Betiltott árverés, politika, tömeg - Ilyen volt a Pozsonyi Piknik

Publikálás dátuma
2016.09.04. 22:09
FOTÓk: Vajda József/Népszava
Nyolcadik alkalommal várta a látogatókat vasárnap reggeltől estig a Pozsonyi Piknik – Újlipótváros falunapja, amely az évek alatt profi kulturális fesztivállá vált. Időközben a szervezést is egy professzionális rendezvényszervező cég vette át a rendezvény megálmodójától, Rédei Évától. A helyszín is változott, hiszen a kitelepülő szervezetek az Újpest rakparton állították fel standjaikat. A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK!

Nyolcadik alkalommal várta a látogatókat vasárnap reggeltől estig a Pozsonyi Piknik – Újlipótváros falunapja, amely az évek alatt profi kulturális fesztivállá vált. Időközben a szervezést is egy professzionális rendezvényszervező cég vette át a rendezvény megálmodójától, Rédei Évától. A helyszín is változott, hiszen a kitelepülő szervezetek az Újpest rakparton állították fel standjaikat.A rendezvény idén már második alkalommal költözött el az újlipótvárosi Pozsonyi útról az Újpest rakpartra, a valaha, talán a Radnóti, esetleg a Balzac utca határolta, családias, civil kulturális találkozó helyszínéről. A piknik ötlete Rédei Éva, a Láng Téka gazdájának fejéből pattant ki,  sok évvel ezelőtt, és mint minden sikeres rendezvény ez is túlnőtte, vagy kinőtte önmagát. Kezdetben kényelmesen korzózhattunk, ismerősökkel cseveghettünk, volt tér, idő minderre. Tavalyelőtt már óriási volt a zsúfoltság, sátrak végeláthatatlan tömege sorakozott. Világosan látszott, ez nem fog menni. Így hát tavaly először az Újpest rakparton rendezték meg a pikniket. Nosza, nézzük, milyen a felhozatal.

Némileg meglepődünk – de miért is? –, legalább tíz, ha nem több könyvkiadó települt ki a rendezvényre. Lassan fél évszázada temetik a Guttenberg-galaxist, de az csak nem akar kimúlni. Rengeteg könyv kínálja magát. Az újak mellett antikváriumok is megjelentek. Öreg könyvmolyként hol a friss nyomdaszag kábít el, hol az ódon kötetek semmivel össze nem hasonlítható finom „dohszaga”.

Persze megszállottként, „min­denféle régiséget veszek” attitűddel izgatottan keresem a standot, ahol Rejtő Jenő halhatatlan hőséhez, Gorcsev Ivánhoz hasonlóan, ha nem is makaón és nem is a Nobel-díjat, de liciten elnyerhetem Haraszti Miklós, vagy éppen Iványi Gábor és más, általam tisztelt polgártársam lovagrendjét a keresztekkel. Hát nem léphetek Gorcsev nyomdokaiba, mert kiderül, hogy a rendezők nem járultak hozzá az esemény megtartásához, mert szerintük ezzel a pártpolitika tenné be a lábát a piknikre. Kár, mert a bevételt földönfutóvá lett családok gyermekeinek támogatására szánták az aukció szervezői. Pedig a ’90-es évek elején még két Szocialista Munkáért érmet vettem, darabját 50 forintért, ízléses kis láncon függő vörös csillaggal. Most se rend, se kereszt.

A rakpartra nőtte ki magát a rendezvény

A rakpartra nőtte ki magát a rendezvény

Vigasztalásul újabb régi, nosztalgikus emlék kerít hatalmába. Egy kecskeméti kézműves söröző egy átalakított Barkasból és egy öreg Volkswagen buszból átalakított mobil „boltocskából” méri igen csak zamatos termékeit. A Barkas, e kétütemű hangos jószág a mai ifjúság számára a mohácsi vész előtti világ hírnöke. Jómagam még a ’70-es évek közepén a Művelt Nép többre hivatott segédmunkásaként gyakran „robogtam” kollégáimmal végig a Népköztársaság – leánykori nevén Andrássy, majd Sztálin, majd Magyar ifjúság, majd máig ismét Andrássy – útján, hogy a művelődésre áhítozó nép könyvvásárláskor a korai „szocialista” reklám jegyében színes műanyag zacskóhoz juthasson a vállalat százhalombattai raktárából.

De elég a múltbéli kalandozásokból. Csáki Judit színikritikus érces hangja ránt vissza a jelenbe. Sorolja a gazdag programkínálatot. Lesz itt zene, filmslágerek, színdarab­részlet, dalok, érett hölgyek hastánc-bemutatója, s találkozhatni tehetséges írókkal, költőkkel is. Megnyugtat, nem csak a lélek, de a test is számos forrásból telítődhet. Szóval, szó szerint, mi szem-szájnak ingere. Nem maradhat el korunk „vörös farka”, a támogatók felsorolása sem.

Ám a frivol szórakozás és a testi örömök lehetősége mellett társadalmi gondokról is szó esik. Aláírásgyűjtésről tájékoztat Csáki Judit, az ismert és népszerű kritikus, mert kritikus a kerületben a jobbkezes utcák miatt kialakult közlekedési helyzet. Rengeteg a baleset. Újlipócia és Angyalföld népe egyemberként követelheti, hogy táblákkal, a kereszteződésekbe épített forgalomcsillapító dombocskákkal szabjanak határt az illetékesek a forgalmi káosznak.

Közben elégedetten szemlélem, hogy meglehetősen nagy az érdeklődés a Népszava standjánál. Veszik a lapot – becsületkasszás módszer –, a népszavás pólókat, egyéb apróságokat.

Szerencsére a rakparton nyoma sincs a káosznak, bár ahogy az idő egyre ballag előre, úgy nő a tömeg. Még ebben a sokaságban is találkoznak barátok, ismerősök és nagy ováció­val köszöntik egymást. Ha másért nem is, már a személyes kontaktusok újraéledése miatt is érdemes megrendezni a pikniket, de természetesen azért ennél jóval többről szól ez az esemény.

Például a gyermekekről. A Balzac utca és a Szent István park háta mögött valóságos gyermekváros várja a kicsiket. Sakkverseny, játszóház, színi előadás. És kutyák mindenféle kiadásban, színben, nagyságban. Gyerek, plusz kutya, önmagában elég a sikerhez, de a lelkes előadók kerülve a gügyögést, lekötik az aprónépet.

A vállalkozó kedvűek kipróbálhatták, hogyan is szól egy hegedű FOTÓK: VAJDA JÓZSEF

A vállalkozó kedvűek kipróbálhatták, hogyan is szól egy hegedű FOTÓK: VAJDA JÓZSEF

Ja, ha már erre járunk, nosza, látogassunk el a Piknik Duna felőli fertályára is. Akinek benzin, vagy dízel csorog az ereiben, és szereti a múlt nagy öregjeit, szépen felújított eredeti Fiat 500-ast, Wartburgot, Zsigulit, Skodát láthat.

Kilométerek a lábban, zene a fülben, könyvek szövege a szemben, az agyban, csak a gyomor üres. Tankoljunk hát. Nehéz a választás, mert sok finom falat, lángos, kolbász, hal és egyéb étkek között vezet az út. Végül a rétes mellett döntünk, de állva tüntetjük el, mert még a járdaszegélyen is ülnek, falatoznak.

Közben nyitott füllel isszuk a közönség szavait. Két idős hölgy nosztalgiázik a régi piknikekről, amikor még töredék ennyi ember volt, és az egyik Pozsonyi úti erkélyről neves operaénekesek áriáztak. Sokkal könnyebb volt összefutni ismert közéleti emberekkel, színészekkel, művészekkel. Családias volt a hangulat, pozsonyikifli-sütőverseny zajlott a fák alatt. Egy kisebb társaság szerint már túlságosan az üzletről szól ez a piknik. Ám valaki ellenveti, valamiből meg kell rendezni az eseményt, és Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Egy úr duzzog az elmaradt lovagrend-licit miatt és kárhoztatja, hogy minek behozni ide is a politikát, hiszen szegény gyerekek megsegítéséről lett volna szó. Barátja viszont úgy véli, éppen az lett volna politika, ha megrendezik az ismert sajnálatos augusztusi események miatt, amikor érdemtelenre hullott az érdemrend.

Mindent összevetve remélem, a Pozsonyi Piknik még sokáig velünk marad. 

Elmaradt a lovagkeresztek elárverezése
Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke szombaton bejelentette, hogy az általuk meghirdetett lovagkeresztes árverés a Pozsonyi Pikniken elmarad. Az árverésen azokat az állami kitüntetéseket árverezték volna el, amiket Bayer Zsolt szélsőjobboldali publicista kitüntetése után adtak vissza. A befolyt összeget jótékonysági célokra ajánlották fel. Az aukciót a Klubrádió sátrában rendezték volna, csakhogy a szervezők visszavonulót fújtak, mondván, az esemény túlzottan politikai. A szervezők döntését tiszteletben tartják, az árverést azonban – más időpontban és helyszínen – ettől függetlenül megtartják.
„A Klubrádió vezetősége ezek után úgy döntött, hogy a rádió lényegét – a szólás- és véleményszabadság melletti elkötelezettségét, a demokratikus nyilvánosság képviseletét – csorbító intézkedés miatt a rádió távolmarad az idei Pozsonyi Pikniktől. A Klubrádió számára vállalhatatlan, hogy olyan eseményen vegyen részt, ahol lemondani kényszerül arculatát meghatározó értékeiről” – közölte Rózsa Péter főszerkesztő-helyettes.
A Népszava kérdésére Rózsa Péter úgy értékelte a történteket, hogy az jól mutatja a magyar értelmiség körében terjedő félelmet a mostani rendszer megtorló taktikáival szemben. A rádió főszerkesztő-helyettese informálisan úgy értesült, a szervezők attól tartottak, hogy a kormánynak nem fog tetszeni a visszaadott kitüntetések elárverezése, és a kritikai akció veszélybe sodorhatja a Pikniket jegyző egyesület közhasznúsági besorolását, pályázati esélyeit. A Klubrádió munkatársai ugyanakkor biztatónak tartják a jövőre nézve, hogy sokan döntöttek úgy az árverés betiltása miatt, hogy nem mennek el a rendezvényre. A sort Kakuk György nyitotta, aki közösségi oldalán így indokolta, miért mondta le saját könyve dedikálását: az esemény, amelyet a szervezők nem engednek be a piknikre a szolidaritás vállalásának kifejezése lett volna. „Nem megyek el a Pozsonyi Piknikre. Nem tehetem meg” – tette hozzá Kakuk. (Népszava-információ)


A cselekvés számít

A Népszava standjánál hosszú sor alakul, Lendvai Ildikó dedikál, de nem könyvet ír alá, hanem a lapban megjelent publicisztikai írásait. A napi politizálástól hátrébb lépő szocialista politikust is meglepi az érdeklődők száma. – Nem tagadom, hogy jólesik az érdeklődés. Ami legalább ilyen fontos, közvetlen visszajelzést kapok, hogy a „levegőbe írtam”, vagy sikerült sokak érzéseit, véleményét megfogalmaznom – mondja Lendvai Ildikó. Mosolyogva teszi hozzá, kritikát, tanácsokat, elismerést is kap az írásaira. Többen is úgy vélik, s ebben egyetért az olvasókkal, hogy minden autoriter rendszernek az irónia a legfőbb ellensége, a nevetségességtől fél a legjobban, ezért az ilyen hangvételű írásait szeretik a legjobban. A civil és a politikai vélemény szétválasztása öngyilkos életforma, ezért civil találkozókon is szívesen politizál. Azzal viszont nem ért egyet, hogy például a Pozsonyi Pikniken a pártok nem szívesen látott vendégek. Ebben a politikai osztály is bűnös, de nem is változik, ha nem szembesül a civilek kritikájával. Ezért is kellene az ilyen rendezvényeken is szemtől szemben találkozniuk. Sajnálatos, hogy a kitüntetés-árverés, ami csak részben tekinthető politikának és jótékony célt szolgált volna, áldozatul esett ennek a félelemnek – mondja Lendvai Ildikó.

A szemek nem hazudnak

Nagyon szeretek az olvasóimmal beszélgetni, ezért vagyok itt. Az interneten csak kommunikálni lehet, de az nem ugyanaz – mondja Bitó László író, aki legújabb regényét, a Newton kutyáját dedikálja. Hangsúlyozza, mennyire hisz a testbeszédben. Különösen az arcot, a szemet kell nézni, figyelni – véli. Ezzel őszinteségre bírjuk a beszélgetőpartnert. Egymás szemébe nézve nehezebb hazudni. Hamar kiderül az őszintétlenség. Bitó László is úgy gondolja, a Guttenberg-galaxis a sötét jóslatok ellenére sem ér véget. Sőt, újult erőre kaphat, mert ma már éppen az internet segítségével akár könyvet is kinyomtathatunk, borítóval együtt. A kérdés az, a fiatalokban meglesz-e a kíváncsiság, mert ezeknek a modern eszközöknek az a nagy veszélye, hogy megölik a kíváncsiságot. Ha felvetődik egy kérdés, rögtön ott a digitális válasz. „Fiatalkoromban alaposabban utánajártunk a dolgoknak, végig beszéltünk mindent, az öregekkel, ismerősökkel, barátokkal. Hát ez hiányzik” – mondja Bitó.

Eltűnt a tévékből a kultúra

Idén ugyan vannak olyan felhangok, amitől nem vagyok boldog, de nagyon szeretném hinni, hogy nem politikai csatározások terepe lesz a piknik is – mondja Szegvári Katalinnal. - Örülök ennek a rendezvénynek és azt különösen fontosnak tartom, hogy a színházak is megmutathatják magukat.  Az ismert és népszerű kulturális újságíró hozzáteszi, kétségtelenül jelen van az üzlet is a pikniken, de hát mindenki pénzből él. Kicsit szomorú, hogy sokan vennének könyvet, színházjegyet, egyebet, de nincs rá pénzük. De mégis itt vannak és ez jó.

Szerző

Hitler a közmédiában

Hitlerrel és a "Berlin-erődöt" végsőkig védeni kényszerített gyerekkatonák képével vezette fel a Vasárnapi Újság című rádióműsor 1956-tal és a pesti srácokkal foglalkozó anyagát a közmédia honlapja.

A mediaklikk.hu - amit az állami Duna Műsorszolgáltató Zrt. üzemeltet - egy ismert 1945-ös képet közölt, amin Hitler kezet fog az egyenruhába bújtatott gyerekekkel, s Hitlerjugend-tagokat tüntet ki a német kancellária kertjében 1945. április 20-án.

Szerző
Témák
Hitler közmédia

"Szégyent hozott a családi névre" - Schiffert szidja a nagynénje

Publikálás dátuma
2016.09.04. 20:59
FOTÓ: Molnár Ádám/Népszava
Schiffer András nagynénje, Schiffer Anna szerint politikus unokaöccse szégyent hoz a családi névre, amikor jobbikosokkal haverkodik és a baloldaliakat szidja. 

A Nyugatifény blogon megjelent írásból kiderül, hogy a korábban a család kommunista öröksége okán Lázár Jánossal is vitába szálló rokon eddig is bírálta az LMP alapítójának politikai lépéseit, most pedig úgy nyilatkozott: amikor Budaházy elítélése után Schiffer András „szemkilövetőkről” beszélt, egy pillanatig szégyellte, hogy azonos a vezetéknevük. De később arra gondolt, hogy "több Schiffer viselte ezt a nevet, akikre büszke vagyok, mint a felejthető dr. Schiffer András, mert a puha gerincűek felejthetőek".

Szerző