Snowden leleplezései hasznos vitát indítottak

Edward Snowden kiszivárogtatásaival szolgálatot tett a társadalomnak – jelentette ki a volt amerikai igazságügyi miniszter. Eric Holder ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a 2013-ban Moszkvában menedékjogot kapott informatikus, aki leleplezte az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) tömeges telefonos adatgyűjtését, „helytelen módon cselekedett és törvényt sértett”.

Holder tavaly köszönt le az igazságügyi miniszteri posztról, s visszatért ügyvédi praxisához. David Axelrod, Obama elnök volt főtanácsadója „Axes-akták” című podcast-sorozatában nyilatkozott – már magánemberként.

„Snowden amerikai érdekeket sértett, kockára tette ügynökeink és az amerikai emberek biztonságát” – szögezte le Holder, az első fekete bőrű tárcavezető az egykor Robert Kennedy által betöltött kormányzati poszton. Szerinte az NSA volt szerződéses alkalmazottjának bíróság elé kell állnia, de az ítélkező bírónak tekintetbe kell vennie a leleplező számítógépes alkalmazott tetteinek társadalmi hasznosságát. Az informatikus leleplezései nyomán ugyanis kétségtelenül országos vita indult a nemzetbiztonsági érdekek és a magánélethez való jog közötti egyensúly megteremtéséről, s valamelyest korlátozták az NSA jogosítványait.

Edward Snowden már többször nyilatkozott arról, hogy szívesen visszatérne az Egyesült Államokba, ha vádalkut köthetne a hatóságokkal. Eddig nem kapott hivatalos választ a washingtoni kormányzattól.

Szerző

Schiffer András kiszáll a politikából

Publikálás dátuma
2016.05.31. 10:15
Fotó: Tóth Gergő
 Távozik a pártpolitikából Schiffer András, az LMP alapítója, vezetője. Döntését hétfő este közölte hivatalosan a párt elnökségével - ezt a politikus az Indexnek adott interjúban jelentette be, amely éjfél után jelent meg a hírportálon.

Az interjúban a politikus közölte: a társelnöki posztról június 1-jével, a parlamenti mandátumról augusztus 31-gyel mond le, majd ügyvédként dolgozik tovább. Párttagságát viszont megtartja. Schiffer András szerint ez a parlamenti ciklus nagyon élesen megmutatta, ha nincs meg a szellemi erőtér, ami stabilitást adna egy rendszerkritikus politikának, a párt nagyon nehezen tud áttörni. "Az látszik, hogy egy ilyen szellemi erőtérnek a megépítését a napi daráló és a választási ciklus kényszerei egyszerűen akadályozzák" - jelentette ki.

Hozzátette: 2018-19-ben nem akar indulni egyik választáson sem. "Brüsszelbe soha nem akartam kimenni, önkormányzati választáson meg soha nem is jelöltettem magam" - fogalmazott a politikus. Kijelentette ugyanakkor, hogy az LMP körüli szellemi erőtér felépítésén is dolgozni szeretne a jövőben. Közéleti szerepvállalását várhatóan egy alapítványon keresztül képzeli el.

Schiffer András szerint szomorú valóság az, hogy a környező országokban nemcsak a rendszerkritikus, hanem egyáltalán a társadalmi mozgalmak - szakszervezetek vagy akár egyházi mozgalmak - jóval erősebb lábazatokon állnak. "Ebben az országban egy nyüves általános sztrájk nem volt a rendszerváltozás óta" - fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy részt venne-e valamilyen pártmédia-építésben, azt válaszolta: jogilag egy párthoz kötődő médiában nem lát sok fantáziát. "De amikor szellemi erőtérről beszélek, beleértem azt is, hogy legyen meg az a média is (...), amelyek egyébként egy rendszerkritikus párt gondolkodásra nyitottak. Az elmúlt egy évben azért kellett verekedni, hogy a mi álláspontunkat magáért mérje meg a nyilvánosság".

"Akit érdekel a politika valamelyest, az láthatta, hogy amit egy párt megtehet, azt az LMP megtette. De van, amit már nem tud egy párt megtenni. És én azt látom, nekem ebben van feladatom. Azt már sikerült átvinnünk, hogy az LMP mit utasít el az elmúlt huszonöt évből. Amit nem sikerült, hogy mire mond igent a következő huszonöt évre. És ez az, aminek a feltételeit pártpolitikával, parlamenti keretek közt nem biztos, hogy meg lehet teremteni. Ezen szeretnék tehát a jövőben változtatni" - fogalmazott.

Kérdésre válaszolva sikernek nevezte, hogy "megtörték azt a vastörvényt", miszerint nincs új pártnak helye a magyar politikában. Hozzátette, hogy számos kérdés egyáltalán nem vagy sokkal kisebb hatásfokkal került volna be a főáramú közbeszédbe az LMP nélkül.

Schiffer András kiemelte, hogy sem az LMP pártalapítványában nem kíván tevékenykedni, és a megüresedő alkotmánybírósági hely sem érdekli. Mint mondta, "végig azt képviseltem az elmúlt években, hogy elfogadhatatlan, ha egy párt vezetéséből és főleg a parlamentből vagy az EP-ből akarnak valakit behekkelni akár saját párttársai, akár az ellenfelei az alkotmánybíróságba. Mindenben szeretném tartani magam ahhoz, amit törvényhozóként kezdeményeztem, tehát teljesen kizárt" - fogalmazott.

Azzal kapcsolatban, hogy mikor döntötte el, hogy visszavonul, elmondta: "inkább háttérbe húzódást mondanék. Nem volt egyetlen ilyen pillanat. Érzékeltem már 2014-ben is, sőt, már előtte is, mivel jár, hogy ez a szellemi erőtér nincs készen. (...) Van egy egyszerű és objektív oka, miért most: ciklusfelezőn vagyunk. Amikor friss mandátuma van az embernek, nem illik visszaadni. Viszont ha egy párt legismertebb arca már a kampányhoz közeledve jelentené be, hogy köszöni szépen, de nem kéri, az meg már egy merénylet lenne a párt ellen. Úgyhogy márciusban kezdtem el, kezdhettem el a hátra lépést komolyan átgondolni, és mostanra futott ez ki".

Azzal kapcsolatban, ha valódi veszélyét látja, hogy az LMP akár a Fidesszel, akár a mostani baloldallal szövetséget akar kötni a jövőben, közbeavatkozik-e, közölte: kizártnak tartja, hogy ilyet tegyen az LMP. "De ha a sors úgy hozza, nyilván sarkalatos kérdésekben fenntartom magamnak a jogot, hogy a véleményemet elmondjam".

Az interjúban arról is megkérdezték a politikust, mennyi pénztől esik el, azzal, hogy lemond. Közölte, hogy társelnökként nem vettek fel pénzt, sőt az elmúlt hat évben "gyakorlatilag egyetlen fillér költségtérítést nem vettem fel, a taxit, vidékre, ha vonattal mentem, a vonatjegyet, saját zsebből fizettem". Közölte, hogy a képviselői fizetéssel sincsen kristálytisztán tisztában, mivel nem használ bankkártyát, hanem bankfiókban veszi fel a pénzt, amely "olyan 850 ezer forint szokott lenni". Hozzátette: ügyvédként valamivel jobban keresett 2010-ben, anyagilag "nincs kétségbe esve", hogy visszamegy ügyvédnek.

Az MTI kedd hajnalban kereste telefonon Schiffer Andrást, de nem tudta elérni.

Kalaplengetés Schiffer Andrásnak

A fenti címmel olvasható a hvg.hu oldalon Tamás Gáspár Miklós cikke, amellyel a hírre reagál. Egyebek mellett ezt írja: Ha már Schiffer is föladja, akkor nincs mit tenni – gondolják majd sokan, olyanok is, akik soha nem voltak az LMP hívei. Már korábban megírtam, hogy őt tartom az Orbán-éra Országgyűlése legszínvonalasabb képviselőjének, azon kevesek egyikének, aki komolyan vette a parlamentarizmust, és értelmesen művelte azt, amit a képviseleti kormányzat hanyatlásának korában az Országházban még művelni lehetett. (És távozása a magyarországi parlamentarizmus tömör sírfölirata.) Mai politikus lévén, tőle sem állt mindig távol a ravaszkodás, de sokkal becsületesebb és elkötelezettebb volt, mint a többiek. Bár elemzésével hiánytalanul talán soha nem értettem egyet, kétségtelen, hogy az elavult szociáldemokrata-liberális-konzervatív hármasság hazai, provinciális változatával szemben ő hozta itt létre a korszerű politizálásnak legalább a vázlatát. A számomra egyébként rokonszenves PM – már amennyire polgári párttal én egyáltalán rokonszenvezni tudok – kiszakadt az LMP-ből, Schiffer pártjából, s erre volt nem kevés jó oka; ám a lényeget illetően Schiffernek lett igaza abban, hogy az MSZP-utódszervezetekkel lehetetlen stratégiailag (vagy akárhogy) együttműködni.

Nem tudtuk átlépni az árnyékunkat

Szigetvári Viktor az Együtt társelnöke Facebook posztjában jelzi, hogy bár sok kérdésben másképp látja a világot, mint Schiffer, a politikust egyenessége, lényeglátása és bátorsága miatt tiszteli.

Sok dologban mást gondolok a világról és Magyarországról, mint András, de tisztelem egyenességét, lényeglátását és bátorságát. Politikusként sok olyan problémára és válságtünetre ráirányította minden érdeklődő szem figyelmét, amelyeket korábban nem mertünk vagy nem akartunk észrevenni. Ezekre demokrata választ igyekezett adni, mentesen az elmúlt évtized hibáitól. És ez akkor is így van, ha történetesen a világkereskedelemről, a költségvetési felelősségről vagy a menekültválságról eltér a véleményünk. Jó vitapartner volt, mindig új és új érvekre sarkallt. Sajnálom, hogy a szövetségessé váláshoz nem tudtuk átlépni árnyékunkat korábban avagy mostanság.

Schiffer nem elég hiteles

A Klubrádió által megkérdezett politikai elemző szerint a mostani LMP számára nem látszott arra lehetőség, hogy 2018-ra a mostaninál relevánsabb szereplő legyen. Schiffer András nem elég hiteles egy alternatív Magyarországot megtestesítő politikusként - magyarázta a LMP társelnökének visszavonulását Ceglédi Zoltán.

Az elemző úgy látja, van igény újfajta, újbaloldali válaszokra Magyarországon is, ehhez az LMP-nek a 2010-es alapokhoz kell visszatérnie - ezt Schiffer András a háttérből jobban tudja segíteni.

Szerző
Frissítve: 2016.05.31. 16:35

Goromba diplomácia

Túlzottan udvarias alighanem soha nem volt az Orbán-kormányzat diplomáciája, de amióta előráncigálta az úgynevezett Soros-ügyet, teljes mértékben a kendőzetlen, nyers gorombaság mellett kötött ki. Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter a pokróc stílust honosította meg. Hagyományossá vált csütörtöki mutatványai durvaságban ilyen messze talán még soha nem mentek el. Megtörténik gyakran Moszkvában is hasonló, de Putyin, aki mégis az egyik világhatalom feje, néha-néha maga ugyancsak kirúg a hámból, de ha külföldre megy, ráadásul olyan fővárosba, ahol igyekszik újabb szövetségeseket toborozni, már-már nyájas, néha udvarias is, miként az egyébként faragatlan Molotov is esetenként az volt, ha szükségét érezte, maga is igyekezett úriember benyomását kelteni. A személyeskedésen túl, ami kulturált körülmények között általában ugyancsak nem túlzottan gyakori, ilyen nyersen, tudatosan sértőn napjainkban Budapesten kívül kevés más európai fővárosban fogalmaznak.

A biztosítékot az verte ki, hogy Bill Clinton, elnökjelölt hitvesének az oldalán megengedett magának néhány barátságtalanul bíráló mondatot a budapesti módszerekről, a demokrácia felfogásunkról, és Orbánék szemrehányón tették ezt szóvá, az egész jelenlegi washingtoni kormányzatnak tulajdonítva a mondottakat. Sőt, az esetleges következőnek is, mert az sem hétpecsétes titok, hogy a Fidesz vezetés suttyomban szívesebben kalkulálna a Fehér Házban Trumpékkal, szándékaikban rokonlelkeket gyanítva bennük. Föltéve, de meg nem engedve, hogy ez bekövetkeznék, elvégre ott csakugyan demokrácia van, attól még nem nagyon várható, hogy a tengerentúli sajtó, vagy akár az egész nyugati világbeli lapok hangot változtatnának, átértékelnék, milyennek látják a néhány éve alkalmazott magyarországi gyakorlatot.

A nyugati világbéli sajtót, tekintet nélkül pártkötődésére, a liberális fölfogás vezeti, miként például Frankfurtban a lélekben a CDU-hoz közelebb álló Allgemeine Zeitungot is, a magát nyíltan is liberálisnak valló Rundschau-val egyetemben. És szellemileg hasonló a helyzet New York-ban a Herald Tribunnal, Párizsban a Le Monde-dal, és az egyértelműen mérsékelten konzervatív Le Figaróval is, beleértve a neonácizmustól éppen megmenekült Ausztria lapjait. "Odaát", a Lajtán túl, a liberalizmus nem olyan szitokszó, mint nálunk a Duna partján, hanem amint a szó értelmi tartalma is jelöli: a szabadság érvényesülésének a szinonimája.

Orbánék képmutatása kifejeződik abban is, hogy ezt a jelenlegi ütközést gonosz szándékkal, Soros nevével társítják. Ebben annyi részigazság kétségtelenül van is, hogy a rendszerváltozás táján csakugyan volt olyan „hátsó gondolata” a pénzmágnás alapítványának, hogy az akkori fiatal, föltörekvő kelet-európai nemzedéket a Nyugathoz kössék, a kommunizmus után megkönnyítsék a nem föltétlenül konfliktusmentesnek ígérkező átmenetet. A változás akkor következett be, amikor Orbán kendőzetlenül kijelentette, hogy az ő ideálja az úgynevezett illiberális gyakorlat, amelyet minden nyugati politikai elemzés több-kevesebb mértékben önkényuralmi törekvésnek tart. Az egyéni szabadságjogok súlyos korlátozásának, a törvényhozási módszerek megzabolázásának, a sajtóra húzott szájkosárnak, még ha az éppen regnáló kormányzat bőszen bizonygatja is állítólagos demokratikus hajlamait. Csak éppen az ellenkezőjét cselekszi.

Orbán az illiberalizmus deklarálásával kendőzés nélkül hadat üzent a nyugati társadalmak teljességének, így Soros nevét előráncigálni a konfliktus eredendőjeként, nem egyszerűen képmutatás, hanem szemérmetlen hazugság is. Tény, az Orbán-kormányzat formailag átörökölve a korábbi döntéseket, valóban egyenjogú tagja a NATO-nak, az Európai Uniónak és a többi közösségi intézménynek, de későbbi tettei rejtett, mára már a nyílt konfliktusok provokálását mutatják. Orbán személy szerint a visegrádi négyek megszervezésével, a tömörülés élére állván, hosszabb távra a törést választotta, a nyílt szembenállást: Ez pedig sajnos kiválthat akár súlyosabb konfliktusokat is. Mint az egészen friss fordulatok is jelzik. Kivált, ha időközben Varsóban megjelenik a még vérmesebb szövetséges is.

Modortalanságban, durvaságban ez a mai Fidesz kormányzat úgy látszik, elmegy a legvégső határig. A bejelentés, még ha nem is maga a kormányfő mondta ki, hanem némi ravaszsággal ezt is Lázárral „üzente meg”: ha Sorosnak netán „szüksége” volna rá, a hajdani ösztöndíjak összegét az utolsó centig szó nélkül visszatérítik. Mire New Yorkban csak legyintettek: ha erre mondani akarnak valamit, majd mondani fogják.

Pedig egyesek talán már kezdték is szánni „szegény” Kovács Zoltán szóvivőt, vagy Szájer Józsefet, az európai parlamentben sínylődő Fidesz képviselőt, honnan is teremtsék elő sebtében a közben megszaporodott milliókat. Már tudhatjuk, Orbánnak e gondra a szeme se rebbenne. Az adófizetőkről lenyúzott adókból futja minden elképzelhető állami kötelezettségre, vagy ha mégsem volna elegendő, a működő adóprés hibátlanul szorongatna tovább. Vagy netán Matolcsy György tartalékaiból futná, az alapítványi vagyonokból, igaz ő nemzet bankjából és nem magán bankházak széfjeiből szokta elővenni a milliárdokat. És nem is a saját számlájáról, mint a spekulánsnak nevezett másik György, a Soros. Karinthy Frigyes, ezt is megírta a pusztai vagány jellemzésére, a határtalan pofátlanság illusztrálására, „muramista, muramista, bé tökkel vágtál csülökbe…”

Ők már ilyenek. Javíthatatlanul szemérmetlenek.

Szerző
Várkonyi Tibor