Nevetve öldökölt az orlandói merénylő

Nevetett a vérengzés közben az orlandói tömeggyilkos. Egy túlélő, Norman Casiano, aki sok más emberrel együtt egy mellékhelyiségbe bezsúfolódva rejtőzött, a halálos csöndben csak a lövéseket és a gyilkos nevetését hallotta – mondta el a CNN-nek.

Casiano lába alatt egyre terjedt a vértócsa, valaki odakinn összeesett. „Mintha nem is emberi nevetés lett volna, hanem magának a gonosznak a hangja” – fogalmazott Casiano Anderson Cooper műsorában. Hiába könyörögtek neki, az ajtó alatt és fölötte is lőtte a benn rejtőzködőket.

Újabb információk kerültek nyilvánosságra a merénylőről. Omar Mateen, aki hidegvérrel gyilkolt le 49 embert Orlandóban, maga is gyakori vendég volt a Pulse melegbárban. Számos szemtanú megerősítette, hogy többször találkoztak vele. Hol békésen üldögélt, hogy hangos és kötözködő volt. Egy esetben kést rántott, amikor valaki muszlim vallására tett megjegyzést.

A férfiről tudták, hogy felesége és kisgyereke is van. A Daily Beast honlap az orlandói melegközösségtől kapott információk alapján arról számolt be, hogy Mateen egy homoszexuális párkereső oldalt is használt. Az FBI vizsgálata így arra is kiterjed, hogy a férfi rejtett homoszexuális lehetett, s önmaga gyűlölete is vezethetett a mészárláshoz. A 29 éves férfi afgán szülők gyermekeként New Yorkban született. Első felesége néhány hónap után elvált tőle, mert verte őt, a nő szerint a merénylő, aki a rendőrséggel folytatott tűzharcban maga is életét veszítette, bipoláris, beteg elméjű ember volt. A merénylő többször is felhívta a rendőrségi segélyvonalat, gondosan bemutatkozott, s elmondta, hogy az Iszlám Állam terrorszervezet híve, s bámulja a bostoni maratoni robbantókat, a Carnajev-testvéreket.

Az orlandói mészárlásban több mint ötvenen megsérültek, tegnap már csak 27 embert kezeltek közülük kórházban, öt embert azonban az intenzív osztályon.

Barack Obama tegnap tévébeszédében hangsúlyozta: az Egyesült Államok fokozza a harcot az Iszlám Állam ellen, s jelentős sikereket értek el a terrorszervezet visszaszorításában. Elmondta ugyanakkor, hogy a magányos merénylőket rendkívül nehéz felderíteni, megállítani. A különféle hírszerző ügynökségek, a fegyveres testületek, a belbiztonsági, rendészeti, igazságügyi illetékesek mindent megtesznek e merényletek megállításáért, sok terrortámadást sikerült leleplezni, megelőzni. A hatóságok továbbra sem találták nyomát, hogy az orlandói merénylőnek bármiféle terrorszervezettel, az Iszlám Állammal vagy más terrorszervezettel kapcsolata lett volna.

Szerző

Baljós jelek Madridban

Publikálás dátuma
2016.06.15. 07:31
Rajoy, Sánchez, Rivera és Iglesias – valamelyiküknek előbb-utóbb engednie kell FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Nehéz lesz kormányt alakítani a június 26-i parlamenti választások után - ennyi biztosan kiderült az előző voksoláson az élen végzett négy párt miniszterelnök-jelöltjének hétfő esti tévévitáján. Mariano Rajoy, az ideiglenes kormányfő az új erőviszonyok fényében vállalkozott a négyes vitára, tavaly decemberben csak a szocialisták vezetőjével, Pedro Sánchezzel volt hajlandó szópárbajra.

Mariano Rajoy számára a legkedvezőbb lenne, ha a középjobb katalán párttal, a Ciudadanossal fogna össze, ez azonban a tavaly decemberi parlamenti választáson sem jött össze, s az előrejelzések szerint továbbra sem lesz elegendő mandátumuk a koalíciókötéshez. Ennél is nagyobb gond, hogy Albert Rivera, a Ciudadanos vezetője nem akar segédkezet nyújtani a néppárti kormányzás folytatásához, s a vitából ki is derült, számos kérdésben ellentétes álláspontot képviselnek a PP vezetőjével.

A PSOE főtitkára, Pedro Sánchez a vitában „B-kategóriás” miniszterelnöknek nevezte az ideiglenes kormányfőt. Rajoy ugyanakkor figyelmeztette három vitapartnerét: "könnyű beszélni, ám sokkal nehezebb kormányozni”. Az eddigi miniszterelnök legstabilabbnak továbbra is a nagykoalíciót látná, de ehhez nincsenek partnerei. Megoldást jelenthetne, ha a PP lecserélné Mariano Rajoyt, de erre kevés jel mutat.

Külön meccset vívott a tévévitában a két baloldali tömörülés vezetője. A radikális baloldali Podemos vezetője, Pablo Iglesias felszólította Sánchezt, döntse végre el, hogy progresszív, baloldali kormányzatot akar a Podemossal és más baloldali erőkkel összefogva, vagy a konzervatív jobboldal kormányalakításához akar asszisztálni. A PSOE főtitkára Iglesiast hibáztatta azért, hogy még mindig Mariano Rajoy lakik a Moncloa palotában, a miniszterelnöki rezidencián. Az autonómiák kérdése megosztja a baloldali erőket, a Podemos mindeddig ragaszkodott ahhoz, hogy Katalónia (nemkülönben Baszkföld és Galícia) lakosai kapjanak jogot függetlenségi népszavazás megrendezésére.

A szocialisták ugyanakkor legfeljebb az autonómiák rendszerének újratárgyalását hajlandók kilátásba helyezni. A katalán liberális párt, a Ciudadanos vezetője, Alberto Rivera közölte, pártja megreformálni, nem pedig feldarabolni szeretné Spanyolországot. A Podemos vezetője emlékeztetett, a radiális baloldal Katalóniában és Baszkföldön is kormányzó erő lett, s a helyhatósági választások óta eltelt időben bebizonyították, hogy hatékonyabban tudnak kormányozni, mint a konzervatívok. A kis helyi pártok a vita után azzal vádolták Iglesiast, hogy korábbi álláspontjához képest visszalépett, azt mondta, a katalán népszavazás "nem lesz vörös vonal" a jövendő kormányalakításnál.

Pedro Sánchez újfent felhozta a konzervatívok korrupciós ügyeit, mint közölte, Rajoynak le kellett volna mondania, amikor kirobbant a Bárcenas-botrány: a kormánypárt pénztárnokát azzal vádolják, hogy kettős könyvelést vezetett, s a befolyt adományokból feketén fizetett pluszjövedelmet a néppárti vezetőknek.

A konzervatív ABC napilap online szavazásán az ideiglenes spanyol kormányfőre, Mariano Rajoyra 49 százalék voksolt, 27 százalék tetszését nyerte el a Podemos vezetője, Pablo Iglesias. Alberto Riverát 17 százalék ítélte győztesnek, a szocialista PSOE kormányfőjelöltjét, Pedro Sánchezt pedig csak 5 százalék látta jónak. A szocialistákhoz közelálló El Paísnál Iglesias nyerte a netes szavazást 37 százalékkal, Rajoy 23, Rivera 22, Sánchez 16 százalék szerint bizonyult legjobbnak.

Szerző

Politikai thriller Zágrábban

Publikálás dátuma
2016.06.15. 07:30
Tihomir Oreskovic Valdis Dombrovskis EU-biztossal – nem sokáig lesz már kormányfő? FORRÁS: EURÓPAI BIZOTTSÁG
Fontos kérdéseknek kellene eldőlniük Horvátországban e hét péntekéig. A képviselőknek arról kell dönteniük, megvonják-e a bizalmat Tihomir Oreskovic kormányától, visszahívják-e Tomislav Karamarkót, a HDZ elnökét a miniszterelnök-helyettesi posztról, illetve feloszlassák-e a parlamentet és idő előtti voksolást írassanak-e ki.

Élt fél évet. Ez a szöveg lehetne a horvát kormány koporsóján. Azaz még a fél év is eufemizmus lenne, mert a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ), illetve a centristának mondott Híd koalíciója valójában karácsony előtt két nappal alakult meg, így ha pénteken a képviselők lemondatják Oreskovicot, akkor minden idők legrövidebb életű kabinetje lesz a mostani.

Horvátországban szokatlan ez a politikai bizonytalanság, ugyanakkor bármilyen furcsa is, akadnak előnyei. Az országban a függetlenség több mint két évtizede alatt a hatalomban lévő pártok lényegében hozzászokhattak ahhoz, hogy amíg a kormányban vannak, addig azt csinálnak, amit akarnak. Különösen a kilencvenes évek második felében szúrt szemet sokaknak, hogy miközben az ország véres háborún volt túl, s nehezen sikerült magára találnia a szívszorító délszláv események után, kialakult egy a HDZ-kormányhoz igen közel álló réteg, amely láthatóan gyorsan gazdagodott meg.

Azután hagyományai lettek annak, hogy aki a kabinet embere, az gyanúsan nagy sebességgel tesz szert figyelemreméltó vagyonra. Ez a hipergazdag réteg, amely a lakosságnak csak néhány százalékát teszi ki, luxuskocsikkal rója az utakat, jachtokat tart fenn a méregdrága adriai kikötőkben.

A 2000-es évek végén, mivel az ország az Európai Unióba törekedett, meg kellett indítani a korrupció elleni harcot. A korrupcióellenes hivatal, az Uskok több személyt is lebuktatott, rács mögé került egyebek miatt a Mol-Ina ügy kapcsán Ivo Sanader volt miniszterelnök, sokan azonban élnek a gyanúperrel, hogy messze nem minden korrupt politikust buktattak le.

Miközben a politikusok és a hatalomhoz köthető személyiségek szorgosan próbálták gyarapítani vagyonukat, arra nem gondoltak, hogy mindennek az ország issza majd meg a levét. Ahelyett, hogy a gazdaság átalakítására tettek volna lépéseket – ez különösen a HDZ-s kabinetekre igaz -, saját magukkal voltak elfoglalva, aminek az lett a vége, hogy a zágrábi gazdaság kis híján belerokkant a világgazdasági válságba. Az egy főre jutó GDP 2010 óta folyamatosan csökkent, mintegy 500 euróval. 2015-is esett az ipari termelés, összességében csökkent a fogyasztás.

A befektetések értéke 2011-ben, 2012-ben és 2014-ben oly mértékben zuhant, hogy a 2012-es és 2015-ös 1,4, illetve 1,6 százalékos plusz csak amolyan szépségtapasznak számított. A gazdasági válság a munkanélküliség emelkedésében mutatkozott meg a legdrámaibb mértékben. Miközben 2011-ben 18,6 százalék volt az állástalanok aránya, 2012-ben már 20,9 százalék, 2013-ban pedig 21,6 százalék, ami a harmadik legmagasabb volt az EU-ban Görögország és Spanyolország után. 2014-ben aztán csökkenés indult meg, így 2015-ben már „csak” 17,9 százalékos volt a munkanélküliség.

Idén is folytatódik a javulás, mintegy két százalék körüli GDP-emelkedést várnak, ez azonban elsősorban nem a zseniális gazdaságpolitikának köszönhető, inkább annak, hogy az alacsonyabb nyersanyagár miatt gyorsabban nőtt a fogyasztás, miközben a fogyasztói árak egy százaléknál alacsonyabb mértékben növekedtek. 2017-ben aztán még gyorsabb ütemben emelkedhet a gazdasági teljesítmény, amely azért még messze nem éri el a válság előtti szintet. A pozitív jelek között megemlíthetjük azt is, hogy áprilisban 4,9 százalékkal emelkedett az ipari termelés egy év alatt, igaz ez elmaradt a rendkívüli erős márciusi 6,9 százalékos adattól.

A kedvező adatok ellenére az emberek még nem érzik a saját bőrükön a javulást, mivel igen hosszú ideig tartott a recesszió. A horvátok egy része meglehetősen cinikusan kezdett viszonyulni a politikai élet szereplőihez, ez eredményezte azt, hogy több pólusúvá vált a politika, s hogy a tavaly novemberi voksolást követően már nem csak a két tradicionálisnak nevezhető párt, a HDZ és a szociáldemokrata SDP határozta meg a parlamentet, hanem sok voksot gyűjtött a centrista Híd.

Egyértelmű, hogy az utóbbi politikai erőre leadott voksok inkább protestszavazatként értékelhetőek, mivel a Híd egy viszonylag új formáció volt a választáskor, s nem állíthatnánk azt, hogy kialakult karaktere lett volna. Bozo Petrovról, a tömörülés elnökéről is felettébb kétes újságcikkek jelentek meg, ráadásul a voksolás után is többször önellentmondásba keveredett. Petrov kiszámíthatatlansága a kormányalakítási tárgyalások során vált szembetűnővé. Miközben egyik nap még az SDP-vel képzelte el a közös kormányzást, másnap már a HDZ mellett tette le a voksát.

Ez a kiszámíthatatlanság az eltelt hónapokra is rányomta a bélyegét. Hozzá kell tennünk persze, hogy a mostani áldatlan állapotokat nem csak a Híd idézte elő, legalább akkora szerepe van benne a HDZ-nek, amely minden fogadkozása ellenére képtelen szakítani saját korrupt múltjával. A mostani politikai krízis közvetlen kiváltó oka éppen az volt, hogy kiderült, Karamarko felesége mondhatni vastagon benne volt a Mol-Ina korrupciós ügyben. Petrov ezért Karamarko visszalépését követelte a kormányból arra hivatkozva, hogy nem tud független döntéseket hozni.

A mostani helyzet egyvalamiben mégiscsak unikumnak számít. Sosem volt ekkora a megosztottság a jobboldali tömörülésen belül. Bár abban azért biztosak lehetünk, hogy a parlamenti képviselők többsége továbbra is kiállna Karamarko mellett, azért az is jelez valamit, hogy a párt európai parlamenti képviselői testületileg követelték azt: a pártelnök adja fel a kormányban betöltött szerepét.

Karamarko viselkedése jellemző a HDZ-re. Mindig is egyszemélyes, a mindenkori pártelnök által meghatározott párt volt, olyan politikai erő, ahol senki semmiért sem vállalta a felelősséget. Sanader is csak akkor mondott le a miniszterelnöki és pártelnöki tisztségről, amikor már nagyon forró volt a lába alatt a talaj, s amikor már Jadranka Kosor is elég erős volt ahhoz, hogy e pozíciókban válthassa őt.

Most teljesen kiszámíthatatlan, mi történik majd Horvátországban, s mennyire lesz forró a nyár. Nehéz lenne megmondani, hogy feloszlatják-e a parlamentet, s idő előtti voksolást iratnak-e ki, vagy sem. A HDZ és esetleges támogatóinak az az érdeke, hogy ne rendezzenek idő előtti választást, mert attól tartanak, hogy visszatérne a hatalomba az SDP, illetve a szociáldemokraták elnöke, Zoran Milanovic.

A HDZ mindent elkövet azért, hogy összeszedje a túléléshez szükséges 76 képviselői mandátumot, e törekvését azonban nem biztos, hogy siker koronázza. Kivált azt követően, hogy egy kis párt, a Hrid két képviselője nem kíván a jobboldal mellé állni, de állítólag a kisebbségi honatyák többsége sem hiszi azt, hogy sikerülhet stabil kormányt fenntartani. A szerb kisebbségi párt, az SDSS elnöke, Mikorad Pupovac konkrétan ki is jelentette, hogy számukra az előrehozott választás jelentené a legjobb megoldást. Amennyiben visszahívnák Oreskovicot és sikerülne a HDZ-nek elkerülnie a parlament feloszlatását, a Jutarnji List közlése szerint Slavko Maric pénzügyminisztert öltetné a tömörülés a miniszterelnöki székbe.

Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a Híd néhány képviselője nélkül a HDZ nem tudja megszerezni az említett 76 mandátumot, ezért a pártnak alighanem bele kell egyeznie Bozo Petrovék követelésébe, s vissza kell hívnia Karamarkót a kormányfőhelyettesi tisztségből. Csakhogy lehet, hogy már ez sem lesz elég a parlament egybetartásához, mert – amint szintén a Jutarnji List írja – egyre több képviselő támogatná az idő előtti voksolás megrendezését.

A Vecernji List szerint viszont nincs meg a többség a törvényhozás feloszlatásához, ugyanakkor 82 képviselő voksol majd pénteken Karamarko visszahívására. A politikai thriller Horvátországban pénteken érhet véget. Vagy egy új bizonytalan időszak kezdete lesz.