Folytatódó török leszámolások

Publikálás dátuma
2016.07.19. 07:30
Tegnap eltemették a puccskísérlet több áldozatát FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRIS MCGRATH
Törökország minden korábbinál távolabb kerülhet az Európai Unió kapujától. Bár a Nyugat is hitet tett a demokratikusan megválasztott kormány mellett, Ankara olyan mértékű tisztogatásba kezdett a levert puccs után, hogy az vállalhatatlan minden nemzetközi szereplő számára. A halálbüntetés esetleges visszaállításával pedig esélye sem lenne az uniós integrációra.

Ugyan az EU több állama és Washington is józanságra intette Ankarát, a török vezetés ügyet sem vet ezekre a hangokra. Recep Tayyip Erdogan abból indul ki, hogy mivel a szíriai háborúban az Egyesült Államok számára fontos partner, ezért Washingtontól nem számíthat szankcióra, az EU pedig a menekültválság miatt tartja megkerülhetetlen szereplőnek.

Törökországban Erdogan elnök hamar visszaállítaná a halálbüntetést. Amennyiben ez megtörténne, akkor nemcsak az uniós csatlakozásokat kellene felfüggeszteni, hanem az Európa Tanácsból is ki kell zárni az országot. Thorbjörn Jagland, az ET elnöke élesen bírálta a legsúlyosabb büntetés visszaállításával kacérkodó államot. Ankara csak 2004-ben döntött a halálbüntetés felszámolása mellett, amely a csatlakozási tárgyalások megkezdésének feltétele volt. Ugyanakkor a katonai diktatúra vége, 1984 óta senkit sem végeztek ki az országban.

Az Európai Unió külügyminiszterei tegnap világossá tették: ha Ankara bevezeti a halálbüntetést, az óhatatlanul is az integrációs folyamat végét jelenti. Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője bejelentette, egyetlen ország sem válhat az EU tagjává, amelyik visszaállítaná a legsúlyosabb büntetést. Németország is leszögezte, hogy a halálbüntetés visszaállítása elzárná Törökországnak az EU felé vezető útját.

Előzőleg az EU bővítési biztosa, Johannes Hahn nyugtalanságát fejezte ki a bírák tömeges őrizetbe vétele miatt. Utalt arra, nyilvánvaló, hogy letartóztatásukat már előre előkészítették.

Az ankarai kormánynak a törökországi puccskísérlet utáni helyzetben is tiszteletben kell tartania a jogállamiság és a demokrácia szabályait, az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat - jelentette ki John Kerry amerikai külügyminiszter hétfő délelőtt, miután részt vett az uniós külügyminiszterek brüsszeli munkareggelijén. "Az ország nyugalmának és stabilitásának megőrzésére szólítjuk fel a török kormányt, valamint arra, hogy tartsa fenn a demokratikus intézmények és a jogállamiság iránti tisztelet legmagasabb fokát" - mondta sajtótájékoztatóján az amerikai diplomácia vezetője.

Ankara nem áll meg. Hétfőn is folytatódtak a tisztogatások, a kormány tovább folytatta a razziákat a puccs állítólagos támogatói ellen. A hétfő délelőtti órákban a rendőrség átkutatta a légierő katonai akadémiáját – közölte az állami hírügynökség, az Anadolu. Hétfő délig összesen 7500 személyt vettek őrizetbe a puccs vádjával. Nyolcezer rendőrt is felfüggesztettek, akik a vádak szerint szintén szerepet játszottak a katonai hatalomátvétel kísérletében.

Rács mögé került 36 tábornok. Hírek szerint a tiszti kar harminc százalékától szabadult meg a kormányzat. Letartóztatták Recep Tayyip Erdogan elnök egyik tanácsadóját, Ali Yizicit is, továbbá Abdullah Gül volt elnök egy egykori közvetlen munkatársát. Ezúttal azonban már újságírók és a rezsim célkeresztjébe kerültek.

Őrizetbe vettek egy török diplomatát, méghozzá Szaúd-Arábiában. Az al-Arabija közlése szerint a Kuvaitban szolgáló katonai attasé Düsseldorfba készült.

A török kormány először nevezte meg a puccskísérlet állítólagos vezetőjét. Ankara szerint a légierő egykori első embere, Akin Öztürk volt a „junta formális feje”. A tábornok a Legfelsőbb Katonai Tanács tagja volt. A CNN Türk szerint a kormány harminc kormányzót is leváltott, de elvesztette legalább félszáz magas rangú hivatalnok is a helyét. Néhány katonai vezető külföldre menekült.

A társadalom a jelek szerint inkább kitart egy „demokratúra” mellett, minthogy támogasson egy katonai diktatúrát. A múlt egyébként többször megmutatta, hogy a katonai hatalomátvétel után Törökországban erősebbé vált az iszlámhoz való kötődés.

A leszámolás egy másik súlyos következménnyel is járhat. A hadsereg megtisztítása miatt a NATO második legjelentősebb hadserege meggyengülhet. Már az erodálódást idézte elő a 2003-as Ergenokon per, amikor készülő katonai puccs vádjával a hadsereg mintegy 400 tagja került rács mögé. Nagy részüket felmentették ugyan, ettől függetlenül már ez a botrány is csökkentette a török katonaság haderejét – véli a Stratfor kutatóintézet. A mostani leszámolás morálisan is gyengíti a hadsereget, illetve egy sor hadgyakorlatot mondhatnak le.

A nagy tisztogatásban már a parancsnokok húsz százalékát tartóztatták le, aminek nyilvánvalóan komolyan érződnek a hatásai. A Stratfor szerint a puccs időzítése nem is lehetett volna rosszabb, hiszen a török hadsereg harcol a Kurd Munkáspárt (PKK) ellen, s érdekelt az Iszlám Állammal (IS) szembeni fellépésben Irakban és Szíriában.

Ami a gazdasági következményeket illeti, Mehmet Simsek kormányfőhelyettes azt közölte, hogy minden visszatér a régi kerékvágásba, s a puccs alig befolyásolja a gazdasági növekedést, különben is, a török gazdaság „az egyik leggyorsabban gyarapodó lesz az OECD államai közül” – említette meg. Tény ugyan, hogy tegnap a török líra valamennyire magára talált a sokkból, de még nem került vissza a pénteki szintre.

Fejbe lőtték az alpolgármestert
A török NTV Türk televízió közlése szerint súlyosan megsérült Sisli isztambuli körzet kormányzóhelyettese, miután ismeretlenek behatoltak irodájába, fejbe lőtték.
Nem világos, hogy az eset közvetlen összefüggésben áll-e a puccskísérlettel. Hasonló akciókat inkább szélsőbaloldali szervezetek hajtottak végre a múltban.

Szerző

Hergelés lenne csak a gellérthegyi pályázat?

Publikálás dátuma
2016.07.19. 07:11
Makovecz-fantázia FOTÓ: NÉPSZAVA
A Miniszterelnökség 40 millió forintos nyílt, kreatív ötletpályázatot hirdetett a Gellérthegy megújítására. Mint tegnapi számunkban beszámoltunk róla, a pályázatot közzé tévő Lechner Tudásközpont olyan munkákat vár, amelyek megújítanák a hegy "szellemi, szakrális", azaz isteni, szent, természetfeletti tartalmát. Torma Tamás építészetkritikust arról kérdeztük: mi lehet az a szakrális tartalom, amelynek pályázati követelményét sokan úgy fogják fel: ismételt próbálkozás arra, hogy elbontsák a Citadellát és a Szabadság-szobrot és a helyébe a Makovecz Imre Kossuth-díjas építész által felvázolt nemzeti panteont állítsák. Azaz a Szabadság- és a Kossuth-tér, a Budai Vár és a Városliget után a kormány megszállja a Gellérthegyet is.

Torma Tamás először is higgadtságra int, szerinte a sajtó tévesen ugrik rá az ehhez hasonló pályázatokra, legjobb meggyőződése szerint csak arról lehet szó, hogy hogyan lehet a Citadellát lebontás nélkül hasznosítani, a környéket felújítani. A Citadellát, mint utált szimbólumot már a múlt századforduló előtt elkezdték lebontani, hogy valamiféle patetikus ízlésnek megfelelően rendezzék a helyet, de komolyabb szándék a Gellérthegy átformálására nem volt, inkább csak az építészek szokásos rajzolási fantáziálása. Az egyetlen kivétel a fiatal Medgyasszay István 1903-as nemzeti panteon terve volt, de Torma úgy gondolja, az is az építész szellemi "túlnövéseként" értelmezhető.

Ami a Szabadság-szobrot illeti jobboldali olvasatban az egy szovjetek által ránk erőltetett emlék volt és maradt, az 1990-es években fel-felbukkant, hogy kellene vele valamit csinálni. Ahogyan Varsóban a moszkvai Hét nővér mintájára megépült Kultúra és Tudomány Palotájával akartak valamit kezdeni, de végül nem tudtak megszabadulni tőle, inkább körbeépítették magasházakkal.

A Szabadság-szobor eredetlegendájától függetlenül ma Budapest szimbóluma - mondja Torma Tamás -, forradalom lenne belőle, ha elbontanák. Szerinte az egész pályázatkiírás nem más, mint hergelés, hasonlóan ahhoz, amikor Melocco Miklós bejelentette Makovecz-szobrot akar emelni a Clark Ádám téren. A Citadella most kihasználatlan és rossz állapotban van, de azt elképzelhetetlennek tartom, hogy a helyére templom épülne. A Szabadság-szoborhoz is nehéz hozzányúlni, mert közösségi tartalma van. Ha hozzányúlnak akkor annak szavazatvesztő hatása lehet, ezt biztos megértik, ha azt nem értenék, hogy a szocializmus negyven évét a magánmitológiákban nem lehet átírni - mondta Torma.

Arra a kérdésre, hogy látva, amint a köztereket elfoglalja a jobboldal szellemisége, nem túl optimista-e, Torma Tamás azt mondta: az lehet, de ettől függetlenül úgy gondolja, az egész ügy csak arra jó, hogy idegesítse a másik oldalt és hogy kielégítse a jobboldal egy szellemi csoportját. Szerinte ugyancsak szondázás volt a székesfehérvári Hóman-szobor terve is. Inkább azt gondolja, hogy ez a cinikus pályázat is csak arról szól, valakinek pénzt kell adni, s azt akarják felcímkézni. Mint, ahogyan történt az első világháborús emlékműpályázat esetében, mert azok megpályáztatásának sem látszik még semmi hatása.

Optimizmusom ellenére, persze lehet konkrét akarat is, hogy szimbolikus arcfelvarrást szolgál az egész, de lehet, megmarad egyfajta rejtett közvélemény-kutatásnak: milyen visszhangot ver a Gellérthegy átalakításának esetleges terve. Ha pedig így van, akkor Makovecz Imre elképzelései is maradnak azok, amiknek készültek: építészeti fantáziálásnak.

Szerző

Hergelés lenne csak a gellérthegyi pályázat?

Publikálás dátuma
2016.07.19. 07:11
Makovecz-fantázia FOTÓ: NÉPSZAVA
A Miniszterelnökség 40 millió forintos nyílt, kreatív ötletpályázatot hirdetett a Gellérthegy megújítására. Mint tegnapi számunkban beszámoltunk róla, a pályázatot közzé tévő Lechner Tudásközpont olyan munkákat vár, amelyek megújítanák a hegy "szellemi, szakrális", azaz isteni, szent, természetfeletti tartalmát. Torma Tamás építészetkritikust arról kérdeztük: mi lehet az a szakrális tartalom, amelynek pályázati követelményét sokan úgy fogják fel: ismételt próbálkozás arra, hogy elbontsák a Citadellát és a Szabadság-szobrot és a helyébe a Makovecz Imre Kossuth-díjas építész által felvázolt nemzeti panteont állítsák. Azaz a Szabadság- és a Kossuth-tér, a Budai Vár és a Városliget után a kormány megszállja a Gellérthegyet is.

Torma Tamás először is higgadtságra int, szerinte a sajtó tévesen ugrik rá az ehhez hasonló pályázatokra, legjobb meggyőződése szerint csak arról lehet szó, hogy hogyan lehet a Citadellát lebontás nélkül hasznosítani, a környéket felújítani. A Citadellát, mint utált szimbólumot már a múlt századforduló előtt elkezdték lebontani, hogy valamiféle patetikus ízlésnek megfelelően rendezzék a helyet, de komolyabb szándék a Gellérthegy átformálására nem volt, inkább csak az építészek szokásos rajzolási fantáziálása. Az egyetlen kivétel a fiatal Medgyasszay István 1903-as nemzeti panteon terve volt, de Torma úgy gondolja, az is az építész szellemi "túlnövéseként" értelmezhető.

Ami a Szabadság-szobrot illeti jobboldali olvasatban az egy szovjetek által ránk erőltetett emlék volt és maradt, az 1990-es években fel-felbukkant, hogy kellene vele valamit csinálni. Ahogyan Varsóban a moszkvai Hét nővér mintájára megépült Kultúra és Tudomány Palotájával akartak valamit kezdeni, de végül nem tudtak megszabadulni tőle, inkább körbeépítették magasházakkal.

A Szabadság-szobor eredetlegendájától függetlenül ma Budapest szimbóluma - mondja Torma Tamás -, forradalom lenne belőle, ha elbontanák. Szerinte az egész pályázatkiírás nem más, mint hergelés, hasonlóan ahhoz, amikor Melocco Miklós bejelentette Makovecz-szobrot akar emelni a Clark Ádám téren. A Citadella most kihasználatlan és rossz állapotban van, de azt elképzelhetetlennek tartom, hogy a helyére templom épülne. A Szabadság-szoborhoz is nehéz hozzányúlni, mert közösségi tartalma van. Ha hozzányúlnak akkor annak szavazatvesztő hatása lehet, ezt biztos megértik, ha azt nem értenék, hogy a szocializmus negyven évét a magánmitológiákban nem lehet átírni - mondta Torma.

Arra a kérdésre, hogy látva, amint a köztereket elfoglalja a jobboldal szellemisége, nem túl optimista-e, Torma Tamás azt mondta: az lehet, de ettől függetlenül úgy gondolja, az egész ügy csak arra jó, hogy idegesítse a másik oldalt és hogy kielégítse a jobboldal egy szellemi csoportját. Szerinte ugyancsak szondázás volt a székesfehérvári Hóman-szobor terve is. Inkább azt gondolja, hogy ez a cinikus pályázat is csak arról szól, valakinek pénzt kell adni, s azt akarják felcímkézni. Mint, ahogyan történt az első világháborús emlékműpályázat esetében, mert azok megpályáztatásának sem látszik még semmi hatása.

Optimizmusom ellenére, persze lehet konkrét akarat is, hogy szimbolikus arcfelvarrást szolgál az egész, de lehet, megmarad egyfajta rejtett közvélemény-kutatásnak: milyen visszhangot ver a Gellérthegy átalakításának esetleges terve. Ha pedig így van, akkor Makovecz Imre elképzelései is maradnak azok, amiknek készültek: építészeti fantáziálásnak.

Szerző