Előfizetés

Marad az MSZP-s elnök, akit lemondásra szólított Tóbiás

Egyhangúlag megerősítette elnöki tisztségében a dunaújvárosi MSZP-szervezet tagsága szerdán Pintér Attilát, akit a vasárnapi dunaújvárosi időközi önkormányzati képviselő-választás kudarca miatt lemondásra szólított fel Tóbiás József pártelnök. 

Pintér Attila azt is elmondta, hogy a taggyűlésen nemcsak ő, hanem Selyem József képviselőjelölt, egyben a szervezet alelnöke is felajánlotta lemondását. A taggyűlés azonban egyikükét sem fogadta el, a bizalmi szavazáson egyhangúlag megerősítették őket tisztségükben. Az ügyet ezzel lezártnak tekintik - tette hozzá. A helyi elnök hétfőn álságosnak nevezte Tóbiás József hozzáállását a választási kudarc utáni felszólítása miatt, mivel elmondása szerint a pártelnök a voksolás előtt három héttel egy zárt körben végzett közvélemény-kutatás után még kiváló döntésnek minősítette, hogy nem működnek együtt a DK-val, és önálló jelöltet indítanak. Hozzátette: a felmérés alapján az MSZP-nek volt a legerősebb ellenzéki jelöltje.

Tóbiás József azért tartotta kudarcnak a vasárnapi választást, mert - mint mondta - szervezetileg hibáztak, hagyták, hogy a dunaújvárosi szervezet önállóan döntsön az indulás feltételeiről, és a szervezet a választók szempontjából rossz döntést hozott. E mögé azonban a Magyar Szocialista Pártnak egységesen fel kellett állnia - tette hozzá.

A pártelnök közölte, a felelősséget azonban viselniük kell, ezért lemondásra szólította fel a szocialisták helyi szervezetének elnökét. Pintér Attila még hétfőn elmondta, valóban a helyi tagság döntött az önálló jelöltállításról, sokat dolgoztak a jó eredményért, ennyire voltak képesek. 

A vasárnapi választáson a Fidesz jelöltje, Lassingleitner Fruzsina nyert. A 32,06 százalékos részvételi arány mellett a voksoláson a kormánypárti jelölt 422 szavazatot szerzett, Huszti Zsolt (DK) 243, Barta Endre (Jobbik) 203, Selyem József (MSZP) 98, Pappné Grabant Ilona (PM) és Gebei Bálint (független) 84-84, Orha Zoltán (független) 19, Harsányi Péter (SZDP) 1 voksot gyűjtött, Balogh Péter (Magyar Munkáspárt) egyetlen szavazatot sem kapott.

Hatéves Orbán "termelési" beszéde

Orbán Viktor második kormányának programbeszédét 2010 júniusában tartotta a Parlamentben. Az alapgondolat az volt, hogy új országot építünk, mégpedig a kapitalista termelés országát. A markáns gondolat ellenére nem születtek olyan óriásplakátok, mint „Előre a kapitalista termelés útján!”  Hallgattam én is a termelési kapitalizmusról szóló programbeszédet, és azt kérdeztem magamtól: kinek beszél a kormányfő? Azt feltételeztem, hogy a magyar nép döntő többségének nem nagyon beszélhet, mert a nép ez alatt a 20 év alatt elhúzódott a termeléstől, amennyire csak lehetett. Ha a népnek nem beszél a szónok, akkor - mérlegeltem magamban - biztosan a parlament tagjainak beszél.De nekik sem beszélhetett, mivel elsöprő többségüket a „termelési kapitalista út” egyáltalán nem érdekli. A kapitalista út igen, de termelés nélkül. Az elmúlt 20 év alatt Hajdú-Bihar megye 5 kisvárosa mintegy 700 ruhaipari dolgozónak adott munkát. Ezen időszak alatt nem emlékszem olyan esetre, amikor valamelyik politikus – pártállástól függetlenül – megkérdezte volna: „Hát nálatok, az üzemben mi újság van?” Ezért a termelési beszéd közben azt is latolgattam, hogy ha a kormányfő éberségi próbát tartana és megkérdezné: „ki tud termelő üzem címeket mondani?”, akkor nem nagyon lódulnának sem jobb-, sem pedig bal-kezek a levegőbe. Országunk jelen állapotában csak „helyben” képes növekedésre, arra is csak a külföldi tőke árnyékában. Úgy látom, hogy a hat évvel ezelőtt meghirdetett „termelési kapitalista út” magyar oldalán nem sokat fogott az idő, ami most (!) elsősorban a kormánypárti politikusoknak (országgyűlési képviselők, polgármesterek, stb.) köszönhető. Mert ezt a kormányfő által kijelölt utat nem követik, mivel túl munkaigényes. Fárasztóbb, mint egy nyugdíjas-találkozón való részvétel.

Hatéves Orbán "termelési" beszéde

Orbán Viktor második kormányának programbeszédét 2010 júniusában tartotta a Parlamentben. Az alapgondolat az volt, hogy új országot építünk, mégpedig a kapitalista termelés országát. A markáns gondolat ellenére nem születtek olyan óriásplakátok, mint „Előre a kapitalista termelés útján!”  Hallgattam én is a termelési kapitalizmusról szóló programbeszédet, és azt kérdeztem magamtól: kinek beszél a kormányfő? Azt feltételeztem, hogy a magyar nép döntő többségének nem nagyon beszélhet, mert a nép ez alatt a 20 év alatt elhúzódott a termeléstől, amennyire csak lehetett. Ha a népnek nem beszél a szónok, akkor - mérlegeltem magamban - biztosan a parlament tagjainak beszél.De nekik sem beszélhetett, mivel elsöprő többségüket a „termelési kapitalista út” egyáltalán nem érdekli. A kapitalista út igen, de termelés nélkül. Az elmúlt 20 év alatt Hajdú-Bihar megye 5 kisvárosa mintegy 700 ruhaipari dolgozónak adott munkát. Ezen időszak alatt nem emlékszem olyan esetre, amikor valamelyik politikus – pártállástól függetlenül – megkérdezte volna: „Hát nálatok, az üzemben mi újság van?” Ezért a termelési beszéd közben azt is latolgattam, hogy ha a kormányfő éberségi próbát tartana és megkérdezné: „ki tud termelő üzem címeket mondani?”, akkor nem nagyon lódulnának sem jobb-, sem pedig bal-kezek a levegőbe. Országunk jelen állapotában csak „helyben” képes növekedésre, arra is csak a külföldi tőke árnyékában. Úgy látom, hogy a hat évvel ezelőtt meghirdetett „termelési kapitalista út” magyar oldalán nem sokat fogott az idő, ami most (!) elsősorban a kormánypárti politikusoknak (országgyűlési képviselők, polgármesterek, stb.) köszönhető. Mert ezt a kormányfő által kijelölt utat nem követik, mivel túl munkaigényes. Fárasztóbb, mint egy nyugdíjas-találkozón való részvétel.