Előfizetés

Kikerültünk a bóvliból

Publikálás dátuma
2016.05.23. 07:20
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter jelentős megtakarítást vár a hozamok átrendeződésétől FOTÓ: MTI/SZIGETVÁRY ZSOLT
A három meghatározó hitelminősítő közül egy javított Magyarország osztályzatán. Ezzel javulhat az ország adósságának finanszírozhatósága. A 2012 eleje óta tartó bóvli-korszak nagyobb részt az Orbán kormány unortodox gazdaságpolitikájának köszönhető.

Londonban közölte a hírt a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő, hogy visszaemelte a befektetési ajánlású osztályzati sávba Magyarország államadós-besorolását. A közszájon csak felminősítésnek nevezett aktus nyomán a devizában kibocsátott hosszú lejáratú szuverén magyar adósságállomány osztályzata az eddigi "BB plusz" helyett immár egy fokozattal jobbra, "BBB mínusz"-ra javult, stabil kilátással. Ez az osztályzat tulajdonképpen a befektetésre ajánlott kategória alapszintje.

Mondhatni ezzel megtört a jég, mivel a három nagy nemzetközi hitelminősítő közül egynél már befektetési ajánlású államadós-besorolást ért el Magyarország. A másik két cég, a Standard & Poor's és a Moody's Investors Service egyelőre a befektetési ajánlású alapszinttől egy fokozattal elmaradó - "BB plusz", illetve "Ba1" - besorolással tartja nyilván a hosszú lejáratú magyar szuverén devizaadósságot, de a Moody's magyar osztályzatának kilátása pozitív, ami felminősítés lehetőségére utal. Az úgynevezett konzervatív befektetési politikát folytató intézményi befektetők azonban csak akkor jelennek meg a magyar állampapírpiacon, ha legalább még egy kedvező hitelminősítői, a Fitch-éhez hasonló döntés születik. Addig számukra a mostani döntés csupán jelzésértékű.

Sokatmondó a Fitch Ratings döntéséhez fűzött indoklás, amelyből kitűnik, hogy a javuló államháztartási folyamatok, a csökkenő államadósság, a kedvező külső egyensúlyi mérleg és a bankszektor javuló helyzete alapján, valamint az uniós forrásoknak köszönhetően sorolta befektetésre ajánlott kategóriába a magyar államadósságot A devizaadósság a teljes államadósságon belül jelenleg 28 százalék a 2011-ben mért 49 százalék helyett, a nem rezidens befektetők kezén lévő forintadósság-eszközök aránya pedig 23 százalékra csökkent a 2012-ben elért 40 százalékról - áll a Fitch pénteki elemzésében.

A felminősítés tényezői között szerepel a Fitch indoklása szerint az is, hogy a feszesebb költségvetési politika révén fokozatosan csökkenhet az államadósság-ráta. 2011-ben 80,8 százalékon tetőzött a tartozás, 2015 végén a bruttó államadósság-ráta a hazai össztermék 75,3 százalékán állt, ezt 2017-re 73,2 százalékra várják a Fitch elemzői. A hitelminősítő szerint középtávon is az adósságráta lassú további csökkenése várható, 2022-re 67 százalékos rátát valószínűsít.

A hitelminősítő kiemeli, hogy a GDP-arányos államháztartási deficit tavaly 1,9 százalékra csökkent az előző évi 2,3 százalékról, elsősorban az erőteljesen növekvő bevételek miatt, tükrözve a javuló gazdasági kondíciókat. A Fitch várakozása szerint a deficit az idén jórészt megegyezik majd a tavalyival, jövőre pedig a GDP-érték 2,5 százalékára emelkedik. A hitelminősítő szerint az nem valószínű, hogy 2019-re - a középtávú célkitűzésnek megfelelően - Magyarország 1,5 százalékra tudja csökkenteni a strukturális deficitet.

Kormányzati körökből a múlt hét közepén még olyan információk szivárogtak ki, hogy nem várnak felminősítést, sőt nem is lenne szerencsés egy ilyen döntés után várható forinterősödés. Amint azonban a Fitch javított az ország államadós-besorolásán, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter sietett üdvözölni a döntést és kijelentette: a felminősítés is bizonyítja, hogy a magyar gazdaság átalakítása sikeres volt, a magyar reformok működnek. A miniszter szombati tájékoztatóján kérdésre válaszolva elmondta: a következő egy-másfél évben akár a 40-60 milliárd forintot is elérheti a megtakarítás a magyar államadósság-piacon a hozamcsökkenés hatására, ha egy másik hitelminősítő is felminősíti a magyar államadós-besorolást.

A miniszter úgy látja, piaci szempontból már rég befektetésre ajánlott kategóriában volt az ország. Amikor a hosszú lejáratú állampapírok hozamai lényegében kedvezőbbek, mint a három fokozattal a magyar besorolás felett lévő Lengyelország hozamai, akkor "nincs miről beszélni" - fogalmazott. Az adósság megújításánál mindenképpen fontos, mit mondanak a hitelminősítők - jegyezte meg.

A Bloomberg hírügynökség szerint a felminősítésnél az is számított, hogy Orbán Viktor visszakozni látszik olyan intézkedésektől, amelyek folytán az ország öt évvel ezelőtt elvesztette a befektetésre ajánlott státuszt. A megváltozott minősítéssel a térségben Romániával, Bulgáriával és Oroszországgal vagyunk egy sorban.

Az MSZP kormányzása idején Magyarország végig befektetői kategóriában volt - reagált a szocialista párt szombaton a felminősítés hírére, hozzátéve, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és Matolcsy György jegybankelnök kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája miatt került a bóvli kategóriába az ország. Az ország mindezért "óriási" árat fizetett, hisz ma már több mint négymillió magyar ember él a létminimum alatt - írták közleményükben. Burány Sándor, a költségvetési bizottság szocialista elnöke úgy fogalmazott, "hogy Orbán Viktor is értse: miért kellene annak örülni, hogy Magyarország, amely 2010-ben gazdasági értelemben az első osztályban játszott, most 6 évvel később feljutott a harmadosztályba".

Nem volt váratlan döntés
Nem lepte meg az elemzőket a Fitch Ratings lépése. Szerintük a döntés az elmúlt évek makrogazdasági eredményeit tükrözi. Virovácz Péter, az ING makroelemzője szerint a felminősítés már régóta esedékes volt, a csökkenő adósságráta, a stabil költségvetési politika és mindenekelőtt az ország külső sérülékenységének jelentős csökkenése meggyőzte a hitelminősítőt arról, hogy Magyarország befektetésre ajánlott kategóriába kerüljön.
Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője szerint annak ellenére, hogy kedvezőtlen hatással van az államháztartási hiányra és az államadósság pályájára a költségvetési fegyelem idei és jövő évre tervezett lazítása, ennek mértéke nem túlzottan jelentős, és hatását részben ellensúlyozza a keresletélénkítő politika eredményeként várható gazdasági növekedési többlet. A döntés hatással van a forint árfolyamára is, az euróval szemben a forint visszatérhet a 315 alatti tartományba - vélte az elemző.



Varga Mihály optimista a hitelminősítőkkel

Publikálás dátuma
2016.05.21. 12:38
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Mint már korábban beszámoltunk róla a Fitch Ratings pénteken késő este a három nagy nemzetközi hitelminősítő közül elsőnek emelte vissza befektetésre ajánlott kategóriába a devizában kibocsátott hosszú lejáratú szuverén magyar adósságállomány osztályzatát, amelyet az eddigi "BB plusz"-ról egy fokozattal "BBB mínusz"-ra javította. 

Az új besorolás kilátása stabil. A másik két cég, a Standard & Poor's és a Moody's Investors Service egyelőre a befektetési ajánlású alapszinttől egy fokozattal elmaradó - "BB plusz", illetve "Ba1" - besorolással tartja nyilván a hosszú lejáratú magyar szuverén devizaadósságot.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szombaton, Budapesten tartott sajtótájékoztatóján elmondta: várakozásaik szerint a másik két hitelminősítő is hasonlóképp dönthet, hiszen a három nagy többé-kevésbé együtt mozog, és "furcsának tartaná", ha az egyik intézmény minősítése jelentősen eltérne a másik kettőétől.

Hozzátette: ahhoz, hogy a befektetési alapok nagyobb mértékben vásároljanak magyar állampapírt, belső szabályzatok alapján háromból legalább két hitelminősítőnél kell befektetésre ajánlott kategóriába kerülnie a magyar államadós-besorolásnak.

Kapcsolódó
Felminősítette Magyarországot a Fitch Ratings

Messzi van-e még a messzi?

Szüdi János
Publikálás dátuma
2016.05.21. 09:28
FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK
Leváltani ezt e tekintélyelvű rezsimet. Hatalomhoz juttatni az egész társadalmat. Ez lehet az alapja a szegénység felszámolásának. Ez lehet az alapja a jóléti társadalom kiépülésének. Ehhez "csupán" arra van szükség, hogy a társadalom széles csoportja kezdjen el szerveződni azért, hogy a kizsákmányoló gazdasági és politikai intézmények helyére befogadó intézményeket állítson.

Messzi van-e még a messzi? - kérdezte Mátyás király az eke szarvát fogó idős, szántogató paraszttól. Bíz, már csak az ökröm szarváig, hangzik a rejtélyes válasz. Aki ismeri a történetet, tudja a megoldást. A válaszadónak fiatalkorában jó szeme volt, de öregkorára elromlott. Így látótávolsága lecsökkent, az eke szarvától az ökör szarváig. Ez a fajta változás érthető, megmagyarázható, elfogadható hiszen együtt jár a korral.

Egy tál lencséért

Ami viszont elgondolkodtató: az az előrelátás hiánya, ami – kortól függetlenül – sokakat jellemez hazánkban. Lehet, hogy országunk a rövidlátók földje? Azé a rövidlátásé, amelyből az optikusok nem tudnak megélni, mivel olyan kórságról van szó, amelynek korrigálására nem sok a remény. E nyavalyának a lényege: elhomályosítja az ítélőképességet, ezért az érintett képtelen felismerni, mit kell tennie a holnapért, holnaputánért. Ez a betegség nálunk fertőző, örökletes, egyik nemzedékről a másikra száll, s a politikusok körében elég gyakori. Ennek következtében a legritkább esetben fordul elő, hogy akiknek dönteniük kell aközött, megegyék-e a vetőburgonyát vagy elvessék, helyesen a megosztás mellett tennék le a voksot. Nem látják, annyit szabad csak megenni, hogy az ültetéshez is maradjon. Lefordítva e gondolatokat: a napi érdekeknek sokszor esett áldozatául a jövő. Történelmünkben kevés olyan példát lehet találni, mint az ókori Athénban meghozott döntés, a laurioni ezüstbányák bérleti díját nem élik fel, hanem flottaépítésre fordítják. Ez tette lehetővé, hogy Szalamisznál a görög hajóhad megsemmisítő vereséget mérjen a perzsa hajóhadra. A győzelem következményeképpen kezdetét vette Athén virágkora. Ellenkező példából viszont sok van hazánk történelmében.

Múltunk fogságában

Lehet, hogy a történelmi események megítélésénél értelmezhetetlen a "mi lett volna, ha", mégis, hazánk jelene nem érthető meg múltjának ismerete, az egykor meghozott rossz döntések máig ható következményeinek alapos, objektív feldolgozása nélkül. Nagyon nagyot hazudik például az, aki a trianoni békeszerződést rákeni a Tanácsköztársaságra, vagy Károlyi Mihályra. A szálak ugyanis messzire, legkevesebb az 1867-es osztrák–magyar kiegyezésig nyúlnak vissza. Arra a kérdésre kellene önkritikusan választ adni, miért nem akartak közös magyar államban tovább élni velünk a más nemzetiséghez tartozók? A válasz persze ismert, csak nem közismert: a magyar uralkodó osztály a többi nemzet kárára egyezett ki a Habsburgokkal. Ezután pedig megakadályozta az államberendezkedés modernizálását, például az osztrák–cseh kiegyezést. Magyarország a területén nem biztosította az alapvető nemzetiségi jogokat, sem a nemzetiségi nyelvű oktatás, sem az anyanyelv használata terén. A magyar uralkodó osztály lenézte a nemzetiséghez tartozókat. Gróf Apponyi Albert 1920-ban a párizsi magyar békedelegáció vezetőjeként a magyar nemzet kulturális fölényével akarta igazolni, hogy az ország területi felosztása, az új államok létrehozása nem járhat sikerrel. Az országot a nagyhatalmak felosztották.

Az ország területi felosztása megváltoztatta gazdasági szerkezetét, közlekedési helyzetét, a vízgazdálkodás feltételeit, a kereskedelem lehetőségeit. Meghatározta az ország külpolitikáját is, amelynek középpontjába az elvesztett területek visszaszerzése került. Minden megváltozott, kivéve a "félfeudális" társadalmi berendezkedés. A király nélküli királyságot az úr és szolga kapcsolatrendszer fenntartása, és nem a politikai hatalom szélesítésére való törekvés jellemezte. A kormányzó és miniszterelnökei sorsdöntő helyzetben nem ismerték fel, rossz oldalon állnak a második világháborút megelőző időszakban, s a háborúban. Így minden elveszett. Majdnem egymillió halott, lerombolt főváros, hiperinfláció, katonai megszállás, az ország felosztását megerősítő békeszerződés a hagyatéka ennek a kurzusnak.

A rövid életű köztársaságot követő proletárdiktatúra elsodorta a régi elitet. A többség diktatúrája a kisebbség felett valójában egy másik kisebbség, egy új pártelit korlátlan hatalmát hozta el a társadalom felett. Az állami tulajdon elsődlegessége, a magántulajdon megszüntetése, a tényleges költségeket figyelembe vevő árrendszer felszámolása, a teljesítményelv visszaszorítása érdektelenné tette az embereket az innovációban, csődbe juttatta a gazdaságot. Az egypártrendszerre épülő államberendezkedés kizárta a politikai hatalom kiszélesítését, a különböző nézetek, érdekek megjelenését.

Elérkeztünk a mához. Ahhoz a kérdéshez, miért tehet meg mindent a jelenlegi hatalom, annak kockázata nélkül, hogy elsöpri a népharag? A választ a "Miért buknak el nemzetek?" (Daron Acemoglu, James A. Robinson) című könyv alapján lehet megadni: a gazdasági növekedés alapja a befogadó gazdasági és politikai intézményrendszer, amelyben megvalósul a hatalomban résztvevők körének kiszélesítése, az egész társadalom hatalomhoz juttatása. Ez a folyamat nem játszódott le hazánkban.

A rendszerváltás után is elmaradt a választók széleskörű bevonása a döntési folyamatokba. Ezt szolgálhatta volna a közvetlen hatalomgyakorlás kiterjesztése – legismertebb formái a helyi és az országos népszavazás, illetőleg az érdekképviseleti szervezetek bevonása a politikai döntési folyamatokba. Az 1989-ben újrafogalmazott Alkotmány egyetlen kérdésben sem tette kötelezővé a népszavazás kiírását. Az Alkotmánybíróság pedig az Alkotmány szövegének értelmezéséből arra a következtetésre jutott, az Alkotmány módosítása kizárólagosan az Országgyűlés feladata, e körben népszavazásnak nincs helye. Ugyancsak az Alkotmánybíróság mondta ki, hasonló eljárás alapján, hogy az érdekegyeztetés elmaradása nem teszi érvénytelenné a kiadott jogszabályt. Ezek a döntések jelentős mértékben hozzájárultak az orbáni ellenforradalom sikeréhez.

Mit hoz a jövő?

A jövő nem tűnik biztatónak. A hivatkozott könyv (438. o.) szerint: "...csak akkor lesz valódi változás, amikor egy széles társadalmi szegmens kezd el mozgósítani és szerveződni annak érdekében, hogy politikai változásokat érjenek el, és nincsenek sem hátsó szándékaik, sem hatalmi törekvéseik arra, hogy átvegyék a kizsákmányoló intézmények feletti uralmat, hanem azért csinálják, hogy ezeknek a kizsákmányoló intézményeknek a helyére befogadóbb intézményeket állítsanak." Ez a folyamat mindenhol nagyon hosszú ideig, nemegyszer több mint száz évig tartott.

Nálunk a társadalom tagjainak a politikai és gazdasági hatalomba való bevonása két évtized bátortalan, felemás kísérlete után félbeszakadt. Ez az időszak kevés volt ahhoz, hogy kialakuljon a társadalom védekező reflexe a korlátlan gazdasági és politikai hatalom megszerzésének megakadályozására. A hatalmat jogszerűen megszerzők csoportja – visszaélve az alkotmányozáshoz szükséges kétharmados parlamenti többség megszerzésével – nemcsak megállította, hanem vissza is fordította a pluralista társadalmi berendezkedéshez elvezető folyamatot. Hazánkban így minden adott ahhoz, hogy a szegénység, és ne a jólét növekedjen. Egy szűk csoport megkaparintotta a gazdasági erőforrások feletti rendelkezés jogát, a vállalkozás indításának kiváltságát, felszámolta a magántulajdon védelmét, s "névre szóló" törvényeket fogadtat el. Mára az állam a gazdaság egyre nagyobb részében szerez monopóliumot. Mára a társadalom széles rétegét elzárták az objektív információktól. Mára megszűnt a tanítás szabadsága, a tanuláshoz való szabad hozzáférés joga.

Úgy tűnik, elölről kell kezdeni az állam mindenhatóságának felszámolását. Úgy tűnik, több mint száz év után még mindig aktuális a kérdés: szabad-e betörni új időknek új dalaival?