Újabb madridi csapás a tiki-takára

Publikálás dátuma
2016.04.29. 07:51
Saúl Níguez (középen) remek cselsorozat után juttatta a hálóba a labdát FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ALEXANDER HASSENSTEIN
Az Atlético Madrid hazai pályán Saúl Níguez góljával 1-0-ra legyőzte a Bayern Münchent a labdarúgó Bajnokok Ligája elődöntőjének első felvonásán, így előnnyel utazhat a jövő heti visszavágóra. Pep Guardiola, a bajorok vezetőedzője a találkozó után elmondta: nem elégedett csapata teljesítményével.

A Barcelona után a másik sztáralakulatot, a Bayern Münchent is legyőzte az Atlético Madrid labdarúgócsapata a legrangosabb európai kupasorozatban, ráadásul Lewandowskiék ellen sem kapituláltak Diego Simeone legényei. Ez azonban nem nevezhető csodának, vagy különösebb meglepetésnek, ugyanis a „matracosok” védelme szinte hibátlan. A legutóbbi 16 hazai BL-meccsből 14-szer érintetlen maradt Jan Oblak kapuja. A szlovén válogatott hálóőr nyolcadszor nem kapott gólt a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában, ezzel pedig rekordot állított fel csapatában. A védelem és a kapusteljesítmény mellett a támadójáték is dicséretet érdemel, ugyanis a Bayern a 23. csapat, amely ellen az Atlético ebben a szezonban gólt szerzett. Csak a Villarreal és a PSV húzta ki kapott gól nélkül. A mérkőzés egyetlen találatát Saúl Níguez szerezte. A spanyol középpályás remek cselsorozat után juttatta a hálóba a labdát.

„Nagyszerű mérkőzés volt, mindenki hitt abban a munkában, amit elvégzett korábban, és itt, ezen a meccsen – mondta a találkozó után Diego Simeone, az Atlético vezetőedzője. – Remek iramban kezdtünk, az első félidő közel állt ahhoz, amiről álmodtunk, de a második félidő is élvezetesre sikeredett. A Bayernnek sok jó támadója van, minden csere csak erősítette a csapatot. A müncheniek jobbak voltak a második félidőben, de jól védekeztünk, nem volt ok az aggodalomra. Minden labdarúgó szeretne gólt lőni, és bármikor esély adódhat erre. Találatunk nagyszerű egyéni villanás eredménye, Saúl sokat fejlődött mostanában, ez nagyszerű hír számunkra. A továbbjutás kérdésköre még nem dőlt el, de szurkolóink támogatásával idegenben is betalálhatunk. Olyan kiegyensúlyozott mérkőzésre számítok akkor is, mint amilyen a mai volt, majd meglátjuk, ki értékesíti jobban lehetőségeit.”

Így látták a főszereplők
Fernando Torres: „Elértük azt, amit akartunk, előnnyel utazunk a visszavágóra.”
Antoine Griezmann: „A második félidőben kiderült, mennyire erős a Bayern, jobbnak láttuk, ha visszaállunk 4–4–2-es hadrendre. Meglehet, ez nem volt túl jó hír azoknak, akik a lelátón vagy a tévék előtt ültek, de ez a mi futballunk.”
Manuel Neuer: „A mester a szünetben felhívta a figyelmünket, hogy semmiképpen se kapjunk újabb gólt.”

Pep Guardiola, a bajorok trénere nem volt elégedett csapata teljesítményével. „A második félidőben a megfelelő tempóra váltottunk – nyilatkozta a spanyol edző, akinek az Atlético a „mumusa”, ugyanis a „matracosoknál” többször csak a Real Madridtól szenvedett vereséget vezetőedzőként. – Az Atlético gólja briliáns volt, de a mi hibánk előzte meg, csak álldogáltunk a gólszerző körül. Egyáltalán nem vagyok elégedett azzal, ahogyan játszottunk, és nem örülök az eredménynek sem. Ha hagyjuk őket a visszavágón kontrázni és párharcokat nyerni, nagyon nehézzé tesszük a dolgukat. Összességében jó kis meccset láthattunk, annak ellenére is, hogy pocsékul rajtoltunk. A kapott gól a lassú játékunk következménye volt, egyetlen párharcot sem nyertünk meg, és az Atléticónak bizony nem kell sok helyzet egy gólhoz.”

A Bayernek mostanában nem igazán megy idegenben, sorozatban a nyolcadik alkalommal nem tudtak nyerni a legrangosabb európai kupasorozat egyenes kieséses szakaszában. Az viszont a németek mellett szól, hogy hétszer kapott ki a csapat 1-0-ra a playoff első felvonásán, s ebből ötször továbbjutott. Hogy ki jut a döntőbe? Az egy hét múlva kiderül. A visszavágót május 3-án rendezik a müncheni Allianz Arénában.

Bajnokok Ligája, elődöntő, első mérkőzés
Atlético Madrid-Bayern München 1-0

Szerző

Nagy a káosz az MTK-Vasas meccs körül

Már-már bohózatba illő, ami a labdarúgó NB I utolsó fordulója körül zajlik. A Honvéd szurkolói alig várják, hogy csapatuk üthesse ki az első osztályból a felcsúti klubot, ugyanis a Puskás-örökség kezelése miatt régóta nagy az utálat, az MTK-Vasas meccs kapcsán pedig napok óta áll a bál. 

Az angyalföldiek egy ponttal szereztek többet a Puskás Akadémiánál, és pontazonosság esetén is ők maradnának az élvonalban, ugyanis kettővel több győzelmük van. A Vasas Dunaújvárosban kénytelen játszani holnap, ám ez csak a kifogásaik egyik része. A kiesés elől menekülő klub közleményben tiltakozott amiatt, hogy – szurkolói kártyával – csak 378 Vasas-drukker mehet be a stadionba.

A Vasasnál azt sem értik, az illetékesek miért nem azt tartják kockázatosnak, hogy több száz szurkoló – a korlátozott jegyek száma, vagy a szurkolói kártya hiánya miatt – a stadionon kívül reked. „Ha már nem játszhatjuk le a mérkőzést az MTK licence kérelmében megjelölt Illovszky-stadionban, akkor az MLSZ miért nem döntött egy fővárosi semleges helyszínről – lévén mindkét mérkőző fél budapesti –, ami kedvező lett volna mindkét csapatnak? A Vasas FC vezetése egyúttal felajánlja a rendezőnek, hogyha nemcsak a dunaújvárosi vendégszektor egyharmadába engednek be Vasas szurkolókat, hanem megnyitják a teljes kapu mögötti vendégszektort – ahova csaknem 1 000 drukker férne be – akkor saját költségén fizeti a megemelt számú biztonsági emberek bérét. Ha kell, minden Vasas-szurkoló mellé állítunk egy őrző-védő szakembert” – áll a közleményben.

A heves szócsata a futballszövetség reakciójával folytatódott. Az MLSZ néhány tényt rögzített a találkozóval kapcsolatban. „Az MTK–Vasas mérkőzés pályaválasztója a kék-fehér klub, amely kérelmezte, hogy Dunaújvárosban játszhassa le szombati, utolsó bajnoki mérkőzését. A kérelmet, amely minden szempontból megfelelt a szabályoknak, elfogadta a versenybizottság. A döntés ugyan kizárólag az MTK kérésére irányult, de tényleges velejárója, hogy a Vasas, amely a sorsolás szerint ebben a fordulóban idegenben játszik, nem élvezheti indokolatlanul a hazai környezet előnyeit – ezzel a versenysemlegesség elve érvényesült” – szögezte le a honi szövetség.

A „kötélhúzásnak” ezen a ponton nincs vége: az nb1.hu tegnap úgy értesült, nem kell majd a szurkolói kártya, és 984 angyalföldi is bemehet a mérkőzésre.

Szerző

Megismétlődhet a francia rémálom

Publikálás dátuma
2016.04.29. 07:34
Hollande borúsan tekinthet a jövőbe FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHESNOT
Március vége óta tart az a megmozdulás Párizsban, a Köztársaság téren, amelyen sokan az életszínvonal javításáért, munkalehetőségekért, illetve a munka törvénykönyvének tervezett módosítása ellen tiltakoznak. A megmozdulás még kínosabb helyzetbe hozza a túléléséért küzdő Francois Hollande köztársasági elnököt.

Kísértet támadt föl a múlt hét végén a demokratikus francia politikai napilapokban. A Le Monde-ban, a Le Figaróban és a Libérationban egyaránt. Fölidéztek egy tizennégy éve, 2002. április 21-én átélt estét, amelyen az ország megdöbbenten értesült arról, hogy Lionel Jospin, a Szocialista Párt elnökjelöltje harmadik helyen futott be a választás első fordulójában. Kiesett a mindent eldöntő második menetből, és helyette a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen mérkőzhetett meg az Élysée-palotáért Jacques Chirac akkori elnökkel. Egy hét múlva örömmámorban törtek ki a franciák, mert Chirac 82 százalékos többséggel valósággal kiütötte a szélsőjobboldali vezért. A lapok attól félnek, ugyanez ismétlődhet jövő ősszel, ha Francois Hollande-ot nem sikerül lebeszélni a jelöltségről: negyedik helyen futhat be, így ismét jobboldali radikális jelölt, Jean-Marie Le Pen lánya, Marine kerülhet a második fordulóba. Megismétlődhet a rémálom, ha Hollande elnök ragaszkodik hatalmához.

Az államfőnek azonban mind több kihívással kell szembenéznie. Március végén indult az a nehezen meghatározható mozgalom Párizsban, amely a „Nuit, debout!”, átvirrasztott éj, nyelvtani pontossággal inkább „Talpon!”, nevet viseli. Azóta minden este egy sor fiatal uralma alatt tartja Párizs Köztársaság terét. Azt hirdetik: addig nem hagyják abba mozgalmukat, amíg Manuel Valls miniszterelnök szocialista kormánya nem vonja vissza a hónapok óta készen álló új munka törvénykönyvét. Ez elvben a kínzó munkanélküliség enyhítését szolgálná, s megtartaná a 35 órás munkahetet, de jelentősen megnyirbálná a túlórákért fizetett béreket. A mozgalom tagjai szerint az intézkedéscsomag nem is enyhítené az állástalanságot, viszont jobban kiszolgáltatná a nagytőkének a foglalkoztatottakat.

Bár a kormányt bíráló megmozdulásról van szó, az ellenzéki jobboldal legnagyobb ereje, a Republikánusok a minap a „bordélyház” jelzővel illették a mozgalmat. Valószínűleg amiatt vélekedtek így, mert a tüntetők összetétele meglehetősen vegyes, illetve mind hevesebb összeütközések kísérik a megmozdulásokat. Feltűnő volt, amikor néhány napja feltűnt a téren az 1968-as viharos szélsőségesen radikális korszak hajdani vezéralakja, az ismert filozófus, Alain Finkielkraut, a Francia Tudományos Akadémia tagja. A baloldaliságára mindmáig büszke Finkielkraut teljes támogatásáról kívánta biztosítani a tüntetőket, de a vegyes korú tömeg agresszíven fogadta. Többen fizikailag is fenyegették, nyomban tűnjön el, „ne pofázzon”. Akadt, aki indulatában le is köpte őt, már-már erőszakba torkollott az incidens. A konzervatív politikusok valójában nem az általuk is egyébként megvetett tudós védelmére keltek, hanem azt kifogásolták, hogy a karhatalom mellesleg egyáltalán nem kesztyűskezű emberei, miért nem vetettek véget erőszakkal a „kuplerájnak”. Miért nem kergették el megalkuvás nélkül a tiltakozókat, akik jottányit sem hajlandóak engedni.

A rendpártiaknak az sem tetszik, hogy a mozgalmat „Éjszaka, talpon!” elnevezéssel tartják életben. Azt kívánják jelképezni ezzel, hogy nem hajlandók térdre borulni senki előtt. A név, az ötlet Francois Ruffin ötvenéves közgazdásztól származik, aki valaha „Fakír” néven provokatív szándékú folyóiratot alapított, és amióta követő hívei „talpon” töltik az éjszakákat, ők a Köztársaság téri kocsmában, sörözgetve ötlik ki terveiket, onnan adják ki a virrasztóknak friss utasításaikat. Eléggé kacifántos az egész történet, a politikai jobboldalt éppen az bosszantja, hogy nehezen tud lépést tartani az irányítókkal. Az ő gondolataik restebbek.

Az új, roppant szigorú munkatörvénykönyv ötlete Manuel Valls szocialista kormányfő fejében született meg, de óvakodik a saját nevét adni neki. A „keresztanyaságot” ifjú munkaügyi miniszter asszonyának, Myriam Al Khomry jogásznak engedte át, az ő szignójával került forgalomba, úgy is hívják „El Khomry-törvény”, a tüntetők őt átkozzák, holott a közhit szerint Myriam bájos ifjú dáma. Marokkóban született, mindkét szülője békés berber, a leányuk csupán „áldozat”, az igazi gonosz Valls.

A mind vészesebb válságban a közhangulat tudatosan kétértelműnek véli Francois Hollande elnök magatartását is. Suttyomban állítólag maga sem ért egyet a tervezett törvénnyel, nyíltan bírálni azonban nem meri. A szöveget az eredeti szándék szerint a törvényhozásnak már hónapokkal ezelőtt kellett volna elfogadnia, de sem a képviselőházban, sem a szenátusban, a szocialista és a baloldali többség nem volt hajlandó megszavazni. Valls ekkor már azon tűnődött, hogy a törvényt leveszi a napirendről, s rendeletként léptetnék életbe. Csakhogy ez nyilvánvalóan nagy társadalmi felháborodást eredményezett volna. Okkal-joggal demokráciaellenességgel bírálhatnák ez esetben a kormányt, ami a jelenleginél is nagyobb politikai válsághoz vezetne. Ezért hónapokig fektették a szöveget, húzták az időt, hátha közben csillapodnak a kedélyek, és később ismét a már lehiggadt képviselők asztalára tehetik a tervezetet. Ezzel szemben bontakozott ki az „Éjszaka, talpon!” mozgalom. Egyre vészesebb helyzet kezd kialakulni. Politikai berkekben azt is emlegetik, ma már Hollande is ragaszkodik ahhoz, hogy jussanak végre dűlőre, ne halogassák tovább a megoldást, történjék bármi.

Itt tartanak jelenleg. A válság azonban sokkal kuszább. Nem értik Hollande-ot, akinek a napokban ismét mélypontra került a népszerűsége, miért nem hajlandó visszavonulni, átadni a helyét nála elfogadhatóbb szocialista jelöltnek. Elnökségének eddigi négy esztendeje leginkább a kínos jelzővel illethető, ezért a baloldal érdeke nyilván az lenne, hogy egy nála jóval esélyesebb személyiséget tegyenek meg elnökjelöltnek a szocialisták. Csakhogy Hollande egyelőre nem lép, talán hiúságból, rossz helyzetfelmérésből. Mindenki tudja, ha a végletekig ragaszkodik makacsságához, nem csupán személyes és csúnya kudarcát kockáztatná vele, hanem a Francia Szocialista Párt, a mozgalom jövőjét vinné vásárra. Ha negyedik helyen végezne az elnökválasztáson, az annyira súlyos vereséggel érne fel, hogy akár hosszú időre meghatározhatná a párt jövőjét, netán évtizedekig esélye sem lenne a szocialistáknak arra, hogy visszakerüljenek a hatalomba, s teljesen a perifériára kerülne.

Hollande magatartása azért is veszélyes, mert ha ragaszkodik a hatalomhoz, s ahhoz, hogy jövőre is a szocialisták elnökjelöltje legyen, azon tehetséges fiatal baloldali politikusok esélyeit hosszú időre alááshatja, akik akár komoly fordulatot hozhatnának Franciaország életében. Ez a helyzet nem csak azért alakulna így, mert Hollande négy éven át kétbalkezesen politizált, hanem mert mintha elvesztette volna tájékozódási képességét is. Ezt az „Éjszaka, talpon!” mozgalmat is a kényszer szülte: a nélkülöző, a mindennapi kenyérért esélytelenül küzdő tömeg csak ezt a lehetőséget látta arra, hogy hangot adjon elégedetlenségének. Hollande eddigi négy államfői esztendei alatt 700 000-rel nőtt a munkanélküliek száma. Úgy érezték, az „Éjszaka, talpon!” mozgalom az egyik utolsó lehetőség. Valójában azonban az sem. Kitartanak bőszen tiltakozásuk mellett, de tudják jól, igazi módjuk aligha lehet a közeljövő átalakítására. Vezetőik, bármennyire lelkesek, leleményesek is, nem hivatásos politikusok, a képzeletük egyelőre szegényes ahhoz, hogy bármi eredményt elérhessenek. Az „Éjszaka, talpon!” mozgalmat alighanem úgy emlegetik majd, mint az 1968-as megmozdulások felélesztésének kísérletét. Ezt a „tesztet” azonban aligha koronázhatja siker.

Szerző