, sem laptopot, tabletet, de még diktafont sem a számlálóbizottsági tagok, a korlátozás megszűnik, ha kimennek az épület elé. Bár az adatok kiadása súlyos törvénysértés, ha nem hallja senki, bármit elmondhatnak és biztosak lehetünk benne, a vonal másik végén a „mozgósítani” vészjelzést fogadók a népszavazás sikere érdekében a szabálytalankodóval szemben nem tesznek feljelentést.

• A névjegyékben szereplők azonosítására alkalmas az új kártya formájú vagy a régi könyv alakú személyi igazolvány, ideiglenes személyi vagy jogosítvány és útlevél – de nem fogadják el az igazolványcserénél kapott A4 alakú átvételi elismervényt. Szükség van még a személyi azonosító számot igazoló hatósági bizonyítványra vagy a lakcímkártyára.

• A szavazás napján délután 3 óráig lehet mozgóurnát kérni.

• A rontott szavazólapot a bizottság egyszer cserélheti.

  Ikszelési tanácsok, kezdőknek 
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”. Erre kell az „igen” vagy a „nem” közül kiválasztott válasz fölött látható körben egyértelműen elhelyezni két egymást keresztező vonalat.
Ha valaki mérgében kétszer áthúzza az egész szavazólapot, de a vonalak véletlenül épp a „nem” karikájában keresztezik egymást, az érvényes „nem” szavazatnak minősül, mint ahogy az is, ha az illető mindkét kört ki akarta ikszelni, de az „igen” fölötti vonalak a kör szélén keresztezik egymást, a „nem” fölöttiek pedig körön belül.
Mivel csak a keresztezett vonalak adnak érvényes szavazatot, bármilyen egyéb jelzést vagy szöveget írnak a lapra, azokat nem veszi figyelembe a számlálóbizottság. Érvénytelen lesz a szavazat, ha egyik körbe sem tesz jelzést az illető, mindkettőbe keresztet rajzol, kipipálja, besatírozza, netán kívülről bekarikázza valamelyik válaszlehetőséget, vagy a körön kívül húzza a vonalakat.





Bolgár György szerint 2018-ig bármi jöhet még

Publikálás dátuma
2016.10.01. 07:00
„A jelenlegi helyzetben csak valamilyen együttműködés segíthet” Fotó: Molnár Ádám
Még az átlagemberek jelentős része is úgy gondolja, ami itt van, az maffiaállam, önkényuralom, fél- vagy valódi diktatúra, és vissza kell térni valamilyen normális demokratikus útra. Ezt szűrte le a hallgatókkal és közéleti emberekkel folytatott beszélgetéseiből Bolgár György. Mint mondja, azt viszont senki sem érti, miért nem képes a demokratikus oldal belátni, hogy a mai választási rendszerben csak viszonylag szorosan együttműködve lehetne győzni. A rádiós újságíró úgy véli, a következő másfél évben bármi megtörténhet, még Orbán Viktor sem tudhatja előre, noha eddig szerencséje volt és sokszor jók voltak a megérzései.

- A jövő héten is lesz még Megbeszéljük a Klubrádióban?

- Nem tudok róla, hogy nem lesz.

- Azért ismerd el, ez logikus kérdés. A népszavazással - sokak szerint - korszakhatárhoz értünk.

- És valóban lehet, olyan új alkotmánymódosítást fogadnak el, hogy nem beszéljük meg, kész. Az van, amit mondanak, megbeszélés nincs. Megtörténhet.

- De újabb műsorokra készülsz és folytatod Mi a teendő? című sorozatodat is?

- Igen, bár amikor januárban elindítottam, akkor úgy gondoltam, két-három hónap elég lesz belőle. Kiderült azonban, hogy a válaszolókat és a hallgatókat is megmozgatta, sokkal jobban, mint bármi más. Ez jelzi, hogy a hallgatóinkat is az foglalkoztatja, ami minket, újságírókat is ezen a demokratikus oldalon: mit lehet tenni ezzel a ránk telepedő, egyre agresszívabb és mindent kisajátító Orbán-rendszerrel szemben. Érzik, hogy valamit kell tenni, csak nem tudják, mit.

- Háromnegyed év után mire jutottatok?

- Az nagyjából szinte mindenkiben fölvetődött, hogy a jelenlegi helyzetben csak valamilyen együttműködés segíthet. A részletekről már különböztek a vélemények. Volt, aki szerint a jelenlegi pártokkal reménytelen a dolog, ezért el kell felejteni. De hogyan felejtsük el? Az egyik - ha tetszik, végletes - vélemény szerint miután a demokratikus ellenzéknek semmilyen lehetősége nincs Orbánék megbuktatására, bojkottálnia kell a választásokat. Ezzel nagy tömeget állíthatna maga mellé, mondván, annyira lejt a pálya, egyoldalúak a választási szabályok, inkább nem kell nekünk a parlamenti hely, így morálisan nemet mondunk az egészre. A másik álláspont az volt, hogy a jelenlegi pártok nem nagyon képesek semmire, tehát azt kellene elérni, hogy a szerveződő és az itt-ott sikeres civil mozgalmak irányítsanak. Ők aztán megszervezhetnék, hogy a pártok mögéjük álljanak. Nem kellene Sándor Máriának, vagy Pukli Istvánnak miniszterelnök-jelöltnek lennie, de e mozgalmak hullámán, társadalmi lendületével próbáljanak a pártok megegyezni a legfőbb kérdésekben. Volt aztán olyan vélemény is, hogy mindent legalulról kell kezdeni és nem is érdemes 2018-ban gondolkodni. A pártok azért induljanak a választáson, de a fő dolguk az volna, hogy helyi szinten hozzanak létre polgári, pontosabban demokrata köröket. Ott kellene megbeszélni az emberekkel, hogy mire számítanak, mit remélnek. Így lehetne új gondolatokra építve megalkotni új mozgalmat, vagy mozgalmakat, mert a régiek már kifáradtak.

- Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi pártokban már senki sem bízik?

- Voltak sokan, akik azt mondták, bármennyire reménytelen, a jelenlegi pártokkal kell beérnünk. Nincsenek csodák, ezzel kell főzni, de nem szabad egy pillanatra sem tehetetlenül hátradőlni. Felmerült, hogy valamilyen előválasztási formulára szükség lehet, bár annak is vannak veszélyei, de többé-kevésbé mégis kihozná, hogy a választókörzetekben ki számíthat nagyobb támogatásra. Ne reménykedjünk abban sem, hogy egyszerre csak megjelenik kívülről egy miniszterelnök-jelölt, aki mindent megoldhat. Sokan fölvetették azonban, hogy próbáljanak nőkben gondolkodni. A jelenlegi politikai pártokban feltűnt nők elég erőteljesnek látszanak ahhoz, hogy ellensúlyt képviseljenek Orbán Viktorral szemben.

- Ebből azért kiderül, hogy rengetegen gondolkoznak a jövőről, bár az elég szomorú, hogy a te műsorod szinte az egyetlen fórum, ahol el is mondhatják nyilvánosan.

- Biztos foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel mindenféle tanácskozásokon, pártokban, de lehet, hogy még politika iránt érdeklődő civilek körében is. Sőt vannak olyan egyesületek, amelyek az elmúlt egy évben megpróbálkoztak, hogy valahogy összehozzák a demokrácia megőrzésében érdekelt csoportokat, politikusokat, csakhogy ezek néhány próbálkozás után megszűntek, vagy eljelentéktelenedtek, vagy nem hozták azt az eredményt, amit vártak tőlük. Valóban a Megbeszéljük az egyetlen, ami mégiscsak egy viszonylag nagy kör számára érzékelhetően működik napról napra. Miután pedig a Klubrádiónak napi átlagban 200 ezer vagy annál több hallgatója van, azért ez egy jelentős kör.

- Lehet ennek valamilyen hatása, vagy pozitív hozadéka a demokratikus erők számára?

- Ha nem bíznék abban, hogy lehet, valószínűleg nem csinálnám. Nem csak műsort akarok készíteni, bár az is fontos. De abban is reménykedem, hogy a közélet alakítói észreveszik a véleményeket, bármilyen csekély egy ilyen műsor ereje, s feltehetően nem is képes jelentősen befolyásolni a közvéleményt. Itt már nagyon sokan megszólaltak meghívott interjúalanyként olyanok, akiknek van élő kapcsolatuk a mai demokratikus ellenzék vezetőivel. Olyan persze nincs, hogy valaki itt megfogalmaz egy jó ötletet és utána valamelyik párt a zászlajára is tűzi.

- Miközben láthatóan nagyon erős a széthúzás egyelőre a baloldalon.

- Nem is csak a baloldalról beszélek. A Mi a teendő? eredeti célja - amit meg is fogalmazok a fölvezetőimben -, hogy teret adjon mindazon demokratikus erőknek - gondolataiknak és együttműködési szándékuknak -, amelyek elégedetlenek az orbáni hatalommal, mert látják, hogy szisztematikusan szétveri a demokratikus intézményrendszert. Még az átlagemberek jelentős része is úgy gondolja, hogy ami itt van, az maffiaállam, önkényuralom, fél- vagy valódi diktatúra, és szerintem nem csak a baloldal gondolkozik azon, hogy ezt meg kell változtatni, vissza kell térni valamilyen normális demokratikus útra. Vannak olyan jobbközép, jobboldali konzervatív gondolkodású emberek, nem is kevesen, akik hasonló véleményen vannak. Őket is próbálom megkeresni, megkérdezni. Vannak is, akik erre hajlandók, noha a széthúzás természetesen nagy, ha tetszik még nagyobb, mint a baloldalon.

- Olyanok azonban nem nagyon mondanak véleményt, akiknek szavuk lehet a Fideszben, ahol azért nagyon nagy a fegyelem.

- Ez igaz, de vannak, akik névvel vállalják a hatalommal ellentétes véleményüket. Ők pedig hathatnak olyan fideszes szavazókra, akik figyelnek rájuk. Biztos vannak olyan emberek, ha tetszik polgári-konzervatívok - nem tudom ugyan, mennyien -, akiknek fontos lehet, mit mond Bod Péter Ákos, Mellár Tamás, Gémesi György, Sólyom László vagy Tölgyessy Péter, igaz, az utóbbi kettő nem nekem. Hogy aztán ez a Fideszig eljut-e, az már kérdéses. Egyelőre biztosan nem.

- Csakhogy a hívek többsége elvakultan bízik még a Fideszben, amely ezért azt csinál, amit akar.

- De választásokat még tartanak. Még a diktatúrákban is vannak választások, valamiért ehhez ragaszkodnak. Tulajdonképpen nem is értem a diktátorokat, mi a fenének kell nekik ez a formális megerősítés. A mienk pedig még nem is totális diktatúra, úgyhogy itt még meg lehetne verni a Fideszt és éppen emiatt nem értik a hallgatóim, de én sem, miért nem képes a demokratikus oldal belátni, hogy a mai választási rendszerben csak viszonylag szoros együttműködéssel lehetne legyőzni a Fideszt. Különösen, mert már lassan csak másfél évre vagyunk a következő választástól, de egy lépéssel sem közelebb ahhoz, hogy tudják, miképpen szervezzék meg ezt az együttműködést.

- Mindehhez pedig még kapóra jött Orbánnak a menekültválság.

- Pedig amikor a Charlie Hebdo elleni párizsi támadás utáni megemlékezés másnapján előjött azzal, hogy ezek az idegenek, bevándorlók, migránsok milyen veszélyesek, még nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Hiszen akkor még a bevándorlási válság is lényegében a koszovóiakról szólt. A Magyarországon 2014-ben megjelent menekültek döntő többsége koszovói volt. Igaz, hogy muszlimok, de mégis európaiak. Ráadásul mi támogattuk Koszovó függetlenségét. Orbánnak aztán váratlanul bejött a politikai megérzése, megindult ez a hatalmas áradat és a koszovóiakat már félre is söpörte, Európa pedig megroggyant, hiszen nem tudja, mit csináljon egy ilyen hatalmas és rövid idő alatt érkező tömeggel.

- Azt mondod, hogy a politika lényegében szerencse dolga is?

- Igen. Egyelőre minden Orbán kezére játszott 2010-től, amikor kirúgta az IMF-et, vagy amikor meghozta a demokráciát súlyosan korlátozó törvényeit, a médiatörvénytől az egyházi törvényen át az új alkotmányig. Kétségkívül bátor is volt, és egy politikusnak azért nem elhanyagolható tulajdonsága a bátorság. Meg merte tenni, bár tudta, hogy szembemegy az Európai Unió értékeivel, szabályaival. Jól mérte föl, hogy ez egy olyan szervezet, ahol az európai polgári hagyományok érvényesülnek és nem lépnek föl erőszakosan a szabályok megsértőivel szemben. Ha pedig mégis megteszik, abból is ő profitál politikailag. Hiszen arra a régi magyar beidegződésre játszhat, hogy minket mindig bántanak, egyedül hagynak, mi mindig európaiak voltunk, megvédtük Európát, de bezzeg sose számíthattunk senkire. Ez nagyon mélyen benne van a magyar tudatban, erre nagyon jól ráérzett. Tudta, hogy ebből nem jöhet ki vesztesként, még akkor sem, ha ezt vagy azt az intézkedését vissza kellett vonnia. De alapvetően meg tudta csinálni, amit akart és mégis bent tudott maradni az Európai Unióban, annak minden hasznát élvezve.

- És most itt van a népszavazás, amellyel - akár érvényes lesz, akár érvénytelen - meg tudja alapozni a 2018-as választási győzelmét.

- Másfél év nagyon hosszú idő. Láthattuk, 2012-ben kezdett nagyon rosszul menni a Fidesz dolga, visszaesett a gazdaság, fogyott a társadalom bizalma. Aztán az olajárak zuhantak, megszűnt Európában az infláció, szinte ingyen adták az új hiteleket. És ez mind-mind segítette Orbánékat. Ha nem ez történik, akkor lehet, hogy bekövetkezik a gazdasági összeomlás, amit sokan jósoltak, de végül megúszták. Aztán 2014 végén, vagy 2015 elején se lehetett tudni, hogy kialakul egy ilyen súlyos menekültválság, de a saját politikai szempontjából megint szerencséje lett, és ráépíthette az egész politikáját. Vagyis azt Orbán sem tudja, hogy mi lesz a következő másfél évben, még akkor sem, ha sokszor jók voltak a sejtései, megérzései. De bármi bekövetkezhet, nem tudjuk. Nagyon változékony a világ, látjuk, hogy mennyire elképzelhetetlen, előre megjósolhatatlan dolgok történnek. Hogy az Egyesült Államokban, amelyet mindenképpen stabil demokráciának kell gondolnunk, egy hosszúra nyúlt, a társadalom jelentős részét is bevonó előválasztási rendszerrel sem tudták kiszűrni a szélsőségesen populista, teljesen abszurd republikánus jelöltet, Donald Trumpot. Ma senki sem tudja megmondani, ki lesz az elnök, ott is bármi megtörténhet. És ha Trump győz, attól függetlenül, hogy Orbán Viktor már előre rá szavazott, abszolút bizonytalan, mit fog csinálni. Lehet, hogy olyanokat, amik rosszak lesznek Magyarországnak, és Orbánt nagyon kellemetlen helyzetbe kényszerítik. Semmiről sincs biztos jóslatunk. Ha kezelhető számú menekült jön például Európába, akkor megerősödhetnek Merkelék, Franciaországban pedig a szélsőjobb nem tudja átvenni a hatalmat. Ha viszont a szélsőségesek kerekednek felül az Európai Unióban, az is elképzelhető, hogy ez Orbánnak még rosszabb lesz, mintha a vele nagyon kesztyűs kézzel bánó ellenfeleivel kellene küzdenie. Ha ugyanis az Unió szétesik, Magyarország valóban egyedül marad. Szóval senki nem tudja, mi lesz másfél év alatt. Még az is lehet, hogy Magyarországon az ellenzék győz – bár ezt egyelőre valószínűtlennek tartom, és ehhez nagyon sokat, nagyon kreatívan kellene dolgozniuk. Olyan képet kellene felmutatniuk magukról, hogy az emberek egyszer csak elkezdjék elhinni: ezek tényleg képesek egymással is együttműködni. Tisztességesek, normálisak, nem keltenek hisztériát, lehet rájuk szavazni, meg lehet bennük bízni. Nem olyan nagy dolog, ám e pillanatban nem látszik nagyon valószínűnek.

- Te író és költő is vagy. Ebben a helyzetben van kedved a szépirodalomhoz?

- Mi az, hogy! Nagyon is! Persze sosem hagytam abba, kivéve azt a négy évet, amikor Amerikában voltam tudósító, mert az 24 órás munka volt. Még ebben az évben meg is jelenik egy színdarab kötetem, öt dráma van benne. Igaz, Magyarországon ma elég nehéz Bolgár színműveket bemutatni, mert engem a politikai újságírással azonosítanak és emiatt nyilván a színházak is kicsit idegesek.

- A műveid függetlenek a politikától?

- Alapvetően igen, alig-alig van bennük, úgyhogy ebből senki meg nem mondaná, hogy én írtam őket. Ezek egyáltalán nem politikai drámák. Hogy aztán esetleg a régmúltban játszódnak, shakespeare-i helyszínen, vagy a jelenben, Magyarországon, az tulajdonképpen mindegy. Az engem foglalkoztató kérdések vannak benne. Alapvetően az, hogyan lehet átértelmezni az élet nagy kérdéseit akár a legnagyobbakkal feleselve. Épp ezért a közös bennük, hogy mindegyikben van valami konkrét utalás klasszikusok műveire, például Shakespeare-re, Madáchra vagy akár Ingmar Bergmanra. Vannak alapkérdések, amelyek évszázadok óta gyötrik az emberiséget, és foglalkoztatják a legnagyobb szellemeket is, de vajon mit szólok hozzájuk egy-egy drámában én most itt, Magyarországon?