Átírják a MÁV-menetrendet, mert nem lesz elég kalauz?

Publikálás dátuma
2016.07.21. 19:11
Illusztráció: Tóth Gergő/Népszava
A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSzSz Szolidaritás) szerint a MÁV-Start Zrt. kénytelen lesz menetrendjét több vonalon átalakítani, annyian csatlakoztak a szakszervezeti akcióhoz, amelyben a napi 16 órás munkaidőre vonatkozó megállapodás felmondására kérték a kalauzokat - közölte a VDSzSz Szolidaritás csütörtökön.

A közlemény szerint ezzel a munkavállalók komoly nyomást tudnak gyakorolni a vállalat vezetésére, amely keveset tett a létszámhiány felszámolására. Egyben szeretnék elérni két - a szakszervezet szerint jogtalanul elbocsátott - vezető jegyvizsgáló visszavételét.

A jegyvizsgálók beosztható munkaideje napi 12 óráról 16 órára emelhető, azaz napi 16 órát dolgozhatnak egyfolytában. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha ehhez az érintett munkavállaló hozzájárul, de ez esetben is bármikor visszavonhatja hozzájárulását - tudatta az érdekképviselet.

A  VDSzSz Szolidaritás felhívta a figyelmet, hogy a jegyvizsgálók zöme havonta akár 200 órát is dolgozik, ami jelentős fizikai és mentális megterhelést jelent számukra, és így a törvényben maximált évi 300 túlóra felső határát is elérik.

Reagált a MÁV
A MÁV-Start Zrt.-nél nincs jegyvizsgálói létszámhiány és nincs szükség menetrend módosításra sem - közölte a cég csütörtökön a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének (VDSzSz-Szolidaritás) közleményére reagálva. Bár a jegyvizsgálók egy része úgy nyilatkozott, hogy nem kíván 12 óránál többet dolgozni egy szolgálatban, ettől még nem kell menetrendet módosítani, a két dolognak semmi köze egymáshoz - hangsúlyozta a vasúttársaság, hozzátéve: ez csak annyit jelent, hogy az érintett dolgozóknak több alkalommal kell bemenniük dolgozni egy adott hónapban, hogy a havi kötelező óraszámuk meglegyen.   

 

Szerző
Témák
MÁV kalauz
Frissítve: 2016.07.21. 21:36

Érpatak, Érpatak, über alles

Jártunk egyszer Érpatakon, az éppen akkor valami parádés kocsisnak vagy tán Podvinecz marsallnak öltözött polgármesternél. (Nála hisztisebb kiskirályt sosem láttam.) Saját videósa is vette a beszélgetést, nyilván, hogy ha meg találnánk merényelni a drága embert, legyen korpusz.

Arról jutott eszembe mindez, hogy meghallgattam a fölvételt, amit az Átlátszó újságírója rögzített az érpataki testület úgynevezett üléséről. Azért úgynevezett, mert a zárszámadást hatodszorra sem sikerült elfogadniuk, hiszen a polgármester nem hajlandó elszámolni. Ezúttal sem arról esett szó, csak a tudósítóról. Minden tiszteletem Móricz Csabáé, aki emberfeletti türelemmel csöndben hallgatta az érpataki modell szitkozódását. Hogy hússzor vagy ötvenszer böfögte az arcába: „médiapatkány”, nem számoltam, nekem már az első is sok volt.

E negyedórás monológ megítélésem szerintem menthető indok lehetne, ha hallatán egy komplett pszichiátriai klinika - főorvostól őrkutyáig - főbe lőné magát. Pedig még el sem jutottunk addig, amikor is üldözőbe vették az újságírót – önkormányzati autókkal, a Főnök vezetésével. Elképzelni nem tudom, mily szándék mozgatta őket. Mit tettek volna a zsurnalisztával, ha sikerül elkapniuk?

Móricz végül egy arra haladó rendőrjárőrt állított meg. A zsaruk igazoltatták, sőt, priorálták is – őt, a segítséget kérő üldözöttet, miközben az üldözők ezt vígan kamerázták.

Zárjuk rövidre: nem lepne meg, ha a rendőröket is ugráltató ligeti kopaszoknál érpataki lakcímkártya lenne.

Szerző

Érpatak, Érpatak, über alles

Jártunk egyszer Érpatakon, az éppen akkor valami parádés kocsisnak vagy tán Podvinecz marsallnak öltözött polgármesternél. (Nála hisztisebb kiskirályt sosem láttam.) Saját videósa is vette a beszélgetést, nyilván, hogy ha meg találnánk merényelni a drága embert, legyen korpusz.

Arról jutott eszembe mindez, hogy meghallgattam a fölvételt, amit az Átlátszó újságírója rögzített az érpataki testület úgynevezett üléséről. Azért úgynevezett, mert a zárszámadást hatodszorra sem sikerült elfogadniuk, hiszen a polgármester nem hajlandó elszámolni. Ezúttal sem arról esett szó, csak a tudósítóról. Minden tiszteletem Móricz Csabáé, aki emberfeletti türelemmel csöndben hallgatta az érpataki modell szitkozódását. Hogy hússzor vagy ötvenszer böfögte az arcába: „médiapatkány”, nem számoltam, nekem már az első is sok volt.

E negyedórás monológ megítélésem szerintem menthető indok lehetne, ha hallatán egy komplett pszichiátriai klinika - főorvostól őrkutyáig - főbe lőné magát. Pedig még el sem jutottunk addig, amikor is üldözőbe vették az újságírót – önkormányzati autókkal, a Főnök vezetésével. Elképzelni nem tudom, mily szándék mozgatta őket. Mit tettek volna a zsurnalisztával, ha sikerül elkapniuk?

Móricz végül egy arra haladó rendőrjárőrt állított meg. A zsaruk igazoltatták, sőt, priorálták is – őt, a segítséget kérő üldözöttet, miközben az üldözők ezt vígan kamerázták.

Zárjuk rövidre: nem lepne meg, ha a rendőröket is ugráltató ligeti kopaszoknál érpataki lakcímkártya lenne.

Szerző