Nem élem meg, de jó leírni…

Nemzet? Nemzetté kellett szerveződnünk, hogy megőrizzük és megújítsuk nyelvünket. Nemzetté kellett válnunk, hogy nyelvünkhöz saját kultúrája társuljon. Nemzet híján falvainkban nem magyarul folyna a szó, nem teremne nemes magyar búzát-gyümölcsöt a Kárpát-medence. Nemzet nélkül városainkban nem anyanyelvünkön zajlana az élet, nem magyar szakértelmet hirdetne iparunk-kereskedelmünk. Ma azonban a nemzet csak arra való, hogy továbbra is urak legyenek fölöttünk. Éljen a világszabadság, éljen az önkéntes közösségek és szabad egyének világszövetsége! Hulljon le rólunk a magántulajdon és az örökösödés jogának bilincse! Olyan világot akarunk, amelyet nem szabdalnak szét államhatárok, amelyben a különböző nyelvű emberek tömbjei nem gyanakvó érzületű szomszédok, ahol az egyik oldal közösségi örömének nem ára a másik oldal közösségének fájdalma (mint például a trianoni „béke” esetében), s sehol nem kerülhet bőrszíne, vallása, származása, politikai nézetei okán senki se veszedelembe vagy akárcsak hátrányos megkülönböztetésbe.