Előfizetés

Kinek fontos a szavazás?

Európa valamennyi kormánya növekvő aggodalommal figyeli az évszázadok óta nem tapasztalt méretű bevándorlási hullámot. Olyan kihívásnak tekintik, amelynek kezelése, a belépni szándékozók alapos ellenőrzése, az esetleges terroristák kiszűrése, a tényleges menekültek kiválasztása, elhelyezése, ellátása majd a társadalomba történő beilleszkedésének biztosítása jelentős anyagi áldozatokat is kíván. Biztosítani kell, hogy a bevándorlók ne veszélyeztessék a közbiztonságot, a törvényes rendet, hogy alkalmazkodjanak az európai szokásokhoz, kultúrához.

Az ENSZ genfi menekültügyi konvenciója értelmében mindenkit be kell fogadni, aki a hazájában dúló háború, a terrorizmus veszélye, vagy az ottani kegyetlen diktatúra miatt életét, szabadságát, emberi méltóságát védve kényszerül menekülni. A tényleges menekültek befogadását nemcsak a genfi konvenció írja elő, hanem az Európai Unió értékrendje, a szolidaritás, az emberiesség parancsa is. A befogadás mellett érvel a katolikus világegyház feje, Ferenc pápa is, aki szerint a keresztény ember nem kerítést, nem falat, hanem hidakat épít.

Az európai országokban az aggodalom lényegében azonos, a helyesnek tartott megoldások azonban különböznek. Az uniós tagállamok nagy többsége az ésszerűen korlátozott, szervezett és ellenőrzött befogadás mellett érvel, a közös probléma közös megoldását szorgalmazza, a terhek igazságos, méltányos megosztását tartja helyesnek. Van azonban néhány olyan kormány is, amely igyekszik ebből kimaradni. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a menekültügy Görögország és Olaszország, illetve Németország problémája. Orbán Viktor és kormánya ráadásul kezdettől elutasítja a közös megoldást, nemzetállami megoldások mellett érvel.

Az Európai Bizottság az igazságos és méltányos teherviselés érdekében befogadási kvótákat javasolt. Ezek meghatározásánál figyelembe vette az országok nagyságát, gazdasági teljesítő képességét, a munkanélküliség nagyságát és egy sor egyéb tényezőt. A döntést a Belügy- és Igazságügy Miniszterek Tanácsa hozta meg, az előírt többséggel, a Görögországban és Olaszországban regisztrált, összesen 160 ezer menekült igazságos és méltányos elosztását javasolták. Magyarországra a létszám kevesebb, mint 1 százaléka, 1294 személy jutna. A kvóták alapján történő elosztás ellen Magyarország és Szlovákia az Európai Bírósághoz fordult, ahol még nem született döntés. A kvótákat néhány más ország is helytelenítette, de bírósághoz nem fordultak. Az Európai Bizottság tett egy kísérletet az önkéntes vállalások alapján történő elosztásra, a tagállamok különböző mértékű felajánlásokat tettek, egyedül Magyarország kormányfője volt az, aki semmilyen vállalást nem tett.

Van tehát egy uniós szabályok szerint, többségi alapon meghozott európai tanácsi döntés, amelynek végrehajtása vontatottan halad, mert néhány ország helytelenítette a kötelező kvóták alkalmazását, de az önkéntes befogadást nem hárította el. Az eddig tett önkéntes vállalások azonban jóval alacsonyabbak mint a Görögországban és Olaszországban regisztrált menekültek száma.

Az Európai Unióban lehetnek véleménykülönbségek, de olyan ország amely, immár több, mint másfél éve milliárdokba kerülő kormányszintű kampányt folytat a menekültek befogadása ellen, csupán egy van. Az a Magyarország, amely - ahogy erre sokan felhívják a figyelmet -, egyike a legmagasabb összegű uniós támogatást kapó országoknak, miközben manipulált kérdésekkel Nemzeti Konzultációt rendezett, magyar nyelvű óriásplakátokkal figyelmeztette a még meg sem érkezett menekülteket, hogy mit nem tehetnek Magyarországon. Óriásplakátokkal terjesztett valótlan állításokat, hamis információkat a menekültekről. A cél egyértelműen a félelemkeltés, a menekültek meggyűlöltetése és annak sulykolása, hogy tőlük csak Orbán Viktor és a Fidesz kormány tudja megvédeni Magyarországot, a keresztény Európát.

A cél egyértelmű: Orbán Viktor tekintélyuralmi rendszerének további erősítése, évtizedekre történő bebetonozása, ehhez a következő választásokon újabb kétharmados győzelem elérése. Hogy zavartalanul folytathassák a demokrácia, a jogállam lebontását, a felháborító mértékű vagyongyűjtést, az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás rovására.

A népszavazás Orbán Viktornak, a Fidesznek, és azoknak fontos, akik ennek a rendszernek a haszonélvezői. Ezért szorgalmazzák a minél nagyobb arányú részvételt, és a nemmel szavazás sorsdöntő jelentőségét, ezért akarják, hogy a népszavazás érvényes és eredményes legyen. Ha csak azok vennének részt a szavazáson, akik ennek a rendszernek a haszonélvezői, akkor a számuk nem érné el a szavazásra jogosultak 20 százalékát sem, a többi szavazatot azoktól remélhetik, akiket sikerült megtéveszteniük. Akik viszont már rádöbbentek, hogy a népszavazás érvényessége és eredményessége, a nem szavazatok többsége csak Orbán Viktornak, családi és baráti körének, a Fidesz kormányzás haszonélvezőinek fontos, azok, ha tehetik, maradjanak otthon.

Ha pedig félnek ennek esetleges következményeitől, akkor adjanak le érvénytelen szavazatot. Ehhez nem kell mást tenniük, mint az IGEN és a NEM válasz melletti körbe egyaránt pontosan berajzolni az X-et. Ha ezenkívül még üzenni is akarnak, akkor írják a szavazólapra a következőt: Az IGEN az Európai Unióra, a NEM Orbán Viktorra és a kormányára vonatkozik!

És a következmények?

Az európai uniós tagságról tartott brit népszavazás – népszerű nevén a Brexit – egyik tapasztalata az volt, hogy a választók úgy érezték, nem voltak tisztában a döntés következményeivel, a kampányban nem kaptak világos és egyértelmű tájékoztatást arról, hogy mivel is jár az „in” és az „out”. Nem lehet véletlen, hogy a világ egyik vezető pénzügyi központjának tekinthető London a tagság fenntartására számított, míg azok a csoportok, amelyek közvetlenül nem érezték az európai tagság előnyeit és „bedőltek” a populista kampányfogásoknak, az elszakadásra szavaztak.

A népszavazás veszélyes műfaj, hiszen látszólag nem pártokra és politikai arcokra szavazunk, hanem egy egész ország sorsát meghatározó ügyről, ezért megtehetnék a politikai erők, hogy bíznak a társadalom ítélőképességében és nem folytatnak olyan erőteljes kampányt, mint egy országgyűlési választás esetében.

Magyarországon azonban más a helyzet. A Fidesz hatalmas, minden régióra és rétegre kiterjedő erőfeszítéseket tett azért, hogy belesulykolja az emberekbe, hogyan is döntsenek.

De mi történik majd október 2-ika után? A választóknak meglehetősen körmönfontan feltett kérdésből kimaradt az az egyszerű tény, miszerint összesen 1500 „nem-magyar” betelepítéséről volna szó, de annak is van esélye, hogy ha nemmel szavazunk, Magyarországnak esetleg büntetést kell fizetnie, amiért nem működik együtt az Európai Unió más tagállamaival (kerülöm a „Brüsszel” szót, ami ma már szinte ellenségképpé vált a magyar nyelvezetben). Igen, megüzenjük Brüsszelnek, a miniszterelnök majd nyilván elmondja mindenkinek, akiről azt gondolja, hogy illet, hogy a magyar nép immáron nem kér a kvótarendszerből.

De ez csak a dolog egyik fele. A másik, a fontosabb, a belpolitikai üzenet lesz, amiből kiderül, hogy választók támogatják a Fideszt, ha pedig a népszavazáson döntő többségben lesznek a „nem” szavazatok, az azt jelenti, hogy a Fidesz jól politizál, társadalmi támogatottsága növekszik, az ingadozók pedig, mint tudjuk, szeretnek a győztesekhez húzni.

További tanulság lesz, hogy 2018-ban ugyanilyen kemény kampányt kell folytatni, minden utcasarokra táblákat kell állítani, még erőteljesebben kell fogni az önkormányzatokat, ha lehet, be kell vonni ismert arcokat, hivatkozni kell különböző ismeretlen külföldi tekintélyekre, más szóval a „meggyőző” erő jelszavait kell minden fórumon hangsúlyozni.

Arról persze szó sincs, hogy elhagynánk az Európai Uniót, Orbán az elmúlt két évben megtanulta, hogy nem kell tartani sem az Európai Bizottságtól, sem az Európai Parlamenttől, már nem ijedt kisfiúként száll szembe velük, mint tette azt annak idején, a médiatörvény fölött rendezett emlékezetes vitában, nem, erről már szó sincs.

Tudja, hogy Magyarországnak nagy szüksége van a sokat szidott brüsszeli bürokratákra, akik jóváhagyják a hatalmas támogatásokat, és azt is tudja, hogy az Európai Unió sem szeretné, ha egy újabb tagállam kockáztatná meg a távozást. Ez utóbbi már csak azért sem lehet komoly törekvés, hiszen a mi gazdaságunk az uniós pénzek és az uniós államok befektetései nélkül nem állna meg a lábán.

Hát körülbelül így nézünk majd ki.

Nálunk senki sem tudja jobban, milyen a balsors – mondta Áder János augusztus 20-án. Ő csak tudja.

Szijjártó magyar és amerikai módon tálalva

1. rész. A legenda, avagy az MTI jelenti.

„Az exkluzív washingtoni Nemzeti Sajtóklubban - ahol csakis újságírók és közéleti személyiségek lehetnek tagok - telt ház várta a repülőtérről egyenesen oda érkező Szijjártó Pétert. A rendezvényt a klub egyik elegáns éttermében tartották, magyar borvacsorával egybekötve, s ez volt az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére rendezett washingtoni megemlékezés-sorozat nyitórendezvénye.”

Itt jelentette ki állítólag igazmondó miniszterünk, hogy Magyarország nem szokott másokat bírálni, megadja a tiszteletet másoknak és más országoknak.

2. rész. A valóság a washingtoni klub honlapjáról.

Az intézmény tagja lehet nagyjából bárki – könyvtárostól, webmesterig -, aki megfizeti az évi 35-től 700 dollárig terjedő tagdíjat. 3500 tagot számlálnak. De ennek semmi jelentősége, hiszen esetünkben pusztán terembérletről beszélünk.

Az eseményt kár is máshol keresni, mint az „Étterem” menüpont alatt. Itt kissé már más az olvasat. Borvacsorát hirdettek a bérlők (a magyarok) az 56-os hét alkalmából. Lássuk a menüt: pogácsa, körözött, töltött káposzta, szalámi. Zöldsaláta kacsamájjal, zellerrel és almával. Fogasfilé kapros tejszínes gombával és rákfarokkal. Grillezett szarvasfilé, mandulakrokettel, grillezett körtével, és párolt zöldséggel. Somlói galuska.

Akik mindezért befizettek fejenként 80 dollárt, ráadásként kaptak egy mérsékelten érdekfeszítő Szijjártó-beszédet. Azért ezek után már nem kezeskedhetünk, hogy ott ugyanazt mondta, mint amit az MTI hosszan lehozott.