Előfizetés

Többségben a Frexit-ellenzők

Nem kívánnak a franciák népszavazást rendezni az ország esetleges Unióból való kilépéséről. A BFM TV által közölt felmérés szerint, amelyet az Elabe iroda készített, a megkérdezettek 55 százaléka utasítja el annak a gondolatát, hogy referendumon döntsenek a Frexitről. 

Csak 45 százalék támogatna egy ilyen népszavazást, amelynek megtartását a jobboldali radikális Nemzeti Front (FN) tűzött zászlajára. Kevéssé meglepő módon a FN szavazói támogatnának leginkább egy ilyen referendumot: a párt támogatóinak 84 százaléka követeli ezt. Szintén többségben vannak a Baloldali Frontnál a népszavazás pártolói (51 százalék).

A felmérés arról is tanúskodik, hogy a megkérdezettek nagy része nem bízik az európai kormányokban. A megkérdezettek 67 százaléka úgy látja: az európai állam- és kormányfők nem állnak a helyzet magaslatán a Brexitről szóló népszavazás után. A britek kilépését eltérő módon ítélik meg. 48 százalék szerint jó, 52 százalék szerint viszont rossz hír.

Más értékeket hozott a TNF felmérése. Itt ugyanis 45 százalék szeretne referendumot az ország EU-ban maradásáról és csak 44 százalék nem. A megkérdezettek 45 százaléka szerint szükséges fenntartani az EU-t.

Közelebb az elnökséghez a kis vezér?

Kim Dzsong Un tovább halmozza a különféle pozíciókat. Az észak-koreai vezetőt a phenjani legfelsőbb népi gyűlés egyhangúan választotta meg az újonnan létrehozott „állami ügyek bizottságának” elnökévé, amelyben a hadsereg, az államapparátus és a párt vezető személyiségei kapnak helyet – adta hírül a KCNA hírügynökség. 

A Rodong Sinmun napilap legújabb száma a kis vezér hatalmas portréjával jelent meg címoldalán e felirattal: „A párt és a nép legfelsőbb vezetője”.

Az új testület a nemzetvédelmi bizottságot váltja fel, amely eddig a sztálinista állam legfontosabb döntéshozó kormányzati hatósága volt. A kis vezér elődjei, Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il politikai döntéshozó szervként használták. Az állami ügyek bizottságának feladata, hogy deklarálja a hadsereg, az állam és a párt vezető szerepét.

Szakértők szerint a kis vezér egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy elnöknek nevezzék ki. Államfői státusa volt apjának és nagyapjának is. Kim Ir Szent 1994-ben örökös elnöknek nevezték ki. 

Merre tovább, EU?

Publikálás dátuma
2016.06.30. 10:07
Illusztráció: Rob Stothard/Getty Images
Az Európai Unió csúcstalálkozója is rámutatott arra, hogy a britek (esetleges) kiválása után is megosztott marad az EU. Az egyes tagországok másként képzelik el a jövőt, s az álláspontok egymástól gyakran igen távol állnak. A kérdés az, merre haladjon tovább az EU. Intézményi és egyéb reformokról azért korai beszélni, mert eredetileg teljesen alapvető kérdéseket kellene tisztázni, például azt, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a döntéshozatalt. 

AZ EU csúcs előtt egy nappal, hétfőn az elitklubnak is nevezett Németország, Franciaország és Olaszország hármasa tanácskozott arról, milyen kiutat lehetne találni. A tagországok többségének szemet szúrhatott ugyan, hogy néhány ország döntsön fontos kérdésekben, ám valójában ez korábban sem volt másként, hiszen az egyes fontos uniós csúcstalálkozók előtt a német kancellár rendre egyeztetett a mindenkori francia elnökkel.

Most legfeljebb annyi változás lehet, hogy intézményesítik ezt a „kétsebességes Európát”. Létrejöhet Európa „magja”, amelyet az EU alapító tagjai alkotnának. Erre azért lehet szükség, mert lassan alig marad olyan témakör, amelyben a tagországok egyetértenének.

Az „Európa magja” kifejezés nem újkeletű. Már 1994-ben alkalmazta ezt Wolfgaang Schäuble német pénzügyminiszter és a szintén kereszténydemokrata politikus, Karl Lamers. Az Amszterdami Szerződés szentesítése előtt fogalmazták meg azt az óhajukat, hogy az EZ államok egy csoportjának szoros összefogásával kell felgyorsítania az Unió integrációját. Már akkor úgy vélték, hogy ebben Németországnak és Franciaországnak kellene vezető szerepet játszania. A leirat szerzői azt is hangsúlyozták, nincs szükség a „kétsebességes Európa” intézményesítésére, mert minden a szoros integrációban érdekelt tagország részt vehet a döntéshozatal e folyamatában.

Gerhard Schröder volt szociáldemokrata kancellár (1998-2005) szintén a kétsebességes Európa létrehozásában volt érdekelt. „Azokban a témakörökben, amelyek az integráció fontos pillérét képezik, olyan utakat kell találnunk, amelyeknél a tagállamok egy csoportjának együttműködésére lenne szükség” – jelentette ki Schröder 2004-ben. Ilyen „csoportok” eddig is voltak az EU-ban, így például a visegrádi államok a menekültkérdésben foglaltak el azonos álláspontot. Ezek azonban inkább érdekszövetségek voltak. Ilyen társaságnak tekinthető az euróövezeti csoport is, amelynek kulcsszerepe volt abban, hogy nem engedték el Görögország kezét, illetve jelentős hitelekkel segítették Írország, vagy Portugália talpra állítását.

A következő hónapok eldöntik, merre halad tovább az EU, mindenesetre mind több jel vall arra, hogy a vezető tagállamok minden korábbinál szorosabb együttműködésre törekednek.