Előfizetés

Oktatás: ilyen a stabil rendszer?

Publikálás dátuma
2016.06.25. 07:03
Csak a tanítás szünetel, a vita parázslik FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
A tanári és önkormányzati képviseletek hevesen tiltakoznak az iskolák államosítása ellen, előbbieket eredményként tálalt ígéretekkel, utóbbiakat tankerületi tanácshellyel próbálják rászedni. A végig nem tárgyalt, végig nem gondolt változtatásokkal mélyítik a problémákat, a kormányzati önkény ellen újabb fideszes önkormányzat emelt szót.

Továbbra is sok a bizonytalanság a közoktatás jövőjét illetően - pedig két hónap, és kezdődik az új tanév -, ám az egyre biztosabbnak látszik, hogy az utóbbi fél év oktatásügyi tiltakozásaira adott, a közoktatás átalakítását, "javítását" célzó kormányzati válaszok tovább fogják mélyíteni a problémákat, sőt újakat generálhatnak a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint. Mendrey László elnök lapunknak elmondta: az elsietett, szakmai konszenzust nélkülöző átalakításokkal nem tudja elképzelni, szeptembertől hogyan indulhatna el egy - Palkovics László oktatási államtitkár szavaival élve - "stabilabban működő oktatási rendszer".

Palkovics az Indexnek adott csütörtöki interjújában is beszélt néhány jövőbeni változásról. Mint mondta, lerövidítenék a nyári szünetet, de a terhelés nem változna: az őszi és a tavaszi szünet lenne hosszabb. Bejelentette azt is, hogy már ősztől tananyagcsökkentés várható; alsó tagozatokban ez azzal párosulna, hogy a 45 perces órákból 30 perc lenne maga a tanítás, a maradék negyedórában a tanítók foglalkozásokat tarthatnak. "Palkovics úr felfedezte a sajton a lyukat. A tanítás folyamatát indokolt megszakítani, tudtuk, hogy egy elsős, másodikos diák nem tud 45 percig figyelni. A kollégák többsége már most is eszerint tanít, ez maximum az államtitkárnak újdonság" - fogalmazott Mendrey. A rövidebb-hosszabb szüneteket pusztán politikai húzásnak tartja, amit a hatalom birtokosai már korábban is megjátszottak - például választások közeledtével - elsősorban a szülők megnyerése érdekében. "Lehet, én vagyok alul képzett, de emögött a lépés mögött semmilyen szakmai érvet nem látok" - fogalmazott.

Palkovics beszélt arról is, hogy az iskolák működtetésének állami kézbe vétele után egyértelmű felelősségi viszonyok állnak elő, nem lesz kérdés, ki fizesse a számlákat, taneszközöket. "Azzal én is egyetértek, hogy a működtető és a fenntartó ugyanaz legyen, de ez nem csak az állam privilégiuma" - mondta Mendrey, hozzátéve: szó sincs egyértelmű fenntartói, működtetői viszonyokról, hiszen alapítványok, egyházak is működtetnek iskolákat (ráadásul a gimnáziumok legalább 40 százaléka már az egyházak kezében van). A Pedagógusok Sztrájkbizottsága pedig közleményben jelezte: az állami fenntartás átalakítására vonatkozó törvényi szintű szabályozás eddig elmaradt, a fenntartói kört szorgalmi időszakban változtatják majd meg.

A sztrájkbizottság elsősorban arra reagált, hogy Sipos Imre köznevelési helyettes államtitkár a napokban levélben tájékoztatta az iskolákat a kormány köznevelési kerekasztalának eredményeiről. A bizottság felhívta a figyelmet, hogy a levélben foglaltak túlnyomó többsége nem több ígéretnél, több rendelkezés meg sem jelent a köznevelési törvény elfogadott módosításában, s a kormány csak "újabb és újabb, végig nem tárgyalt, végig nem gondolt, nem egyeztetett ötletekkel áll elő". Nem jelentek meg az új típusú szakképző iskolák pedagógiai tevékenységének megtervezéséhez szükséges közismereti és szakképzési kerettantervek, ezek nélkül nem lehet megtervezni az ősszel induló tanévet.

Palkovics az interjújában szót ejtett az egyetemi konzisztóriumok mintájára létrehozandó tankerületi tanácsokról is. Ennek tagjai lehetnének a működtetői jogaiktól megfosztott önkormányzatok is, s "hatással lehetnek" az iskolák tartalmi működésére. Az érdekképviseletek nem értik, miért lesz jó, ha az önkormányzatok tartalmi kérdésekben kifejthetik véleményüket (amelyeket aztán a tankerület vagy elfogad, vagy nem), amikor valódi feladatuk a működtetés lenne. Karsay Ferenc, Budafok-Tétény kormánypárti polgármestere tegnap közleményben jelezte: épp azt kérik Balog Zoltán minisztertől, kezdeményezzen olyan törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy a szakmai irányításon, valamint az ingyenes tankönyv és a pedagógusbérek biztosításán kívül minden, az iskolafenntartással összefüggő feladat kerüljön vissza azokhoz az önkormányzatokhoz, amelyek erre vállalkoznak.

Vásárhelyi Mária: Semmi okunk nincs az optimizmusra

Friss Róbert
Publikálás dátuma
2016.06.25. 07:00
FOTÓ: ARATÓ ANDRÁS
A most épülő kormánymédia nemcsak aljas megcsúfolása az újságírás ethoszának, de elképesztően dilettáns is. Az ide öntött irtózatos mennyiségű közpénz rendkívül alacsony hatékonysággal hasznosul - állítja Vásárhelyi Mária. Ám a szociológus-médiakutató szerint a nyomasztó kormánypárti médiadominancia megfojthatja magát a kormányt is: ha a polgár a saját bőrén érzi, hogy hazudnak neki éjjel-nappal, akkor egy idő után nem fog bedőlni. Ennek ellenére úgy véli, semmi okunk az optimizmusra; szabad nyilvánosság nélkül nem lehetnek szabad választások.

- Mit olvas?

- Ha arra kíváncsi, honnan tájékozódom, a Népszabadságot, a Népszavát, az Indexet, a 444.hu-u, a hvg.hu-t minden nap átfutom, mostanában már a Magyar Nemzetet is, és a jobboldali portálokba is bele-belenézek.

- Azért ezt még egy átlagos magyar értelmiségi sem mondhatja el magáról, nem hogy egy „átlag” magyar polgár, aki a napi kenyérharcban örül, ha este lezökkenhet a fotelbe a tévé elé. Az ön tájékozódásában nyilván vastagon benne van a foglalkozási ártalom: szociológusként a média az egyik szakterülete.

- Kommunikáció- és médiakutató vagyok, aki a szakmája szerint igyekszik nyomon követni, azt is, ami nem az ízlése szerint való. És ebben benne van az a felismerés is, hogy aki a kormánypárti sajtót egyáltalán nem olvassa, nem tudja, hol él, homokba dugja a fejét, a gettósodott ballib média komfortzónájának a foglya.

- Ugyanez áll a csak kormánypárti médiát fogyasztókra is.

- Ez igaz, de a kormánypárti és az ellenzéki média között óriási a különbség, mert az utóbbi azért nagyobb kitekintést ad arról, mit gondolnak a másik oldalon, tehát tükröz alternatív gondolkodást is, amit a kormánypárti sajtó nem tesz meg. Ezért azt lehet mondani, hogy a nem kormánypárti média közönsége sokoldalúbban tájékozott.

- Ez is legfeljebb a korosabb generációkra érvényes.

- Él még néhány nemzedék, amelynél a napilapolvasás szokás, életforma, de az utánunk jövők már alapvetően az online portálokból tájékozódnak, nem kis részben pedig csak saját ismeretségi körükből, a Facebookon. Látjuk, milyen drámai módon esnek a nyomtatott média példányszámai, elvétve látni negyven alatti fiatalt újsággal a kezében.

- Akkor mi végre az a hajthatatlanság, amivel a hatalom mindenáron napilapokat szerez, alapít, megteremtve a Magyar Időket vagy a Metropolt felváltó Lokált?

- Ez a Simicska Lajos és Orbán Viktor közötti háború következménye, amennyiben maga a jobboldali-konzervatív nyilvánosság is kétosztatú lett, a Simicska-birodalom maradéka, amely nemrég még a kormánypropaganda zászlóshajója volt, erősen kormánykritikussá vált. Szóval elkezdett úgy viselkedni, ahogy a sajtótól elvárható egy demokráciában. A kormány pedig az egyszer eltüsszentett birodalom újraépítésével van elfoglalva. Korábban a Simicska-sajtóbirodalom – a Magyar Nemzet, a Hír TV, Lánchíd Rádió – kiváló infrastruktúrával sok gazemberséget csinált, de professzionálisan tette, amit tett. A Magyar Nemzet külpolitikai rovata például - amely úgy-ahogy kívül tudott maradni a napi belpolitikai szempontokon -, szakmailag 2014 előtt is nívós volt. A most épülő kormánymédia viszont nem elég, hogy aljas megcsúfolása az újságírás ethoszának, elképesztően dilettáns is. Az ide öntött irtózatos mennyiségű közpénz rendkívül alacsony hatékonysággal hasznosul. És ugyanilyen kontra-produktív az irdatlan pénzekből működő állami média is. Az állami tévé fő műsoridejében sugárzott híradó közönsége már alig éri el a 100 ezer főt, miközben az RTL Híradóját 8-10-szer ennyien nézik. Nem csodálnám, ha a közmédiát megszálló államhatalom elégedetlen lenne azzal a produktummal, amit 80 milliárd forintból ezek a propaganda-csatornák előállítanak, de még azokkal az ízléstelen karaktergyilkosságokkal is, ahogyan a ránk dőlő bulvárba csomagolnak egy-egy propagandahírt. De nem csak abba, hanem a sportba is. Az M4 Sporton több mint kétmilliónyian nézik a futball Eb közvetítéseit, ezért az M1-ről átvett egyperces "híreket" még oda is becsempészik.

- A bulvárt kajálják a nézők.

- Azért ez nem ilyen egyszerű. Kétségtelen, hogy a közönség elvárásainak színvonala zuhant, de hogy az érzékenysége nem veszett el teljesen, azt mutatja az RTL Klub példája. Tehát van még igény a szakmailag színvonalas, tárgyilagos, tájékoztatásra. Az RTL ellenállt a zsarolásnak, olyan hatalmas multi, hogy megtehette ezt, elviselte, hogy többé nem kap állami hirdetéseket, és végül is gazdaságilag sem jött ki ebből rosszul. Hiszen a növekvő nézettség, piacvezető szerepének stabilizálása növeli presztízsét és piaci reklámbevételeit is. Nem csinál ellenzéki propagandát, csak igyekszik szakmailag tisztességesen tájékoztatni. A közönség pedig megérzi, hogy az állami médiában nem azt a világot látja, amit ő a mindennapi életében megtapasztal. A tisztességes tájékoztatást egyébként alapvetően nem a bulvármédián kell számon kérni, hanem a közpénzen fenntartott orgánumokon. A bulvár persze sokat tud rontani a tájékoztatás színvonalán, de főként akkor, ha a közmédia nem mutat egyfajta sztenderdet, amihez valamennyire a kereskedelmi médiának is igazodnia kell. Ahogyan az Németországban, Franciaországban, vagy Nagy-Britanniában történik.

- A kormány a kereskedelmi TV2-t is államosította. Közpénzből.

- Még valami az előzőhöz, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni: a legnagyobb csapás Magyarországon, hogy kicsi a piac. Kicsi a nyelvterület. Lengyelországban talpon tud maradni a független média, egy Gazeta Wyborcza meg tud élni a hirdetésekből a piacon. Magyarországon a reklámpiacot is az állam manipulálja, s hiányzik a független nemzeti nagytőke, amely kizárólag piaci megfontolások alapján hirdetne. A legnagyobb hirdető az állam, miközben a multik és a hazai vállalkozók is kiszolgáltatottak, mert mindenki függ valamilyen módon az államtól, amely folyamatos politikai nyomás alatt tartja őket. Félnek. A médiapiac működésének semmi köze a piacgazdálkodáshoz, mert mindent az állam akarata determinál. Ami közpénzt pedig az állam beleölt a kisajátított közmédiába vagy a saját médiájába, annak egy része visszacsorog a magánzsebekbe. Ez így van a rendszerváltás óta, de napjainkra az állami média egyértelműen agy- és pénzmosodává változott. Az állami hirdetések jelentős részét csak azért hívják hirdetésnek, hogy neve legyen a gyereknek. Fedőakciónak mondanám az MVM vagy Paks „hirdetéseit”, hiszen milyen, a fogyasztó számára fontos terméket próbálnak ezekkel eladni? Az egész csak arra jó, hogy nem közvetlenül adják oda a pénzt bizonyos lapoknak, tévéknek, rádióknak, hanem csinálnak egy alibi szpotot.

- Nem válaszolt még: az internet korában mi végre az a vehemencia, amellyel a hatalom a napilapok megszerzésére tör?

FOTÓ: ARATÓ ANDRÁS

FOTÓ: ARATÓ ANDRÁS

- Nem gondolom, hogy a kormánynak sok fejtörést okozna a nyomtatott média. Ha most Spéder Zoltán kinyírásával megszerzik sajtóját, élén az Indexet, meg a Mediaworks-öt, akkor bekebelezhetik a Népszabadságot, a Nemzeti Sportot és a megyei napilapok nagy részét, és így minden az övék lesz, amire vágytak. Mindeközben a Simicska-korszakhoz képest egy teljesen új struktúrával rendelkező médiaportfoliót építenek fel, amely sokkal korszerűbb lesz az előzőnél. A hatalom saját print-médiájának nincs igazán nagy közönsége, látni ezt a példányszámokon is, nem érdemes túl sok pénzt elkölteni rá. Látni, hogy igazán nagy energiákat és főleg közpénzt a televízióba, a rádiókba és elsősorban az online médiába fektetnek. Meg is szállták ezt felületet, az Origót, a vs.hu-t, megcsinálták a Pesti Srácokat, a Ripostot, a Faktort, a 888.hu-t, és látni a Spéder elleni rohamban az Index elleni átkaroló támadást is. Ha az Indexet is megszerzik, alig marad független portál a 444-n, a hvg.hu-n és néhány printlap online kiadásán kívül. Ehhez persze úgy tűnik, még Simicska Lajosnak is lesz egy-két szava, hiszen a hírek szerint erős vételi opcióval rendelkezik az Index esetében. De nehezen tudom elképzelni, hogy belenyugodna a kormány, ha tényleg ő szerezné meg a legnépszerűbb internetes portált.

- A megszállás iszonyú közpénzbe került.

- Igen, az Origo 4,2 milliárdért cserélt gazdát, a vs.hu-ról csak annyit tudni, hogy a jegybank 500 milliót rakott bele a felépítésébe és a TV2-be is tízmilliárdok vándorolnak. És nem elég közpénzeken megvenni, hanem azután ugyanebből a forrásból fenn is kell tartani ezeket. Az állami pénzekkel pedig senki nem tud versenyezni. A módszer: állami hitelből vásárolnak, aztán a hitelt állami hirdetésekből fizetik vissza.

- Az ellenzéki közönség pedig nem tudja eltartani a saját médiáját.

- A nem kormánypárti közönség maga is elszegényedőben van, amihez még baloldalinak, vagy liberálisnak sem kell lenni, elég, ha valaki független. Ez a réteg a gazdaságból is kiszorulóban van, egyre többen küszködnek megélhetési gondokkal, nem hogy a saját nyilvánosságot pénzelni tudnák.

- Ha az ellenzéki médiát szép csendben gazdaságilag meg lehet fojtani, akkor érthetetlen az a harsogó vehemencia, amivel ezt teszik.

- Ez már a hatalom természetéből fakad. Minden autoriter vagy diktatórikus hatalomnak a legnagyobb ellensége a nyilvánosság. Hogy képtelen elfogadni: a szabad sajtó együtt jár a demokráciával. A nyugati demokratikus országok kormányai és politikusai sem szeretik feltétlenül a sajtó szabadságát, de tiszteletben tartják, hogy az a demokrácia része, hogy az ötödik hatalmi ág folyamatos kontroll alatt tartja a hatalmat. A sajtó Magyarországon még ilyen borzalmas állapotban is fel tudja tárni és napirenden tudja tartani a korrupciós ügyeket, vagy azt, hogy a kormánypártok politikusai hogyan élnek vissza a hatalommal. Nevetségessé tudja tenni a politikai osztály arra érdemes szereplőit. Sok fenyegető bajt és kényelmetlenséget okozott még ez a szűkülő nyilvánosság is az Orbán-kormánynak, és meg is próbálja elfojtani ezt a zajt. Akadnak politikusok - Jávor Benedek, Juhász Péter, Gőgös Zoltán, Szabó Tímea, Hadházy Ákos -, akik bizonyítják, nem igaz, hogy semmit sem lehet tenni. Ők módszeresen nyilvánosság elé viszik és kitartással napirenden is tartják a hatalom visszaéléseit, a korrupciós ügyeket. Az már más kérdés, hogy egyszerre ennyi botrányt alig lehet megemészteni: mennyit bír el a közönség, mennyire rombolja a személyes világát is, hogy aztán az ingerküszöbének akaratlan emelésével átlépjen rajtuk.

- Ha nincs itthon belátható megoldás, akkor még mindig ott az Európai Unió, ahová menekülni lehet.

- Nekem ilyen szempontból nincsenek illúzióim az Unióval kapcsolatban. Alig van visszatartó ereje. Indítanak ugyan kötelezettségszegési eljárásokat, ám a hatalom visszaélései miatt kiszabott büntetéseket ugyancsak mi, adófizetők álljuk. De alapvetően az Unió nem nagyon állta útját ennek a kormánynak, legfeljebb fékezte. Ami pontosan látszik az alaptörvény elfogadásában, a demokratikus intézményrendszer leépülésében, megszállásában az Alkotmánybíróságtól, a médiapiacon keresztül az Orbán akaratát kiszolgáló személyre és egyedi ügyekre szabott törvényhozásig. A magyar értelmiségi közvélemény nagy tévedésben van, hajlamos túlértékelni a nyugati médiát, azt, hogy a sajtó rendkívül kritikus Magyarországgal szemben. De a nyugati média és a döntéshozatal, a politikai gyakorlat élesen elválik egymástól. Amit megír, bemutat a szabad nyugati sajtó, az nem azonos a politika tetteivel. Látjuk, hogy a demokratikus világ politikusai nem tesznek sokat, a szavakon túl legalábbis nem elég sokat az orbáni hatalom totális törekvéseinek megfékezése érdekében, pedig nyilván ők is tisztán látják a helyzetet. Magyarország persze elszigetelődött, ha jól emlékszem az utóbbi hat évben a magyar kormányfőt nem hívták meg nyugati szövetséges országba hivatalos látogatásra. De ez minden. Ahogyan a Kádár-rendszert a Szovjetunió, úgy az Orbán-rendszert, sajnos az EU finanszírozza. Gazdaságilag mindenképp, hiszen az EU-s pénzek nélkül ez a rendszer már régen összeomlott volna. Ezt bizonyítják az utolsó negyedév növekedési adatai is; ahogy átmenetileg elapadtak az EU-s források, leállt a gazdaság. Egész Európában mi teljesítettünk a legrosszabbul.

- Viszont amíg van Unió, addig az ellenzéki sajtó maradéka a sajtószabadság fügefaleveleként mutogatható Brüsszelben.

- Ez igaz, és a most kitört oligarcha-háború sajtószála, a Spéder-sajtóbirodalom, vagy a Mediaworks feltételezhető megszállása új helyzetet teremthet.

- Az azért elképzelhetetlen, hogy az Indexből, vagy a Népszabadságból jobboldali orgánumot csináljanak.

- Az elmúlt hat évben elég sok minden megtörtént, amit korábban elképzelhetetlennek gondoltunk. Abban biztosak lehetünk, hogy nem véletlenül ilyen rapid ez a hadművelet két évvel a választások előtt. És a teljes megszálláson kívül is vannak lehetőségek. A lojalitás és annak mértéke, a tabutémák mellőzése, az, hogy miről nem ír egy lap, a bulvárosodás mind-mind lehetőség. A cenzúra bonyolult, nehezen definiálható dolog. Vannak még alapvetően szabad orgánumok, és olyanok is, amelyek kvázi szabadok csak néhány tabutéma van, amiről nem írnak, mert nem sérthetik meg a tulajdonos üzleti érdekeit, amelyek az esetek jelentős részében egybeesnek a hatalom érdekeivel. A kivételek - a Magyar Narancs, az ÉS, a Klubrádió, a HVG, a 444 - ugyanakkor ugyanazt a szűk közönséget érik el.

- Az ATV-t nem említette.

- Felemásak az érzéseim, biztos nem fognak örülni annak, amit mondok, de azt kérdezem: politikai hirdetés-e az „Üzenjünk Brüsszelnek”: cinkosa-e a kormány politikájának az a média, amely részt vesz a menekültellenes gyűlöletkampányban? Nem visszás dolog-e, hogy egy alapvetően liberális, az emberjogi kérdéseket szem előtt tartó közönség jobb híján kénytelen a saját értékrendjével szöges ellentétben álló tartalmú reklámokat nézni, ha szeretné meghallgatni a hozzá közelálló közéleti szereplők véleményét politikai kérdésekről? Ha valamely kereskedelmi áruról van szó, ezek a kérdések érdektelenek, de nem azok, ha értékrendekről van szó. És elkerülhetetlenül felmerül az a kérdés is az emberben hogy az a kormány, ami semmit sem ad ingyen, vajon mit vár el a kormánypropaganda sugárzásáért fizetett milliókért cserébe? És akaratlanul is eszünkbe jutnak Friderikusz Sándor vagy Mészáros Antónia most megszüntetésre ítélt műsorai.

- Az ATV ezt kikérte magának. Amúgy, máshová lehet kapcsolni.

- Igen? Hová? Nincs nagy választási lehetőség. Nem lennék meglepve, ha szép lassan az ATV közönségének egy része átcsorogna a Hír Tv-hez, amely a G-nap óta a kormány leglojálisabb szócsövéből a kormány ellenzékévé vált. Itt nincsenek a menekültekkel szemben gyűlöletet keltő reklámok és míg korábban számolatlan dőltek ide az állami hirdetések, egyik napról a másikra teljesen elapadtak. Semmi nem bizonyítja jobban, hogy a kormány kizárólag saját politikájának népszerűsítésére használja az állami reklámmegrendeléseket.

- A Spéder-birodalom, a Mediaworks lenyúlása mellett a Brit Médiáról is sok a szóbeszéd.

- A Brit Média tulajdonába került orgánumokon nem érzek lényegi változást, bár mondjuk, én nem szeretem, ha a Klubrádióban minden órában meghallgathatom, hogyan kell barcheszt sütni, de a műsorok szellemiségében, tartalmában nem érzékelek változást.

- Most jönne a ha. Mit kellene tenni a szabad sajtóért, ha egyszer ismét demokrácia lenne ebben az országban?

- Mindent a nulláról kell kezdeni, újraépíteni az egész médiapiacot egy teljesen más struktúrában. Nyilvánvaló, hogy Magyarországon a média állami források nélkül nem tud megélni éppen a már említett kicsi piac, az alacsony fizetőképes kereslet, és a nyelvi korlátok miatt. Gyökeres változást kellene elérni, a médiára költött állami pénz – ma ez hatalmas összeg - elosztásában. Erről nem politikusoknak, hanem szakértőknek és a társadalom különböző rétegeit képviselőknek kellene dönteniük valamilyen formában. Nyilván óriási vita lenne az elosztás szempontjait és a döntéshozók kiválasztását illetően, de ezek termékeny viták lehetnének. Követendő, de minden részletükben nem követhető külföldi példák vannak erre. Egyelőre azonban még az a belátás is hiányzik, hogy a tisztességes tájékoztatás állampolgári jog. Ez a mai kormánytól, amely az autonómiát nem viseli, nem várható el.

- A következő választást minden jel szerint egy totális kormánymédia szorításában fogják megtartani.

- Semmi okunk az optimizmusra. Már a 2014-es választásokat sem tartottam sem fairnek, sem szabadnak. A választópolgárok elérésének lehetőségében ugyanis elképesztő egyenlőtlenség volt a kormánypártok és az ellenzék között és ez megakadályozta a választókat abban, hogy sokoldalúan tájékozódjanak. Márpedig a szabad választások alapvető feltétele, hogy az állampolgárok szabadon hozzáférjenek mindazokhoz az információkhoz, amelyek alapján dönthetnek arról, hogy melyik pártot válasszák. Szabad média nélkül nincs szabad választás.

- Hát akkor igyekezzünk kötelet keresni?

- Azt azért nem. Ez a nyomasztó kormánypárti médiadominancia megfojthatja magát a kormányt is. Ha a polgár a saját bőrén érzi, hogy hazudnak neki éjjel-nappal, akkor egy idő után akármilyen intenzitással sulykolják is a kormánypropagandát a médiumok, nem fog bedőlni ezeknek. A személyes tapasztalat ugyanis egy idő után felülírja a propaganda üzeneteket. És ha a választó felismeri, hogy folyamatosan hazudnak neki, akkor nagyon ideges lesz és kirobban a haragja. „Csak” azt nem látni, ki fogja ezt a haragot média nélkül civilizált formában tartani.

Nagyon meggyengült pénteken a forint

A Brexit-szavazást követő piaci kilengések közepette nagyot gyengült a forint pénteken a főbb devizákkal szemben a brit font-sterlinget kivéve.

A bankközi devizapiacon az eurót este fél nyolckor 317,77 forinton jegyezték, ami a forint 1,52 százalékos napi gyengülésének felel meg. Az euró árfolyama 312,06 és 322,03 forint között alakult napközben. Az eurót 24 órával korábban, csütörtök este 314,58 forinton jegyezték, míg a hét elején 313,38 forinton.

A font-sterling árfolyama péntek este fél nyolckor 391,44 forint volt, ami egy nap alatt 4,83 százalékkal erősebb forintárfolyamot jelent a brit devizával szemben. Év eleji 413 forintos árfolyamához képest a forint 8,75 százalékkal lett erősebb a fonttal szemben.

A dollár 284,72 forinton állt péntek este, 3,95 százalékkal erősebben napi kezdőárfolyamánál. A dollár jegyzése 273,37 és 293,01 forint között mozgott pénteken. Csütörtök este 276,92 forinton, a hét elején 275,82 forinton jegyezték a dollárt.
A svájci frank estére 3,19 százalékkal 293,50 forintos jegyzésre erősödött. Nap közben a svájci frank jegyzése 283,80 és 301,15 forint között alakult. Csütörtök este 288,89 forinton, a hét elején 287,65 forinton jegyezték a svájci frankot.

Az euró pénteken 2,20 százalékkal 1,1177 dollárra gyengült. Az eurót csütörtök este 1,1359 dolláron, hétfőn reggel 1,1362 dolláron jegyezték. A font árfolyama péntek este 1,2314 eurón állt, 6,28 százalékkal gyengébben napi kezdőárfolyamánál. Az év eleji 1,31 eurós árfolyamánál a font-sterling jelenleg 9,30 százalékkal áll gyengébben.