Előfizetés

Kereskedőház Fidesz közeli haveroknak

Bihari Tamás
Publikálás dátuma
2016.09.04. 21:53
FOTÓ: Népszava
Inkább egzotikus utazási irodának, mint jelentős export élénkítő intézménynek tűnik sokak szerint a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. Távol-keleti, dél-amerikai és afrikai országokban épített ki hálózatot a magyar ki és középvállalkozók támogatására hivatkozva, de eddig jobbára több milliárdos veszteséget produkált.

Kis híján 6 milliárd forintos veszteséget könyvelhetett el tavaly a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNKH) a Külkereskedelmi és Külügyminisztérium 99,25 százados tulajdonában lévő társaság. Ez meglehetősen vaskos összegnek tűnik, ahhoz képest, hogy a 2012-ben alapított zrt. eddig a pénzügyi beszámolója alapján mindössze 2,8 milliárd forint értékű üzlet nyélbe ütésében játszott közvetlen szerepet.

Narancs színű személyzeti politika
Az sem érdektelen, hogy kikkel ért el "sikereket" az MNKH Zrt. A Magyar Nemzet közölt egy névsort a teljesség igénye nélkül.
Kun "Kunci" Gábor vezérigazgató-helyettes, Szijjártó Péter külügyminiszter dunakeszi futsalos csapattársa,
Bozsoki Dániel, aki a Fidelitas kabinetvezetőjéből lett az infokommunikációs ágazat MNKH-s felelőse,
Matolcsy Mátyás, Matolcsy György jegybankelnök rokona tanácsadóként segít,
Lengyel Zoltán rendőrökkel egy szál fürdőnadrágban dulakodó volt fideszes országgyűlési képviselő is így tesz havi 800 ezer forintért,
Nógrádi György biztonságpolitikai fáraónak is jut havi 500 ezer forint tanácsokért.

Tavaly az MNKH saját bevallása szerint megkétszerezte a kirendeltségeinek számát, mára egy 47 tagból álló hálózat jött létre. A rendszer hamarosan két partnerirodával gyarapodhat, Malajziában és Laoszban nyitna új irodákat. Duzzadt a létszám is, tavaly év végén már 141-en dolgoztak az MNKH-nak, míg az előző évben 90-en. Bérre is 300 millió forinttal többet, már 1 milliárd forint adófizetői pénzt költöttek. Több becslés is napvilágot látott arról, hogy az átlagbérek elérik a 800-880 ezer forintot.

Ducsai-Oláh Zsanett, az MNKH vezérigazgatója a sorra megjelenő kritikus cikkekre reagálva az állami, illetve a kormányközeli sajtóban és más médiumokban fejtette ki, hogy nemcsak a társaság közreműködésével létrejött üzletek értékén kell a sikert mérni, hanem azon is, hogy a partnercégek a múlt évben 895 milliárd forintos exportárbevételre tettek szert, ami 135 milliárddal több, mint a 2014-es eredmény. Ez az érvelés arra nem adott választ, hogy ehhez a valóban tekintélyes összeghez mi köze az MNKH-nak. Mint ahogy azt sem tudni, min alapul az a vezérigazgatói állítás, amely szerint a kereskedőház által elköltött minden 1 forint a partner cégeknek 11 forintos exportárbevétel-növekedést eredményezett.

Már az intézmény elnevezése is félrevezető, mert ez a kereskedőház nem kereskedik és nem is az a feladata - nyilatkozta a Népszavának Bodnár Zoltán, a Magyar Liberális Párt ügyvivője, szakpolitikus. A magyar kivitel elősegítésével, elsősorban a kis és közepes vállalkozások (kkv) szektor szereplőinek piacra juttatásával kellene foglalkoznia a kereskedőháznak. Éppen az a gond, hogy úgy ment a semmibe 2015-ben 6 milliárd forint, hogy annak semmilyen haszna, hozadéka a magyar exportban nincsen - fogalmazott a liberális gazdaságpolitikus. Személyes véleményeként még hozzátette, hogy szerinte a társaság kifizetőhelyként működik. Ezt a véleményét azzal indokolta, hogy nem sokat tudni arról, hogy az a 141 ember valójában mit is csinál, illetve teljesen értelmetlenül hoztak létre irodákat amúgy izgalmas, egzotikus országokban. A szakpolitikus azt is szóvá tette, hogy olyan tanácsadókat alkalmaznak, akiknek semmi közük a külkereskedelemhez.

Bodnár szerint a legkevesebb támogatás éppen a kkv-knak jutott, pedig lenne értelme például a nemzetközi vásárokon, kiállításokon, konferenciákon való megjelenésüket segíteni, mert saját zsebből ezt nem tudják megoldani. Erre is költ valamennyit a Kereskedőház, de messze nem eleget - vélte.

Ehelyett irodát nyitottak a kies Botswanában, ahol a korábbi 200 millió dolláros magyar kivitel mára kevesebb mint egyötödére zsugorodott. Törökországban azzal a török oligarchával, Adnan Polattal kötött együttműködési szerződést a Kereskedőház, aki Orbán Viktor vejével, Tiborcz Istvánnal állt üzleti kapcsolatban. Ehhez képest eddig egyetlen forint hasznot hajtó export üzlet sem köthető ehhez a céghez a több tízezer euróért amit a kereskedőház működtetéséért kapott - jegyezte meg a szakpolitikus.

A zrt. vezetője több távol-keleti és afrikai országot is említett nyilatkozataiban, ahol szerinte az MNKH közreműködésével jött létre az üzlet. Erre az a magyarázat, hogy a 2010-es hatalomváltást követően a Fidesz kormány az összes, szerződéssel még le nem fedett megállapodást leállította és most ezeket igyekeznek felmelegíteni és eladni, mint a Kereskedőház sikerét. Így hiúsítottak meg egy 30 millió dolláros programot Laoszban, amelyben két állami cég is részt vehetett volna beszállítóként, a Szarvasi Halászati Kutató Intézet és a Herceghalmi Mezőgazdasági Kutató Intézet. Megfúrta a Fidesz kormány a 60 millió eurós vietnami onkológiai kórház építését is. A vietnami fél már a közbeszerzési eljárást is lefolytatta, megkötötték a szerződést a magyar fővállalkozóval. Az Orbán kabinet azonban megakadályozta, hogy az EximBank aláírja a kölcsönszerződést, mert ebben a projektben a magyar konzorciumban részt vevő orvosi műszer-beszállító Rényi Gábor persona non grata lett a Fidesznél - tette hozzá Bodnár Zoltán. Most ugyanezt a programot a sajátjukként kommunikálják.

Ráadásul fölöslegesen költik a milliárdokat, ha nagyon kevés az a kkv-k által gyártott termék, ami a nemzetközi piacon is eladható. Emiatt nem túl bőséges az árualap sem. Hiányzik az az összefogás is, amely megfelelő mennyiséget garantálna.

Az MNKH vezérigazgatója arról is beszélt a Világgazdaságnak adott interjújában, hogy tavaly több mint 1500 konkrét üzleti lehetőséget teremtettek. Bodnár Zoltán szerint a "lehetőségen" van a hangsúly, vagyis ezekből még nem biztos, hogy konkrét üzlet is lesz. Ugyanez érvényes a különböző szintű szándéknyilatkozatokra is, mert ezek gyakran nem többek formális udvariassági gesztusoknál.

A hatékonyságot kéri számon a Kamara
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) 0,75 század részben tulajdonos az MNKH Zrt.-ben, ami alig 50 millió forintot jelent - mondta lapunknak Parragh László, a kamara elnöke, az MNKH volt felügyelő bizottsági (fb) tagja. A szakember még hozzátette, hogy soha ezért a pozícióért egyetlen forintot sem vett föl. A szaktárcával jó az együttműködés, de formálisan, jogilag nem sok beleszólásuk van a zrt. ügyeibe.
A kamara elnöke szerint nagyon nehéz számszerűsíteni azt, hogy az MNKH közreműködése forintban kifejezve mekkora exportbevétel-többletet hozott a partner cégeknek. Így azt is nehéz értelmezni, hogyan értette a Kereskedőház vezérigazgatója az általuk elköltött minden 1 forintra jutó 11 forintos bevételnövekedést.
Minden fejlett országban létezik valamilyen export támogató intézmény. Ilyen értelemben szükség van az MNKH-ra is, de hogy milyen hatékonysággal működik, azzal kapcsolatban Parragh László is aggályát fejezte ki. Leginkább azért, mert az a nemzedék, amelyik kiválóan értett a külkereskedelemhez, széles körű kapcsolatrendszerrel rendelkeztek, nagy részt nyugdíjba ment és nem látni az utódokat.
Nagyon fiatal a kereskedőház gárdája, márpedig egy új piacra bejutni ahhoz nagy gyakorlat és tapasztalat kell. Azt azonban hangsúlyozta, ez a terület is személyfüggő és vannak jelenleg is rátermett, megfelelő képviselői is az MNKH-nak. Azt is elismerte, hogy roppant nehéz jól működő modellt kitalálni. A Kereskedőház esetében még tart ez a folyamat.
Azt mindenképpen nagyon meg kell fontolni, hogy hol, mekkora energiát fordítunk piac szerzésre, ha van 200 ország a világon, nem kell mindenhol jelen lennünk - közölte Parragh László. Figyelni kellene a magyar gazdaság jellegzetességeire, például arra, hogy a magyar kisvállalkozó elsősorban gépkocsival közlekedik lehetőleg egy napos távolságon belül. Így leginkább egy 800 kilométeres sugarú körben érdemes a kkv-król gondolkodni. Azon túl már csak erőteljes segítséggel tudnak megjelenni.


A kereskedőház nem egy állami funkció

Nagyon durva hiba, hogy a külgazdasági és külügyi tárca a Kereskedőházon keresztül saját számlás műveletekkel az adásvétel szintjén is beszállt az üzletbe - nyilatkozta a Népszavának Balázs Péter, volt külügyminiszter - utalva a balul elsült Cider Alma projektre. A kereskedőház nem egy állami funkció, hanem egy kereskedelmi műfaj. A nagy európai kikötők tele vannak kereskedőházakkal. Egyik földrészen bevásárolnak, a másikon eladnak a nagyobb kockázat, nagyobb haszon elvén. Állam ne vásároljon! - figyelmeztetett a diplomata.

A minisztérium exporthitelezése felvetheti a hűtlen kezelés gyanúját is. Ha Magyarországon egy erős parlament lenne, az első hírekre jelentést kérne a szaktárcától, mi ez a hálózat, mennyibe kerül, ki mit csinált, mi az egésznek a haszna, és a parlament adott esetben felülbírálná a minisztérium döntését - mondta Balázs Péter.

Az MNKH feladata összehozni a partnereket, segítsen a termékek bemutatásában, vásárokon, kiállításokon, vagy hozza helybe a külföldi partnert. Az állam legföljebb hitelgaranciát vállalhat nagy beruházások hiteleire. A külügyi szakértő szerint az Orbán kormány által létrehozott kereskedőház hálózat minden józan határon túl megy.

Külügyminiszterként 14 olyan külképviseletet záratott be Balázs Péter, ahol a költségek rendkívül magasak voltak, de jelentős kapcsolatok nem voltak Magyarországgal. Az üzleti életben még szigorúbbak a feltételek. Ahová a repülőjegy, a szállítás olyan drága, hogy többe kerül mint az üzlet értéke, oda nem érdemes kitelepülni - mondta Balázs Péter. Amelyik cég viszont idegen pályán is tud focizni, az itthon is megállja a helyét, de amelyik csak itthon jó, az nem biztos, hogy külföldön labdába rúghat és azon az MNKH sem segíthet - tette hozzá.

Ha Magyarországon egy erős parlament lenne, az első hírekre jelentést kérne a szaktárcától, mi ez a hálózat, mennyibe kerül, ki mit csinált, mi az egésznek a haszna, és a parlament adott esetben felülbírálná a minisztérium döntését - foglalta össze Balázs Péter.

Rokonok a hálózatban
A CIDER Alma Kft.-nek egy jó üzlet reményében gyakorlatilag 3,2 milliárd forint exporthitelt nyújtott az MNKH, ám végül az egészből nem lett semmi - derítette ki a 444.hu. Így 5 millió darab vákuumzáras csemegekukorica konzerv és 1,5 millió darab magozott meggykonzervhez jutott jelzálog gyanánt a Kereskedőház.
A pikáns esetet súlyosbítja, hogy az oknyomozók a Cider Alma céghálózatát és tulajdonosi körét kutatva feltárták, hogy cégcsoportban több pozíciója is van Orbán Viktor sógorának, a Cider Alma egyik leányvállalatát pedig a miniszterelnök unokaöccse vezeti. Lévai Anikó testvére Lévai Gizella, és az ő élettársa a szolnoki Ökrös Imre, aki három cégben is üzlettársa a Cider Alma tulajdonosainak. A köztük lévő kapcsolat olyan erős, hogy Ökrös két cége, az Érvölgye Konzerv Kft. és a Kelet Konzerv Kft. készfizető kezes a Cider Alma MNKH felé fennálló tartozásában. A kereskedőház beszámolójában szerepel is, hogy a követelésüket részben Érvölgye Konzerv és a Kelet Konzerv 1,6 milliárd forint értékű készleteinek eladásából is remélik - írta a 444.
Lévai Gizella egyik fia is feltűnik a cégcsoportban: Szeghalmi Ádám, az Orbán-gyerekek unokatestvére vezeti a Cider Alma Drogida Hungaro nevű leányvállalatát. A Drogida Hungaro korábbi tulajdonosai Szeghalmi Ádám és Ökrös Imre voltak, tőlük került a kft. a Cider Alma tulajdonába, de a tulajdonosváltás után is Szeghalmi maradt az ügyvezető.
Szeghalmi Ádám testvére, Szeghalmi Balázs szintén kötődik a Magyar Nemzeti Kereskedőházhoz, ő vezeti például az MNKH kirendeltségét a törökországi Izmirben.De a Magyar Nemzeti Kereskedőház körül nemcsak az Orbán-család rokonai tűntek fel, hanem Tiborcz-rokonok is. Az Egyesült Államok nyugati partján, Szaúd-Arábiában, Dél-Amerikában és Mexikóban a Heti Válasz szerint az MNKH egy Syncope-Project nevű céget választott partneréül, ezt a kft-t pedig Bertha Péter vezeti. Ő többször is megjelent Tiborcz Istvánhoz köthető vállalkozásokban, és anyai nagyanyja révén vér szerint is rokona Tiborczéknak.



Bajban a Tesco? Panaszkodó dolgozókról ír a Magyar Idők

Publikálás dátuma
2016.09.03. 12:39
FOTÓ: Népszava
Akadozik a táppénzek és a különféle juttatások elszámolása a Tescónál – írja a Magyar Idők. Több dolgozó jelezte, hogy egy újabb átszervezés fennakadásokat, késéseket okoz a fizetések utalásában.

Megszüntette a cég a vidéki adminisztrációs központjait, ahol korábban az egyes településeken alkalmazott munkavállalók társadalombiztosítással, bérszámfejtéssel, illetve a foglalkoztatással kapcsolatos ügyeit intézték. Jelenleg Budapesten gyűjtik be az összes munkavállalóra vonatkozó adatokat, melyeket a győri központba továbbítanak.

A kormánypárti lap szerint a bérekkel kapcsolatos munkáltatói feladatok átszervezésével tucatnyi adminisztratív dolgozó állását szüntették meg vidéken, mások arra panaszkodtak, hogy az átszervezés fennakadásokat, késéseket okoz a fizetések utalásában, illetve olyan ügyekben, mint az utazási költségek elszámolása vagy a táppénzek kifizetése.

Ahogy lapunk korábban már beszámolt róla, a Magyar Időknek korábban a brit cég illetékese erősítette meg, hogy a társaság londoni központjában ismét szóba került a Tesco magyarországi üzletláncának az eladása. A Tesco Global Áruházak Zrt. viszont ezt az értesülést cáfolta, közölték, hogy a budaörsi központ megszüntetését, nem tervezi a vállalat. Annyit elismertek, hogy egyszerűsítik az irodai folyamatokat, azért, hogy jobban együtt tudjanak működni a régiós központok.

Egy neve elhallgatását kérő kereskedelmi szakember korábban úgy nyilatkozott a Népszavának: nehéz eldönteni miért éppen mostanra időzítette a kormánypárti napilap a Tesco állítólagos eladásának hírét, mert ez nem újdonság. 

Az áruházlánc mindig is a "bögyében" volt a kormányzatnak és a Simicska-Orbán szakítás előtt a Magyar Nemzet gyakran közölt "leleplező" cikkeket a Tescóról. Ráadásul az esetleges eladást is többször meglebegtették már. Például tavaly, amikor a londoni vállalat birodalom 4 milliárd fontért hirdette meg dél-koreai üzletláncát. Akkor is lábra kaptak olyan információk, hogy eladó sorba kerülhetnek a közép-európai láncok, így a magyarországi is. Abban az időben semmi sem lett az üzletből.

Akkor pedig nagyobb esélyt adtak a magyar Tesco leépítésére, mert a cég fennállása óta a legnagyobb veszteséget könyvelhette el a cég a diszkontok előretörése miatt. Egyelőre nehéz megjósolni, hogy mi lesz a magyar Tesco sorsa, az viszont tény, a leányvállalat közlése szerint a 2015-ös évet nyereséggel zárta.

Bukkanás

Iványi Gábor
Publikálás dátuma
2016.09.03. 09:35

"Néhányan nagyon kedvesen érdeklődtek, hogy jól vagyok-e… Sajnos nem vagyok jól. A legnagyobb baj az, hogy olyasmik fordulnak elő, hogy leülök a géphez, aztán öt percig nem tudok rájönni, hogyan kell mozgatni az egeret… Minden második szó tele van melléütésekkel… Az utcánjárás közben a lábaim egyszercsak elkezdenek totyogni, aztán teljesen önálló életet élni. Kétszer el is estem. De legalább nem az utcán, hanem itthon. Nem tűnik úgy, hogy ez valami gyógyulási folyamat. Annál is inkább, mert egyre rosszabb minden" – írta 2014. augusztus 31-én vasárnap Andrassew Iván, A bukkanás hiánya Fejtő című kis miniatúrájában. Mintha az utolsó mondatban az „egyre rosszabb minden” nem csak az egészségügyi állapotára vonatkozott volna. És melléütések ide, egérmozgatás oda, még így az agyában fészkelő szörnyű góccal is, milyen könnyen peregnek elő a szavak, mondatok.

Majd így folytatja ezt a két évvel ezelőtti bejegyzést:

"Ma megpróbálok este hatra eljutni a Szent István parkba Fejtő Ferenc szobrához. Végül is én voltam írásainak utolsó szerkesztője (igazából Várkonyi Tibor). Remélem ő is odacsoszog valahogy. Aztán esetleg majd kardozunk egyet a park sarkában a kampósbotjainkkal, és azt képzeljük, hogy a nyilasokat csépeljük. Bár mostanában a baloldalinak mondott seggfejeket püfölném szívesen. Azt hiszem Fejtő Ferenc is beszállna..."

Igen, Fejtő, akinek halálhírére 2008. június 7-én megint csak gyönyörű kis rövidet írt: "Jó az, ha van valaki odaát, aki itt is odaát volt.Tulajdonképpen semmi nem változik, hiszen eddig is úgy beszéltünk, hogy a dolgok átlebegtek, drótokon, sávokon, gépeken. Küldött valamit, én meg visszajeleztem, vagy nem. Nem küldtem semmit, ő mégis visszajelzett. Néha. Hogy olvasta. Az azt jelentette, hogy rendben volt, amit írtam. Ezután majd lélekben leszünk ugyanígy. És az a jó, hogy nem kell ehhez sem Isten, sem külvilág. Vannak emberek, akik az élet szövetébe növik be magukat (…) Tartást adnak egy nemzetnek. Egy földrésznek. Volt benne valami rémisztő. Majdnem száz év, az sok. Ép elmével meg pláne. Emlékekkel és felelősséggel (…)Van ember, akinek puszta léte életmű. Igazodási pont. Amihez méltónak kell lenni. Jó lenne méltónak lenni. Ez is közhely, de csakugyan ő volt az az ember, akivel kezet fogni annyi, mint kezet fogni a történelemmel, az irodalom történettel, úgy ezer emberrel, akik miatt érdemes magyarnak lenni (…) Az a legenda tartja magát, hogy éppen egy nővérnek udvarolt, amikor megállt a szíve. Maradjon ez, mert ez a méltó. Egy kilencvenkilenc éves zseniális férfi méltóságát hagyja meg az Isten. Ez nagyobb kegyelem, mintha hagyta volna még élni. Meghagyta nekünk odaátra. Hogy legyen, maradjon valaki, akihez igazodhatunk az idők végezetéig."

Hadd beszéljen itt most köztünk inkább Iván, gondoltam én, és az is szorongatja a torkomat, hogy most már ő is ott van azok között, akikhez „igazodhatunk az idők végezetéig” vagy legalábbis a mi gyors járású hajókat idéző ellebbenő időnkben. Van vagy nyolcvan hete, hogy 2015. január 14-én ellépett közülünk.

Bennem az éles kép, nem sokkal ezelőttről, a Szeretetkórházból, amikor fején a kötéssel, mezítláb, kicsit „olyan mindegy már ez, erre az időre papucsot sem húzunk” hangulatban elkísért a liftig. Ő ott maradt fent, én elindultam lefelé. Vagy 525 vagy még több napja nem ír kis rövideket a Népszavába, nem foglal állást hét-nyolc másik jó humorú bátor ember társaságában egy-egy fontos kérdésről. Milyen-milyen gyorsan leperegnek ezek a napok, és bár annyi minden történt azóta, talán mégsem változott igazán lényegében semmi.

Ha beleolvasok Atokrata, 2013. december 30-i írásába (egészen pontosan 06.12-től lehetett olvasni az interneten), ahol először azon háborog, hogy miként bántak el Horváth Andrással, aki ezermilliárdos áfa csalásokról számolt be, és ahelyett, hogy vizsgálatok tucatjai indultak volna a NAV-on belül, nála tartottak házkutatást, majd felveti, hogy vajon azért kellenek-e a stadionok, amire annak idején Pinochetnek Chilében? Vitájáról is beszámol azokkal, akik nem tudják elképzelni, hogy az első számú is terrort vezetne be, pláne nem a választásokra készülve (a 2014-es választások előtt voltunk éppen). Majd ezzel folytatja: "amikor elkezdett visszamenőleges hatályú törvényeket hozni, amikor nekiállt megvonni az alkotmánybíróság jogköreit, amikor már minden féket és ellensúlyt lebontott, szintén vita volt arról, hogy diktátorral van-e dolgunk. Akkor is jöttek a dörgedelmek, hogy szó nem lehet ilyesmiről, igen, igen kicsit „tokrata”, mondjuk autokrata, de nem „tátor”, hiszen szó nincs diktatúráról. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy már Alkotmányunk sincsen, köztársaságunk meg pláne (…) Orbánt már legalább két éve el kellett volna zavarni, nem a baloldalnak, hanem a konzervatívoknak. Mert ők is látták mekkora kárt és szégyent hoz az országra. Most itt állunk tanácstalanul totyogva, mint a ma született csirke a kobra előtt: nyakunkon a legközelebbi vérmentes lehetőség a leváltásra, és fogalmunk sincs, hogyan lehetne megtenni. Kéretik a következő alkotmányba belevenni, hogy mikor, milyen jelre kötelező elzavarni egy tokratát."

A 7-en a 7-ről körkérdésében 2014. november 8-án, alig több mint két hónappal azelőtt, hogy itthagyott minket, a Vállalna-e most tanácsadói szerepet Orbán Viktor mellett?- felvetésre a tőle megszokott lendülettel és egyenességgel ezt mondta: "Természetesen. Egyetlen tanácsom lenne: szépen lassan, óvatosan hátráljon ki a miniszterelnöki székből (…) és lehetőleg ne valami elnöki pozícióba szíveskedjen áttelepülni (…) Eddig is hiteltelen volt, de mostantól nevetséges, és nagyon jó lenne, ha megátalkodottsága miatt nem kezdődnének utcai zavargások…Mert azt nem lehet viccesen kommentálni."

Aztán ahogy egyre közelebb lopakodott a sötét árnyék a december 6-i Ön mivel vágna vissza McCainnek? - kérdésre így riposztozott: "Ha Orbán lennék, akkor azt a trükköt vetném be, hogy töredelmesen bevallanám: csakugyan szétvertem a fékek és ellensúlyok rendszerét, botrányos alaptörvényt erőltettem a népemre, az embereket megfosztottam évszázados kialkudott jogoktól, nemzetközi kapcsolatainkat tönkretettem, rablókat eresztettem a népemre törvényes felhatalmazással, stadionokat építettem, miközben tudtam arról, hogy gyerekek éheznek, betegek, nélkülöznek (…) Ha azt mondaná, hogy elnézést! De az egész világtól."

Annyira szerettem a könnyen papírra vetett szép szavait, félelmet nem ismerő egyenességét és a humorát. És még ha az ő szavai mögé bújtam is, most a rá való emlékezéssel, mégis bánt, hogy nem kiálthatok mást még most sem neki odaátra, mint Ézsaiás: „Vigyázó! Meddig még az éjszaka, meddig még ez éj?” (Ézs 21,11) Persze tudom, világi értelemben és hívő szívvel is, hogy - megint csak Ézsaiást idézve - „Nem lesz mindig sötét (éjszaka), ott ahol most szorongatás van.” (9,1)

Ézsaiás, Ézsaiás: „Az igaz elvész, és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak, és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz.” (57,1) Nagyon rossz, ha az ember gondolatain átsuhan az irigység: milyen jó annak, aki elment. De hiszen milyen jó annak, aki itt lehet még, és beszélhet! Valamiért azt hisszük, hogy a „beszélhet” elé odaillene a csak, de nincsen igazunk. A leghatalmasabb tevékenység az egyik legszellemesebb gondolat a Bibliából, az amivel a Mindenható megteremtette a világot: „Legyen világosság!” Rendeződjék a káosz! Sarjadjon fű és fa, és éljenek békében az értelmes emberi gondoskodás segítségével mindenféle lelkes állatok.

Beszéljetek, beszéljetek olyan bátran, olyan egyértelműen, olyan kiszámíthatóan, ahogy Iván, amíg tehette, és ahogyan meg is élte. Jól van, hogy ott van minden tekintetben, ahol Fejtő Ferenc is. És jól van így, hogy tanúi és megbízható kommentelői voltak mindketten ennek a kornak. Távoli hunyorgó pontok, melyekben nincs már izzó anyag, mégis a fényük, áttörve az idő értelmes határait, minden korban eligazítják az útkeresőt.

*

(Elhangzott a Szent István parkban, 2016. augusztus 31-én, Fejtő Ferenc szobránál, és Andrassew Iván "padjánál" tartott megemlékezésen)