Előfizetés

A "kialakult helyzet"

Vajon tudja-e Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője, hogy amikor a Human Rights Watch (HRW) nemzetközi jogvédő csoport élesen szóvá teszi, ami a menekültekkel történik a magyar-szerb határon, akkor arra nem válasz, hogy a HRW "teljes mértékben bevándorláspárti, végletekig elfogult szervezet, amelyet Soros György pénzel"? Tudja-e Kósa Lajos, hogy a HRW szavahihetőségét kétségbe vonni túl kevés, miközben a szervezet egy hónapja hiába vár választ a kormánytól, s túl kevés, ha a válasz az, hogy jövő hétfőre Röszkére összehívja a honvédelmi bizottságot. Merthogy a kialakult helyzetről éppen ezen a kihelyezett ülésen szándékozik tájékozódni. Arról a "kialakult helyzetről", amelyről hetek óta riportokban számol be persze Soros nemzetközi sajtója, éles hangon megszólalt az ENSZ - persze Soros kezéből étkező - Menekültügyi Főbiztossága, s amelyről a persze Soros-pénzből károgó Magyar Helsinki Bizottságnak egyetlen mondatos véleménye van: aljas dolgok történnek ott lenn, délen.

Tudja-e Kósa Lajos, hogy miközben - őt idézzük -, "a magyar kormány, szinte egyedüliként, betartja a migránsokkal kapcsolatos összes nemzetközi jogszabályt, a schengeni és a dublini egyezményből fakadó feladatokat egyaránt", ezzel csak annyit tesz, hogy a Magyarországról Szerbiába visszatoloncolásnak mondott hajtóvadászat nyomán ölbe tett kézzel nézi, amint a gyoda túloldalán feltorlódott tömeg embertelen viszonyok között tengődik. Tudja-e Kósa Lajos, mit csinál a magyar kormány, amikor még a segíteni akarókat - mint Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségét - is lehetetlenné teszi, amikor mozgó vécéket vinnének, élelmet osztanának a nyomorultaknak.

Amúgy az már régen rossz, ha a "kialakult helyzetről" egy parlamenti bizottság kihelyezett ülése nyomán akar tájékozódni a hatalom, s ha már kiátkoz minden "Soros-bérenc" helyzetképet, nincs más megbízható információforrása. Az még rosszabb, ha van - és mi azt gondoljuk van -, de nem tesz semmit. Abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy látjuk a jövőt. Hétfőn a parlamenti bizottság Kósa úr intésére meg fogja állapítani: a határon minden rendben van, a kormány megfelelően kezeli a "kialakult helyzetet".

Tudja-e, Kósa Lajos, civilizált államokban minek nevezik ezt? Aljasságnak.

Bugylibicska

Nagy Sándor kardjával vágta ketté a gordiuszi csomót. Isten ments, hogy én a magyar kormányt, vagy annak bármely tagját a történelem egyik legnagyobb hadvezéréhez hasonlítsam. Legföljebb a problémamegoldásban van némi közös bennük. A Fidesz kormány, ami persze gyakorlatilag Orbán Viktort jelenti, szembe találta magát az Uber probléma csomójával.

A rövid időn belül rendkívül népszerűvé vált mobil alkalmazással rendelhető, olcsó és megbízható vállalkozás gyorsan kivívta az egymással is torzsalkodó, olykor tettlegességig fajuló területi vitákba bonyolódó fővárosi taxis társaságok haragját. Ennek hangot is adtak amikor előzetes bejelentés nélkül lezárták Budapest egyik legforgalmasabb csomópontját a belvárosban - következmény nélkül -, követelve az Uber megrendszabályozását.

Végül az Orbán-kormány elővette a bugylibicskáját és elnyeszetelte az Uber-csomót. Törvénybe öltöztetve valójában betiltotta a legkorszerűbb működési és technikai rendszerben működő vállalkozást egy érdemben megújulni képtelen, és a többség számára megfizethetetlenül drága szolgáltatást nyújtó lobbi hangos képviselőinek engedve. Miközben több uniós országban is találtak megoldást és bicska helyett közösen kibogozták a csomót.

Félreértés ne essék. Az Uber is ludas abban, hogy nem tisztázta rögtön a kezdet kezdetén a működési feltételeket, az adózásra, a gépkocsikra, és vezetőikre vonatkozó szabályokat. Akár még a taxi társaságok képviselőivel is egyeztethettek volna és együtt harcolhatták volna ki a versenyellenes fővárosi taxis rendelet módosítását, hogy az utas a szolgáltatás minősége, ára alapján maga dönthessen, melyik cég kocsiját választja.

A kormány és parlamenti szavazógépe törvényben írhatta volna felül a főváros dilettáns rendeletét, felzárkóztatva a hazai személyszállítást a digitális világ színvonalára. Nem ezt tette. Ebben szerepet játszhatott a versenyellenes taxis lobbi nyomása mellett az is, hogy a kormányfő köztudottan nem ért az informatikához és nem is szereti ezt a burzsoá áltudományt.

A bugylibicskáért nyúlt, mint annyiszor. Addig vagdalkozik vele, amíg egyszer ki nem csorbul az éle.

Unom a rendszert!

Unom a rendszert. És mint a rendszer egyik alkotó elemét, unom magam. Unom azt, hogy 2010 óta a rendszer és a kormány kritikáján kívül alig jutott eszembe valami, aminek haszna vagy értelme volna. Unom, hogy a magát demokratikusnak nevező oldal publicistái, műsorvezetői permanens – egyébként jogos - kritikájukkal csak az ingerküszöb állandó emelkedését tudták elérni, ami kizárólag a kormánynak kedvez. Unom, hogy ezek a kritikák kiszorítanak a közbeszédből minden értelmes, előremutató vitát. Azt is sejtem, hogy a kritikák egy jelentős része pontszerző funkciót tölt be egy esetleges változás reményében. Unom, hogy ellenzékiek hosszas és értelmetlen vitát képesek generálni az előválasztás intézményének nagyszerűségéről.

Unom, hogy 1989 óta nem változott semmi. Akkoriban A Hitel folyóirat egy őszi számában Kulin Ferenc azt találta leírni, az MDF tagságának egy jelentős része azt gondolja a rendszerváltásról, hogy elzavarjuk a kommunistákat, aztán a helyükre ülve azt folytatjuk, amit ők csináltak. A kiváltságok maradnak, csak minket illetnek. Hogy mennyire így lett, és nem csak az MDF esetében, mi sem bizonyítja jobban, mint az a siófoki – a napokban kiderült - apróság, hogy a testületi tagoknak, a város vezetőinek pártállástól függetlenül nem kellett éveken keresztül szemétszállítási díjat fizetniük. Mélységesen lehangoló pitiánerség, kórkép a politikai elit intellektuális képességeiről és demokrácia-felfogásáról. Unom, hogy egy váltás esetén azok lesznek hatalmon, akik ezt a gesztust hallgatásukkal legitimizálták.

Unom, hogy az ellenzék csak összefogásról beszél, de egy szó nem esik arról, hogy mi jön a váltás után. Az utolsó választáson az ellenzék akkori vezére azt volt képes kipréselni magából, mindent visszacsinálunk úgy ahogy 2010 előtt volt. Nem is szavazott rájuk csak a mag.

A változásra készülni kell. Nem csak úgy, hogy ki milyen poszt várományosa lesz, hanem konkrétan meg kell mondanunk, miben, hol, mikor és mit akarunk megváltoztatni. Azt is, hogy ennek a változtatásnak mik lesznek az előnyei és kiket fognak érinteni. Azt is meg kell mondani, hogy mik lesznek a társadalmi költségei.

Arról is tudnia kellene a választóknak, hogy kinek elsődleges célja – mint minden felemelkedés alapja - a társadalmi béke megteremtése. Ez lesz a legnehezebb, mert a felhergelt táborok az ilyen törekvések esetén képesek saját vezetőiket likvidálni, hiszen bosszúra éhesek.

A belső béke lehet az alapja a társadalmi tőke, ezen belül a bizalom növekedésének.

Hogy mit hogyan nem szabad csinálni, arra legyen példa Kovács István, Kokó esete. Amikor Kokó, jogosan kritikus hangot ütött meg a Fidesszel szemben, az ellenzéki sajtó egy emberként esett neki, bezzeg a Fidesz támogatása akkoriban jól jött az üzletének. Az, hogy ez a szemétdíj alóli felmentés pitiánerségét idézi, a kisebbik baj. De az, hogy ez a gesztus mélyen elgondolkoztatja a Fideszből egyre nagyobb számban kiábrándulót, sokkal súlyosabb következmény.

Márpedig jövőt, sikeres jövőt építeni ilyen gerjesztett társadalmi hangulatban nem lehet. Változás kell…..